Rossby-hullámok

A Rossby-hullámok - melyeket bolygó-hullámoknak is neveznek - a légkör, illetve az óceánok nagyléptékû hullámmozgásai. A hullámok ellenható, visszaállító ereje a Coriolis-erõ.
Az óceáni Rossby-hullámokat szelek, légnyomásingadozások, illetve az óceáni medencék keleti peremén visszaverõdõ Kelvin-hullámok hozzák létre. Hosszú Rossby-hullámok az óceáni medencék nyugati peremén rövid Rossby-hullámként verõdnek vissza. Az óceáni Rossby-hullámok fontos szerepet játszanak az óceán-klíma jellemzõinek terjedésében, így pl. az ENSO (El Niño Southern Oscillation - El Niño Déli Oszcilláció) esetében.
Az atmoszférikus Rossby-hullámok a sarkvidék hideg légtömege és a Ferrel-cella szubtrópusi meleg levegõje közötti légtömeghatáron kialakuló, meanderformában lefutó poláris front-jetstreamként figyelhetõk meg, jellemzõen az északi féltekén, de kissé mérsékeltebben a déli féltekén is. Jetstreamek a különbözõ hõmérsékletekkel bíró légtömegek, illetve ciklonális és anticiklonális területek közötti globális kiegyenlítõ mozgások eredményeként jönnek létre. A rendszertelen termikus folyamatok miatt a légtömeghatárok nem egyenesek, hanem a már említett meanderformájúak. Az így kialakuló hullámzó, meanderezõ légtömeghatárokat nevezzük atmoszférikus Rossby-hullámoknak. A jetstream az alsó légrétegeket is mozgásra készteti, mely során a Rossby-hullámok örvénylésétõl függõen a pólusok felé folyamatosan dinamikus ciklonális területek (ciklonok), az Egyenlítõ felé pedig anticiklonális területek alakulnak ki. Az így kialakuló ciklonális területek (pl. izlandi ciklon) jelentõs befolyással vannak Közép-Európa idõjárására, miután frontrendszereik gyökeres idõjárásváltozásokat okoznak. Mivel a Rossby-hullámok örvénylését többnyire kontinentális akadályok okozzák és ezek az akadályok az északi féltekén gyakoribbak és jelentõsebbek, mint a délin, így a hullámok hatása is az északi féltekén erõsebb.