Ugyan nem vagyok szakértõ, de leírom, én hogy értelmezem. Ami szinte biztos: ugye a színes árnyékos területek jelentik a kondenzációs szint magasságát (LCL). Tehát innen indul a felhõképzõdés. Zivatarra hajló idõben a felhõk, ahogy tornyosodnak elérhetnek egy olyan magasságot, ami után már szabadon fejlõdhetnek, nincsen gátló tényezõ a gomolyfelhõ/zivatarfelhõ képzõdéshez. Ez a szabad kondenzációs szint (LFC).
Amibe kevésbé vagyok biztos: Az a jó ha az LFC/LCL-nél megadott vektor hosszúra nyúlik. Hogy miért, ezen már nekem is erõsen el kellett gondolokoznom, és erre jutottam, legfeljebb majd kijavítanak: ha az LFC/LCL magassága között nagy a különbség (hosszúra nyúlt vektor) akkor magunk elé képzelve egy SKEW-ábrát, ez azt jelenti, hogy a magas CAPE-érték (feltételezzük most magasnak, hiszen zivatart várunk) sokkal kevesebb km-en hasznosul (elõbb utóbb úgyis eléri az egyensúlyi szintet, ami fölé már nemigen mennek a felhõk (EL)), így magasabb a felhajtóerõ/erõsebb a konvekció. Tehát egy kövér CAPE mindig jobb, mint egy vékony és hosszú (akár 7-8 km-en hasznosuló ugyanekkora CAPE). Hát nem tudom mennyire volt érthetõ, és remélem nagyjából helyes volt amit leírtam.
Téli időszámítás - Október 25-én óraátállítás
