MetNet kislexikon

Anticiklon

Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. A rekordot egy 1968-as kelet-szibériai anticiklon tartja, amelynek a középpontjában 1080 hPa feletti légnyomást mértek. Az anticiklonokban általában nyugodt az időjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző; télen párásságot, ködöt és nagyon hideg időjárást okoz. Területén előfordulhat ugyan csapadék, de ez soha nem jelentős mennyiségű. Ahogy a középpontjától kifelé haladunk, egyre erősebb lesz a szél, és emiatt nő az időjárás változékonysága is. Az anticiklonokat valósággal körülveszik ezek a nagy sebességű "szélgyűrűk", amelyek iránya az óramutató járásával megegyezik. Térségünkben egy-egy anticiklon akár hetekig is fennmaradhat, és a benne lévő gyenge légmozgás miatt ilyenkor felhalmozódik a nedvesség és a szennyezőanyag tartalom, ezért jelentősen romlik a levegő minősége.

Az anticiklonok 5 csoportját különböztethetjük meg:

- Szubtrópusi magasnyomás (középpontjával az Azori-szigetek környékén):
Az alsó légrétegben leghosszabb tengelyük dny-ék irányú, térségünket dny-ról szokták elérni nagy kiterjedésű anticiklonok.

- Poláris magasnyomás:
Csak télen képződnek a kontinens északi részein. Legerősebb formái a Szibéria felett kialakult ~ -ok. Ezek rendszerint nagyon sekélyek gyakran csak a 2 km-t érik el. Nyáron ilyenek csak a sarkvidék környékén találhatóak.

- Köztes anticiklon: A cikloncsaládon belüli köztes magasnyomás.

- Lezáró anticiklon: A cikloncsalád mögött kiépülő tartósabban fennálló magasnyomás.

- Blocking anticiklon: Gyakran a magasban leszakadó magassági anticiklon hatására alakul ki a felszínen, a nyugatias áramlást tartósan blokkolva.

Vissza a kislexikonba