MetNet kislexikon

A szabályos észlelés, azaz észlelési segédlet I.

A hőmérséklet mérése:

- A hőmérséklet mérését a meteorológiai gyakorlatban, 2m-es magasságban, nyílt füves területen tökéletes árnyékolást biztosító hagyományos Stevenson hőmérőházikóban mérik.

- A megfelelő árnyékolás műanyag árnyékolóval is megoldható link: http://href.hu/x/2e9o . Erről a megoldásról a www.metnet.hu
-meteorológiai műszerek otthon- fórumában is link: http://www.metnet.hu/?q=forum&id=10 olvashatunk.

- A hőmérséklet mérését lehetőleg 2m-es magasságban végezzük, így a talaj kisugárzási viszonyai nem szólnak bele a mérésbe. Törekedjünk a természetes talaj feletti mérésre (lehetőleg rövidre vágott gyepes rész felett).

- Törekedni kell a fenti két árnyékolási technika valamely megvalósítására, ezek hiányában egyéb módon is biztosítani lehet a hőmérő árnyékolását. A minimális követelmény, hogy mind a közvetlen, mind a szórt napfény ellen is védeni kell a hőmérőket, a megfelelő szellőzés biztosításának megtartásával (pl. legalább nagyobb fák megfelelően szellőző és napsugárzástól elzárt lombkoronájában).

- A fűtött vagy felmelegedő házfalaktól legalább 2m-es távolságot tartsunk, így kiküszöbölhető a felmelegedő házfal miatti hőtöbblet.

- Akik lakótelepi panelházakban kényszerülnek a hőmérséklet mérésére, legalább arra törekedjenek, hogy biztosítsák a napsugárzástól óvó árnyékolást. A felmelegedő házfal hatását némileg csökkentve lehetőség szerint egy minimum 50cm-es konzol végén legyen a mérés.

- Amennyiben a mért érték az észleléskor a www.metnet.hu hőtérképén link: http://www.metnet.hu/maps/ az észlelés környezetében mutatott hőmérséklettől lényegesen, több fokkal (több mint 3°C-al) eltér, lehetőség szerint ne rögzítsük az észlelésbe.

A szabályos észlelés, azaz észlelési segédlet II.

A csapadék mérése:

A csapadékot mm-ben mérjük, ami l/m2-nek felel meg, tehát 1mm csapadék az 1m2-re eső 1l csapadék.

A hiteles csapadékméréshez néhány feltételnek lehetőség szerint meg kell felelni, ezek:

- Lehetőleg 1m-es magasságban legyen a csapadékmérő befogadó felülete, hogy a talaj zavaró hatása (csapadéktöbblet) kiküszöbölhető legyen.

- A csapadékmérő lehetőleg nyílt, zavarásmentes területen legyen, azaz a befogadó felület körül 45°-os magasságig zavaró tényező (épület, fák) lehetőség szerint ne legyenek.

- Akik többemeletes lakóházakban kényszerülnek mérni, minél jobban távolodjanak el a házfaltól, és a torzítások-árnyékolások miatt legyen a közelben egy viszonyítási mérés.

- A téli hócsapadék mérőből történő kiolvasztásakor lehetőleg mellőzzük a nagyfokú hő alkalmazását, a párolgási veszteség miatt.

- Akik nem hivatalos és/vagy kalibrált csapadékmérővel (pl. Hellmann-mérőhenger) mérnek, azok figyeljenek arra, hogy a mérő befogadó felületének átmérője legalább 10cm legyen, a csapadékelemek véletlenszerű beleesésének elkerülése végett.

- Egyéb eszköz esetén a befogadó felület területét kiszámolva viszonyítsunk 1m2-re, így a beleeső csapadék mennyiségét is ahhoz viszonyítva lehet megadni, hiszen a fentebb említettekkel összhangban 1mm csapadék megfelel 1m2 felületre eső 1l csapadéknak.
- Pl.: Egy 0,1m2 területű mérő esetén a beleeső minden l csapadék 10l-nek, azaz 10mm-nek felel meg (1l=10mm, 2l=20mm, 0,5l=5mm, 0,1l=1mm).
- Ugyanez egy 0,5m2 területű mérő esetén kétszeres mennyiségnek felel meg (1l=2mm, 2l=4mm, 0,5l=1mm, 0,1l=0,2mm), és stb.

- A napi csapadékmennyiség mérését a Közép-Európai-Zónaidő (CET) szerinti reggel 7 órakor végezzük el az előző 24 órás időszakra, így az aktuális napi csapadékösszeg az aktuális nap 7 órájától a rákövetkező nap 7 órájáig tartó időszak csapadéka. A CET télen megegyezik a helyi idővel (HLT), nyáron a nyári időszámítás miatt ugyanakkor egy órával több, mint a helyi idő, így az aktuális napi csapadékot nyáron az aktuális nap reggel 8 órától a rákövetkező nap reggel 8 óráig kell mérni.

A felsorolt feltételek minél pontosabb teljesítése elősegíti az elfogadható csapadékmérést.

A szabályos észlelés, azaz észlelési segédlet III.

A felhőzet mennyiségének meghatározása:

A felhőzet mennyiségét az égbolt nyolcadrészeiben kell kifejezni, azaz oktákban.
Tanács: Gondolatban az égboltot osszuk négy részre, azaz negyed cikkekre.
A becslést negyedcikkenként végezzük el, a kapott eredményeket összegezzük.
(egy negyed cikkely 2 oktát foglal magában, azaz pl. 1+2+0+1= 4 okta felhőzet, azaz közepesen felhős ég).
A felhőborítottság kategóriái a kislexikonban megtalálhatók.

A szélerősség meghatározása:

A szélerősség tapasztalati úton történő meghatározására a 12 fokozatú Beaufort-skálát használjuk link: http://ballon.hu/dokument/beaufort-skala.pdf , a metnet.hu kislexikonjában link: http://www.metnet.hu/?q=newlex&a=showall ez alapján vannak kerekítve, meghatározva a szélkategóriák.
Fontos, hogy a szélerősség az észlelést megelőző 10 perc szélerősségének átlagát jelenti, azaz nem a pillanatnyi széllökéseket. A lökések erejét csak megjegyzésként kell rögzíteni az észlelésben.

Látástávolság meghatározása:

A látástávolság az a legnagyobb távolság, melyben a megfelelő méretű (0,5°-os szögátmérőjű) tereptárgyak még szabad szemmel felismerhetőek.
Tanács a min. 0,5°-os szögátmérőjű tereptárgyak meghatározására: Egy átlátszó műanyaglapra 7,5mm átmérőjű kört rajzoljunk, ezt kinyújtott karral a kiválasztott tereptárgyra irányítjuk, a vizsgált tereptárgynak minimum be kell töltenie a berajzolt kört.
Az 1000m és az annál kisebb látástávolság esetén beszélünk ködről.
A köd esetében meg kell különböztetni a nyílt és a zárt ködöt.
A nyílt köd esetében látszik az égbolt kékje vagy csillagok, de szemmagasságban már csak néhányszáz méter a vízszintes látástávolság.
Zárt köd esetében azonban már az égbolt sem látszik.

Csapadékhullás jellegének eldöntése:

A folytonos és egyenletes (eső vagy hó) ill. a záporos csapadékhullás között az intenzitás a döntő különbség.
A folytonos jelleg esetén az intenzitás nem vagy csak alig változik, ugyanakkor a záporos jelleget a gyors intenzitásváltozások jellemzik.
A záporos csapadékhullás kezdete és vége gyors, éles határvonallal jellemezhető folyamat, ugyanakkor a folytonos csapadékhullásnál ez lassabban, elnyújtottabb átmenettel valósul meg.
Az említett típusokat csepp ill. pehely átmérő szerint is meg lehet különböztetni, a záporos jelleg esetén általában nagyobb a csepp és pehelyméret, mint a folytonos jelleg esetében.

Az UV-sugárzás mérése:

Az UV index segítségével könnyen meg tudjuk határozni a Napból érkező ultraibolya sugárzás veszélyességi szintjét. Az UV index megadja, hogy a Napból a föld felszínére érkező maximális sugárzásának a becslését.
A föld felszínét érő UV sugárzás mennyisége a nap folyamán változik.
A legmagasabb sugárzást általában a déli órákban mérhetjük, ugyanis ebben az időben a legnagyobb a napsugarak beesési szöge. Ezt a sugárzást egy UV mérő műszer segítségével határozhatjuk meg. A műszer érzékelőjét a Nap felé kell fordítani és a műszert, vízszintesen kell elhelyeznünk. Nagyon fontos, hogy a műszer érzékelőjét ne a Napba fordítsuk, mivel így nem kapunk valós adatot. A sugárzást borult időben is mérhetjük.
Az UV indexnek a skálája 1-től 10-ig terjed. Minél magasabb ez az érték, annál erősseb UV sugárzásnak vagyunk kitéve, a bőrünkre, pedig káros hatása van, ezért nyári időszakban, dél időben ajánlott az árnyékba húzódni!

Az UV sugárzás veszélyességi szintjei:
0,1-2,9- Alacsony (Low)
3,0-4,9- Mérsékelt (Moderate)
5,0-6,9- Erős, magas (High)
7,0-7,9- Nagyon erős, nagyon magas (Very high)
8,0 felett- Extrém (Extreme)

Abszolút nedvesség

A térfogategységben (1 m3-ben) foglalt vízgőz tömege (kg-ban). Egyfajta sűrűség jellegű mennyiség a vízgőzre vonatkozóan. Mértékegysége kg vízgőz/m3. A telítési ~ az a kg-okban kifejezett vízgőzmennyiség, amit 1 m3-nyi térfogat be tud fogadni anélkül, hogy a kérdéses vízgőz ki ne csapódna. A telítési ~ értéke egyedül a hőmérséklet függvénye.

Advekció

Légköri jellemzők horizontális (vízszintes) irányú légmozgások által történő szállítása. Ha adott helyen a légáramlás pl. felmelegedést hoz meleg advekcióról, ha hideget hideg advekcióról beszélünk, de ugyanígy beszélhetünk még például nedvesség, vagy örvényesség advekcióról (lásd örvényesség advekció) is.

Altocumulus (Ac)

Középmagas gomolyfelhő (lásd gomolyos szerkezetű felhő), amely fehéres vagy szürkés lapokból, legömbölyített tömbökből, hengerekből áll, ezek többé-kevésbé szabályos elrendezésűek (lásd Ac8).
Általában vízcseppek alkotják, télen állhat jégkristályokból is. Gyakran okozhat koszorú-jelenséget és irizációt. Amennyiben lapalakú jégkristályokból áll, okozhat halo-jelenségeket (lásd halo jelenség) is.

Altocumulus Castellanus (Ac8)

Középszintű felhőzet (felhőalapja általában 2500 és 6000 méter között van), amelynek felső részein kis mértékű gomolyos kitüremkedések, tornyocskák vannak. Ezen felhőnemet (Ac) kísérő felhőformára (lásd Altocumulus), az Altocumulus castellanus-ra jellemző, hogy a tornyocskák közös alapból nőnek ki, gyakran vonalba rendeződnek és horizontálisan nagyobb kiterjedésűek, mint vertikálisan. Ezen felhőforma a magasban meglévő instabilitást (lásd instabilitás) jelezheti és megjelenése gyakran gyorsan kifejlődő zivatarfelhők megjelenését vetítheti előre. A magas szintű felhőzettel együtt bizonyos helyzetekben a meleg nedves szállítószalag meglétére utalhat.

Altostratus (As)

Középmagas rétegfelhő (lásd rétegfelhő), szürkés vagy kékes felhőréteg, amely részben vagy teljesen beborítja az eget.
Szerkezete egyenletesen sima vagy rostos, barázdált.
Függőleges kiterjedése akár több ezer méter is lehet, vegyesen alkotják vízcseppek és jégkristályok. Ebből a felhőnemből már gyenge csapadék is hullhat.
Részben átengedheti a Nap fényét, ám ebben a tárgyak nem adnak árnyékot, és a Napkorong - ha egyáltalán látható - elmosódott.

Anticiklon

Magas nyomású légköri képződmény, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. A rekordot egy 1968-as kelet-szibériai anticiklon tartja, amelynek a középpontjában 1080 hPa feletti légnyomást mértek. Az anticiklonokban általában nyugodt az időjárás: nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző; télen párásságot, ködöt és nagyon hideg időjárást okoz. Területén előfordulhat ugyan csapadék, de ez soha nem jelentős mennyiségű. Ahogy a középpontjától kifelé haladunk, egyre erősebb lesz a szél, és emiatt nő az időjárás változékonysága is. Az anticiklonokat valósággal körülveszik ezek a nagy sebességű "szélgyűrűk", amelyek iránya az óramutató járásával megegyezik. Térségünkben egy-egy anticiklon akár hetekig is fennmaradhat, és a benne lévő gyenge légmozgás miatt ilyenkor felhalmozódik a nedvesség és a szennyezőanyag tartalom, ezért jelentősen romlik a levegő minősége.

Az anticiklonok 5 csoportját különböztethetjük meg:

- Szubtrópusi magasnyomás (középpontjával az Azori-szigetek környékén):
Az alsó légrétegben leghosszabb tengelyük dny-ék irányú, térségünket dny-ról szokták elérni nagy kiterjedésű anticiklonok.

- Poláris magasnyomás:
Csak télen képződnek a kontinens északi részein. Legerősebb formái a Szibéria felett kialakult ~ -ok. Ezek rendszerint nagyon sekélyek gyakran csak a 2 km-t érik el. Nyáron ilyenek csak a sarkvidék környékén találhatóak.

- Köztes anticiklon: A cikloncsaládon belüli köztes magasnyomás.

- Lezáró anticiklon: A cikloncsalád mögött kiépülő tartósabban fennálló magasnyomás.

- Blocking anticiklon: Gyakran a magasban leszakadó magassági anticiklon hatására alakul ki a felszínen, a nyugatias áramlást tartósan blokkolva.

AO-index

Az AO rövidítés az Arctic oscillation szóösszetételből származik, jelentése Északi-sarki Oszcilláció. Az AO definíció szerint az atmoszféra nagytérségi kilengése, melyet a 20. északi szélességi körtől északra, az Északi-sark központi területei és az északi hemiszféra közepes szélességei felett az 1000 hPa-os nyomásszinten fennálló, egymással ellentétes nyomásanomáliák jellemeznek. Az AO segítségével egyrészt érthetőbbé válik a klímavariabilitás kérdésköre, másrészt lehetővé válik a szignifikáns időjárási eseményekkel valamint a sztratoszféra-troposzféra kölcsönhatásának szerepével foglalkozó trendek levezetése. Az AO anomáliái rendszerint a sztratoszférában alakulnak ki, hatásuk azonban hetek alatt a talajközelbe is áthelyeződik. Aktuális ismereteink szerint szoros csatolás van a troposzféra AO-anomáliája és a sztratoszférikus poláris örvény erőssége között; ez a csatolás a troposzféra-sztratoszféra-kölcsönhatás mértékeként ismert. Noha a média kevéssé foglalkozik vele, az AO-jelenség hatása és jelentősége jóval nagyobb, mint a közismert El Nino-jelenségé. A troposzféra AO-anomáliái a viharok vonulási útvonalának változásában valamint az észak-atlanti térség és Európa felett a közepes troposzférában kialakuló áramlatok erősödésében nyilvánul meg. Az AO három lényeges rendszerközépponttal rendelkezik: a Biskayai-öböl, Izland és az Aleut-szigetek. Az AO alapvető oszcillációs mintája szempontjából a mindenkori aktuális fázis a döntő fontosságú. Pozitív fázis esetén a Biskayai-öböl és az Aleut-szigetek felett anticiklon található, miközben Izland térségében ciklon örvénylik; a negatív fázisban a nagytérségi rendszerek helyzete ezzel ellentétes. Az AO mértéke az AO-index; ez az index egy mértékegység nélküli mértékszám az északi hemiszféra nagytérségi cirkulációs folyamatainak jellemzésére. Ez a mértékszám adja meg, hogy az alapvető oszcillációs minta milyen erősen van jelen az 1000 hPa-os nyomásmezőben. Az AO-index segítségével meghatározható, hogy az aktuális fázis pozitív vagy negatív; pozitív index pozitív fázist, negatív index negatív fázist jelent. Pozitív AO-index (tehát pozitív fázis) esetén a poláris örvény a talajszinttől egészen a sztratoszféra alsó szintjéig megerősödik, melynek hatására az Északi-sarkon hideg légtömegek torlódnak fel. Ezzel egyidőben Kanada keleti területei felett hideg szelek dominálnak, míg az észak-atlanti viharok enyhe, esős időjárást okoznak Észak-Európában. A mediterrán térségre ebben a fázisban a száraz időjárás jellemző. Az utóbbi évtizedek vizsgálatai alapján kb. az 1960-as évektől a pozitív fázis az uralkodó. Negatív AO-index (negatív AO fázis) esetén az Egyesült Államok középnyugati területei fölé húzódó hideg, kontinentális légtömeg a jellemző, miközben Nyugat-Európában és a mediterrán térségben viharos, esős az időjárás. A poláris örvény ebben a fázisban gyenge. Feljegyzések alapján a negativ fázis az 1940-1970 közötti időszakban volt domináns. Az AO-index vizsgálatakor mindenképpen figyelembe kell venni a NAO-index változásait is, mivel a két jelenség szoros kapcsolatban van egymással.

Aszály

Olyan szélsőségesen száraz időjárású időszak, amely során térben és időben viszonylag nagy kiterjedésű "talajnedvesség-hiányos" terület jön létre, a vízhiány terméskárokat és a vízellátásban zavart okoz.

Atmoszféra

Atmoszférának a Földünket felszínét övező, 78% nitrogént, 21% oxigént és 1% egyéb gázt tartalmazó gázburkot nevezzük.
A keveredési folyamatok a légkör mintegy alsó 85 km-es rétegében a levegő összetételének nagyfokú állandóságát eredményezik. Ezt a réteget homoszférának nevezzük, efölött helyezkedik el a heteroszféra, ahol a gázok molekulatömegeik szerint rendeződnek. A hőmérséklet vertikális rétegződésének jellegét tekintve a homoszféra 3 rétegre tagolódik. Legalsó légrétege a troposzféra, amelyben a hőmérséklet a magassággal átlagosan 6,5 fokot csökken kilométerenként. Az időjárás ezen néhány 100 km-es levegőburok alsó 10-15 km-ben zajlik. Felső határa a tropopauza, ahol a hőmérséklet csökkenés megáll, átlagos hőmérséklete –56 fok körüli. Magassága az évszaktól függően változik, átlagos magassága kb. 12 km környékén van. A troposzféra felett a sztratoszférában emelkedik a hőmérséklet az ózonréteg sugárzás elnyelése miatt, a sztratopauza hőmérséklete átlagosan 0 fok körüli, majd ismét csökkeni kezd a hőmérséklet a kb. 80 km magasságban elhelyezkedő mezopauzáig a légkör leghidegebb részéig, ahol –80 fok az átlagos hőmérséklet. Efölött a termoszféra helyezkedik el, ami a már említett heteroszféra része.

Bárikus mocsár-helyzet

Olyan szinoptikus elrendeződés, amelyben nagyobb, kontinensnyi területen nem fedezhetőek fel jelentős (5-10 hPa-t meghaladó) különbségek a légnyomási értékekben. Az anticiklontól az különbözteti meg, hogy a légnyomási értékek jellemzően nem haladják meg az 1020 hPa-t, továbbá felszálló légmozgások uralkodnak benne. Uralkodó szél, áramlás hiányában az időjárás helyi hatásai igen erőteljessé válnak a bárikus mocsár-helyzetben. Az 1999-es év nyara jellegzetesen ilyen volt Magyarországon. Az időjárás a nyár folyamán hetekig trópusi jegyeket mutatott: Reggel derült ég, 9 óra felé erős fülledtség, konvekció, robbanásszerűen fejlődő gomolyfelhők a teljes égbolton, amelyek rövidesen egy helyben veszteglő tornyos gomolyfelhőkké fejlődnek. Ezek viszont uralkodó áramlás, vagy szélnyírás hiányában nem esnek szét, vagy mosódnak el. A déli órákban mozaikszerűen jelentős mennyiségű csapadékot adó veszteglő záporok az egész horizonton, kisebb zivatarok. Estére – az alacsony napállás miatt – lecsendesülő csapadéktevékenység. A bárikus mocsár-helyzet legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy a tornyos gomolyfelhők tucatjai akár órákig ugyanabban a pozícióban maradnak, ami a mi éghajlatunkon rendkívül ritka látvány.

Baroklin zóna

A légkör azon régiója, ahol fennáll a baroklinitás feltétele. A baroklin zóna területe kedvez az időjárási rendszerek erősödősének vagy gyengülésének. A vertikális szélnyírás (a szélsebesség magassággal történő változása) szintén a ~ jellemzője.
Ilyen baroklin zóna lehet például egy hidegfront (lásd front, hidegfront) területe vagy kisebb skálán akár egy szupercella gust-frontjai (lásd gust-front), ahol kis területen a frontra merőleges irányban egyáltalán nincs vagy csak kis mértékben van nyomásváltozás (a front nyomási teknőben fekszik), viszont a hőmérséklet változás jelentős.

Baroklinitás

A folyadéknak vagy a gáznak (esetünkben a légkörnek) az az állapota, amikor egy adott konstans nyomási felület mentén a hőmérséklet változik, azaz a konstans hőmérsékletű és nyomású felületek metszik egymást. Ekkor pl. a nyomás nem számolható ki egyértelműen a hőmérséklet függvényében, szükség van egy harmadik állapothatározóra is, pl. a sűrűségre. (lásd még baroklin zóna illetve barotrópia)

Barotróp zóna

Olyan régió a légkörben, ahol a konstans nyomási és hőmérsékleti felületek egybeesnek, azaz egy tetszőleges állandó nyomási felület mentén a hőmérséklet szintén konstans, és fordítva. Szigorúan véve ~ a légkörben nem létezik, mivel a hőmérséklet illetve a nyomás elrendeződése sohasem követi egymást tökéletesen pontosan, így az elnevezést azokra a rendszerekre alkalmazzuk, amelyek megközelítőleg barotrópok. Ilyenek lehetnek pl. a zárt izovonallal rendelkező alacsony nyomású területek, magassági hidegcseppek. (lásd még barotrópia)

Barotrópia

A folyadéknak vagy a gáznak (esetünkben a légkörnek) az az állapota, amikor a konstans nyomási illetve hőmérsékleti felületek egybeesnek, ekkor pl. a nyomás a hőmérsékletnek egyértelmű, egyértékű függvénye. (lásd még baroklinitás illetve barotróp zóna)

Beaufort-skála

A szélerősség tapasztalati meghatározására széles körben alkalmazzák a tizenkét fokozatú skálát, melynek legerősebb kategóriája a 118km/h szélerősséget meghaladó orkán.
Az egyes fokozatokhoz meghatározott szélsebesség-tartományok vannak lefektetve.

Blizzard

Észak-Amerikában így nevezik a telente északról támadó hidegfrontok mögött kialakuló rendkívül heves és látványos hóviharokat, melyek viharos széllel járnak.

Bóra

A Bóra a hideg bukószelek egyik - Európában legjellemzőbb - példája, amelynek okozója a Balkán-félsziget nyugati részének parti hegylánca.
Leggyakrabban télen és kora tavasszal fordul elő, ezt Téli Bórának is hívják.
Ilyenkor a Balkán-félszigeten anticiklonális az irányítás, és a telente gyakran jelenlévő inverzió ebben az esetben kis mértékben a parti hegylánc magasságát is meghaladja, ami egyébként megfékezné a függőleges áramlásokat.
Így a hideg levegő akadálytalanul feláramlik a hegylánc szárazföld felőli oldalán és az inverzió valamint a parti hegylánc magasságának csekély különbsége miatt csak egy szűk keresztmetszet mentén tud átbukni a hegylánc gerincén, így áramlása felgyorsul.
A tengerpart mentén ilyenkor 10°C-ot meghaladó mértékben is csökkenhet a hőmérséklet a lökésekkel támadó, erősen viharos, több napon át tomboló szélben.
Hasonló okok hozzák létre az Erdélyi-medencében a Nemerét, itt az Északkelet-Európa felől érkező hideg levegő tud átbukni a Keleti-Kárpátokon, hideg és szeles időt okozva.

Bóra kialakulhat az év bármelyik szakában olyan időjárási helyzetben is, amikor a tengerpart mentén egy erős ciklon helyezkedik el, a félsziget belső területein pedig egy erős anticiklon található.
Ilyenkor szinte magához szippantja a ciklon a hegyláncon keresztül a levegőt, igen erős szélrohamokat okozva néhány órán (maximum egy napon) át.

Borult égbolt

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/030.gif[/IMG]
A borult ég teljes felhőfedettséget jelent, azaz sehol nem látszik az ég kékje. Azonban az is előfordulhat, hogy a vékonyabb cirrostratus (lásd cirrostratus) rétegen még kivehető a Nap korongja, tehát ilyen esetben nem állapítható meg határozottan a borultság. Ebben az esetben a globálsugárzás (lásd globálsugárzás) a döntő. Amennyiben 400 W/négyzetméter alatti, akkor megállapodás szerint borult az ég.

Borultsági fok (felhőzet mennyisége)

A látható felhők összegzett horizontális kiterjedése, a belátható égbolt területének arányában.
Az égboltot képzeletben nyolc részre osztva, a felhőzetet gondolatban egymásmellé helyezve, - megállapodás szerint - a következő elnevezéseket használjuk a felhőzet mennyiségére vonatkozóan:
0 (0/8) okta – felhőtlen, 1 (1/8) okta – derült, 2-3 (2-3/8) okta – gyengén felhős, 4-5 (4-5/8) okta – közepesen felhős, 6-7 (6-7/8) okta – erősen felhős, 8 (8/8) okta – borult

Buys-Ballot széltörvény

A légkörben általában jó közelítéssel érvényes összefüggés, amely köznapi megfogalmazásban annyit tesz, hogy ha az északi féltekén beállunk arccal abba az irányba, amerre a szél fúj, akkor tőlünk balra található az alacsony nyomás, jobbra pedig a magasnyomás. A szabad légkörben (lásd szabad légkör) ez azzal ekvivalens, hogy a szélsebesség iránya párhuzamos az izobárokkal (lásd izobár). A határrétegben (lásd határréteg) illetve a felszín közelében a párhuzamosság már kevéssé állja meg a helyét, ugyanis itt a súrlódás már módosítja a szélirányt. A déli féltekén a Coriolis-erő ellentétes irányú eltérítő hatása miatt a ciklonok ill. anticiklonok fordítva örvénylenek. Ezért ha a déli féltekén állunk arccal abba az irányba, amerre a szél fúj, akkor jobbra lesz az alacsony nyomás.

CAPE (Convective Available Potential Energy)

Konvektív hasznosítható potenciális energia. Az az energiamennyiség, amely a konvekció (lásd konvekció) számára rendelkezésre áll. A CAPE közvetlenül aránylik a feláramlás maximális lehetséges sebességével, ezáltal a nagyobb értékei nagyobb valószínűséggel okozhatnak veszélyes időjárási jelenségeket. A zivatarok környezetében megfigyelt CAPE értékek gyakran felülmúlják az 1000 J/kg értéket, és például az USA-ban extrém esetben az 5000 J/kg értéket is elérhetik. Azonban – más indexekhez hasonlóan - itt sem lehet egyértelműen olyan küszöbértékeket meghatározni, amelytől kezdve már biztosan számíthatunk heves időjárási eseményekre. A CAPE, a rádiószondás felszállás alapján elkészített termodinamikai diagrammokon (lásd termodinamikai diagram) (Emagram, Skew-T) arányos a környezet hőmérséklet profilja és az emelkedő légrész hőmérséklet profilja által bezárt területtel, amikor a légrész hőmérséklete az egyes szinteken nagyobb környezetének hőmérsékleténél. Ezt pozitív (pirossal jelölt) területnek nevezzük. Egy „átlagos” zivatar, szélnyírás-mentes és egyéb emelő hatások nélkül kb. 250-300-as Cape-től (2m-ről indított légrész termodinamikai útjából számolva) tud kialakulni. A Cape-index használatakor többek között a környezet nedvességprofiljára is tekintettel kell lenni.

Cella

A konvekció (lásd konvekció) által kialakított olyan egyszerű rendszer, amely egy feláramlásból illetve az azt kompenzáló leáramlásból áll. Tipikus megjelenési formái például a gomolyfelhők, tornyos gomolyfelhők (lásd cumulonimbus), amelyeket - leggyakrabban nyáron - az égre pillantva szabad szemmel is megfigyelhetünk. Az olyan gyakorta előforduló zivatarfelhő típusok, mint például a multicellás zivatarok szintén cellákból tevődnek össze.

Chinook

Észak-Amerikában a Sziklás-hegység keleti részén így nevezik az Alpok környezetében is tapasztalható főn szélhez hasonló meleg bukószelet.
A Csendes-óceán felől érkező nedves levegőt a hegység nyugati oldala felszállásra kényszeríti és lehűlve nedvességtartalmát felfogja, átbukva a hegység keleti előterében száraz, meleg és kellemetlen szélként jelenve meg.

Ciklogenezis

Alacsonynyomású központ, azaz ciklon (lásd ciklon) megerősödése, vagy kifejlődése.

Ciklon

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/ciklon.jpg[/IMG]
A felszínen zárt izobárokkal rendelkező, alacsony légnyomású terület, amelyben a tengerszintre átszámított légnyomás többnyire 1015 hPa alatti. A középpontjában a fejlettségi stádiumától függően 960-1000 hPa a jellemző légnyomás, de a sekély mediterrán ciklonok középpontjában az 1000-1010 hPa a jellemző érték. Egy-egy trópusi ciklonban előfordulhat 900 hPa körüli érték is, de a mi földrajzi szélességeinken nem adottak a fizikai feltételek kialakulásukhoz.
~ -ok szinoptikus skálájú (ezer kilométeres nagyságrendű képződmények) cirkulációs rendszerek, amelyek a földforgással megegyezően, felülről nézve az óramutató járásával ellentétesen forognak az északi féltekén. Meleg és hidegfrontot, illetve fejletségüktől függően meleg-hideg, un. okklúziós frontot tartalmaznak. A centrumban összeáramló levegő fokozatosan felfelé emelkedik, a centrum felé haladva egyre erősebbek a nagytérségű feláramlások, így a ciklonra a változatos időjárás jellemző. A ciklon területén sokfelé van csapadék, amelyek a középpontjától távolodva egyre inkább a frontokhoz (lásd front) kapcsolhatók a mérsékelt övi ciklonok esetében (lásd mérsékelt övi ciklonok). A hidegfront és melegfront között, az un. melegszektorban - jellemzően nyáron - gyakran adottak a feltételek (lásd labilitás) a légtömegen belüli zivatarok, konvektív csapadék (lásd konvektív csapadék) kialakulására.

Cirrocumulus (Cc)

Magasszintű gomolyos felhő (lásd gomolyos szerkezetű felhő), népies nevén bárányfelhő, amely árnyékot nem adó, igen apró gomolyokból (többé-kevésbé szabályos elrendezésben), bordákból álló, vékony fehér sáv.
Nagy magasságuk folytán kizárólag jégkristályok alkotják.

Cirrostratus (Cs)

Magasszintű rétegfelhő (lásd réteges szerkezetű felhő), más néven fátyolfelhő, nagy vízszintes kiterjedésű, átlátszó, fehéres, enyhén fonalas vagy sima szerkezetű felhőfátyol, amely részben vagy egészben beborítja az eget, az égboltot fehéressé varázsolja. Magassága okán kizárólag jégkristályokból áll, halo-jelenséget (lásd halo-jelenség) is előidézhet.

Cirrus (Ci)

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/Ci.jpg[/IMG]
Fehér fonalakból illetve fehér vagy fehéres színű, keskeny csíkokból álló, elkülönült felhők, amelyeket rostos-fonalas vagy fátyolszerű szerkezet jellemez.
Magasságuk okán kizárólag jégkristályok alkotják, általában áttetszők, átlátszóak, ritkás megjelenésük miatt.

Coriolis-erő

Forgó rendszerekben jelentkező látszólagos eltérítő erő, amely az ezen rendszerekben mozgó testekre "hat". Ennek iránya merőleges a mozgás sebességvektorára. A Föld felszínén ez úgy jelentkezik, hogy az északi féltekén jobbra, a délin pedig balra téríti el a mozgó tárgyakat. Jelentősen módosulhat tehát azon objektumok mozgása, amelyek nagy távolságot tesznek meg, ilyenek a légtömegek is. Ennek következménye például a ciklonok (lásd ciklon) spirális, örvényes szerkezete vagy a szabad légkörben (lásd szabad légkör) illetve a felszín közelében jó közelítéssel érvényes Buys-Ballot széltörvény. (lásd Buys-Ballot széltörvény)

Cossava

A Cossava leggyakrabban késő télen és kora tavasszal kialakuló szél az Al-Duna mentén.
Ilyenkor az Északkelet-Európa felől érkező hideg légtömeg a Kárpátoknak ütközve nem tud átjutni a hegygerincen.
Így a hegységet szinte "körülfolyva", a Duna völgye felől felerősödve tud beáramolni a Kárpát-medence irányába.
Ez több napig tartó, viharos szél időnként eléri hazánk délkeleti területeit is.

Csapadék

Csapadékon cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú vizet értünk, amely a levegőben kicsapódó nedvesség felszínen történő megjelenése. A felhő, a köd, a virga tehát nem tartozik bele a csapadék fogalmába.
A talajt elérő víz kicsapódás helye lehet a felhőkben (hulló csapadék), ill. magán a felszíni tárgyakon (nem hulló csapadék).
A nem hulló csapadék fajtái: harmat, dér és zúzmara.
A hulló csapadék fajtái: szitálás, ködszitálás (noha nem felhőből hull), eső, havazás, záporos csapadékok, havas eső, hódara, jégdara, jégeső és ónos eső.

Csapadéksáv

lásd: virga

Cumulonimbus (Cb)

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/Cb.jpg[/IMG]
Zivatarfelhő, a tornyos gomolyfelhők (TCU, Cumulus congestus) továbbfejlődéséből keletkező hatalmas felhőtorony, amelynek felső része a tropopauzát áttörve, időnként a sztratoszférába is benyúlhat. A felhő attól a pillanattól minősül Cb-nek, amikor a felső széle elmosódottá válik. Vitás esetben döntő kritérium az, hogy villámlás, mennydörgés és jégeső csak Cb-vel járhat együtt. A Cb calvus (Cb3), azaz csupasz zivatarfelhő felső részein a kinövések már elmosódottak, fehéres masszát alkotnak, többé-kevésbé függőleges barázdákkal, de a cirrusból álló üllőszerű forma még hiányzik ezen felhőformánál. A Cb capillatus (Cb9) hajas, borzas zivatarfelhő esetében már meg lehet figyelni a cirrus-jellegű sapkát, az üllőszerű formát.

Cumulusok (Cu)

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/Cu.jpg[/IMG]
Gomolyfelhők, túlnyomóan vertikális, azaz magassági kiterjedéssel jellemezhető felhők, a konvekció látható jelei (lásd konvekció). Alapjuk alacsonyszintű, de függőleges kiterjedésük révén a középmagas felhők rétegébe vagy akár még feljebb is növekedhetnek. Jellemzőjük, hogy elkülönülten állnak, éles körvonalúak, függőleges irányban gomolyszerűen vagy tornyosan fejlődnek és felső részük gyakran karfiolra emlékeztet. A légköri labilitási (lásd labilitás) viszonyoktól függően fejlettségük, vertikális kiterjedésük tág határok között változhat. A ~ fejlettebb formájából a Cu Congestus-ból (TCU) záporok is kialakulhatnak. Jellemzőjük, hogy jelentékeny függőleges kiterjedésű, felső részük karfiolra emlékeztet, azonban a tetejükön az elmosódás még nem látszik. Ha tetejük elmosódottá válik csupasz zivatarfelhőről (Cb 3) beszélünk. (lásd Cumulunimbus)

Defláció

A szél romboló és építő munkája a természetben. Legjellegzetesebb példa erre a Szahara sivatag homokdűnéi.

Depresszió

A légkör egy jól körülhatárolható alacsony nyomású területe. Depressziónak számít egy mérsékelt övi illetve trópusi ciklon (lásd ciklon) is, de teknőkre (lásd teknő), rövid hullámokra (lásd rövidhullám) is alkalmazható az elnevezés.

Dér

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/der.jpg[/IMG]
Nem hulló csapadékfajta (lásd csapadék), ami a felszínen illetve tereptárgyakon jelenik meg fehéres jégkristályok formájában fagypont alatti hőmérsékletek (lásd harmatpont) esetén, a levegő vízgőztartalmának közvetlen kifagyásával (szublimációval).

Derült égbolt

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/010.gif[/IMG]
Az égboltot akkor nevezzük derültnek, ha az égen a borultság értéke 1 okta. (lásd borultsági fok). Tehát ha egy foszlányt is felfedezünk az égen, akkor már derült égről beszélünk.

Doppler radar

A radar a Radio Detection and Ranging angol kifejezés rövidítése, amely rádiós módszerrel történő felderítést és távolságmérést jelent.
A radarok elektromágneses hullámot bocsátanak ki, amelyek az útjukba kerülő elektromos vezetők felületéről visszaverődnek. Ha megfelelően szűk sugárnyalábba koncentrálva, meghatározott irányban elektromágneses impulzust bocsátunk ki, és megmérjük a visszavert jel érkezéséig eltelt időt, ebből megállapíthatjuk, hogy a visszaverő felület milyen távol van tőlünk.
A ~ már nem csak a visszaverődést okozó csapadékelemek helyzetét érzékeli, hanem azok mozgásának radiális (sugár irányú a radar középpontjához képest) sebességkomponensét is. Magyarországon három ilyen doppler radar működik: Nyíregyháza-Napkoron, Budapest-Lőrincen és Pogányváron. Ezek radiális irányban mérni tudják a szélsebességet, azaz a radar által kibocsátott nyalábbal párhuzamos mozgás komponensét. Tehát mérhető a radar antennájához történő közeledés és távolodás sebessége. Ezen információk alapvető fontosságúak a magasban kialakuló rotációk, mezociklonok feltérképezéséhez. (Lásd Érdekességek rovat)

Éghajlatváltozás

Éghajlatváltozás alatt egy terület vagy földrajzi pont meteorológiai paramétereinek hosszabb időintervallum alatt számított (megállapodás szerint 30 év) statisztikai jellemzőinek megváltozását értjük. Ha az egész Föld esetében változnak meg a 30 éves statisztikai jellemzők, akkor globális éghajlatváltozásról, vagy a földi éghajlat megváltozásáról beszélünk. Egyik tipikus vizsgált paraméter a földi átlaghőmérséklet. A XX. század folyamán a földi átlaghőmérséklet 0,7 °C emelkedett, tehát jelenleg globális éghajlatváltozás zajlik.

Ekvivalens hőmérséklet

Az a hőmérséklet, amit a levegő akkor venne fel, ha abban állandó nyomáson folyamatosan kicsapatnánk a nedvességet, egészen addig, amíg a levegő tökéletesen szárazzá nem válik, miközben a keletkező hőt teljes egészében a rendszer venné fel. Ez értelemszerűen a levegő hőmérsékletét növeli, azaz az ekvivalens hőmérséklet mindig nagyobb, mint az aktuális hőmérséklet, ráadásul annál nagyobb, minél nagyobb a rendszer nedvességtartalma. (lásd még ekvivalens potenciális hőmérséklet)

Ekvivalens potenciális hőmérséklet

(röviden: ekvipotenciális hőmérséklet) Az a hőmérséklet, amit a levegőelem felvenne, ha az ekvivalens hőmérséklet (lásd ekvivalens hőmérséklet) elérése után nyomását 1000 hPa-ra változtatnánk (környezetével való hőcsere nélkül). Mivel általában magasabb légrétegek nedvességét vizsgáljuk, így az 1000 hPa-os nyomás eléréséhez nyomásnövekedést kell előidéznünk, ami további hőmérsékletnövekedéssel jár, így az adott légelem ekvipotenciális hőmérséklete mindig nagyobb az ekvivalens hőmérsékleténél. Azt mondhatjuk, hogy adott nyomáson a levegő ekvipotenciális hőmérséklete függ a nedvességtartalomtól illetve az aktuális hőmérséklettől. Ha ugyanazon nyomáson egy légelem ~-e nagyobb a másikénál, az kétféle dolgot jelenthet: egyrészt melegebb lehet, illetve nagyobb lehet a nedvességtartalma.
Az ~ főként a feláramlások tanulmányozásánál fontos paraméter, mivel - jó közelítéssel - a felhőben az emelkedő levegőben olyan folyamatok mennek végbe, amelyek során az ekvivalens potenciális hőmérséklet nem változik. Ennek oka az, hogy a felhőben a légelem emelkedésekor a kicsapódó víz eltávozik a rendszerből, a keletkező hő pedig hozzáadódik a légelem által képviselt rendszerhez. A feláramlás végkimenete pedig az az állapot lesz, amikor az összes nedvesség távozik a rendszerből, a hő pedig átadódik a légelemnek. Ha ezt a légelemet leszállítjuk az 1000 hPa-os szintre, akkor értelemszerűen az ekvivalens potenciális hőmérsékletet kapjuk meg. Azaz az ekvipotenciális hőmérséklet úgy is felfogható, mint az adott feláramlás egyetlen lehetséges „végkimenetele”, így a kérdéses mennyiséget a felhőben zajló konvekciót jellemző olyan paraméterként használhatjuk, ami univerzális a feláramlás során.
A ~, mint paraméter igen fontos mennyiség a meleg nedves szállítószalag (lásd meleg nedves szállítószalag) tanulmányozásánál is. A szállítószalagban általában meleg nedves levegő emelkedik, hasonló folyamatokat produkálva, mint a felhőkben, így az ~ ezen folyamatoknál is állandónak tekinthető. A szállítószalag vizsgálatánál egy kitüntetett ekvipotenciális hőmérsékleti érték magasságának változásából lehet következtetni a szállítószalag emelkedési tulajdonságaira.
A ~ emellett még jól alkalmazható frontok analizálására, a hideg száraz, illetve a meleg, nedves területek elkülönítésére az analízis térképeken.

El Niño

Az El Niño (fiúgyermek) az 1950-es évek óta ismert, rendszertelen időközönként (átlagosan 5-10 évenként) visszatérő időjárási anomália, ami a Csendes-óceán trópusi területét érinti, meleg epizódnak is nevezik. Normális esetben az óceán nyugati részében 6-8°C-al magasabb a vízhőmérséklet és fél méterrel magasabb a tengerszint, mint Dél-Amerika partjai előtt, hiszen a keleties passzátszelek végighúzzák a meleg óceánvizet, illetőleg az Egyenlítő mentén és a dél-amerikai partok mentén (Humboldt-áramlat) felszálló vizes hidegáramlatok törnek fel.
Így a Csendes-óceán nyugati részében meleg, ám csapadékos az éghajlat, az Egyenlítő és a dél-amerikai partok mentén pedig száraz.
Az El Niño fennálltakor azonban a trópusi légkörzés évszakos eltolódásában zavar keletkezik, az egyenlítői felszálló vizes hidegáramlat és ennek következtében a Humboldt-áramlat is megszűnik, a meleg tengervíz felett labilizálódik a légkor, így itt óriási esőzések kezdődnek, ill. a felszálló vizes áramlat hiánya miatt a tápanyaghiány okán tömeges halpusztulás lép fel.
A délkeleti passzát nem érvényesül, így az általában csapadékos nyugat-csendes-óceáni térségben szárazságok pusztítanak.
Ezen események az egész Föld időjárására hatást gyakorolnak (vannak jobban és kevésbé El Niño által kitüntetett területek), labilizálják a légkört.

Élénk szél

Az átlagos szélsebesség 8 illetve 11 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 29 illetve 40 km/ó közé) esnek. Ekkor a fákon a vastagabb gallyak már mozoghatnak.

Emelt konvekció

Olyan konvekció, amikor a légrészek nem közvetlenül a felszín közeléből, hanem magasabbról (ez 1-2 km-t, esetenként akár 5 km-t is jelenthet) indulnak. Az ~ kialakulhat olyankor is, amikor pl. a talajközeli levegő a fölötte lévő szintekhez képest hűvös és stabil. Az éjszaka, vagy a hajnalban kialakuló zivatarok tipikusan ~ révén alakulnak ki. ~ -t a magasszintű labilitás feltételének megléte esetén pl. az örvényesség advekció válthatja ki (lásd még örvényesség advekció).
~ -t okozhat még például a meleg nedves szállítószalag jelensége is, amikor gyakran az Adriai-tenger, vagy a Földközi-tenger felől kialakul egy, a magassággal emelkedő csatorna, amelyben meleg, nedves levegő áramlik. Adott esetben a szállítószalag - emelkedése révén - dőlt feláramlást alakíthat ki, növelve a magasban a feláramlásokat.
Emelt konvekció esetén azon labilitási indexek, amelyek talajközeli konvekcióval számolnak alábecslik a légkör labilitásának nagyságát (például a Li-index esetében). Heves időjárási jelenségek emelt konvekció révén is kialakulhatnak, de kevésbé valószínűek, mint a talaj közeli konvekció fennálltakor. Azonban az ~ révén kialakult zivatarok gust-frontjai (lásd gust-front) adott esetben beindíthatják a talajról induló konvekciót (lásd konvekció).

Erős szél

Az átlagos szélsebesség 11 illetve 17 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 40 illetve 61 km/ó közé) esnek. A faágak mozognak, a gyenge fatörzsek meghajlanak.

Erősen felhős égbolt

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/023.gif[/IMG]
Erősen felhős égen a felhőzet összmennyisége 6/8 - 7/8 (lásd borultsági fok). Amíg egy kis helyen is látszik az ég kékje, addig még erősen felhős az ég.

Erősen viharos szél

A szélsebesség 24 illetve 33 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 86 illetve 119 km/ó közé) esik. Ekkora szélsebességnél már erősebb fák is tövestül kifordulhatnak, a fák ágai tömegesen leszakadnak, letörnek, az épületekben komolyabb károk keletkeznek.

Erózió

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/fjord.jpg[/IMG]
A folyó víz, mozgó jég, áramló levegő, csapadékvíz egész felszínre kiható, lemosó, lepusztító tevékenysége. Szép példája a Norvégiában található fjordok.

Eső

Folyékony halmazállapotban, 0°C felett hulló csapadék (lásd csapadék). A cseppek átmérője 0,5 mm feletti. Az ez alatti cseppek okozta csapadékot már szitálásnak nevezik. Leggyakrabban az esőrétegfelhőből (nimbostratus, lásd nimbostratus) esik.

Fagy

Meteorológiai értelemben akkor beszélünk fagyról, amikor a levegő hőmérséklete 2 méteren eléri a fagypontot (0°C) vagy az alá csökken. Talajmenti fagyról beszélünk, ha a talaj közelében fagy, de 2 méteren nem.

Fagyott eső

Gömbölyű, átlátszó, 0,5-2 mm átmérőjű jégdarabok hullása. A fagyott eső réteges felhőzetből (Nimbostratus) hullik, olyan időjárási helyzetekben, amikor a talajközeli levegő hőmérséklete fagypont alatti, a nagyobb magasságokban azonban lényegesen melegebb levegő áramlik. A csapadék hullása során először megolvad, de mire a talajt elérné, újra megfagy.

Felhő

A hidrometeorok egyik fajtája; vízcseppek, jégszemek vagy ezek együttesének, keverékének látható halmaza, melynek alapja a földfelszín fölött helyezkedik el.
A felhők a ma elfogadott nemzetközi felhő-osztályozási rendszer alapján kerülnek besorolásra, a rendszerben a felhők tíz fő fajtáját (főfelhőnemet) különböztetjük meg a felhőalap magassága, a felhő vertikális kiterjedése és alakja alapján, ezek az alábbiak:

Magasszintű felhők(6km felett):
-Cirrus (lásd Cirrus)
-Cirrocumulus (lásd Cirrocumulus)
-Cirrostratus (lásd Cirrostratus)

Középszintű felhők (2-6km között):
-Altocumulus (lásd Altocumulus)
-Altostratus (lásd Altostratus)

Alacsonyszintű felhők (2km alatt):
-Stratocumulus (lásd Stratocumulus)
-Stratus (lásd Stratus)

Függőleges kiterjedésű felhők:
-Nimbostratus (lásd Nimbostratus)
-Cumulus (lásd Cumulus)
-Cumulonimbus (lásd Cumulonimbus)

A cumulus utótag a gomolyos, a stratus a réteges szerkezetre, a cirro és alto előtag a magasságra utal, ez alapján például a cirrocumulus=magasszintű gomolyfelhő, az altostratus=középszintű rétegfelhő.

Felhőszakadás

Olyan csapadéktevékenység, amikor a lehulló csapadék intenzitása folytán legalább 30mm-es csapadékmennyiséget produkál fél óra alatt (30mm/30perc).

A 30mm-es kritériumot nem elérő csapadéktevékenységet "felhőszakadás-szerű intenzitás"-ként jellemezhetjük, amennyiben eléri az 1mm/perc intenzitást.

Nem minden felhőszakadás-szerű intenzitás jelent felhőszakadást, de minden felhőszakadásban van felhőszakadás-szerű intenzitás.

Főnszél

A főnt száraz és meleg bukószélként jellemezhetjük.
Magashegységek környezetében alakul ki, amelynek egyik (luv) oldalán az érkező levegő felfelé kényszerül, lehűl és nedvességtartamát a hegy ezen oldalán adja ki.
A levegő a gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik (lee) oldalon leáramlik, felmelegszik és ezáltal relatív nedvessége jelentősen lecsökken (lásd relatív nedvesség).
Jelenlétére a hegységgel párhuzamosan kialakuló lecsiszolt felhőformák (pl. lencse formájú felhők, latinul lenticularisok) utalhatnak.
Európában legismertebb példája az Alpok mentén figyelhető meg, itt a déli főnként nevezett esetben a dél felől érkező levegő a hegygerinceken átbukva a hegység északi oldalán idézi elő ezt a száraz, meleg szelet.
A főnös hatás nálunk az Alpokalján is megfigyelhető kisebb mértékben nyugatias, délnyugatias szél esetén.

Front

A troposzféra (lásd atmoszféra) két légtömege közötti határoló felület az időjárási front.
Ott alakul ki, ahol a fizikai tulajdonságaikban egymástól jelentősen eltérő levegőtömegek kerülnek igen közel egymáshoz, így a frontfelületek mentén az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség) ugrásszerű térbeli és időbeli megváltozása észlelhető. A frontfelület és a felszín metszésvonalát frontvonalnak nevezzük. (lásd még hidegfront, melegfront, okklúziós front)

Gerinc

Egy magas nyomású, elnyújtott formájú terület, amely többnyire nem tartalmaz zárt izobárokat (angol elnevezése: ridge). A ~-ek formája az északi félteke mérsékelt szélességein, a felső troposzférában általában egy észak felé kiterjedt magas nyomású hullámszakasz. (lásd még teknő)

Gleccser

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/gleccser.jpg[/IMG]
A gleccser egy hóból képződő "jégfolyam", amely a saját tömege, illetve az ebből eredő nyomás hatására mozog. Gleccserek azokon a területeken képződnek, ahol éves átlagban több hó hullik, mint amennyi elolvadni vagy elpárologni képes. A hó ilyen módon akkumulálódik, azaz egy metamorfózison megy keresztül.
A frissen hullott hó egy levegővel töltött "üregekből" és alig tömörített jégkristályokból álló réteget alkot. Ha erre a rétegre újabb hóréteg hullik, akkor a lejjebb fekvő réteg üregei összepréselődnek, kisebbek lesznek. Ezt a folyamatot az olvadás is elősegíti. Egy év leforgása alatt a hóból ún. csontjég képződik. A csontjég-réteg további tömörödésével és vastagodásával jön létre a gleccser. Kb. 30 m-es jégvastagság szükséges ahhoz, hogy a jégtömeg egy lejtős területen a nehézségi erő és a saját tömegének hatására mozgásba kezdjen. A mozgás sebessége alacsony; alpesi gleccserek 30 és 150 m közötti utat tesznek meg évente, a Himalája gleccsereinél 500 és 1500 m közötti éves mozgást figyeltek meg. Viszonylag gyorsak a grönlandi gleccserek az évente megtett 3 és 10 km közötti útjukkal.

Globális felmelegedés

A ~ fogalma a földfelszín és az óceánok átlaghőmérsékletének az elmúlt évtizedek alatt megfigyelt emelkedését írja le. Alapvető különbség a globális felmelegedés és a klímaváltozás fogalmának jelentésében, hogy míg a klímaváltozás (éghajlatváltozás) főként a természetes folyamatokat írja le, addig a globális felmelegedés elsősorban az ember által okozott változásokat foglalja össze.

Gőznyomás

Az a nyomás, amit a vízgőz, mint gáz fejtene ki egy adott térfogatban, adott hőmérsékleten, ha a térfogatban egyedül a vízgőz lenne jelen. Mértékegysége Pa. A telítési ~ annak a vízgőzmennyiségnek a nyomása, amit egységnyi térfogat adott hőmérsékleten maximálisan befogadni képes (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna). A telítési ~ értéke egyedül a hőmérséklet függvénye, a kiszámítására használt legelterjedtebb tapasztalati képlet a Magnus-Tetens formula.

Gust front

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/Arcus.jpg[/IMG]
Magyarul kifutószél-front vagy zivataros kifutószél-front. Konvektív (lásd konvekció) képződmények (pl. egyetlen zivatarfelhő vagy egy zivatarlánc) csapadéktevékenysége folytán leáramló és a talajon radiális irányban kifutó hideg levegő által a talajon okozott lökéses szél vezető éle, határa. A ~ meglétét általában a képződmény környezetében alacsonyszintű gomolyok, vagy esetenként görgőfelhők, arcusok illetve peremfelhők jelezhetik. A felszínen a szél hirtelen feltámadása jelzi a gust-front átvonulását. A ~-nak multicellás és egyéb zivatar rendszereknél emelőhatása révén fontos szerepe van az újabb cellák (lásd cella) keletkezésében, a zivatarlánc haladásában és terjedésében. Emellett a szupercelláknál a mezociklonok helyzetét, élettartamát, a tornádók kialakulását is befolyásolja a gust-frontok viselkedése, helyzete és sebessége (lásd szupercellás zivatar).

Gyenge szél

A legalacsonyabb szélerősségi kategória. Az átlagos szélsebesség 0 és 4 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 0 illetve 14 km/ó közé) esik. A falevelek élénken mozoghatnak, a kémények füstje elhajlik. A szellő elnevezés szintén a gyenge szél kategóriájába esik.

Gyengén felhős égbolt

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/021.gif[/IMG]
Gyengén felhős égen az összfelhőzet (lásd borultsági fok) az égbolt 2/8 - 3/8 részét takarja el.

Halo-jelenség

[IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_1.jpg[/IMG]A halo-jelenség akkor jelentkezik, amikor a magasszintű felhõkben található (vagy porhóval fedett felszín felett lebegő) jégkristályokon megtörik fény. Ilyenkor a Hold vagy a Nap körül fényes udvar, halogyűrű alakul ki. A kis halokör nyílásszöge 22°, belső íve vöröses, a külső pedig kékesfehér.
[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_2.jpg[/IMG]Gyakori jelenség a melléknap, mely a Nap (vagy ritkán a Hold) mellett kb. a 22 fokos ívvel közel megegyező helyen, a Nappal egy magasságban látható, Nap felé eső oldala vöröses, míg a külső kékesfehér. Időnként a melléknapokon és a Napon átmenő melléknap-ív is látható, ennek színe fehér, gyakran csak a melléknap közelében látszik, annak Naptól távolabbi oldalán. Teljes melléknap-körív ritkán látható.[/SOR]
[IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_3.jpg[/IMG]
Szintén nem túl ritka jelenség a zenitkörüli ív megjelenése, ez egy "kifordított" szivárványhoz hasonlítható, 32,3 fok alatti napmagasság esetén alakulhat ki, talán minden halo közül a leglátványosabb, néha rendkívül élénk színű. [SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_4.jpg[/IMG]Mint a neve is mutatja, a zenit köré rajzolható kör egy darabja, nagysága, zenittől való távolsága, színének élénksége a napmagasságtól függ. Rokona a horizontkörüli ív, ez sokkal ritkább, de hasonlóan élénk színű lehet, 58 foknál magasabb napállás esetén alakulhat ki, ezért nálunk csak nyáron lehet észlelni, a Naptól kb. 44 fokos távolságra van a láthatár közelében.[/SOR]
[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_5.jpg[/IMG]
Viszonylag gyakori jelenség az érintő ívek megjelenése, ezek a 22 fokos halokör alsó illetve felső részét érintve látszanak (sokszor a 22 fokos nincs is jelen), napmagasságtól függő alakjuk van,
(29 fokos napmagasság felett körülírt halo-vá forrhatnak össze, ez általában almára emlékeztető alakú, nem mindig teljes)[/SOR] [IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_6.jpg[/IMG] V alaktól (alacsony napállás) szétnyíló "madárszárny" alakig (magasabb napállás) változnak. Az alsó érintő ív sokszor csak magaslatokról vagy repülőgépről látható, mivel alacsony napállásnál a horizont alatt helyezkedik el. Viszonylag élénk színűek, leginkább a Nap alatt és felett lehelyezkedő részül látványos.
[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_7.jpg[/IMG]
Látványos jelenség lehet még a nap-oszlop megjelenése, mely kizárólag alacsony napállásnál látható, napkelte vagy napnyugta esetén, néha előtte vagy utána. Ekkor a Nap felett (ritkábban alatta) egy egyenes, Napról távolodva halványodó, 5-10, néha ennél is több fokmagasságú fényoszlop látható, ennek színe azonos a Nap és a felhőzet aktuális színével - tehát vöröslőn kelő Nap esetén az oszlop is vörös. Ritkán más fényes égitest esetén (pl. Vénusz) is kialakulhat, vagy jeges, hideg időben távoli erős fényforrások is előidézhetik (stadionvilágítás pl.)[/SOR]
A halo-jelenségek sokszor nem önmagukban, hanem ún. komplex jelenség képében jelennek meg, tehát egyszerre több is észlelhető közülük, különböző intenzitással.
Időnként megfigyelhető néhány sokkal ritkább halo-jelenség is, ezek is különböző alakú és állású jégkristályok ideális helyzetéhez kötötten alakulnak ki. Sok olyan halo-jelenség van, melyek csak magasból, hegyekből vagy repülőről láthatóak. (Ritkaságuk okán nem érdemes részletezni.)



[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_8.jpg[/IMG]
A légköroptika nem csak a jégkristályok, hanem a vízcseppek segítségével megtörő fényjelenségekkel is foglalkozik, ezek közül a legismertebb a szivárvány - az ív nagysága itt is a napmagasságtól függ, alacsonyabb napmagasságnál nagyobb az ív, színének élénksége cseppmérettől függ. Létezik köd esetén - ritkán - kialakuló szivárvány is, ami azonban közel színtelen ív. A középmagas szintű, vékonyabb (vízcseppekből álló) felhőkön megtörő fény okozhat irizálást[/SOR] [SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_9.jpg[/IMG] illetve ún. koronát a nap (Hold ) közelében. A korona voltaképp az irizálás rendezett formája, ezen esetekben színes fénykörök láthatók a Nap vagy a Hold körül, ezt okozhatja ködfelhő, ritka esetben más apró szemcséjű légköri szennyezés (füst, pollen, légkörbe jutott vulkáni por).
[/SOR][SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_10.jpg[/IMG]
A légköroptika talán leggyakoribb jelensége a földárnyék, más néven Vénusz öve, ez hajnalban a nyugati, alkonyatkor a keleti égbolt alján látható. Az árnyék maga szürkés, sötét színű, felette élénk rózsás az égbolt. A Föld görbülete miatt alakul ki (németül nagyon találóan gegendämmerung - vagyis ellenalkony a neve). Ha hajnalban egy magas hegyen vagyunk, még érdekesebb lehet, hogy a távoli földárnyékba a hegy árnyéka is beleszúródik, szürke kiszögellésként. Leginkább tengeri szigetek magas hegyeiről látható ilyennek. Mire a Nap felkel, az árnyék lenyugszik, a rózsás sáv még megmaradhat egy ideig.[/SOR]
A Nappal ellentétes oldalon kialakuló ún. glória (illetve hegyekben létrejövő árnyékolás esetén az ún. brockeni kísértet, mely körül szintén látható glória). Ez esetben egy árnyékfolt (pl. repülőgép ) körül láthatóak a spektrumosan színes körök, melyek a felhőzet vagy ködfelhő tetején jelennek meg. Mindig pontosan az antiszoláris pont körül láthatóak. Élénksége, a gyűrűk szélessége cseppmérettől, azok egyenletességétől függ.
Harmatos füvön, apró, fénytörést előidézésére képes bevonattal rendelkező felületeken (pl. fényvisszaverő útburkolati jelek) is kialakulhatnak olyan jelenségek, melyeket bárki megfigyelhet. A harmatcseppek, amelyek a fűszálakon ülnek, koncentrálják a rájuk eső fényt a fűszálra, azok így azt a szórt fénynél jobban visszaverik, ezért kifényesednek. Minél egyenletesebb méretűek a cseppek, annál látványosabb a kifényesedés. Ezt szintén a Nappal ellentétes oldalon láthatjuk, pl. egy reggeli séta alkalmával, ha harmatos a fű, álljunk háttal a Napnak, s észrevesszük, hogy fejünk árnyéka körül egy fehér fényfolt látható - ez az ún. szentfény. (Ha fényképezzük, akkor a fényképezőgép árnyéka körül fog látszani.)
[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_11.jpg[/IMG]
A légköri árnyékok, délibábok, torzulások is a légköroptika jelenségkörébe tartoznak. Ilyen lehet a sugarasan széttartó krepuszkuláris sugár, mely a Nap és a megfigyelő közti felhő, vagy egyéb árnyékot adó akadály esetén alakul ki.[/SOR]
[SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_12.jpg[/IMG]
Ritkán előfordul vele együtt az ellenkező oldalon az anti-krepuszkuláris sugár is. Ez esetekben a Nap előtt árnyékot vető tárgy kicsúcsosodásain hosszabb árnyéksávok jönnek létre, ilyen pl. amikor majdnem zárt felhőzeten egy kis rés támad, s azon kisüt a Nap egy sávot kifényesítve.[/SOR][SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_13.jpg[/IMG]Kelő vagy lemenő Nap esetén akkor is látszanak ezek az árnyéksávok, ha az árnyékot adó akadály a Nappal együtt már a horizont alá kerül. Hasonló a nyári gomolyfelhők éles határvonalú széleinél látszó sávos árnyékolás is, és a ködös erdőben a fák közt átsütő Nap által látványos sávokat okozó is. Füst is okozhat ilyen jelenséget. [/SOR]
[IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/halo/halo_14.jpg[/IMG]
A délibábok jelensége nem csak a Hortobágyhoz köthető. Lényege, hogy eltérő fénytörésű légrétegek helyezkedjenek el egymás felett. Az eltérő fénytörést egyszerű hőmérsékleti inverzió okozhatja, ilyen esetekben nem csak a kelő Nap alakjának általánosan ismert ellaposodása figyelhető meg, hanem az alak vízszintes irányban szögletesnek látszó megtörése is, mintha eltérő méretű Nap-szeletek lennének egymáson. Nagyobb vízfelületek felett (tengerparton) gyakrabban látható ez a jelenség.

Harmat

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/harmat.jpg[/IMG]
Nem hulló csapadék forma (lásd csapadék), a levegőben lévő vízgőz kicsapódik a tereptárgyakra és a felszínre. Kialakulásának az a magyarázata, hogy az éjszakai kisugárzás során a talajközeli levegőréteg annyira lehűl, hogy eléri az ún. harmatpontját (lásd harmatpont). Nagy nedvességtartalmú levegő esetén néha már napnyugta után megkezdődik a harmatképződés, de száraz időben egész éjjel szárazak maradnak a tereptárgyak.

Harmatpont v. harmatpont hőmérséklete

A légkör nedvességét jellemző fogalom. Az a hőmérséklet, amelyre a levegőt le kell hűteni ahhoz, hogy a benne lévő vízgőz kicsapódjon (állandó nyomáson és állandó nedvesség viszonyok mellett).

Határréteg

Általában a talajhoz közeli légrétegeket jelenti. Ezt a kifejezést leggyakrabban a planetáris határréteg értelmében használjuk, amely azokat a szinteket jelenti, ahol jelentős a súrlódás hatása. A planetáris határréteg hozzávetőlegesen a légkör alsó 1 vagy 2 kilométeres légrétegeit jelenti. Ezen légrétegekben érvényesül legerősebben a nappali órákban történő besugárzás, az éjszakai órákban történő radiációs hűlés, kisugárzás hatása és a talajfelszín szélsebesség módosító szerepe. A súrlódás hatása felfelé haladva fokozatosan tűnik el, így a planetáris határréteg tetejének magasságát (ahol már nincs súrlódás, szabad légkör van) pontosan nem lehet meghatározni. A planetáris határréteg vastagságának napi menete van: nappal vastagabb, éjszaka pedig alacsonyabban van a teteje. Jellemző az éjszakai órákban, hogy a planetáris határréteg teteje környékén nagyobb szélsebességek fordulnak elő.

Havas eső

Olyan átmeneti csapadékforma, amikor egyszerre hull hó, illetve eső. A csapadék képződésekor még hókristályok alakulnak ki, de a felszín közeli melegebb légrétegekben hullás közben a hópelyhek egy része megolvad. A felszíni hőmérséklet ilyenkor akár 4-5 °C is lehet.

Havazás

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/havazas.jpg[/IMG]
Tisztán jégkristályokból álló csapadék (lásd csapadék). A magasban, a csapadékképződés helyén már mindenütt 0 °C alatti a hőmérséklet, és a talaj közelében is fagypont alatt vagy közelében van. Gyakran a nagy havazás fagypont környékén alakul ki, hiszen ekkor a legnagyobb a levegő nedvességtartalma a negatív tartományon belül.

Hegy-völgyi szél

A hegyvidékek mentén kialakuló, napi szabályos menettel rendelkező, váltakozó irányú szelet nevezzük hegy-völgyi szélnek.
Napnyugtát követően az erősödő kisugárzás hatására a felszín feletti levegő hőmérséklete gyorsan csökken, sűrűsége valamint környezetéhez viszonyított nehézsége folytán leáramlik a völgy irányába (néhány m/s sebességgel), és fokozatosan kitölti a völgy alját, ahol stabil lesz a légrétegződés, a leghidegebb levegő itt gyűlik össze.
Felfele haladva fokozatosan növekszik a levegő hőmérséklete.
Napfelkeltét követően a besugárzás hatására a felszín feletti levegő felmelegszik, és felfelé áramlik a lejtő mentén, a lejtő fölé emelkedő levegőben (amennyiben a nedvességtartama megengedi) gomolyfelhők is kialakulhatnak.

Hegyvidéki éghajlat

Magasabb hegységekben jellemző éghajlat.
A magassággal járó hőmérséklet csökkenés (általánosítva 1°C/100m-el) miatt az azonos szélességen lévő síksági területekhez képest alacsonyabb átlaghőmérséklettel bíró éghajlat uralkodik a hegységekben (minden 1000 m magasságnövekedés többszáz km északra tolódást jelent a hőmérsékleti viszony tekintetében).
Ebben az éghajlatban a síksági területeknél csapadékosabb jelleg dominál (bizonyos hegységekben a széltől ért hegyoldalon több a csapadék, míg a hegy másik oldalán szárazabb idő jellemző a szélárnyék miatt).
A magasságtól függően télen hideg, fagyos; nyáron mérsékelten meleg és általánosságban egész évben csapadékos időjárás jellemző.
Közép-Európában ilyen időjárási jelleg uralkodik minden 1500m-nél magasabb hegyég felső régiójában.

Hidegfront

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/hideg.jpg[/IMG]
Általában elmondható, hogy a frontfelületek mentén az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség, szélirány, stb.) ugrásszerű változásuk van. A hidegfront esetén a front előtt meleg, mögötte hideg levegő halmozódik fel. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük élénk, erős délnyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttük jobbra fordulva a szél a talajon erős, vagy viharos északnyugati szél támad.
A hidegfrontok két fő típusa különböztethető meg attól függően, hogy a frontvonalra merőleges szélkomponensek milyen erősségűek. A két típus között természetesen átmenetek is vannak.

Eszerint beszélhetünk elsőfajú hidegfrontról, ami gyakorlatilag fordított melegfrontként működik, itt a fontvonal felett nagy magasságokig feláramlás zajlik, a frontra merőleges szélkomponens pedig a magassággal csökken. Ezen front típus általában messze van a ciklon középponttól és sokszor inkább párhuzamos mint merőleges az izobárokkal,. A fentebb említett szélviszonyok miatt a csapadékot adó felhőzet a fronton, illetve a front mögött jelenik meg. Ezen fronttípus lassan, gyakran hullámot vetve helyeződik át. A front mögött az alsó légrétegekben az érkező hidegebb levegő, illetve a hulló csapadék okozta párolgás miatt lehűlés és látás-romlás következik be. A fronttól csak bizonyos távolságban kezd javulni a látás, illetve csökken a felhőzet. A front mögötti felhőzetet időnként cirrus ernyő zárja, amely a jet környékén helyezkedik el. A frontálzóna legalsó része általában meredek, ezért ha labilis a légkör (lásd labilitás), zivatarok is kialakulhatnak, mielőtt az egyenletes csapadék megkezdődne.

Elsőfajú hidegfront jellemzői összefoglalva:
- Talajszél: Markáns jobbra történő szélfordulás a front átvonultával, általában dny-ból ény-ba. Az átvonulásnál a lökéses szél gyakran erős vagy viharos erejű, amely a front mögött lecsillapodik. A ciklon magja közelében kevésbé kifejezett a szélfordulás.
- Nyomástendencia: A front előtt legtöbbször nyomássüllyedés, mögötte különböző erősségű emelkedés. A ciklon magja közelében azonban a front mögött is gyenge nyomáscsökkenés lehet.
- Hőmérséklet: Általában markáns hőmérséklet csökkenés a front előtti értékekhez képest. A front előtti értékek azonban napszak és évszak függőek, így a változás is eltérő lehet.
- Harmatpont: A front mögött a hulló csapadék miatt csak lassan csökken, a front előtt pedig hőmérséklethez hasonlóan napszak és évszak függő.
- Látás: Határozott látásromlás a front mögött (csapadék következtében), majd csak a fronttól messze javul a látás.

Másodfajú hidegfront esetén a frontra merőleges szélkomponens nő a magassággal, így ezen front gyorsan helyeződik át és a csapadékrendszere teljes egészében a hidegfront előtt, a mozgás irányába helyezkedik el. Ezen fronttípus általában a ciklonközéppont közelében hózódik és merőleges az izobárokra. A front mögött nagyobb magasságokban a hideg levegő leáramlik, ami kiszáradáshoz vezet a troposzféra középszintjein, mindez a front fölött középszinteken inverziót is okozhat.

Másodfajú hidegfront jellemzői összefoglalva:
- Talajszél: Markáns jobbra történő szélfordulás a front átvonultával, általában dny-ból ény-ba. Az átvonulásnál a lökéses szél gyakran erős vagy viharos erejű, amely a front mögött tartósan, akár napokig is megmaradhat. A ciklon magja közelében kevésbé kifejezett a szélfordulás.
- Nyomástendencia: A front előtt legtöbbször nyomássüllyedés, mögötte különböző erősségű emelkedés. A ciklon magja közelében azonban a front mögött is gyenge nyomáscsökkenés lehet.
- Hőmérséklet: A front előtt a csapadék révén előfordulhat hőmérséklet csökkenés, mögötte pedig az erős leszálló légmozgások következtében gyakran kis mértékű a hőmérséklet csökkenés, majd csak a fronttól távolabb történik meg a jelentősebb lehűlés. A hideg levegő sokszor több hullámban, ún. másodlagos hidegfront(ok) formájában érkezik. Télen inverziós helyzetekben ezen típusok minden esetben felszakíthatják a hideg párnát, megszüntethetik az inverziót, kisöpörhetik a Kárpát-medencében megült hideg, párás levegőt, amely erőteljes hőmérséklet emelkedéshez is vezethet. Ilyen esetben álcázott vagy álhidegfrontról beszélünk. Az elsőfajú hidegfrontok általában nem, vagy ritkábban szüntetik meg a hidegpárnát, azaz ritkábban van annyi energiájuk, hogy kisöpörjék a medencében megült hideglevegőt.
- Harmatpont: A front mögött általában erőteljes harmatpontcsökkenés.
- Látás: Nagyon határozott látásjavulás.

Hódara

Gömbölyű, átlátszatlan, 1-5 mm átmérőjű, szilárd halmazállapotú csapadék, néha havazással együtt hullik. ~ általában 0 fok alatti felszín közeli hőmérséklet esetén alakul ki oly módon, hogy a hulló hókristály túlhűlt vízcseppeket üt el, amelyek gyorsan ráfagynak. Ezek a fehér, nem átlátszó szemcsék a kemény talajhoz ütődve erősen felpattannak és sokszor rögtön szét is esnek. Kézben könnyen szétmorzsolhatóak, miközben recsegő hangot adnak.

Hodográf

Egy olyan koordinátarendszerben felrajzolható grafikon, amelynek tengelyeit a szélsebesség u és v komponensei alkotják (ahol u a szél keleties, v az északias komponense), és amely a horizontális szélsebességek vertikális eloszlását adja meg a polár koordináták felhasználásával. A ~ úgy áll elő, hogy a különböző magasságokon előforduló szélvektorok végpontjait bejelöljük a koordinátarendszerbe, és ezen pontokat növekvő magasság szerint összekötjük. A ~ -on számításokat végezhetünk, amelyek segíthetik a zivatarok várható fejlődésének előrejelzését, mozgásának meghatározását (pl. a squall line-ok vagy szupercellák, kettéváló, illetve jobbra vagy balra haladó szupercellák, tornádós, nem tornádós szupercellák stb. )

Hófúvás

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/hofuvas.jpg[/IMG]
Havazás közben, vagy havazás után alakul ki, amikor az erős szél a friss havat magával ragadja, és különböző mintájú hóakadályokat épít. A közlekedést nagyon megnehezíti, mivel a megtisztított utakra rövid idő alatt akár méteres hófalakat képes építeni. Magyarországon a hófúvás által jellemzően érintett helyek például északkeleten a Bodrog és a Hernád völgye, valamint a Bakonyban az Egervíz völgye. A hófúváson belül kétféle kategória különíthető el.
Talaj menti hófúvás: A szél a talajról felkavart havat a talaj közelében hajtja, sepri maga előtt (a hó nem feltétlenül esik), a vízszintes látástávolság (szemmagasságban) nem csökken.
Magas hófúvás: A szél által a talajról felkavart hó a levegőben magasan kavarog, a vízszintes látástávolság (szemmagasságban) 1 km alá csökken. A vertikális látást is korlátozhatja, esetenként a Napot is eltakarhatja.

Hópehely

A hópelyhek apró jégkristályokból keletkeznek a felhőkben. A jégkristályok törékeny, hatszögletű (hexagonális) csillagokká kapcsolódnak össze. Nincs kettő ugyanolyan hópehely, tehát mindegyik különbözik a másiktól.

Hószemer v. szemcsés hó

1 mm-nél kisebb átmérőjű lapocskákból és hasábokból álló szilárd csapadék. E szemcsék kemény talajra érve sem pattannak fel. A ~ a szitálásnak (lásd szitálás) felel meg 0 és –10 fok közötti talajközeli hőmérséklet mellett. Általában réteges (stratus) felhőzetből (lásd felhő), vagy ködből (lásd köd) hullik.

Hózápor

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/hozapor.jpg[/IMG]
A záporeső szilárd halmazállapotú megfelelője. A hózápor is konvektív csapadék (lásd konvektív csapadék), így időnkénti erősségbeli változásokkal és megszakításokkal hull. Nagyobb hózápornál villámlás és mennydörgés is előfordulhat, ilyenkor beszélünk hózivatarról. A hózáporok általában fagypont alatt alakulnak ki, de nagy labilitás esetén - főként februárban, márciusban - amikor csak az alsó pár 100 méteren van a hőmérséklet fagypont fölött, akár +6 °C-on is még szilárd halmazállapotú csapadék hullhat a konvektív felhőzetből.
A hózápor általában nem hoz jelentős csapadékot, de gyakran hullhat belőle több centiméternyi vastag hóréteg, illetve olykor nagyon sűrű, és emiatt látványos hóesést produkálhat.

Hózivatar

Télen kialakuló konvektív jellegű elektromos tevékenységgel kísért heves hózápor (lásd hózápor), a zivatar téli megfelelője. A hózivatart minden esetben dörgés (lásd mennydörgés) és gyakran szélerősödés kíséri. Intenzív hózivatarnál több centiméternyi friss hó is hullhat. Gyakran a középtroposzférában (5-6 km) egy leszakadt un. magassági hidegcsepp területe alatt alakulnak ki. A téli zivatarok üllője gyakran csak 5-6 km-en van.

Hőzivatar

Meleg nyári napokat követő estéken a nagyvárosok területén vagy azok környékén, illetve izolált hőszigeteken kialakuló villám és csapadéktevékenységgel kísért zivatar, melynek kialakulásában a hő és az emelt konvekció is igen jelentős szerepet játszik. A hőzivatar azért lehet veszélyes, mert viszonylag lassú mozgása miatt, kis területre nagy mennyiségű csapadékot zúdíthat, és főként a magasabb területeken villámáradásokat is előidézhet.

Instabilitási vonal v. Squall Line

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/instab.jpg[/IMG]
Aktív zivatarok egybefüggő, közel folytonos vonala. Instabil légköri feltételek esetén a konvergencia vonalon (lásd konvergencia) egyenként kialakuló zivatarok láncot alkotva haladnak, ezek instabilitási vonallá erősödésének egyik gyakori oka lehet a magassági hideg és/vagy az örvényesség advekció. [SOR][/SOR][IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/lexikon/squal.jpg[/IMG]Érett formájukra jellemző, hogy előttük nyomássüllyedés, rajtuk erőteljes nyomásemelkedés (zivataros magasnyomás), majd mögöttük egy újabb alacsonynyomási terület figyelhető meg (sodródási depresszió). Nyáron a heves időjárási események egyik gyakori kiváltója a Szlovénia térségéből érkező ún. szlovéniai instabilitási vonal. A műholdképen is vonalas szerkezetet mutató mezoléptékű konvektív rendszereket, vonalba rendeződött mezoléptékű konvektív rendszereknek (vmkr) nevezzük. (lásd MKR)

Inverzió

Inverzió alatt a levegő hőmérsékleti gradiensének megfordulását értjük. Ilyen helyzetben a levegő hőmérséklete a magasság növekedésével nem csökken, hanem nő, ami a troposzféra stabilitását növeli és a konvektív (lásd konvekció) folyamatok ellen hat, illetve azokat akadályozza. Azt a tartományt, ahol az inverzió fellép, inverziós rétegnek nevezzük.

ITCZ (ITC)

A rövidítés az Inter-Tropical Convergence Zone (sokszor Inter Tropic Convergence néven emlegetett) szóösszetételből származik, jelentése Belső-trópusi (vagy szimplán Trópusi) összeáramlási zóna. A zóna egy néhány száz kilométer széles ciklonális folyosó az Egyenlítő közelében, az északról és délről érkező passzát-szelek találkozási területén; legjellemzőbb tulajdonságai közé a gyakori konvektív tevékenység és az erős gomolyfelhőképződés tartoznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az óceán ezen térségében alapvetően szélcsendes időjárást naponta többször is heves esőzések, zivatarok, szélviharok és hirtelen irányt váltó széllökések váltják fel; a szárazföld térségében a viharok hevessége az adott terület aktuális páratartalmától függ. Az Egyenlítő környékén, azokon a területeken, ahol délben a Nap a zeniten áll, a levegő gyorsan felhevül és eközben kitágul. A felhevült levegő alacsony tömörsége (fajsúlya) okán felemelkedik, azaz konvektív folyamatok indulnak be. A magasság növekedésével csökkenő légnyomás hatására a légtömeg adiabatikusan kitágul, hőmérséklete a Joule-Thomson-effektusban leírtak szerint csökken. A harmatpont alá hűlve - a légtömeg gőzkapacitásának csökkenése és légtömeg magas páratartalma okán - magasba törő felhőzet alakul ki, melyből intenzív csapadék, az ú.n. zenitális eső hullik. A magasban bekövetkező kondenzálódáskor az a hő szabadul fel, melyet a légtömeg a talajközeli elpárolgásakor látens hő gyanánt felvett. A magasban a légtömeg északi és déli irányban áramlik ki. A légtömeg kitágulásának, felemelkedésének és kiáramlásának hatására a talajközelben csökken a levegő tömörsége (fajsúlya) és a légnyomás. Elmondható tehát, hogy ezzel az egész bolygót átfogó, stabil, úgy vertikálisan mint horizontálisan hatalmas kiterjedésű ciklonális zóna alakul ki, ez az ú.n. ciklonális meder vagy folyosó. Mivel a légnyomáskülönbségek a tömegáramlásokkal kiegyenlítődnek és a ciklonális folyosóban a talajon nem jöhet létre vákuum, így északról és délről a talajjal párhuzamosan újabb légtömegek áramlanak a rendszerbe; ezen jelenség neve konvergencia, azaz összeáramlás. Ez a tömegáramlás (közismert nevén szél) irányát és erősségét tekintve viszonylag állandó és az északi hemiszférában a Coriolis-erő hatására a mozgási irányhoz viszonyítva jobbra térül el; az így kialakuló passzát-szelek keleti iránykomponenssel rendelkeznek. Az ITCZ térségében az erős konvekció miatt magasabban van a tropopauza, mint egyéb területeken. A többek között az El Nino-jelenségért részben felelős Walker-örvény az ITCZ térségében fejti ki hatását. Az ITCZ a Föld felületének legerősebben felmelegedő területei felett alakul ki, ezért tendenciáját tekintve a Nap évszakfüggő zenitális pozícióját követi, kb. egy hónapos késleltetéssel. Az ITCZ helyzetére komoly hatással van a szárazföldek és óceánok felmelegedésének különböző mértéke; a szárazföldek egyenlőtlen eloszlása okán az ITCZ átlagos helyzete az 5° északi szélesség környékén van. Az évszakos pozícióeltolódás az Atlanti- és a Csendes-óceán felett csupán néhány fokos, de Dél-Amerikában az ottani nyár idején a nagyobb szárazföldi területek miatt jelentős. Igen jelentős az évszakos pozícióeltolódás az Indiai-óceán térségében, az eltolódás hatására kialkuló ázsiai-afrikai monszunterületek felett; ennek oka az óceánt három oldalról körbezáró szárazföld. Az ITCZ alakulása és évszakos változása alapvetően befolyásolja a klímazónák definícióját is. A szárazföldek hatása nélkül a klímazónák besorolása sokkal erősebben hasonlítana egy övezet-mintára.

Izentróp felület

Olyan felület a légkörben, amelyen a potenciális hőmérséklet (lásd potenciális hőmérséklet) állandó.

Izobár

Azonos nyomással rendelkező helyeket összekötő vonal.

Izohiéta

Azonos csapadékú helyeket összekötő vonal.

Izokeraunikus térkép

A zivatarok előfordulását és jelenlegi helyzeteit ábrázoló meteorológiai térkép.

Izotach

Azonos szélsebességeket összekötő vonal.

Izoterma

Azonos hőmérsékletekkel rendelkező pontokat összekötő vonal.

Jégdara

Gömbölyű, átlátszó, 1-5 mm átmérőjű szilárd halmazállapotú csapadék. A ~ sűrűbb, tömörebb, keményebb a hódaránál. Valamivel magasabb hőmérsékleten keletkezik mint a hódara, ezért a túlhűlt víz a hókristályok közé a megfagyás előtt mélyebben be tud hatolni és így azt jobban kitölti. Ezek a szemcsék földet éréskor jól hallhatóan koppannak, de nem mindig pattannak fel, és nem esnek szét. A ~ cumulonimbus (lásd zivatarfelhő) felhőzetből esik, leggyakrabban fagypont feletti hőmérsékletnél és gyakran esővel vegyesen. Előfordulása főként tavasszal jellemző, amikor a magasban még nagyon hideg van, viszont a besugárzás már elég nagy ahhoz, hogy erősebb feláramlások jöjjenek létre.

Jégeső

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/jegeso.jpg[/IMG]
Jéggömbök vagy szabálytalan jégrögök formájában, mindig konvektív felhőből - legtöbbször Cb-ből (lásd zivatarfelhő) - hulló csapadék. Megállapodás szerint akkor beszélünk jégesőről, ha a jégdarabok átmérője eléri vagy meghaladja az 5 mm-t. Ennél kisebb méret esetén jégdaráról van szó. Nagyon heves zivatarokból szélsőséges környezeti feltételek esetén a jégdarabok átmérője elérheti akár a 4-8 cm-t is. A jégszemek a felhőben lebegve alakulnak ki, és a kifagyó vízgőz hatására addig nőnek, amíg a feláramlás elbírja a jégszemeket. Jégeső jellemzően késő tavasszal és nyáron alakul ki a leggyakrabban, mert tavasszal a fagyhatár még alacsonyan van, a légköri labilitási feltételek az erősödő besugárzásnak köszönhetően pedig már lehetővé teszik a magasabbra törő feláramlásokat. Nyáron ugyan jóval magasabbra kerül a fagyhatár, de ezzel együtt a légkör labilitási feltételei is javulnak. Az ősz és a tél első fele kedvez legkevésbé a zivataroknak, hisz ekkor a magasban még relatív meleg van, így általában csak ritkán tud kellően nagy függőleges hőmérsékleti gradiens (hőmérséklet csökkenés a magassággal) kialakulni a felszín és az 5-6 kilométeres légrétegek között.

Jégtű

Olyan csapadékforma, amely –10 fok alatti hőmérséklet esetén, leginkább derült és szélcsendes időben keletkezik. Inkább a poláris régiókban jellemző. A ~-k mérete gyakran olyan pici, hogy látszólag csak lebegnek a levőben. Gyakran a Nap fényében szikrázva halo-jelenséget (lásd halo-jelenség) idézhetnek elő és a horizontális látástávolságot akár 1 km-re is csökkenthetik.

Jégvirág

A jégvirág a zúzmara egyik speciális formája, amely nevét a virágéhoz hasonló formájáról kapta. A jégvirágot képező jégkristály többnyire vékony ablaküvegeken jön létre abban az esetben, ha egyrészt a kinti hőmérséklet 0 °C alatt van, a helyiség levegőjének páratartalma megfelelően magas és az ablaküveg hőszigetelési tényezője viszonylag alacsony, másrészt pedig az üvegen valamiféle kristálycsírák vagy -magok (pl. por) találhatók, melyeken a kristályok képződni tudnak. Egyes esetekben elegendő, ha a felületen apró karcolások vannak, ezekben is kialakulhatnak a jégkristályok (pl. repülőgép ablakán, autók lakkozott felületein).
A helyiség meleg levegője az ablaküveghez áramolva lehűl, a hőmérséklet csökkenésével azonban a levegő nedvességfelvevő képessége is csökken. Az a vízgőzmennyiség, melyet a levegő már nem képes felvenni, az ablaküvegen reszublimálódik, azaz megfagy és jégkristályokat képez. A nedvesség mennyiségének növekedésével nő a jégvirág mérete.

Jet stream (v. röviden jet, magyarul futóáramlás)

A jetek viszonylag szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű horizontális (vízszintes) áramlási zónák. A szűk keresztmetszet néhány száz métert jelent, míg a nagy szélsebesség alatt általában 30-40 m/s illetve azt meghaladó szél értendő (a legtipikusabb értékek 50 illetve 80 m/s közöttiek). A horizontális jelző arra utal, hogy az áramlás vertikális kiterjedése elhanyagolható a horizontálishoz képest, a ~-ek hosszan elnyújtottak, akár az egész Földet körbefuthatják, bennük az áramlás is horizontális illetve közelítőleg horizontális. A jetek közelében igen erős szélnyírás (lásd szélnyírás) tapasztalható, a szélsebesség rohamosan növekszik a szélmaximum felé haladva, amely az ún. jetmagot vagy tengelyt képezi. Az időjárási jelenségek nagy számáért felelősek a ~-ek, nagyban segíthetik a konvekciót (lásd konvekció), sőt, a ciklogenezisben (lásd ciklon) is szerepet játszhatnak.
A ~-ek három fő típusra oszthatók:
- poláris jet
- szubtrópusi jet
- alacsonyszintű jet

a) A poláris jet az északi féltekén tipikusan a 30. illetve a 70. szélességi körök által határolt zónában fordul elő (nyáron északabbra, a téli félévben délebbre), általában a 50 mb és 250 mb-os nyomási szintek között (azaz a tropopauza közelében), a benne uralkodó áramlás nyugatias (a poláris jet a déli féltekén is megtalálható). A sarki poláris illetve a mérsékeltövi meleg levegőt elválasztó ún. polárfront mentén megnyilvánuló erőteljes hőmérsékleti különbségből nyeri erejét. A Rossby-hullámhoz (lásd Rossby-hullám) hasonlóan meanderező alakot vesz fel, azonban a mérsékelt övi ciklonok frontjaihoz kapcsolódóan gyakorta több részre bomlik. Ezekben a "jet-szakaszokban" az áramlás délnyugatias, északnyugatias irány is felvehet. A jetek helyének ismerete fontos lehet a nagytérségű feláramlások, valamint a konvekció szempontjából.

b) A szubtrópusi jet jellemzően az északi félteke 20. illetve az 35. szélességi körei között fordul elő a téli félévben (hasonlóan megtalálható a déli féltekén is), a 200 mb-os nyomási szint magasságában, a poláris jet-tel szemben jóval folytonosabb, tartósabb képződmény, az egész Földet körülöleli, benne az áramlás nyugatias. Kialakulásában az Egyenlítő környékén a magasban a pólusok felé áramló levegő játszik szerepet. A fizikából ismert perdület megmaradási törvény értelmében a sarkok felé haladó levegő egyre közelebb kerül a Föld forgási tengelyéhez, így ő maga is egyre nagyobb perdületre tesz szert, ami az áramlás növekvő mértékű zonalitásában mutatkozik meg (azaz a szél egyre nyugatiasabb irányú és egyre nagyobb sebességű lesz a sarkok felé közeledve, ami végül egy nyugati, igen nagy sebességű szelet eredményez a térítők közelében).A kétféle jet télen gyakran egybeér, egybemosódik (pl. Japán, illetve az USA térségében), különösen nagy szeleket előidézve 200 mb magasságban, elősegítve a felszíni ciklogenezist.

c) Alacsonyszintű jet: Az ~ definíció alapján nem tartozik a jet stream-ek családjába, a szakirodalom azonban általában mégis oda sorolja, mivel a viszonylagosan nagy szélsebesség ebben az esetben is a környezetétől jól elkülöníthetően jelenik meg. Leginkább az USA-ban fordul elő a Déli-síkság térségében, erőteljes, meleg, nedves délies áramlás formájában (a Mexikói-öböl felől), 7-800 méteres magasságban. Mindennek nagy szerepe van az észak-amerikai nyári heves konvektív események kialakulásában. Ugyanakkor az inverziók (lásd inverzió) felett (pár száz méteren) kialakuló nagyobb szélsebességek térségét is szokás ~-nek nevezni.

Keverési arány

A nedves (azaz vízgőzt tartalmazó) levegő keverési arányát a vízgőz, illetve a vízgőzzel keveredő száraz levegő tömegaránya adja. Mértékegysége kg vízgőz/kg száraz levegő. A ~ értéke a nedves levegő nyomásának, illetve a vízgőz nyomásának (lásd gőznyomás) függvénye. A telítési ~ annak a nedves levegőnek a keverési arányát jelenti, ami a lehető legtöbb befogadható vízgőzt tartalmazza (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna).

Kis jégkorszak

Az aktuális klímaviták egy központi eleme és a gyors ingadozások által okozott természetes klímaváltozás klasszikus példája a Kis jégkorszak névvel jellemzett, viszonylag hideg klímájú időszak, mely a 15. század elejétől kb. a 19. század közepéig tartott. A klíma állandó ingadozását jól mutatja azonban az a tény, hogy ezen időszakon belül is voltak példák igen jelentős klímaingadozásokra, így pl. az 1570-1630 és 1675-1715 közötti évek igen hideg időszakokat hoztak. A Kis jégkorszakot - az akkori feljegyzések elemzése és egyéb kutatások alapján - a Középkori melegkorszak (más nevén a Középkori klímaoptimum) előzte meg. A Kis jégkorszak nem más, mint a földi hőmérséklet csökkenése, ami bizonyos területi és időbeni kiterjedéssel lépett fel, és Európában, Észak-Amerikában, Oroszországban, Kínában és friss kutatások szerint az Északi-sark jégmagjaiban is bizonyítást nyert. A Kis jégkorszak ideje alatt igen gyakoriak voltak a hosszantartó, zord telek és a hideg, sok csapadékkal jellemezhető nyarak. A telek zordságára jellemző, hogy a 17. és a 19. század közepén a hirtelen növekvő és előretörő gleccserek az Alpokban falvakat romboltak le. Hollandiában a csatornák rendszeresen befagytak, Londonban pedig a befagyott Temzén többször is megtartották az "Éves fagypiac"-ot. 1780 telén New York kikötöjét a jég felületén lehetett átszelni, a Nagy Tavak gyakorta június közepéig be voltak fagyva. A Kis jégkorszak tényét több közvetett adat bizonyítja: kortárs hírek, tudományos feljegyzések, üledék-minták elemzése, pollenanalízis a korabeli vegetáció összetételének rekonstruálására, a hőmérsékletfüggő 18-oxigén/16-oxigén arány a sarki jégmagokban és a mélytengeri egysejtűek mésztartalmú házaiban. A korabeli festészet, irodalom, zene, stb. is sokszorosan megörökítette a Kis jégkorszakhoz kapcsolódó eseményket (pl. Vivaldi Téli koncertje, melyben egy szonett a befagyott velencei csatornákon történt korcsolyázást tematizálja). A Kis jégkorszak kiváltó okaként a naptevékenység drámai csökkenését és az akkori erős vulkanikus tevékenységet tartja számon a tudományos közvélemény. Az 1645-1715 közötti évekre esett a Kis jégkorszak leghidegebb periódusa, és ugyanerre az időszakra esett a Maunder-minimum is, melyben a Nap csupán igen minimális számú napfoltot produkált és ezáltal jelentősen csökkent a napsugárzás intenzitása. A sugárzás intenzitásának akár minimális csökkenése is szignifikáns hőmérsékletcsökkenést okozhat a Földön, és ez az említett időszakot vizsgálva karbonizotópos mérésekkel igazolható; ez az izotóp az atmoszféra felső rétegének szénatomjaiból jön létre, a kozmikus sugárzás hatására. Aktív Nap (tehát erős napfolttevékenység) esetén az erős napszél és a Föld mágneses mezeje közötti kölcsönhatás miatt a kozmikus sugárzás részecskéi csak kis számban érik el az atmoszféra felső rétegét, így csak kevés C-14-es izotóp keletkezik. Napfoltminimum esetén az atmoszférát a gyenge napszél miatt nagy számban elérő kozmikus sugárzás részecskéi negy mennyiségben hoznak létre C-14-es izotópot. Hasonló módon ingadozik a Be-10-es berillium-izotóp kialakulása. A Kis jégkorszak időszakára egy sor vulkánkitörés és igen heves pliniuszi kitörés is esett, miáltal por, hamu és gázok (elsősorban kéndioxid) jutottak hatalmas mennyiségben az atmoszférába. A mai vulkánkitörések tanulmányozása alapján az atmoszféra felső rétegeiben, a sztratoszférában lezajló folyamatok ismertek. A vulkanikus szilárdanyagok és gázok ebben a térségben akár évekig is megmaradhatnak, jelentős hatást gyakorlova ezzel a klimatikus viszonyokra. A kéndioxid fotokémiai reakció során kénsavvá alakul, a sav az atmoszfárában aeroszollá, azaz a levegőben lebegő és a földfelszínre jutó napsugárzást, az insolációt jelentősen csökkentő részecskévé válik. Az aeroszol-felhő alatt a troposzféra hőmérséklete jelentősen csökken. A legismertebbek közé tartozik a Laki-kráter 1783-as kitörése Izlandon és az indonéz Sumbawa-sziget Tambora-vulkánjának kitörése 1815-ben, amikoris a rákövetkező 1816-os év mint "a nyárnélküli év" vonult be Európa és az amerikai kontinens keleti területeinek történelmébe, júniusban és júliusban is havazott. A Kis jégkorszak korai vizsgálatai egy, az egész bolygót átfogó, igen jelentős hőmérsékletcsökkenésből indultak ki; mai ismereteink szerint a hőmérsékletcsökkenés azonban elsősorban az északi hemiszférára korlátozódott, és mértéke is csupán valamivel 1°C alatt volt. A Jean Lynch-Stiglitz által vezetett kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy a Golf-áramlat a Kis jégkorszak idején kb. 10%-kal volt gyengébb a szokásosnál, a vizsgálatok alapja a már említett 18-O/16-O-viszony volt a Floridai-szorosból származó kagylók házában. A Kis jégkorszak miatt alakult ki az ú.n. későközépkori mezőgazdasági krízis, a növények vegetációs periódusa a hosszú, zord telek miatt jelentősen redukálódott. A nedves-hideg nyarak a búza és egyéb gabonanövények elrothadásához vezetett, emiatt az élelmiszertermelés jelentősen visszaesett, éhínség köszöntött be. Közvetett módon a Kis jégkorszak is felelős a koraújkori boszorkányüldözések kialakulásában is; az emelkedő árak, az alultápláltság és a járványok a társadalmi-szociális problémák kiélesedéséhez vezettek. Izland lakosainak száma az 1300-as években drasztikusan csökkent, mivel az előretörő sarki jég hosszú időre elvágta a szigetet a külvilágtól, és a hőmérséklet csökkenése okolható a mintegy 3000 lakosú grönlandi Skandináv Kolónia összeomlásáért is. A francia forradalom győzelme is részben a Kis jégkorszak hatásaira vezethető vissza; szélsőséges időjárási események miatt a gabonatermelés a tízéves átlaghoz képest több, mint 20 %-kal esett vissza, ami jelentős áremelkedéshez vezetett. Az igen hideg 1788/1789-es telet hatalmas áradások és állatjárványok követték, emiatt helyenként éhséglázongások törtek ki, a parasztok az élelmiszerrabló banditáktól való félelmükben felfegyverkeztek. Az 1789-es szárazság és az ezzel együtt járó minimális liszttermelés miatt az árak tovább emelkedtek. Noha a kiváltó okok társadalmi-politikai jellegűek voltak, az nem vitatható, hogy az éhező, mindenüket elvesztett parasztok és közemberek voltak azok, akik végülis győzelemre segítették a francia forradalmat. Az 1850-es évektől Európa hőmérséklete folyamatosan emelkedő tendenciát mutat.

Köd

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/kod.jpg[/IMG]
Ködről akkor beszélünk, ha a látástávolság 1000 m alatti. Köd többféleképpen képződhet, és ennek megfelelően több fajtája van. Keletkezhet éjszaka, ún. kisugárzási ködként, vagy keletkezhet melegebb, párás levegő beáramlásával, ún. advektív ködként. A kialakulás fázisa szerint is el lehet különíteni a ködfajtákat. Például a kisugárzási köd a talajfelszín lehűlése miatt alakul ki, ezért először ott jelentkezik. Ilyenkor sekély ködnek hívjuk. Ekkor szemmagasságban még jó a látás, azonban ha folytatódik a ködképződés, akkor kialakul egy olyan állapot, amikor az égbolt kékje, vagy a csillagok látszanak, de szemmagasságban már csak néhány száz méter a látástávolság. Ezt nyílt ködnek nevezik.

Kondenzációs szint

Kondenzációs szint azt a magasságot jelöli, ahol felszálló, vagy légrétegben kialakuló vízpára vízcseppeké sűrűsödik, létrehozván a felhőt.

Kondenzcsík

A kondenzcsík egy mesterséges "felhő", melyet repülőgépek vagy rakéták hajtóműveinek kipufogógázai hoznak létre.
A hajtóművek üzemanyagának elégetésekor jellemzően szén-dioxid, vízgőz, nitrogén-oxidok és korom képződik. Az alsó troposzférában, kb. 10 km magasságban -40 °C körüli a hőmérséklet, azaz az ott lévő levegő már csak nagyon kis mennyiségben tud vízgőzt felvenni és már egy viszonylag alacsony abszolút nedvességtartalom esetén is telítetté válik. Ha a hőmérséklet a harmatpont alá csökken, akkor a vízgőz már a repülőgép mögött néhány méterrel kondenzálódik és megfagy, illetve reszublimálódik. Az így létrejövő jégfelhő a cirrusfelhők közé sorolandó (Cirrus aviaticus)
Rakéták hajtóanyagának elégésekor vízgőz, korom és a hajtóanyagtól függően egyéb szilárd égéstermék keletkezik, ezekből az előbb leírtak szerint képződik a kondenzcsík. A szilárd hajtóanyagú rakéták üzemanyaga ammónium-perklorát és alumínium, melyből az elégés során egy vastag, sósavból és alumínium-oxidból álló aerosol képződik, ez tehát nem keverendő össze a kondenzcsíkkal.

Konvekció

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/konvek.jpg[/IMG]
Konvekció alatt általánosan a folyadékok vagy gázok hő- és nedvesség-transzportját értjük. A meteorológiában ezt kifejezést kifejezetten a hő és a nedvesség vertikális transzportjára használjuk, amely instabil légköri feltételek esetén bekövetkező fel- és leáramlások révén alakul ki. A ~ és a zivatar kifejezéseket gyakran egymással felcserélve használják, noha a zivatar a konvekciónak csak egy adott formája. A Cb-k, tornyos gomolyok, Altocumulus Castellanus felhők mind-mind látható jelei a konvekciónak. A konvekciót nem mindig festik meg a szabad szemmel is jól megfigyelhető különféle felhőformák. Az olyan konvekciót, amely anélkül van jelen, hogy azt bármely felhőforma megjelenítené száraz konvekciónak, míg a felhők révén szabad szemmel is jól figyelemmel kísérhető konvekciót nedves konvekciónak nevezzük.

Konvektív csapadék

Konvektív folyamatokhoz (lásd konvekció) illetve konvektív képződményekhez, rendszerekhez (pl. Cumulonimbus, lásd Cumulonimbus) köthető csapadék. (lásd még csapadék, zápor, zivatar, nem konvektív csapadék)

Konvergencia - Összeáramlás

A konvergencia a vektormező összehúzódása, a divergencia (szétáramlás) ellentéte. A horizontális szélsebességek konvergenciájának szintjén több levegő fog belépni egy adott területre, mint amennyi ki. Mivel a légkör a tömeg megmaradására törekszik, igyekszik kiegyenlíteni a hirtelen fellépő lokális tömeg-többletet, aminek következtében vertikális elmozdulások alakulnak ki. Az elmozdulások attól függően fognak felfele vagy lefele irányulni, hogy a légkör mely szintjein alakult ki a konvergencia. A légkör alsó részein kialakuló konvergencia feláramlást, a felsőbb szinteken kialakuló konvergencia pedig leáramlást (lesüllyedést) okoz. Az alacsonyszintű konvergencia által kialakított feláramlás segíti a zivatarok kialakulását, ha az egyéb feltételek (mint pl. az instabilitás) jelen vannak.

Közepesen felhős égbolt

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/022.gif[/IMG]
A közepesen felhős ég azt jelenti, hogy az összfelhőzet az égbolt 4/8 - 5/8 részét takarja el

Középkori melegkorszak

A Középkori melegkorszak (más néven Középkori klímaoptimum) az északi hemiszféra egy viszonylag enyhe klímájú időszaka volt. Ezen időszak előtt zajlott a népvándorláskori hideg pesszimum (más néven koraközépkori pesszimum), illetve az időszakot követően alakult ki a Kis jégkorszak. A korszak kezdete és időtartama a vizsgálatok alapján regionálisan eltérő, Grönland és Oroszország európai területein a 950-1200, míg Európa nagy részén az 1150-1300-as évekre tehető. Az enyhe időszakok az 1000-1200-as években voltak a leggyakoribbak és területileg legkiterjedtebbek. Az időszakkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a "melegkorszak" kifejezés nem egy interglaciálisra (azaz jégkorszakok közötti időszakra) vonatkoztatva értendő, mivel ezen időszakok több tízezer évet ölelnek át, hanem csupán egy rövid ideig tartó meleg időszakot, egy interstadiálist jelöl (a rá következő Kis jégkorszak pedig egy stadiális volt). Mai ismereteink szerint a Középkori melegkorszak átlaghőmérséklete az északi hemiszférában kb. 0,1-0,2 °C-al volt alacsonyabb az utolsó előtti (azaz 1931-től 1960-ig tartó) CLINO-időszakénál (CLINO = CLImate NOrmal = normálperiódus). Feljegyzések szerint a Német-középhegységben és az Alpokban mintegy 200 m-rel magasabban volt a mezőgazdaságra alkalmas klímájú területek határa, és a termőföldek ebben az időszakban érték el legnagyobb északi irányú kiterjedésüket. Az európai erdők kiterjedése ugyanebben az időszakban azonban mintegy 20 %-kal csökkent. Konkrét adatok támasztják alá, miszerint Dél-Skóciában szőlőt, Norvégiában pedig csaknem a sarkkörig búzát termesztettek. A sarki jégtakaró erősen visszahúzódott, és ez lehetővé tette, hogy skandináv népcsoportok telepedjenek le az addig lakatlan Izlandon kb. 870-től, ill. Grönlandon, 986-tól kezdődően. A Föld egyéb területeire is hatással volt a felmelegedés, a Namíb-sivatag ebben az időszakban a sokkal nedvesebb klímának köszönhetően lakott terület volt, de még Új-Zélandon is nyoma van a felmelegedésnek. Az időszak kialakulásának oka az aktív naptevékenységben és az igen alacsony vulkanikus aktivitásban keresendő. Egyes kutatócsoportok azonban jelentős összefüggéseket vélnek felfedezni az Észak-atlanti áramlat periodikus ingadozásával. (Ezen tézis szerint a Csendes-óceánba szállítandó víztömeg egy részének elpárolgása okán az Atlanti-óceán sótartalma megnő; a sóháztartás kiegyenlítése miatt a globális szállítószalagok cirkulációja kb. 1500 évente megerősödik, ez pedig a tengervíz hőmérsékletnek mintegy 4-5 °C-os emelkedésével jár együtt, ami a szárazföldön is a hőmérséklet növekedésével járhat.) Egy IPCC-jelentés szerint a melegidőszak jelenléte tényként bizonyított, azonban az adatok nem kielégítőek annak a feltételezésnek a bizonyítására, miszerint a középkorban volt olyan időszak, amikor az átlaghőmérséklet a 20. században mért átlaghőmérséklet fölé emelkedett. Megfordítva ez azt jelenti, hogy az elmúlt kb. ezer év során soha nem volt olyan magas az átlaghőmérséklet, mint a 20. században. A Középkori melegkorszak társadalmi változásokat is magával hozott. A népesség száma jelentősen megnövekedett, a mezőgazdasági termelés az erre alkalmas területek megnövekedése okán jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezzel egyidőben átalakult a települési struktúra is, az elszórt parasztudvarok helyett egyre inkább a falvak létrejötte volt a jellemző (ebben az időszakban alakult ki a falvak máig is meglévő két fő formája, a kör alakú, ill. az egy főutcás falukép is).

La Niña

A La Niña (lánygyermek) az El Niño ellentétjeként is felfogható.
Fennálltakor a Csendes-óceán trópusi övezetében a felszálló vizes hideg áramlatok (ld. El Niño) megerősödnek (a megszokottnál néhány fokkal hidegebb lesz az óceánvíz hőmérséklete), a keleties passzátszelek jobban érvényesülnek.
Más néven hideg epizódnak is nevezik, stabilizálja a légkört.
Általában a meleg epizódot követi egy hideg epizód bekövetkezése, de nem mindig történik így, hiszen a La Niña gyakorisága hozzávetőleg fele akkora mint az El Niño jelenségé.

Látástávolság

Meteorológiai látástávolságon azt a legnagyobb távolságot értjük, amelyben a megfelelő méretű (legalább 0,5°-os szögátmérőjű) tárgyak még szabad szemmel felismerhetők.

Lavina

A lavina egy, a hegyek lejtőjén a völgybe lecsúszó vagy lezúduló hatalmas jég- illetve hótömeg. Ezen felül a lavina kategóriájába tartozik az egyéb természeti anyagok (iszap, kő, szikla, föld, stb.) hasonló lezúdulása, noha ezen lavinák más és más elnevezéssel ismertek.

Légköri hosszúhullám

Több ezer kilométer kiterjedésű, hosszú életű nyomási hullámok a közép és felső troposzférában a közepes szélességeken, amelyek általában nyugatról keletre haladnak, de előfordulnak fordított irányba terjedő, ún. retrográd hullámok is. A mérsékelt öv időjárásának alapvető alakítói a ~ -ok, teknőkre (lásd teknő) és gerincekre (lásd gerinc) különíthetők el. Általánosságban a teknő előoldalán ciklonok, a gerinc előoldalán pedig anticiklonok képződnek a felszín közelében.
A ~ -ok leginkább az 500 hPa-os magassági térképeken követhetők figyelemmel.
Tulajdonképpen a Rossby-hullám is ~ -nak számít. (lásd még Rossby-hullám)

Légköri instabilitás (vagy labilitás)

A légköri instabilitásnak mindazon feltételek összességét nevezzük, amelyek befolyásolják a konvekció (lásd konvekció) kialakulási körülményeit, helyét, erősségét, a gátló tényezőket. A ~ ismereténél az a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a légkör vertikális hőmérsékleti illetve nedvességi rétegzettségével. A konvekciót elsősorban a környezet hőmérsékletének a magassággal történő változása (az ún. profil) befolyásolja, másodsorban pedig a nedvesség vertikális eloszlása játszik szerepet. Minél inkább hűl a levegő a magassággal (azaz minél nagyobb a vertikális hőmérsékleti gradiens abszolút értékben), annál kedvezőbbek a feltételek az erős, tartós konvekció kialakulásához. A feláramlást komolyan gátolhatja azonban, ha a hőmérséklet a magassággal növekszik, azaz inverzió áll fenn (lásd inverzió). Előfordulhat továbbá az az eset is, hogy a feláramlás magáról az inverziós rétegről indul, ekkor viszont máris labilis feltételekről beszélhetünk. Fontos tehát ismerni a feláramlás kiindulási helyét, magasságát is, ennek megfelelően beszélhetünk felszín közeli labilitásról, amikor is a felszínről induló konvekcióhoz szükséges kedvező feltételek fennállását vizsgáljuk, illetve magasszintű labilitásról, amikor a konvekció kiindulópontja a valamely magasabb légréteg, és a feltételek is a magasabb szintek termikus (hőmérsékleti illetve nedvesség) tulajdonságaiból állnak elő. Utóbbi esetben emelt konvekcióról beszélünk (lásd még emelt konvekció).
A nedvesség ismerete a bekeveredés figyelembevételénél fontos. A konvekció során az emelkedő légelembe szükségszerűen bekeveredik a környezet többnyire telítetlen levegője, ami párolgást és ennek következményeként hűlést idéz elő a légelemben. Az ekkor fellépő negatív felhajtóerő miatt csökken a feláramlás erőssége. Minél nagyobb tehát az egyes légrétegek nedvességtartalma, annál kevésbé gátolja ill. lassítja a bekeveredés a konvekciót.
A ~ -ról általában a termodinamika diagramok (lásd termodinamikai diagram) segítségével kaphatunk képet, emellett különféle labilitási indexeket számolhatunk, amik általában a légköri profil illetve az egyedi légrész hőmérsékleti tulajdonságainak összevetéséből állnak elő. A legelterjedtebb labilitási indexek: CAPE (lásd CAPE), LI, Thomson, K-index, SSI stb.

Légköri rövidhullám (vagy rövidhullámú teknő)

Egy olyan légköri zavar a közép illetve felső troposzférában, ami hullám formájában terjed az északi féltekén általában nyugatról keletre. A ~ -ra többnyire erőteljes örvényesség (lásd örvényesség) illetve örvényesség advekció (lásd örvényesség advekció, örvényesség), valamint hideg advekció (lásd advekció) jellemző, így nagymértékben hozzájárulhat a légköri instabilitás (lásd légköri instabilitás) növeléséhez, emellett előoldalán feláramlásokat idéz elő. Főként a 700 illetve 500 hPa-os nyomási térképeken elemezhető ki, többnyire a légköri hosszúhullámokra (lásd még légköri hosszúhullám) épül rá. A 700 hPa-on előforduló rövidhullámok a labilitási viszonyok figyelembevételével – tapasztalatok szerint – jól használhatóak zivatarok, zivatarvonalak előrejelzésére.

Légnyomás

A Föld légkörének egy tetszőleges pontján fellépő légnyomás a levegőnek ezen a helyen uralkodó hidrosztatikus nyomása. Ez a nyomás megegyezik az ezen a ponton a földfelszínre, vagy egy azon található testre ható, a légoszlop tömege által keltett tömegerővel.

Légszennyezés

A légszennyezés a környezetszennyezés levegőminőségre vonatkoztatott aspektusa. Légszennyezés esetén a levegő természetes összetétele változik meg, elsősorban a levegőbe jutó füst, korom, por, gázok, aerosolok, gőzök és szaganyagok hatására (ezen anyagokat levegőidegen anyagnak is hívják). Az ipari országokban a helyi levegőszennyezés ugyan csökkenő tendenciát mutat, viszont ezzel egyidőben erősen növekszik az üvegház-gázok (pl. szén-dioxid) globális kibocsátása.

Légzuhatagok (Burst-ök)

A légzuhatag (downburst), vagy más néven lecsapó(dó) légtest olyan erős leáramlás, mely hirtelen pusztító szélvihart eredményez a talajfelszínen vagy annak közelében. Jellemzője, hogy mindössze pár percig tart, de azalatt akár 240 km/h-s szélsebesség is előfordulhat. Az okozott kár a légzuhatag lokális jellege és romboló ereje miatt a felületes szemlélő számára tornádó nyomainak is tűnhet, bár tüzetesebb elemzés során rendszerint felderíthető a valódi ok, elkülöníthető a kétféle jelenség. Egy downburst mérete szerint két kategóriába sorolható be: microburst-nek akkor nevezzük, ha 4 km-nél kisebb az átmérője, míg macroburst-nek a 4-km-nél nagyobbakat hívjuk. Amennyiben nem ismerjük a pontos kiterjedését, vagy általánosságban beszélünk róla, akkor marad a downburst kifejezés.
A légzuhatagokat elkülöníthetjük aszerint is, hogy milyen csapadékviszonyok jellemzik őket. A száraz légzuhatag a kevés vagy semennyi csapadékkal nem járó légzuhatagot jelenti. Ebben az esetben a csapadék még azelőtt elpárolog, mielőtt elérne a talajig. Ellenben nedves légzuhatagról akkor van szó, ha az számottevő csapadékkal érkezik. Mindkét típus jellegzetes légrétegződési viszonyokkal, felismerhető meteorológiai jellemzőkkel rendelkezik.

Makroszinoptikus időjárási helyzetek

Az Európa feletti makroszinoptikus időjárási helyzeteket általánosságban két nagyobb csoportba sorolhatjuk:

1. Zonális makroszinoptikus helyzetek:
Ilyenkor alapjában az Atlanti-óceán felett kialakuló cikloncsaládok határozzák meg kontinensünk időjárását, nyugat-kelet irányú áramlást biztosítva.
Ezzel óceáni eredetű léghullámok áramlanak Európa belseje felé.

2. Meridionális makroszinoptikus helyzetek:
Ezt más néven blocking-helyzetnek is nevezik.
Ebben az esetben anticiklonok blokkolják a nyugat-kelet irányú ciklonális áramlást, így a magasnyomású képződmények hatása érvényesül.
A blokkoló anticiklon (blocking-anticiklon) helyzetétől függően beszélhetünk északi, keleti és déli típusú meridionális időjárási helyzetről.
Az anticiklon északi típus fennálltakor a Brit-szigetek környékén, keleti típus esetén Észak-Európa (Skandináv-félsziget) környékén, déli típus bekövetkeztekor pedig a Kelet-Európai síkság területén található.

Mediterrán ciklon

A mediterrán ciklonok orografikus eredetűek, a hullámkeltő tényező esetükben az Alpok hegyvonulata, amely az itt átkelő hideg levegő ciklonális perdületét előidézi.
A kialakuló ciklonok energiáját és fennmaradását viszont a Földközi-tenger hőutánpótlása adja.
Ellentétben a trópusi ciklonokkal, szárazföld fölé érve nem veszítik el energiájukat, sőt energiautánpótlásuknak fontos része a szárazföld hője is, így ezen tekintetben különös átmenetet képeznek a trópusi és mérsékelt övi ciklonok között.
Ezen tényező miatt gyakori az őszi előfordulásuk, ilyenkor jelentős hőtöbblettel bír a kontinens, így hazánk csapadékellátottságában fontos szerepet játszanak a késő őszi esőzések ill. kora téli havazások formájában.
Más évszakban is előfordulhatnak, a többnapos viharos széllel és jelentős mennyiségű csapadékkal kísért időjárási helyzeteknek is részbeni előidézői lehetnek. Középpontjukban a légnyomás akár 990-995 hPa értékre is csökkenhet.
A mérsékelt övi ciklontársaiknál kisebb méretük miatt a légnyomáskülönbség szűk területre terjed ki, ez az oka az időnként általuk előidézett 80km/h feletti szélerősségnek.
Előrejelezhetőségük nagyon nehéz, mivel a szárazföld felett is erősödhetnek, így pályájuk nem egyértelmű, nehezen behatárolható.

Melegfront

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/meleg.jpg[/IMG]
A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nevével ellentétben a talaj közelében nem hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbeáramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkoskék színűvé válik.

Melléknap

Ahogy a halo-jelenségekben már olvashattuk, a melléknap a halo része, a 22°-os halokör mellett a másik leggyakrabban előforduló jelenség.
Akkor figyelhető meg, ha a Nap alacsonyabban van és fénye a horizonttal párhuzamosan elhelyezkedő felhőelemek jégkristályain megtörik.
Szerencsés esetben a Nap mindkét oldalán látható, kb. ugyanolyan távolságban (22°), mint a halokör. Színe a Napkorongtól távolodó sorrendben: piros, sárga, kék és zöld, de ritka esetben (ha az adott jégkristályok sűrűn fordulnak elő a felhőben) akár fehéren is világíthat második Napként.

Mennydörgés

A mennydörgés egy zivatar során keletkező villám csattanó, dörrenő, robajló, morajló hangja. A mennydörgés a levegő hirtelen kitágulásakor keletkezik, amelyet a villám hatására fellépő extrém hőmérsékletnövekedés okoz. A levegő a hangsebesség feletti sebességgel tágul ki és áttörve a hanghatárt egy tömörített levegőmolekulákból álló lökéshullámot hoz létre, amely hangsebességgel terjed és hangos dörejként válik hallhatóvá.

Mérsékelt szél

Az átlagos szélsebesség 4 illetve 8 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 14 illetve 29 km/ó közé) esik. Ekkor a vékonyabb gallyak a fákon már mozognak.

Mérsékelt-övi ciklon

A mérsékelt-övi ciklonok a hideg és meleg légtömegek határán (azaz a polárfront mentén) történő hullámzás labilizálódásakor, általában a tengerfelszín felett keletkeznek.
A több ezer kilométer hosszú hullámzás a meleg levegőnek a hideg felé történő betüremkedésével kezdődik, itt nyomáscsökkenés lép fel.
A meleg levegő felsikló jellegű, széles csapadéksáv alakul ki, általában ez a fiatal ciklon előoldala (leginkább keleti). Ugyanakkor a hátoldalon (leginkább nyugati) a hideg levegő előretörése hidegfront jellegű. A ciklonban kialakul a termikus asszimetria (a ciklon hajtóereje), a frontokkal elválasztott hideg és meleg szektor, és a rendszer mozgásba lendül (a vezérlő Rossby-hullám mozgása mutatja az irányt, ami lényegében egybeesik a melegszektor izobárjainak irányával, ami leginkább keleties). A rendszer hullámzása több ezer kilométert fog át, az elsőként keletkező hullám maga mögött további hullámokat, azaz ciklonokat indít el (átlagosan 3-4 egymást követőt), ezt nevezzük cikloncsaládnak.
A hideg levegő gyorsasága folytán fokozatosan utoléri a meleg levegőt, így a meleg szektor egyre szűkül, gyengül a termikus asszimetria, ha ez eltűnik, a ciklon okkludálódik, elöregedik. A fent vázolt folyamatok több nap alatt játszódnak le.
Amennyiben a ciklonok energia-utánpótlást kapnak, a folyamatok lelassulhatnak, a regenerálódás eltolhatja az elhaló fázist.
Az energia-utánpótlás a csapadékképződéssel együtt járó látens (rejtett) hőfelszabadulással ill. a tengerfelszínről kapott direkt hőárammal is törtéhet.
A ciklonok mozgási sebessége átlagosan 30km/h, telente gyorsabban, nyaranta lassabban haladnak.

Meteorológai állomás

A meteorológiai állomás egy olyan mérőeszközökből összeállított műszeregyüttes, melyek a meteorológiai jellemzők mérésére és ezzel az időjárás megfigyelésére szolgálnak.

Meteorológiai léggömb

A meteorológiai léggömb meteorológiai mérőeszközök, rádiószondák szállítására alkalmazott eszköz. Mintegy 30 km magasságig képes emelkedni és a kezdetben, a talajon csaknem üresnek ható, héliummal vagy hidrogénnel töltött léggömb ebben a magasságban kb. 12 m átmérőre duzzad. Maga a léggömb az esetek többségében latex-anyagból készül, saját tömege csupán 200 g. Az időjárási szondák a léggömbre kerülnek felfüggesztésre, ügyelve arra, hogy az eszközök és a léggömb között elegendő távolság legyen, az árnyékoló hatást elkerülendő. A 30 km magasságig történő felemelkedés kb. 75-80 percig tart, ezen idő alatt a rádiószondák a mért adatokat a fogadó meteorológiai állomásra sugározzák. A célmagasság elérése után a léggömb csaknem szabadesésben, illetve egy kis ejtőernyővel fékezve, kb. 20 perc alatt száll vissza a földfelszínre.

Mezoléptékű konvektív komplexumok (MKK)

lásd: MKK

Mikroklíma

A klíma azon meteorológiai jelenségek összességének fogalma, melyek a Föld légkörének egy adott helyre vonatkozó átlagos állapotáért felelősek.
Ezen belül a mikroklíma a talajközeli légrétegek kb. 2 m-es magasságig terjedő tartományának, illetve egy pontosan körülhatárolható (pl. egy város házai közötti) kis terület klímájának definíciója.

Misztrál

A Misztrál a dél-francia tengerpart Rhone torkolatvidéki hideg bukószele.
Kialakulásának feltétele a tengeren (Genovai-öböl) lévő alacsonynyomású képződmény, a szárazföldön pedig anticiklon.
Ilyenkor a ciklon szinte magához szívja a szárazföld felől a tengerpartinál jóval hidegebb hőmérsékletű levegőt, amely a Rhone-völgyében lefelé haladva és ezáltal felerősödve rázúdul a tengerparti térségre.

MKK (MCC)

Mezoskálájú konvektív komplexum. Olyan nagy kiterjedésű mkr, amely a műholdképen kerek vagy ovális alakú és általában éjszaka éri el intenzitásának maximumát. Az ~ -ra megállapított definíciót, beleértve a méretekre, időtartamra, excentricitásra (kör alaktól való eltérés) vonatkozó kritériumokat az infravörös tartományban készült műholdképeken, az MKR-ek felhőtetői alapján ellenőrzik. Méret kritériumok: a –32 fok vagy annál hidegebb felhőtetetővel rendelkező terület kiterjedése legalább 100.000 négyzetkilométer (Magyarország területe 93.000 négyzetkilométer) és a –52 fok vagy annál hidegebb felhőtetővel rendelkező terület kiterjedése legalább 50.000 négyzetkilométer.
Élettartam: a definiált méret kritériumoknak legalább 6 órán át fenn kell maradni.
Excentricitás: kis / nagy tengely aránya legalább 0,7 (1-nél beszélünk körről)
Az ~ jellemzően a délutáni, esti órák folyamán néhány egyedi zivatarból áll össze, ekkor a legnagyobb a heves (veszélyes) időjárási eseménynek kialakulásának esélye. Intenzitásuk maximumakor a fő a veszélyfaktor a heves esőzések következtében kialakuló és nagy területen pusztító áradások.

MKR (MCS)

Mezoskálájú konvektív rendszerek. Olyan összeszerveződött zivatarok halmaza, amelyek az egyedi zivataroknál nagyobb skálájú folyamatok és általában órákon keresztül fennmaradnak. Az ~ -ek lehetnek kör alakúak, vagy egyenesek és közéjük soroljuk az olyan rendszereket is, mint pl. a trópusi ciklonok, squall line-ok és mkk-k. Az ~ kifejezést olyan összeszerveződött zivatarok elnevezésére is gyakran használják, amelyek nem érik el az mkk-ra (lásd mkk) vonatkozásában megállapított méret, forma, vagy élettartam kritériumokat. Azon rendszert, amely a műholdképen közel kör alakú, de nem éri el az mkk kritériumait cirkuláris mkr-nek nevezzük. A műholdképen vonalas szerkezet mutató rendszert vmkr-nek (vonalba rendeződött mezoléptékű konvektív rendszer) nevezzük.

Monszun

A monszun cirkulációt alapjában a légkörzési rendszer évszakos eltolódása okozza, ennek mértékét felerősíti a kontinensek és az óceánok eltérő felmelegedése és az ebből eredő nyomáskülönbségek.
Az Egyenlítő környéki trópusi összeáramlási övezet (ITC) és vele együtt a két félgömb passzát öve (ld.: passzátszél) a Nap járását követve évszakos mozgást végez.
Ez az eltolódás viszonylag csekély, ha az Egyenlítő közelében óceán, nagyobb, ha nagy szárazföldi térség található. A nagymérvű eltolódás monszunális változásokkal járhat együtt pl. Indiában és Délkelet-Ázsiában. Itt a kontinens és az óceán eltérő felmelegedése felerősíti a szabályserű változásokat, így ebben a térségben a nyári félévben a kontinensek jobban felmelegednek, és a kialakuló alacsony nyomás a tengerekről/óceánokról a kontinensek belseje felé irányuló légáramlást okoz. A nedves levegő a kontinentális meleg levegővel keveredve pedig esőzéseket idéz elő.
A téli félévben fordított a helyzet, a jobban lehűlő szárazföldek magas nyomása a tengerek/óceánok felé tartó áramlást eredményez, amely száraz időszakot hoz maga után.
A monszun kifejezést eredetileg az indiai szubkontinensre alkalmazták, ugyanakkor a monszun cirkuláció a Föld más részein is megtalálható. A legismertebb indiai monszun területe India és Délkelet-Ázsia. A nyári félévben az orografikus emelésnek köszönhetően hatalmas esőzések alakulnak ki a hegységek előterében.
Az indiai monszun tipikusan júniustól szeptemberig tart. Ezen időszak alatt Nyugat- és Közép-India éves csapadékának több mint 90 %-át, míg Dél- és Északnyugat-India több mint 50-75 %-át kapja meg.

NAO-index

A rövidítés a North-Atlantic Oscillation szóösszetételből származik, melynek jelentése Észak-atlanti Oszcilláció. A NAO definíció szerint az izlandi ciklontevékenység és az azori anticiklon rendszerközpontjai közötti nyomáskülönbség ingadozását fejezi ki; ez jelenleg az azori Ponta Delgada és az izlandi Reykjavík városok szabványosított nyomás-anomáliáinak különbsége. A NAO egyben az észak-atlanti térség északi szélességekre vonatkoztatott nyugati széljárás-változásának a mértéke is, mely főként télen az európai kontinens klímájának egyik fő meghatározója. Pozitív NAO-index esetén mind az izlandi ciklontevékenység, mind az azori anticiklon igen jól fejlett, ez az esetek döntő többségében erős nyugati széljáráshoz vezet, ami enyhe és nedves légtömegeket szállít Európába, szélsőséges esetekben ez a helyzet heves viharok kialakulásához is vezethet. - Atmoszférikus hatások: Grönlandon a poláris légtömegek hatására igen hideg, de száraz az időjárás. Az izlandi ciklontevékenység hatására a jetstream által sodort észak-atlanti ciklonok Észak-Európa térségét érik el, emiatt Közép-Európában enyhe és csapadékos az időjárás. Az északi ciklontevékenység ellentéteként kontinentális hideg légtömegek áramlanak Oroszország felől a mediterrán térségbe, ennek hatására az időjárás ebben a térségben hidegebb és szárazabb a szokásosnál. Ezen komplex áramlási helyzet okán Észak-Afrika atlanti partvidéke felett erősödő passzát-szelek alakulnak ki. - Óceáni hatások: A grönlandi hideg időjárás miatt a sarki jégképződés a szokottnál erősebb. Az óceán felületi hőmérséklete (SST) hármas togozódást mutat; a hideg téli viharok miatt a Labrador-tenger hőmérséklete jelentősen lecsökken, a Golf-áramlat környékén azonban felmelegedés mutatkozik, amennyiben az áramlat (és annak kifutó áramlása, az Északatlanti-áramlat) nagyobb mennyiségben szállít meleg víztömegeket észak felé. Negatív NAO-index esetén a rendszerközpontok csupán gyengén fejlettek, melynek hatására a nyugati széljárás legyengül. Ebben a helyzetben telente gyakoriak a közép-európai hidegbetörések északkelet felől, miközben a gyenge nyugati széljárás délebbre tolódik, és a mediterrán térségben okoz csapadékos időjárást. - Atmoszférikus hatások: Grönlandon viszonylag enyhe az időjárás, mivel a gyenge ciklontevékenység nem tudja leküzdeni az amerikai kontinensről érkező viszonylag enyhe légtömegeket. Az alacsony nyomáskülönbség okán az atlanti nyugati szelek gyengék, így nem érik el Észak-Európa térségét, hanem a kisebb ellenállás elve alapján délebbi szélességekre sodródva a mediterrán térségben okoznak csapadékos, enyhe időjárást. Észak-Európa egyre inkább a hideg ázsiai anticiklon befolyása alá kerül, így ott hideg, de száraz időjárás a jellemző. - Óceáni hatások: A sarki jégtömegek mennyisége csökken (bár lényegesen lassabban, mint ahogy a NAO-index változik). Az észak-atlanti térség hármas struktúrája megfordul: az enyhe kontinentális légtömeg a Labrador-tenger melegedéséhez vezet, az Egyesült Államok keleti partvidékén hideg az idő, mert a gyenge Golf-áramlat kevesebb meleg vizet mozgat észak felé. Az Egyenlítő környéki passzát-szelek gyengék, így a hőmérséklet csökkenése ott kevésbé jelentős. Erősen negatív (R-, azaz reversal) NAO-index esetén az azori anticiklon és az izlandi ciklon helyet cserélnek, azaz Izland térségében anticiklon alakul ki, míg az Azori-szigeteknél ciklon örvénylik (a szakzsargonban ezt "High-over-Low"-, azaz "anticiklon-a-ciklon-felett"-helyzetnek nevezik). Ebben a helyzetben a hideg ázsiai anticiklon ("Szibériai-anticiklon") hatására igen hideg légtömegek áramlanak akár Közép-Európa térségébe is. A NAO-index időbeni ingadozása igen jelentős. Statisztikai adatok alapján többféle ciklus is levezethető, így a rövid, 2-5 éves ciklus mellett nagy jelentősége van a periódikus dekadikus ingadozásnak, melynek tartama 12-15 év között mozog, valamint az Atlanti Multidekadikus Oszcilláció-nak (AMO), mely kb. 70 év tartamú. Az említettek mellett a NAO a mélytengeri víztömegekre is hatással van. Az észak-atlanti térségben a NAO így a Labrador-tenger és az Északi-tenger vertikális víztömegcseréjére van jelentős hatással. Tartósan poztív NAO-index esetén (ahogy ezt az elmúlt két dekád mutatja) az északnyugat-atlanti térségben erős mélytengeri vízképződéshez vezetett, ez jól egybeesik a Kanada keleti partjainál a pozitív NAO hatására kialakult hideg téli hőmérsékleti értékekkel. A Labrador-tenger közepes és nagy vízmélységeinek konvektív megújulása nagyban hozzájárult az északatlanti mélyvíztömeg kialakulásához és szállításához, fenntartva ezáltal a Földet átfogó thermohalin cirkulációt is. Az észak-atlanti térség víztömegkonvekciós áramlatainak intenzitása sokkal inkább a NAO-index évtizedes változásától, semmint évszakos ingadozásoktól függ. Példa erre a Labrador-tenger, ahol a 60-as években a víztömegkonvekció lényegesen gyengébb és laposabb volt, mint ma; a folyamat hatására a Labrador tenger mára jóval hidegebb és sóban szegényebb lett, a konvekciós áramlások 2300 m mélységig jelentősen megerősödtek. Ennek ellentéteként - szintén a NAO-index ingadzásának hatására - az Északi-tenger konvekciós tevékenysége egyre inkább elfojtódik, miáltal a mélyvizi rétegek hőmérséklete és sótartalma növekvő tendenciát mutat. A NAO-index változása nem függetleníthető egyéb nagytérségi oszcillációs rendszerektől; az Északi-sarki Oszcilláció (AO - Arctic oscillation) egy térben igen hasonló jelenség, így a kettő szinte kötelezően együtt kezelendő és vizsgálandó. Ugyancsak lényegi összefüggések mutatkoznak a NAO és a PDO (Pacific Decadal Oscillation - Csendes-óceáni Dekadikus Oszcilláció) között; magas téli NAO-indexxel jellemezhető dekádok szembeötlően egybeesnek magas PDO-indexekkel. Ez azt jelent(het)i, hogy egy sok La Nina-jelenséget felvonultató dekád esetén Európában komoly telek lehetőségével kell számolni, az 1945-1970 közötti időszak mindenesetre azt a feltételezést támasztja alá. A mindkét oszcillációt befolyásoló közös kiváltó ok jelenleg még kutatás tárgya. Jelenlegi ismeretek szerint a Déli Oszcilláció (SO - Southern oscillation) nincs befolyással a NAO-index változására.

Nedves hőmérséklet

Az a hőmérséklet, amit a nedves levegő felvenne, ha abba állandó nyomáson vizet párologtatnánk be egészen addig, míg a rendszer telítetté nem válik. Mivel a párolgás a rendszerből von el hőt, ezért a nedves hőmérséklet mindig kisebb vagy egyenlő a tényleges hőmérsékletnél. A nedves hőmérséklet a légköri nedvesség (vagy nedvességhiány egyfajta mérőszáma), minél nagyobb a különbség a hőmérséklet illetve a nedves hőmérséklet között, annál kisebb a levegő nedvességtartalma. Fontos leszögezni, hogy a nedves hőmérséklet nem egyenlő a harmatponttal (lásd harmatpont), mivel a harmatpontot állandó nedvességtartalommal, azaz állandó gőznyomással, szimplán a hőmérséklet csökkentésével érjük el, addig a nedves hőmérsékletre történő lehűtés esetében a nedvesség, ezáltal a gőznyomás folyamatosan növekszik.
A gyakorlatban az Assmann-pszichrométekkel mérték, illetve még mérik a ~ -et, amelynek segítségével a gőznyomás (lásd gőznyomás), ill. a relatív nedvesség (lásd relatív nedvesség) számolható. A pszichrométerek két hőmérőből állnak, amelyek közül az egyik a léghőmérsékletet méri, míg a másik hőmérő higanytartályát vízzel nedvesített muszlin borítja, amely folyamatosan nedvesítve van, illetve mesterségesen szellőztetve. A két hőmérő hőmérsékletének az összehasonlítása akkor történik, amikor a nedvesített hőmérő higanyszála megáll, jelezvén, hogy a rendszer telítetté vált. A két mért hőmérséklet különbségéből következtethetünk a környezet nedvesség viszonyaira. Hiszen pl. minél szárazabb a környezet, annál több vizet kell elpárologtatni, hogy a rendszer, a nedvesített hőmérő közvetlen környezete telítetté váljon. A több víz elpárolgása nagyobb hűlést fog okozni, ami a két hőmérséklet közti különbséget növeli.

Nedvesség konvergencia

Egy adott területen a nedves levegő konvergálásának mértéke, figyelembe véve a szélmező konvergenciáját és a nedvesség advekciót. A tartós nedvesség konvergencia területe kedvez a zivatarok kialakulásának, ha egyéb jellemzők (mint pl. az instabilitás) rendelkezésre állnak.

Nem konvektív csapadék

A nem konvektív csapadék - mint pl. az eső, havazás, havas eső, ónos eső - réteges felhőzetből hullik, általában Nimbostratusból, azaz esőrétegfelhőböl, vagy például Altostratusból (ebből inkább csak csepergés fordulhat elő).
Jellemzője, hogy intenzitása mérsékelt ütemben, vagy egyáltalán nem változik. A folyékony csapadékelemek mérete 2 mm alatti, szemben a folyékony konvektív csapadékformákkal, ahol több centiméter átmérőjű cseppek is hullhatnak csak és kizárólag konvektív felhőzetből (Cu congestus, Cb3, Cb9). A konvektív csapadékformák (lásd konvektív csapadék) - mint pl. a záporok - megszakításokkal, erősségbeli változásokkal, éles térbeli elhatárolásokkal, gyakran különálló felhőkből hullnak. A konvektív csapadékok a nem konvektív csapadékokhoz képest általában rövidebb ideig tartanak.
Összefoglalva: a konvektív és nem konvektív csapadékformák különféle felhőzetből (konvektív felhőzetből, ill. réteges felhőzetből) hullnak, különféle cseppméretűek és hullásuk intenzitásbeli jellemzői is különböznek. (lásd még: konvektív csapadék)

Nimbostratus (Ns)

Esőrétegfelhő, mely szürke, sötét, elég sűrű ahhoz, hogy a Napot eltakarja, csapadékhulláskor elmosódott megjelenése van.
Nagy függőleges kiterjedéssel bír, a réteg a magasszintű felhők szintjére is kiterjedhet, így nyáron is vegyes halmazállapot jellemzi.

Okklúziós front

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/okkluzios.jpg[/IMG]
Az okklúziós front két front összezáródásával jön létre, amikor a hidegfront utoléri a melegfrontot. A frontok cikloncentrumhoz közelebbi felén alakul ki és legtöbbször jelentős csapadékot okoz. Mögötte általában hidegfrontszerű hidegbeáramlás kezdődik.

Ónos eső és ónos szitálás

Túlhűlt vízcseppekből álló csapadék, amely a talajra, tereptárgyakra (repülő testre) érkezve azonnal megfagy, jégbevonatot képez. Ónos szitálásról (lásd szitálás) beszélünk, ha a túlhűlt cseppek átmérője 0,5 mm alatti.

Orkán

[IMG]http://www.metnet.hu/ntheme/lexikon/orkan.jpg[/IMG]A legerősebb szélfokozat. Az átlagos szélsebesség a 33 m/s-ot (kerekítve a 119 km/ó-t) is merghaladja. Az erős épületekben is komoly károk keletkezhetnek, gyengébb épületek összedőlhetnek, a fák (erősebbek is) tömegesen dőlnek ki, emberélet is veszélyben.

Orografikus emelés

A konvekció azon fajtája, amely esetén a feláramlást az áramlás útjában álló domborzat váltja ki.
Ilyenkor a domborzati tényező (hegyvonulat) áramlás felőli oldalán az ~ hatására képződő felhőzetből csapadék is képződhet, a hegyvonulat másik oldalán pedig a leáramlás felhőoszlató, ez a főn jelensége.
Amennyiben ez jellemző módon áll fenn, az esőárnyék jelenségének is a magyarázata. Utóbbi esetén egy domborzati tényező (hegyvonulat) leáramlásnak kitett oldalán sokkal szerényebb a csapadék mennyisége, mint az áramlás felőli oldalon.

Örvényesség

A levegő rotációjának (lásd rotáció) mérőszáma a horizontális síkban, azaz a rotáció mértéke a vertikális tengely körül (angol elnevezése: vorticity). Pozitív (ciklonális) örvényességnek az óramutató járásával ellenkező értelmű örvényességet, negatív (anticiklonális) örvényességnek az óramutató járásával megegyező értelmű örvényességet nevezzük (fontos leszögezni, hogy az ~ nem feltétlenül jelent forgó mozgást, az örvénylő mozgás nélküli horizontális szélnyírás (lásd szélnyírás) is örvényességet generál).
Szigorúan véve az örvényesség a rotáció vektor vertikális komponense, azaz a horizontális szélváltozásból eredő rotációt nevezzük örvényességnek, de gyakran a horizontális tengelyű rotációt is örvényességnek hívják.

Örvényesség advekció

Az örvényesség (lásd még örvényesség illetve rotáció) leegyszerűsítve egy vertikális (függőleges) tengely körüli forgómozgás. Tágabb értelemben a légkörben minden olyan helyen örvényesség ébred, ahol a szél nagysága és iránya horizontálisan (egy síkban) változik. Az elméleti meteorológiában jól ismert összefüggés, hogy az örvényesség megváltozása egy adott helyen vertikális mozgásokat generál. Ezt az összefüggést fejezi ki kompakt formában az örvényesség-advekció elmélete.
Gyakorlati alkalmazása:
A 700 hPa szélmezeje által meghatározott örvényességet az 500/1000 relatív topográfia vonalakkal (az 500 hPa-os és az 1000 hPa-os főizobárszintek magasságkülönbsége, ez általában 5500 gpm körüli érték) advektálhatjuk (lásd advekció), azaz szemléletesen az örvényességi mező ezen vonalak mentén szállítódik a légkörben. Ennek irányát a Buys-Ballot széltörvény (lásd még Buys-Ballot széltörvény) jelöli ki, azaz a mozgást jellemző vektor párhuzamos az 500/1000 izovonalaival, és olyan irányú, hogy a vektortól balra esnek az alacsonyabb izovonal értékek.
Miután tudjuk, hogy merre szállítódik az örvényesség, már csak azt kell megállapítanunk, hogy az örvényesség milyen előjelű. Ha egy adott terület fölé pozitív előjelű (cikonális) örvényesség szállítódik 700 hPa-on, akkor ott feláramlás lesz a jellemző, ha negatív előjelű (anticiklonális) örvényesség, akkor ott alapvetően leáramlás lesz a domináns. Fontos hangsúlyozni, hogy a relatív megváltozáson van a hangsúly, azaz ha pl. egy terület fölül pozitív örvényességű légtömeg távozik, az hasonló értelmű, mintha oda negatív örvényességű légtömeg szállítódna, így azon a területen szintén a leszálló légmozgásoknak kedveznek a viszonyok. Ugyanez érvényes egy olyan területre, amely fölül anticiklonális örvényesség szállítódik el, csak ellenkező előjellel. A szállítódó örvényesség nagysága arányos a feláramlással, tehát egy markánsabb örvényesség mező erőteljesebb emelő hatást képes kifejteni (ugyanez igaz az anticiklonális örvényességre is, ellenkező előjellel).

Ózon

Az ózon egy háromatomos, instabil oxigénmolekula. Erősen oxidáló hatása miatt az ember számára 0,2 mg/m3 koncentráció felett mérgező. Ózon a légkörben három módon jön létre:
1. Energiában gazdag napsugárzás hatására a sztratoszférában az oxigénmolekulák két külön atomra bomlanak, melyek aztán egy oxigénmolekulával egyesülve ózonná alakulnak. Ez esetben a troposzférikus (más néven nehéz) ózon feldúsulása figyelhető meg.
2. Földközeli ózon nitrogéndioxid és oxigénmolekulák egyesüléséből jön létre UV-sugárzás hatására.
3. Zivatar esetén a felhő-föld villámok elektromos kisülése hoz létre ózont.
A sztratoszférában előforduló ózon jótékony hatású, ugyanis az ibolyántúli sugarakat abszorbálva megakadályozza, hogy káros UV-sugárzás jusson a földfelszínre. Földközeli ózon ezzel ellentétben környezeti méregnek minősül, jelenlétekor a légutak irritációja, erősödő korrózió és pl. a fák korai pusztulása figyelhető meg.

Ózonlyuk

Ózonlyuknak az ózonréteg földrajzilag behatárolt területen való csökkenését nevezzük. A jelenség a ´70-es évek végén a déli sarkvidéken, majd a ´90-es évek elejétől az északi sarkvidéken is jelentkezik. Az ózonréteg csökkenését gázhalmazállapotú halogének okozzák. Ezek kis részben természetes előfordulásúak, nagyobb részben azonban az ember által használt fluor-klór-szénhidrogének. Az ózonréteg csökkenése miatt nagyobb mennyiségben éri el az UV-sugárzás a földfelszínt. Ez az ember esetében bőrkárosodást, akár bőrrákot is okozhat, sőt egy teljesen hiányzó ózonréteg pár órán belül vaksághoz vezet, de a növénytermesztésben is problémák léphetnek fel, erős UV-sugárzás esetén terméscsökkenés következhet be.

Párásság

Az 1-5 km közötti látástávolságot nevezzük párásságnak. A levegő víztartalma korlátozott, ezért ha a nedvességtartalom túllépi ezt a határt, akkor megkezdődik a kondenzáció, azaz a vízcseppek kiválása. A látástávolságot tehát elsősorban ezek a levegőben lebegő vízcseppek rontják, nyilván a kondenzáció erősségével arányosan. Párásság esetén tehát az adott légtömeg már a telítettség környékén van.

Páratartalom

A páratartalom a levegőben található vízgőz mennyiségét jelenti.
A levegőnek hőmérséklete jelöli ki a maximálisan befogadható vízgőzmennyiséget, hőmérsékletének növekedésével nő ez a mennyiség.
Az abszolút páratartalom megadja azt a páramennyiséget (g/m3-ben), amennyit a levegő az adott hőmérsékleten tárolni tud.
Az adott hőmérséklethez tartozó maximális nedvességtartalom kijelöli a telítési állapotot.
A meteorológiában használt relatív páratartalom százalékban ehhez a telítési állapothoz viszonyít, azaz megmutatja, hogy a telítettséghez képest az adott hőmérsékleten mennyi nedvesség van a levegőben.

Parti szél

A nagy kiterjedésű vízfelszín (tengerek, nagyobb tavak estében) és a szárazföld feletti levegő különböző mértékű felmelegedése révén létrejövő zárt cirkuláció része a parti szél.
Főleg nyáron és derült időben alakul ki ez a szabályos napi menettel rendelkező szél.
Nappal a szárazföld felett elhelyezkedő levegő jobban fölmelegszik, mint a tenger feletti, így felemelkedik és cirkulálva a nyílt vízfelszín irányába áramlik (nyomáskülönbségük folytán levegő áramlik a melegebb helyről a hidegebb hely irányába). A felemelkedő levegő helyét a nyílt vízfelszín felől a szárazföld irányába áramló hűvösebb levegő foglalja el.
Éjszaka fordított a helyzet, a nyílt vízfelszín feletti levegő a melegebb, ezért az felfelé áramlik és a magasban (500-2000m) a szárazföld felé halad, a feláramló levegő helyét pedig a szárazföld felől a nyílt vízfelszín irányába áramló hűvösebb levegő foglalja el.
Így napközben a tenger felől, éjszaka a szárazföld felől fúj szél, napközben az erősebb hőmérsékletkülönbség miatt ez a szél erősebb.
Hazánkban nyáron a tartós, derült időjárási helyzetekben a Balaton déli partján is kimutatható. Ilyenkor a part mentén nappal az északnyugati, éjjel a délkeleti szelek gyakorisága nagyobb.

Passzátszél

A földi légkörzés trópusi övezetének szélrendszere.
Az Egyenlítőnél a levegő magasra emelkedve elindul a sarkok felé, és a 30°-os szélességek környékén a felszínre visszasüllyedve a térítőknél újból az Egyenlítő felé halad.
A térítőktől az Egyenlítő felé haladó felszínközeli légáram, amelyet a Coriolis erő eltérít, az északi féltekén északkeleti, a délin délkeleti irányt kap, ezért északkeleti ill. délkeleti passzát szélnek nevezik.
Ez azt jelenti, hogy a passzátszél mindkét féltekén keletről nyugat felé fúj, az Egyenlítő irányába.
Néha a passzát szeleket egyszerűen keleties szeleknek hívják, függetlenül attól, hogy melyik féltekén találhatók.

Permeteg v. permetfelhő

Szél által felkorbácsolt vízfelszínek felett keletkezik. Az erős szél a hullámok taraját leszakítja, szétporlasztja és a magasba viszi (a jelenség gyakorlatilag a vízfelszín feletti nagy szélsebesség változás okozta jelentős nyomáscsökkenéssel magyarázható). Balatoni megfigyelések szerint ez kb. 90 km/ó-s széllökések felett már jelentkezik a vízfelszínek felett. A permeteg 100-110 km/ó-s széllökések felett több méter magasságban telítetté teheti a levegőt, ami fulladást okozhat.

Portölcsér

A portölcsér egy kis területre korlátozódó légörvény függőleges forgástengellyel és többnyire mérsékelt magassági kiterjedéssel. A tornádókkal ellentétben nincsen semmiféle kapcsolatuk konvekciós felhőzettel. Létrejöttük a földközeli légkör túlhevülésével magyarázható. Ebben a száraz-labilis rétegződésben termik-buborékok emelkednek fel a földfelszínről, melyek a gyors emelkedés során a levegő meglévő gyenge rotációját az örvény megnyújtásával erősítik. A forgási lendület megmaradása miatt a szélsebesség gyorsan növekszik (piruett-hatás) és extrém esetekben orkánerősséget is elérheti, a ténylegesen mért szélsebességek 50 és 200 km/óra között vannak. A portölcsér kiterjedése 0,5 m-től 200 m-ig és több száz méter magasságig bármilyen lehet. Élettartamuk néhány másodperc és fél óra között váltakozik, kialakulhatnak stacionárius portölcsérként, de haladhatnak 100 km/órát megközelítő sebességgel is. Az örvénylés irányát nem a Coriolis-erő határozza meg, hanem a szélirány és az orográfia.

Porvihar

Por- és homokviharok elsősorban kopár, gyér vegetációjú vagy sivatagos területeken alakulnak ki. A viharok a porrészecskék szemcsenagyságától függően kb. 40 km/órás szélsebesség felett jönnek létre, ez alatt a szél ereje nem elegendő a részecskék felemeléséhez és mozgásban tartásához. A forró és száraz szél erősödésével gyorsan és nagy mennyiségben emelkednek újabb és újabb por- és homoktömegek a magasba, egy-egy nagyobb viharban kb. 100 millió tonna por és homok is megmozdulhat, éves szinten ez a mennyiség 2-3 milliárd tonnára tehető.

Potenciális hőmérséklet

Egy adott nyomású és hőmérsékletű levegőelem potenciális hőmérséklete az a hőmérséklet, amit akkor venne fel, ha nyomását 1000 hPa-ra változtatnánk hőcsere nélkül (azaz pusztán tágulás és összehúzódás révén). Általában mindig 1000 hPa alatti (többnyire magasabb légrétegek) potenciális hőmérsékletét szoktuk vizsgálni, így a ~ többnyire magasabb az aktuális hőmérsékletnél. A ~ főként a levegő vertikális elmozdulása során bekövetkező hűlési profil jellemzésére használható, egészen a felhőképződésig, mivel az emelkedés (süllyedés) során - jó közelítéssel - a légelem nem cserél hőt a környezetével, így a benne lejátszódó hőmérséklet csökkenést (vagy növekedést) egyedül a légelem tágulása, azaz a nyomáscsökkenés (vagy összehúzódás, azaz nyomásnövekedés) idézheti elő. Magyarán az így elmozduló részecskét mindvégig állandó potenciális hőmérséklet jellemzi. Ezeket a folyamatokat nevezzük adiabatikus (vagy izentróp) folyamatoknak.

Praecipitatio (csapadék)

A kísérőfelhők csoportjába tartozik. Talajt elérő csapadéksáv esetén beszélünk ~ -ról. ~ -ot jelez, ha valamely irányba tekintve számottevő látástávolság csökkenést tapasztalunk, és a felhőalap (lásd felhőalap) beleolvad egy tagolatlan szürkeségbe, mely a felhőtől a talajfelszínig tekintve azonos, vagy közel azonos tónusú.

Relatív nedvesség

A relatív nedvesség nem más, mint a nedves levegő vízgőznyomásának (lásd gőznyomás), illetve telítési vízgőznyomásának hányadosa. Értéke 1 vagy annál kisebb, de általában ennek a százszorosát alkalmazzuk, azaz a ~ legelterjedtebb mértékegysége a százalék. Mint ahogy a neve is mutatja, nem adja meg számunkra a levegő abszolút nedvességtartalmát, csupán arról kaphatunk képet, hogy a levegő milyen "távol" (vagy éppen mennyire "közel") található a telítettség állapotától (azaz, amikor már nem képes több vízgőzt befogadni).

Rossby-hullámok

A Rossby-hullámok - melyeket bolygó-hullámoknak is neveznek - a légkör, illetve az óceánok nagyléptékű hullámmozgásai. A hullámok ellenható, visszaállító ereje a Coriolis-erő.
Az óceáni Rossby-hullámokat szelek, légnyomásingadozások, illetve az óceáni medencék keleti peremén visszaverődő Kelvin-hullámok hozzák létre. Hosszú Rossby-hullámok az óceáni medencék nyugati peremén rövid Rossby-hullámként verődnek vissza. Az óceáni Rossby-hullámok fontos szerepet játszanak az óceán-klíma jellemzőinek terjedésében, így pl. az ENSO (El Niño Southern Oscillation - El Niño Déli Oszcilláció) esetében.
Az atmoszférikus Rossby-hullámok a sarkvidék hideg légtömege és a Ferrel-cella szubtrópusi meleg levegője közötti légtömeghatáron kialakuló, meanderformában lefutó poláris front-jetstreamként figyelhetők meg, jellemzően az északi féltekén, de kissé mérsékeltebben a déli féltekén is. Jetstreamek a különböző hőmérsékletekkel bíró légtömegek, illetve ciklonális és anticiklonális területek közötti globális kiegyenlítő mozgások eredményeként jönnek létre. A rendszertelen termikus folyamatok miatt a légtömeghatárok nem egyenesek, hanem a már említett meanderformájúak. Az így kialakuló hullámzó, meanderező légtömeghatárokat nevezzük atmoszférikus Rossby-hullámoknak. A jetstream az alsó légrétegeket is mozgásra készteti, mely során a Rossby-hullámok örvénylésétől függően a pólusok felé folyamatosan dinamikus ciklonális területek (ciklonok), az Egyenlítő felé pedig anticiklonális területek alakulnak ki. Az így kialakuló ciklonális területek (pl. izlandi ciklon) jelentős befolyással vannak Közép-Európa időjárására, miután frontrendszereik gyökeres időjárásváltozásokat okoznak. Mivel a Rossby-hullámok örvénylését többnyire kontinentális akadályok okozzák és ezek az akadályok az északi féltekén gyakoribbak és jelentősebbek, mint a délin, így a hullámok hatása is az északi féltekén erősebb.

Rotáció

A rotáció egy háromdimenziós vektormennyiség, azaz három, egymástól független rotációs komponensből (ún. rotációs tengelyből) áll össze.
A rotáció komponenseinek meghatározása során adott egy háromdimenziós derékszögű koordinátarendszer, amelynek tengelyei x, y (horizontális tengelyek) illetve z (vertikális tengely). Két-két tengely törvényszerűen kijelöl egy síkot (xy horizontális sík, xz illetve yz vertikális síkok). A rotáció egy adott komponense nem más, mint az egységnyi távolságra eső szélfordulás az adott síkban.
A ~ általában a forgómozgás erősségének mérőszáma, de nem forgó mozgás esetén is fennállhat rotáció (pl. a magassággal növekvő szélsebesség, de nem változó szélirány esetén szintén rotáció áll fenn, méghozzá horizontális tengelyű), magyarán a ~ a szélnyírásból (lásd szélnyírás) táplálkozik.
A ~ vertikális komponensét, azaz a horizontális szélfordulásból eredő rotációt örvényességnek nevezzük (lásd örvényesség).

Sarki fény

A sarki fény (Aurora borealis = északi fény, ill. Aurora australis = déli fény) egy olyan fényjelenség (egy ún. elektrometeor), amely a napszél elektromosan töltött részecskéinek a Föld légkörével történő ütközése során, a Föld mágneses pólusainak környezetében alakul ki.

Sarkvidéki levegő

A sarkvidéki levegő az Északi-sark vidékén kialakuló igen hideg légtömeg, mely Közép-Európában északi áramlással hidegbetöréseket okoz.

Savas eső

Savas esőnek azt a csapadékot nevezzük, melynek pH-értéke alacsonyabb, mint a tiszta vízben a légkör széndioxid-tartalma által beállított pH-érték.

Sekély ciklon

Olyan légörvényeket nevezzük sekély ciklonoknak, amelyek általában csupán egy zárt izobárral rendelkeznek, azaz a középpontjukban a nyomás legalább 1010hPa, tehát nem sokkal vannak alatta az 1014hPa-os ciklon-kritériumnak.
A Kárpát-medencében időnként előforduló bárikus mocsárhelyzetben gyakran jönnek létre, azaz ilyenkor nagy területen nem vagy csak alig változik a légnyomás.

Sirokkó

A sirokkó az észak-afrikai partok meleg bukószele.
Kialakulásáért a Földközi-tengeren képződő ciklonok a felelősek, ilyenkor a légörvény magához szippantja az afrikai partok irányából a levegőt és sok port és homokot hozva magával Dél-Európa irányába a Szahara "forró lélegzete".
Kellemetlen, déli szél, Észak-Afrikában és a Pireneusi-félszigeten száraz és tikkasztó, a Földközi-tengert keresztezve az Apennini-fészigeten és a Balkánon nedves és fullasztó.

Specifikus nedvesség

A nedves (azaz vízgőzt tartalmazó) levegő specifikus nedvessége a nedves levegőben foglalt vízgőz, illetve a nedves levegő tömegének aránya. Mértékegysége kg vízgőz/kg nedves levegő. A telítési ~ annak a nedves levegőnek a specifikus nedvessége, ami a lehető legtöbb befogadható vízgőzt tartalmazza (anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna). A specifikus nedvesség nem tévesztendő össze a keverési aránnyal (lásd keverési arány), mivel az utóbbi a vízgőz illetve a vele elkeveredő egységnyi tömegű száraz levegő arányát vizsgálja, míg a ~ a vízgőz, illetve a vízgőz plusz a vele elkeveredő száraz levegő együtteséből álló nedves levegő tömegaránya. Ennek következtében a ~ mindig kisebb mint a keverési arány, bár ez a különbség olyan csekély mértékű, hogy sok esetben el is hanyagolható.

Stratocumulus (Sc)

Alacsonyszintű réteges gomolyfelhő, szürke vagy fehéres felhőlepel, felhőréteg, amely legömbölyített vagy hengeres elemeket tartalmaz, így vannak sötétebb részei is. Magassága folytán nyáron vízcseppekből áll, télen vegyes halmazállapottal bír.

Stratus (St)

Alacsonyszintű rétegfelhő, szürke, jellegtelen, egyenletes felhőalappal bír.
Néha szétszakadozik, a hideg téli időt kivéve folyékony halmazállapottal bír.
A Kárpát-medencében jellegzetes téli inverziós, hidegpárnás időjárási helyzet (a medencében megülepedett hideg levegőre a magasban rásiklik a melegebb levegő) tipikus felhőfajtája, több száz máteres vastagságban ülepszik meg ilyenkor a ködös levegő, mely fokozatosan bezáruló stratus-takarót képez.

Szabad légkör (vagy szabad troposzféra)

A légkör azon felső szelete (általában a troposzférán belül, (lásd még troposzféra), ahol a felszíni súrlódás szélmódosító hatása, valamint a felszín felmelegedéséből illetve lehűléséből eredő napi hőmérsékleti menet már elhanyagolható, nem kimutatható. Általában 1500-2000 m felett beszélünk szabad légkörről.

Szél iránya

A szél irányát mindig azon égtáj a nevével jelezzük, ahonnan a szél fúj. Az északi szél tehát azt jelenti, hogy a szél észak felől dél felé fúj, azaz észak felé fordulva szembe fúj a szél. A szél irányát szokás még fokokban is megadni. A 0° jelenti az északi, 90° a keleti, 180° a déli, 270° a nyugati szélirányt. Ezt természetesen még tovább lehet finomítani. A meteorológiában általában a 10°-os pontosság használatos.

Szél sebessége

A szél sebességén értelemszerűen a levegő mozgásának sebességét értjük. A meteorológiában általában a m/s-ban, illetve egyes területeken csomóban szokták meghatározni. 1 m/s kb. 2 csomónak felel meg.
Lásd még: gyenge szél, mérsékelt szél, élénk szél, erős szél, viharos szél, erősen viharos szél, orkán

Szélnyírás

A szélnyírás a szélsebesség vektor térbeli megváltozását jelenti. A gyakorlatban legjobban úgy szemléltethető, hogy két, általában különböző magasságú pont szélsebesség-vektorának különbségét képezzük. Miután a szélsebesség vektor mennyiség, ezért az irányszöge és az abszolút nagysága is számít.
A szélnyírás kimutatására, mérésére toronyméréseket, meteorológiai léggömböket, valamint úgynevezett windprofilert alkalmaznak.

Szinoptikus kód v. Szinop kód (SYNOP)

Földfelszíni szinoptikus meteorológiai (szárazföldi, vagy tengeri, személyzettel, vagy automatával ellátott) állomásokon főterminus (00 UTC, 06 UTC, 12 UTC, 18 UTC) mellékterminus (03 UTC, 09 UTC, 15 UTC, 21 UTC) és óraközi terminus (fő- és mellékterminuson kívüli időpontok) idején végzett megfigyelések adatainak jelentésére, nemzetközi cseréjére szolgáló meteorológiai kód. A jelentések mind a mért, mind a vizuálisan megfigyelt adatokat tartalmazzák, általában öt számjegyű csoportokba rendezve.
A földfelszíni megfigyeléseken belül beszélhetünk még pl. SHIP kódról, amely a tengerjáró hajók meteorológiai jelentéseinek kódolt információit tartalmazza, vagy repülésmeteorológiai táviratokról, mint pl. a METAR, SPECI, vagy a TAF táviratok.
METAR: Fél, egy óránként frissülő távirat, amely a reptér aktuális időjárásáról számol be, amelyhez időnként a reptérre várható trendjellegű előrejelzés is kapcsolódhat. SPECI: Rendkívüli időjárás-jelentés. TAF: Reptérre szóló előrejelzés.

Szitálás

0,5 mm-nél kisebb átmérőjű vízcseppek lassú, többnyire egyenletes hullása, amelyeket a gyenge szél is eltéríthet a függőleges iránytól. Rétegfelhőből (stratus) (lásd felhő), vagy ködből hullhat. Hegyvidéken vagy tengerparton 1 mm/ó intenzitást is elérhet.

Szivárvány

Koncentrikus ívek sorozata, színskálája az ibolyától a vörösig terjed. Akkor látható, ha a Nap sugarai a légkörben lebegő vízcseppeket a megfigyelő szempontjából megfelelő szögben érik. A vízcseppek távolsága a megfigyelőtől lehet néhány méter, vagy néhány kilométer. Ha a megfigyelő a Napnak háttal helyezkedik el, akkor fejének képzeletbeli árnyékához képest 40-42 fokos szögben látja a legerősebb ívet (főszivárvány), amelynek külső szélén a vörös szín látható. Ezenkívül gyakori egy 50 fokos szögben észlelhető jóval gyengébb fényű második ív (mellékszivárvány), fordított sorrendű színekkel. Az ívek színeződése - diffrakciós hatások miatt - a vízcseppek méretétől függ: az 1mm-nél nagyobb átmérőjű cseppek okozzák a legélénkebb színű íveket. Nagyon apró vízcseppek esetén a színek egybemosódnak.

Szmog

Szmogról akkor beszélünk, ha egy sűrűn lakott település felett, bizonyos speciális időjárási körülmények között erősen megnövekszik a levegő károsanyag-koncentrációja. Szmog általában csak szélcsendes vagy gyengén szeles időjárási helyzetben alakul ki, kedvezőtlen topográfiai körülmények (völgy- vagy medencefekvés) jelentősen elősegítik létrejöttét. Maga a szó az angol smoke=füst és fog=köd szavakból kialakított szókeresztezés, szó szerinti jelentése tehát "füstköd".

Szupercellás zivatar

[IMG]http://www.metnet.hu/download/kozos/supercell.jpg[/IMG]
Olyan nagy kiterjedésű, viszonylag hosszú életű zivatar, melynek magja mezociklont tartalmaz. A mezociklonban, így tehát a felhőben is, igen nagy örvényesség uralkodik és erősek a vertikális áramlások is. A szupercellás zivatar bármelyik heves időjárási eseményt képes produkálni: környezetében a felhőszakadástól a tornádóig akár együttesen is előfordulhat bármelyik említett esemény. A szupercelláknak három fajtáját ismerjük, melyeket a szupercella kinézete, felépítése valamint csapadékhozama alapján különböztetjük meg. A HP (High Precipitation) szupercella nagy területű és kiadós csapadékért felelős, míg az LP (Low Precipitation) szupercella kisebb méretű és kis területen produkál csapadékot, sőt LP szupercella esetén már az is előfordult, hogy kizárólag jég esett. A harmadik fajta a klasszikus szupercella, amikor csak a hátoldali leáramlásban van csapadék, viszont az akár kiadós is lehet, vele komoly jégeső is párosulhat. A szupercelláknak több vizuális ismertető jegye is van. A szupercella élete során akár 250-300 km-t is megtehet, akár regenerálódva, akár egy cellaként. Ha a szupercella gyakran regenerálódik, ciklikus szupercellává válik. Több szupercellás zivatar jól szerveződve mezoléptékű rendszert képes létrehozni. Egy szupercellában hatalmas energia tud felhalmozódni, valamint kirívó elektromos tevékenységgel rendelkezhet. Az ilyen viharokban a leáramlás a csapadék közelében olyan heves, hogy az átkeveredésből kerekedő szél akár a 120 km/h-t is elérheti (esetleges tornádótól függetlenül), mely fákat csavarhat ki és tetőket rongálhat meg. A szupercellás zivatart jól észrevehető forgást végző felhőbázisáról lehet a legkönnyebben felismerni.

Talajmenti fagy

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/der.jpg[/IMG]
Talajmenti fagynak nevezzük azt jelenséget, amikor a talaj közelében - ez néhány cm-t jelent -, illetve a talaj felszínén 0 °C alá süllyed a hőmérséklet. Ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy a levegő hőmérséklete - amelyet szabvány szerint 2 m-es magasságban mérnek - is 0 °C alatti. Főleg mezőgazdasági szempontból lényeges. Tavasszal és ősszel érdemel külön figyelmet az utolsó ill. az első fagyok idejében.

Teknő

Egy alacsony nyomású, elnyújtott formájú terület, amely többnyire nem tartalmaz zárt izobárokat (angol elnevezése: trough). A teknők formája az északi félteke mérsékelt szélességein, a felső troposzférában általában egy dél felé kiterjedt alacsony nyomású hullámszakasz. (lásd még gerinc)

Termik

A termik a felfelé áramló szelek, más néven feláramlások egy fajtája, mely az által jön létre, hogy a napsugárzás a földfelszínt és a talajközeli légréteget felmelegíti. A termik - tudományos néven konvekció - az atmoszféra egyfajta "klímaberendezéseként" a Nap által felmelegített levegőt a nap folyamán nagyobb magasságokba szállítja és ezzel egyidőben hidegebb levegőt hoz több száz méter magasságból a földfelszínre.

Termodinamikai diagram

A légköri állapothatározók (pl. nedvesség, hőmérséklet) vertikális elrendezésére általában derékszögű koordinátarendszerben értelmezett diagramokat használunk. A diagramok x tengelyét valamely állapothatározó (pl. hőmérséklet, nyomás, vagy ezek valamely függvénye), mint független változó feszíti ki. Az y tengelyt általában a magassághoz köthető vagy a magasságnak egyértelműen megfeleltethető mennyiség adja. A diagramon az állandó hőmérsékletű, állandó keverési arányú (lásd még keverési arány), állandó potenciális hőmérsékletű (lásd még potenciális hőmérséklet), állandó ekvivalens potenciális hőmérsékletű (lásd még ekvivalens potenciális hőmérséklet) görbéket szokás felrajzolni. Ezen görbék alakját, elhelyezkedését a különféle termodinamikai összefüggések adott koordinátarendszerben érvényes alakja határozza meg. Az állandó hőmérsékletű görbét izotermának, az állandó keverési arányú görbét izogramnak, az állandó potenciális hőmérsékletű görbét száraz adiabatának, az állandó ekvivalens potenciális hőmérsékletű görbét pszeudo-nedves vagy röviden nedves adiabatának nevezzük.
Az effajta diagramok főként a konvekció (lásd konvekció) illetve a konvekciót befolyásoló légköri instabilitás (lásd légköri instabilitás) tanulmányozására alkalmasak a különféle paraméterek, leginkább a hőmérséklet illetve a harmatpont (lásd harmatpont) vertikális profiljának ismeretében. Ezen profilt általában egy magaslégköri szondázás, más néven felszállás mérései szolgáltatják. A szondázás alapján be tudjuk rajzolni a diagramon a légkör, a hőmérséklet, illetve a harmatpont változását a magasság függvényében (ne feledjük, a diagram z tengelye a magasság egyértelmű függvénye). Az így kapott profil ad képet az adott szondázási pont felett a hőmérsékleti illetve nedvességi rétegzettségről.
Ezek után megrajzolhatjuk azt a görbét is, amit egy, a felszínről induló egyedi légelem képviselne a diagramon. Ekkor kapjuk meg az ún. termodinamikai útvonalat. A termodinamikai útvonal és a szondázás által nyert profil egymáshoz való viszonya ad képet az esetleges konvekció erősségéről, az azt elősegítő illetve gátló tényezőkről, a légköri instabilitásról.
A fent felvázolt diagramoknak egy speciális fajtája az ún. termodinamikai diagram, ahol is a profil hőmérsékleti görbéje, illetve a termodinamikai útvonal görbéje által bezárt terület arányos a munkavégzéssel (azaz mennyi munkát végez a környezet az emelkedő légrészen, illetve a légrésznek mennyi munkát kell végeznie a környezettel szemben). A termodinamikai diagram ezáltal alkalmas a konvekció során felszabaduló energiát, a konvekció erősségét jellemző CAPE (lásd még CAPE) közvetlen becslésére, emellett képet kaphatunk a feláramlást gátló tényezőkről is, úgymint inverzió (lásd inverzió), a CIN nagysága (lásd CIN), de kiszámíthatunk segítségével több más labilitási paramétert is (pl. Lifted Index, SSI, K index stb.).
A leggyakrabban használt termodinamikai diagramok az emagram illetve a skew-T diagram (de pl. a Stüve-gram nem ~).
A ~ egy speciális fajtája az ún. pszeudo-temp, amikor is a légkör profilját előrejelzett, modellezett értékek adják.

Tölcsér felhő (Funnel Cloud)

Kondenzálódó tölcsér alakú felhő, amely a tornyos gomolyfelhő vagy Cb felhőalapjából nyúlik ki. Olyan rotáló légoszlop, amely nincsen kapcsolatban a talajjal (ez lényeges különbség a tornádóhoz képest). A kondenzálódó tölcsér alakú felhőt tornádónak nevezzük és nem tölcsér felhőnek, ha a következők valamelyike fennáll:
a) a tölcsér alakú felhő kapcsolatban van a talajjal
b) törmelék vagy por örvénylik szemmel láthatóan a felszín közelében

Tornádó

Hevesen forgó légoszlop, amely gomolyos szerkezetű felhőből (rendszerint zivatarfelhőből) nyúlik le, és kapcsolatban van a talajfelszínnel. A légörvény a kondenzációs tölcsér formájában mutatkozhat meg. Ha ez a tölcsér nem ér a földig, de a felszínen felkavarodó por vagy törmelék látszik, akkor is tornádóról beszélünk, mivel maga a légörvény a tornádó, nem az azt megfestő kondenzáció vagy hordalék. Előfordulhat, hogy a tornádó egyáltalán nem rendelkezik kondenzációs tölcsérrel, de a körülötte örvénylő csapadék és hordalék kirajzolja a forgó légoszlopot. Abban az esetben, ha kondenzációs tölcsért észlelünk, de ez nem ér le a talajig, és ott nincs nyoma forgásnak, tölcsérfelhőről vagy tubáról beszélünk.
A tornádók erősségét a pusztítás mértéke és az azzal összefüggésben lévő szélsebesség alapján osztályozzuk, leggyakrabban a 6 fokozatú amerikai Fujita-skála (F0-F5) és a 12 fokozatú európai TORRO-skála (T0-T11) szerint.
A tornádók kialakulása egyrészt a szupercellákhoz, mezociklonokhoz köthető, másrészt szupercelláktól független, ill. nem mezociklonális eredetű tornádók is létrejöhetnek.

Tornyos gomolyfelhő

A tornyos gomolyfelhőt TCU vagy Cu Congestusként is nevezhetjük, a két elnevezés egymással ekvivalens. Szemmel látható sebességgel növekvő, burjánzó, gyakran jelentékeny függőleges kiterjedésű felhő, amelynek felső része karfiolra emlékeztet. Tetején az elmosódás még nem látszik.

Troposzféra

A földfelszínt övező atmoszféra legalsó, a felszíntől a tropopauzáig tartó területe. Ebben a zónában gyakoriak a függőleges légmozgások és a keveredési mechanizmusok, az időjárás folyamatai (felhő és csapadékképződés) itt zajlanak. A tropopauza magassága földrajzi szélességtől függ. Az egyenlítő környékén 15 km felett is lehet, míg a sarki övezetben 7-8 km magasságban húzódik. A tropopauzával megszűnik a hőmérséklet magassággal való csökkenése, ezért a konvektív folyamatok eredményeként érkező feláramlás ebben a magasságban erősen lefékeződik.

Trópusi ciklon

A trópusi ciklonok olyan ciklonálisan (az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin vele egyező irányban) forgó, több száz kilométer átmérőjű felhőörvények, amelyek a trópusokon, azaz a Ráktérítő és a Baktérítő között keletkeznek.
Az Atlanti-óceánon, ill. az északkeleti Csendes-óceánon (Észak-Amerika nyugati partja mentén) hurrikánoknak, az északnyugati Csendes-óceánon tájfunoknak, a déli Csendes-óceánon (déli féltekén), ill. az Indiai-óceánon ciklonoknak nevezik őket.

Az örvénylés irányát nem számítva semmiben sem hasonlítanak a mérsékelt övi ciklonokhoz, nem két légtömeg határán keletkeznek.
Kialakulásukhoz feltétel a nagy kiterjedésű és meleg (legalább 26°C-os)
vízfelszín.
A meleg óceán felett páradús, meleg levegő emelkedik a magasba és spirális forgásba kezd.
Amennyiben a bennük mozgó szelek sebessége eléri a 74 mérföld/órát (kb.120 km/h), a szakemberek trópusi ciklonként hivatalosan is regisztrálják és elnevezik őket. (120km/h szélsebesség alatt trópusi viharról beszélünk.)
Mivel a méretük a mérsékelt övi ciklonokénál jóval kisebb (általában néhányszáz km) és középpontjukban a légnyomás 900 hPa alá is eshet, viszonylag kis távolságokon belül nagyok a nyomási gradiensek, következésképpen intenzív és pusztító - akár 250km/h-t is meghaladó - légmozgások keletkeznek.
A ciklonok középpontjában található a legkisebb légnyomás, itt lefelé mozgó áramlás alakul ki, felhők nem keletkeznek. Ezt a részt nevezik a ciklon szemének, amelynek mérete mindössze 15–40 km.
A szemet gyűrű alakban óriási felhőfal övezi, melyet a rendkívül heves feláramlások hoznak létre, ez a viharzóna, melyből igen intenzív csapadék hullik.
Csak nyílt és meleg vízfelszín felett erősödhetnek meg, mert energiájukat a meleg óceánvíz párolgásakor keletkező látens (rejtett, a fázisátalakulásból származó) hőből nyerik. Ha szárazföld vagy hideg vízfelület fölé érnek, akkor gyors elgyengülés jellemzi őket.

Üllő

A Cb (cumulonimbus) legfejlettebb típusaira jellemző, a zivatarfelhő tetején kialakuló cirrus-jellegű sapka, amely gyakran üllőhöz hasonló alakot ölt. Az üllővel rendelkező zivatarfelhőt Cb capillatus-nak (Cb 9 a szinoptikus kódja) hívjuk, míg az üllővel nem rendelkező zivatarfelhőt Cb calvusnak (Cb 3 a szinoptikus kódja). A zivatar felhő üllőjét a magassági szél - erősségétől függően - több 100 km-re is szétterítheti. Bizonyos esetekben az üllő a magassági szél ellenében is fejlődhet, amely a nagyon erős feláramlásokra utal. Utóbbi a szupercellák egyik sajátossága.

Ultraibolya (UltraViolet) sugárzás

Az UV index segítségével a Napból érkező ultraibolya sugárzás veszélyességi szintjét határozhatjuk meg. Az UV index a föld felszínére érkező, az emberi bőrre hatékony sugárzás mértékegysége. Korrekt fizikai mértékegységnek tekinthető, a sugárzásáram-sűrűségből egy szorzással átszámítható. A szorzószámot úgy határozták meg, hogy egy könnyen érthető mérőszámot kapjunk. Ennek alapján az UV Index kiszámításához a watt per négyzetméterben megadott sugárzásáram-sűrűség értékeket 40-nel kell megszorozni. Tehát, ha az UV besugárzás pl. 0.2 W/m2, akkor az 8-as UV Indexnek felel meg. A mérsékelt öv ezen részén - ahol a Kárpát-medence fekszik - egy tízes skálába esnek az értékek. Az Egyenlítő felé haladva előfordulnak 10 fölötti értékek is. Az UV sugárzás veszélyességi szintjei: 0,1-2,9- Alacsony (Low) 3,0-4,9- Mérsékelt (Moderate) 5,0-6,9- Erős, magas (High) 7,0-7,9- Nagyon erős, nagyon magas (Very high) 8,0 felett- Extrém (Extreme) A Nap az ultraibolya sugárzás széles spektrumát bocsátja ki, de a földfelszínt az ózonréteg szűrő hatása miatt csak az UV-A (320-400 nm) és az UV-B (280-320 nm) hullámhosszúságú sugárzás éri el. A közvetlen napégésért az UV-B sugárzás a felelős. Az UV-A sugárzás, amely borult időben és télen is eléri a földfelszínt, a bőr mélyebb rétegeibe hatol be és hosszabb távon okozhat károsodást, többek között a bőr öregedését. Az emberi bőrre hatékony UV sugárzás praktikus mértékegysége a MED/óra. A MED a "Minimal Erythema Dose" rövidítése, ez azt az UV-B sugárzás-mennyiséget jelenti, ami bőrpírt okoz adott idő alatt. Minden egyes bőr fototípusra (I-VI) meghatározható a MED nagysága. Egyéni különbségek a bőrtípusokon belül is lehetnek, de az értékek között szoros korrelációt mutattak ki. Akkor ezek alapján tehát: 1 MED/óra az a sugárzáserőség, amely mellett 1 óra alatt keletkezik bőrpír. Ez azt jelenti, hogy ha pl. 3 MED/óra UV sugárzást mérünk, akkor ezen óra alatt a beérkező UV fotonok már 20 perc alatt okoznak bőrpírt egy átlagos bőrön az adott bőrtípuson belül.

Üvegházhatás

Az üvegházhatást általában egy bolygó légkörével kapcsolatban szokás emlegetni. Lényege, hogy a légkörben jelenlévő üvegházhatású gázok (vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) hatására egy magasabb hőmérsékleti értékkel jellemezhető egyensúly alakul ki annál, mint ha ezek a gázok nem lennének a légkörben. A bolygó légkörében az üvegházhoz hasonló elv működik. A Napból érkező rövid hullámhosszú sugárzást a légkör gyengítetlenül átengedi, míg a felszínről visszaérkező, már nagyobb hullámhosszú hőmérsékleti sugárzás tartományában ugyanakkor nyelőként viselkedik, így a sugárzási energia nem tud elszökni, hanem a légkör felmelegítésére fordítódik. Az egész folyamat azt eredményezi, hogy az üvegházhatású gázok miatt több energia reked a bolygón, ami egyben magasabb hőmérsékletet is jelent.

Üvegházhatású gázok

Az üvegházhatású gázok olyan gázhalmazállapotú anyagok, amelyek a légkörbe kerülve az üvegházhatás előidézéséért felelősek. Ezek lehetnek egyrészt természetben előforduló, másrészt antropogén eredetű, azaz emberi tevékenységből származó gázok is. Üvegházhatású gáz például a vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, de a mesterséges klórozott, fluorozott szénhidrogének, és a kén-hexafluorid is ide sorolható.

Változóan felhős

Változóan felhősnek akkor nevezzük az égboltot, ha mind időben, mind térben annyira változatos és dinamikus az égkép, hogy nem lehet a hagyományos felhőborítottsági kategóriákba besorolni. Rossz nyelvek szerint, amikor a meteorológusnak fogalma sincs milyen lesz a felhő-fedettség, akkor mondja azt, hogy változóan felhős ég várható.

Viharos szél

Az átlagos szélsebesség 17 illetve 24 m/s közé (km/ó-ban kerekítéssel megadva 61 illetve 86 km/ó közé) esnek. A fák erősebben meghajolhatnak, a gyengébb fák akár gyökerestől kidőlhetnek, faágak leszakadhatnak, a tetőcserepek elmozdulhatnak, kisebb károk keletkezhetnek.

Villámlás

Zivatar idején létrejövő elektromos kisülés, melynek hangja a dörgés. A villámlás egy zivatarfelhőben több helyen is keletkezhet, és ez alapján szokták a szakemberek megkülönböztetni, hogy pozitív vagy negatív villámról van-e szó. Mivel a zivatarfelhő felső része sokkal apróbb jégszemekből épül fel, így ott a pozitív töltésű részecskék lesznek túlsúlyban, tehát a felhő üllőjében, illetve a felső részében képződő villámot nevezik pozitív villámoknak. A felhőbázis részéből kicsapó és föld felé haladó villámok negatív töltésű részecskékkel rendelkeznek, melyek a 0-ás pont vagyis a föld felé törekednek; egyszerűbben fogalmazva ezek az ún. lecsapó (talaj felé csapó), vagyis a negatív villámok. Előfordulhat az is, hogy a zivatarfelhő üllőjéből a sztratoszféra felé csapnak ki halványabb csóva szerű villámok, melyeket szellemeknek neveznek. Némelyik 4-5-ször nagyobb lehet, mint maga a villám. A villámcsatorna mérete akár több km hosszú is lehet, mégis átmérője csupán néhány cm. A felhőbázisból felhőbázisba irányuló villám, amely - akár kis időre is - látható alakot ölt, ugyanúgy negatív villámnak számít, mivel a felhő alsó részében keletkezik. Ha egy zivatarfelhőben rendkívül erős feláramlások uralkodnak, akkor a molekulák és részecskék nagyon gyorsan dörzsölődnek egymáshoz, ezáltal nagyon nagy mennyiségű feszültséget okozva, mely vizuálisan sűrű villámtevékenységéként látható. A villámok formája és színe is sokszor különbözik. A formája a villámcsatorna felépítésétől, míg színe a napszaktól és a megfigyelt távolságtól függ.

Virga

A kísérőfelhők csoportjába tartozik, hasonlóan, mint pl. a mamma, az üllő (incus), vagy a tuba. Csapadéksávról vagy virgáról beszélünk, ha a csapadékhullás következtében olyan szürkés vagy kékes sávok figyelhetők meg a felhőalap alatt, amelyek nem érik el a földfelszínt. (lásd: praecipitatio)

Virtuális hőmérséklet

Virtuális hőmérsékletnek azt a hőmérsékletet nevezzük, amit a száraz levegő felvenne, ha az adott nyomáson a sűrűsége megegyezne az r keverési arányú (lásd keverési arány) levegő hőmérsékletével. Mivel a nedvességet képviselő vízgőz kisebb sűrűségű a száraz levegőnél, ezért a vízgőz bevezetése a rendszerbe csökkenti az eredetileg száraz levegő sűrűségét, a gáztörvény értelmében viszont növeli a hőmérsékletet, azaz az így kapott virtuális hőmérséklet mindig nagyobb a száraz levegő hőmérsékleténél. A virtuális hőmérséklettel való számolás szükséges minden olyan esetben, amikor a levegő sűrűsége mérvadó a folyamatokban (pl. a felhajtóerő számolása, CAPE számolás).

Vízcsepp

A vízcsepp egy önmagában zárt folyadék-gáz-fázishatárfelület. A csepp a felületi feszültség hatására folyamatosan a szabályos gömb-forma elérésére törekszik, ez ellen hat azonban saját nyúlási tényezője, tehetetlensége, a levegővel való súrlódása és egyéb külső erők sokasága, ezért a gömb-formát csak egy hosszabb oszcillálási időszak után képes elérni.

Víztölcsér

A ~ vízfelszín felett kialakult tornádó, ebben az esetben nem a felkavarodó por vagy törmelék jelzi az örvénylést, hanem a felszippantott, forgó vízoszlop.

Voejkov-tengely

Az azori és a szibériai anticiklon összekapcsolódását jelenti.
Ez a nagyon ritka, főként télen fennálló makroszinoptikus helyzet Európát átszelve a kontinens nagy részén heteken át tartó csikorgó fagyokat jelent, a Kárpát-medence legzordabb teleinek is egyik okozója.

Zápor

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/zapor.jpg[/IMG]
Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Utóbbi esetben az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk.

Zivatar

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/zivatar.jpg[/IMG]
Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő. A csapadék intenzitása nagyon nagy lehet, viharos széllel, és akár jégesővel is járhat.

Zúzmara

[IMG]http://www.metnet.hu/theme/zuzmara.jpg[/IMG]
0 fok alatti hőmérsékleten a túlhűlt köd vagy felhőcseppek a különféle tárgyakhoz ütődve, azokra ráfagynak. Három fajtáját különböztethetjük meg.
Finom zúzmara: Viszonylag vékony, könnyen lekaparható, sőt lerázható kristályos réteg, amely szélcsendben vagy gyenge légáramlásban keletkezik és a tárgyak felszínét közel egyenletesen borítja. Általában –8 fok alatti hőmérsékleten jön létre.
Durva zúzmara: Legalább mérsékelt erősségű szélben, –2 és –10 fok közötti hőmérsékleten keletkezik. Ez a lerakódás a tárgyak szél felőli oldalán nagyon vastaggá nőhet és ilyenkor tollakhoz hasonló kinövések jellemzik, amelyek a széllel szembe néznek. A durva zúzmara erősebben tapad a tárgyak felszínéhez, de azért lekaparható.
Jeges zúzmara: Az általa bevont tárgyak felszínén tömören összefüggő, amorf szerkezetű, általában átlátszó réteget képez, amely igen erősen tapad és ezért igen nehezen eltávolítható. Kialakulása 0 és –3 fok között a legvalószínűbb, amikor a víz kifagyása lassabban megy végbe, így jobban be tud hatolni a résekbe, tömörebb réteget létrehozva.