Villámlás

Zivatar idején létrejövõ elektromos kisülés, melynek hangja a dörgés. A villámlás egy zivatarfelhõben több helyen is keletkezhet, és ez alapján szokták a szakemberek megkülönböztetni, hogy pozitív vagy negatív villámról van-e szó. Mivel a zivatarfelhõ felsõ része sokkal apróbb jégszemekbõl épül fel, így ott a pozitív töltésû részecskék lesznek túlsúlyban, tehát a felhõ üllõjében, illetve a felsõ részében képzõdõ villámot nevezik pozitív villámoknak. A felhõbázis részébõl kicsapó és föld felé haladó villámok negatív töltésû részecskékkel rendelkeznek, melyek a 0-ás pont vagyis a föld felé törekednek; egyszerûbben fogalmazva ezek az ún. lecsapó (talaj felé csapó), vagyis a negatív villámok. Elõfordulhat az is, hogy a zivatarfelhõ üllõjébõl a sztratoszféra felé csapnak ki halványabb csóva szerû villámok, melyeket szellemeknek neveznek. Némelyik 4-5-ször nagyobb lehet, mint maga a villám. A villámcsatorna mérete akár több km hosszú is lehet, mégis átmérõje csupán néhány cm. A felhõbázisból felhõbázisba irányuló villám, amely - akár kis idõre is - látható alakot ölt, ugyanúgy negatív villámnak számít, mivel a felhõ alsó részében keletkezik. Ha egy zivatarfelhõben rendkívül erõs feláramlások uralkodnak, akkor a molekulák és részecskék nagyon gyorsan dörzsölõdnek egymáshoz, ezáltal nagyon nagy mennyiségû feszültséget okozva, mely vizuálisan sûrû villámtevékenységéként látható. A villámok formája és színe is sokszor különbözik. A formája a villámcsatorna felépítésétõl, míg színe a napszaktól és a megfigyelt távolságtól függ.