Jégeső

Jéggömbök vagy szabálytalan jégrögök formájában, mindig konvektív felhõbõl - legtöbbször Cb-bõl (lásd zivatarfelhõ) - hulló csapadék. Megállapodás szerint akkor beszélünk jégesõrõl, ha a jégdarabok átmérõje eléri vagy meghaladja az 5 mm-t. Ennél kisebb méret esetén jégdaráról van szó. Nagyon heves zivatarokból szélsõséges környezeti feltételek esetén a jégdarabok átmérõje elérheti akár a 4-8 cm-t is. A jégszemek a felhõben lebegve alakulnak ki, és a kifagyó vízgõz hatására addig nõnek, amíg a feláramlás elbírja a jégszemeket. Jégesõ jellemzõen késõ tavasszal és nyáron alakul ki a leggyakrabban, mert tavasszal a fagyhatár még alacsonyan van, a légköri labilitási feltételek az erõsödõ besugárzásnak köszönhetõen pedig már lehetõvé teszik a magasabbra törõ feláramlásokat. Nyáron ugyan jóval magasabbra kerül a fagyhatár, de ezzel együtt a légkör labilitási feltételei is javulnak. Az õsz és a tél elsõ fele kedvez legkevésbé a zivataroknak, hisz ekkor a magasban még relatív meleg van, így általában csak ritkán tud kellõen nagy függõleges hõmérsékleti gradiens (hõmérséklet csökkenés a magassággal) kialakulni a felszín és az 5-6 kilométeres légrétegek között.