Extrém aszály után pusztító árvizek? - Mediterrán ciklonok lélektana

De nem lesz mindig így. Van ugyanis egy megingathatatlan, óraműpontossággal ketyegő folyamat, amelyet sem az éghajlatváltozás, sem az emberi tevékenység nem tud kibillenteni a helyéről: a nappalok hosszának évszakos változása. Az évnek ebben az időszakában nappalok egyre rövidebbek, az éjszakák hosszabbak, így hiába mérünk délutánonként még nyárias hőmérsékleteket, az északi félteke átlaghőmérséklete fokozatosan csökken. Ennek pedig jelentős légköri következményei vannak.

Ahogy az északi félteke lassan maga mögött hagyja a nyarat, a sarkvidék sugárzási mérlege negatívvá válik, és növekedni kezd a hőmérsékleti különbség az északi és a mérsékelt övi, szubtrópusi területek között. A sarkvidéken felhalmozódó hideg levegőt elképzelheted úgy, mint egy lassan megtelő kádat, amelyből a víz előbb-utóbb valamelyik irányba túlfolyik. Az analógia persze nem tökéletes: a hideg levegő nem folyadékként csordul túl, hanem a nagytérségi légáramlás hullámai nyitnak számára utat dél felé.

A hidegbetörések irányát gyakran a posztjaimban már sokat emlegetett futóáramlás, vagyis a jet stream határozza meg. Ha ennek egy hulláma Európa fölött erősen dél felé mélyül, hideg levegőt szállíthat a kontinens fölé. Az így kialakuló magassági teknő vagy leszakadó hidegörvény elérheti a Földközi-tenger térségét és kedvező helyzetben ciklonképződést indíthat el. Ennek egyik klasszikus változata a genovai ciklon. Amikor az északról érkező levegő eléri az Alpok vonulatait, a hegység útját állja az áramlásnak. A légtömeg persze nem áll itt meg, egy része átkel a hegyeken, más része pedig megkerüli azokat, majd a déli, szélárnyékos – szakmai elnevezéssel lee – oldalon az áramlás ismét újrarendeződik. A hegység mögött a légoszlop megnyúlik, a Genovai-öböl vagy a Pó-síkság térségében pedig csökkenni kezd a légnyomás. Az említett térségekben fokozódik a ciklonális örvényesség és megszületik egy mediterrán ciklon. Egy-egy szebben sikerült példány még nevet is kap.
Persze ez csak az egyik lehetséges forgatókönyv. Mediterrán ciklonok az Adria, a Jón- és az Égei-tenger, Ciprus vagy az Atlasz térségében is kialakulhatnak, eltérő arányban támaszkodva a légköri dinamikára, a domborzatra, a légtömegek közötti hőmérséklet-különbségre, vagy a tengerből származó nedvességre.

A fiatal légörvény a Földközi-tenger fölé kerülve valóságos üzemanyagraktárat talál. A meleg vízfelszín hőt és vízgőzt ad át a fölötte forgó-áramló levegőnek. A ciklon középpontja felé tartó nedves levegő összeáramlik, felemelkedik és lehűl, intenzív felhő- és csapadékképződés indul meg benne. A vízgőz kicsapódása közben jelentős látens hő szabadul fel, amely tovább erősítheti a feláramlást, így újabb adag levegő indulhat a felszíni központ felé. Beindul egy önmagát erősítő folyamat: ciklonunk belép a fiatal felnőttkorba.

Lanos-ciklon műholdképe 2020. szeptemberéből.

A rendszer fokozatosan mélyül, frontjai kifejlődnek, spirálisan rendeződő felhőzete pedig egyre nagyobb területet boríthat be. Ezután rendszerint továbbindul, de hogy Olaszország, a Balkán, Közép-Európa vagy éppen a Kárpát-medence felé fordul-e, azt a jet helyzete, a környező anticiklonok és a magaslégköri áramlások együtt döntik el. Kicsit olyan ez, mint egy flipperjáték: a golyó – esetünkben a ciklon – a légköri képződmények között halad, miközben azok újra és újra eltérítik.
Ha a ciklon lelassul, két magas nyomású rendszer közé szorul, vagy valahol napokra elakad, ugyanarra a térségre folyamatosan szállíthatja a meleg, nedves tengeri levegőt. Ilyenkor a csapadékzónák újratermelődhetnek, egymást követhetik a záporok és zivatarok, a hegyvidékek pedig tovább fokozhatják az emelkedést. Pont így járt Boris két éve, aki két anticiklon közé szorulva öt napig tartó intenzív esőt okozott Közép-Európában, majd jobb híján ugyanarra távozott, mint amerről érkezett.

Érett szakaszában a mediterrán ciklon már jól szervezett légköri rendszerként működik. Középpontjában alacsony a légnyomás, körülötte erős ciklonális áramlás kering, frontjai pedig nagy távolságokból szállítják a különböző tulajdonságú légtömegeket. Egyik klasszikus elhelyezkedésű ilyen szállítószalag hozza gyakorta Magyarország dél-nyugati tájaira a mediterrán eredetű esőt, nem véletlenül ez hazánk legcsapadékosabb régiója. Ez az állapot akár napokon keresztül fennállhat. A felszín közelében összeáramló meleg, nedves levegő továbbra is felemelkedik, felhővé és csapadékká alakul, a felszabaduló látens hő pedig tovább táplálhatja a rendszert energiával. Korábban többször írtam róla, hogy milyen hihetetlen nagyságrendű energiák szabadulnak fel egy-egy ilyen ciklon élete során.

A ciklon ugyanakkor fokozatosan felszámolja az energiaforrását. A gyorsabban haladó hidegfront utoléri a melegfrontot, a kettő egyesüléséből pedig létrejön az okklúziós front – az öregedés első jele... A talaj közelében csökken a hideg és meleg légtömegek közötti hőmérséklet-különbség, vagyis gyengül a ciklont fenntartó baroklin energia. Ha közben a rendszer szárazföld fölé ér, eltávolodik a tengertől, hűvösebb vízfelszínre sodródik, vagy elszakad az őt támogató magassági teknőtől, nedvesség- és energia-utánpótlása is visszaesik. Ciklonunk szívében emelkedni kezd a légnyomás, gyengül a nyomási gradiens, elmosódnak a frontok, csökken a szélsebesség, végül pedig szétesik a felhő- és csapadékmező is. A hajdani markáns örvény, amely mediterrán ciklonként született, már csak egy sekély nyomási minimumként sodródik tovább, végül pedig beleolvad környezetébe. A ciklon feltöltődik, és megszűnik önálló rendszerként létezni.

De mi dönti el, hogy egy mediterrán ciklon végre meghozza-e a régóta várt, kiadós, csendes esőt, vagy néhány óra alatt özönvizet zúdít a nyakunkba?
Nyilván nem egyetlen tényező. Számít a ciklon útvonala és sebessége, a magassági hidegörvény helyzete, a légkör nedvességtartalma, a hegyvidékek emelőhatása, a talaj előzetes állapota és a vízgyűjtők tulajdonsága is. Az átlagosnál melegebb tengervíz azonban megteremtheti a rendkívüli csapadék egyik fontos feltételét. És bizony mostanában az átlagosnál jóval melegebb a Földközi-tenger.

A meleg tenger önmagában nem hoz létre ciklont. Ha viszont a magassági légköri folyamatok már beindították a ciklogenezist, jelentősen növelheti a rendszer csapadékpotenciálját. A melegebb vízfelszínről intenzívebb lehet a párolgás, a melegebb légkör pedig több vízgőzt képes magában tartani. A ciklon így nedvesebb levegőt szállíthat a csapadékrendszerébe, ahol a vízgőz kicsapódása tovább erősíti a feláramlást, és kedvező esetben magát a légörvényt is erősítheti.
Különösen kockázatos időszak az ősz. A tenger még őrzi a nyáron felhalmozott elképesztő mennyiségű hőt, miközben a magasban már egyre hidegebb levegő érkezhet fölé. A nagy függőleges hőmérséklet-különbség labilissá teszi a légkört, és heves csapadékképződés indíthat el. Ha ehhez lassú mozgás, tartós nedvességszállítás és kedvező domborzati helyzet társul, ugyanazon a területen rendkívüli mennyiségű csapadék hullhat le. És kész is az árvíz.

Az utóbbi néhány év eseményei jól mutatják, mennyi különböző módon állhat össze ez a veszélyes légköri kirakósjáték. Az elmúlt 6 évben 18 (!) jelentős európai árvízi esemény alakult ki a mediciklonoknak köszönhetően, amelyek közül 16 az őszi hónapokra esett. Fontos tudni, hogy ezek közül nem mindegyik volt klasszikus genovai ciklon: akadt közöttük medikán, V.b-jellegű ciklon, DANA, cut-off hidegörvény is, nem kell minden megjegyezd, csak azért írtam le, hogy lásd milyen sokfélék lehetnek. És ezek közül csupán az egyik volt Boris, aki szinte pontosan két évvel ezelőtt okozott történelmi árvizet nálunk és a szomszédos országokban.

Persze mindebből még nem következik, hogy idén pontosan ugyanez, vagy valamelyik verziója megismétlődik majd. Az időjárást nem érdekli sem a naptár, sem a statisztika, a meleg tenger pedig nem egy időzített bomba, amelynek ősszel mindenképpen fel kell robbannia. De az tény, hogy a nyár végére felhalmozódott hatalmas tengeri hőmennyiség komoly jelentőséget kaphat, amint megérkezik fölé az első komolyabb hidegbetörés.

Ami egyelőre nem látszik az előrejelzésekben. A hideg és minden ciklontevékenység egyelőre messze északon van. Jövő hét közepére ez már közelebb lesz, ránkhúzódhat egy teknő és akár nagyobb csapadék is kialakulhat a térségben, de komolyabb hidegbetörés egyelőre nem látszik. A mediterrán ciklonok sorozatának következő évada azonban hamarosan elkezdődik. Nem az a biztos, hogy pusztító árvizek érkeznek, hanem az, hogy a légkör lassan felállítja hozzá a színpadot. Hogy aztán ezen pontosan hol és milyen műfajt képviselve lépnek fel a ciklonok, az a következő hetekben, hónapokban dől majd el.
Autumn is coming.

Írta: Goda Zoltán