Az ígért beszámoló a bringás kiruccanásról
Amikor elindultam, még esegetett: Link Aztán felértem az elsõ kanyarhoz (már itt is elfáradtam, edzetlenség...) Link A kirándulás fõhõse pedig: Link
Kicsit mélyebben az erdõben és magasabbra érve Link tárult elém, majd felérve a dombtetõre Link visszafelé az erdõ alattunk Link , a budaörsi "tajga" Link egy épülettel is Link
Az erdõbe érve még szebb látvány fogadott Link és Link és a "kapu" Link
Végül a jól felsózott betonúton feltekertem Normafára (mert már nagyon szomjas voltam és gyorsan sötétedett), majd gyorsan kattintottam ott is néhányat Link Link valamint az elmaradhatatlan kilátás Link Link és akinek köszönhetem Link
Két hangulatfotó még a csúcson Link Link két tanakodó autó Link .
Hosszú túra volt és fölfelé kevésbé fáztam (tekerni kellett aktívan
), lefelé viszont azt hittem néha, hogy jégkockaként dõlök le mindjárt a bringáról. Rám sötétedett, mire leértem (már nem fotóztam szürkületben), viszont a város felöltötte kedvenc színeimet, de annyira fáztam és siettem végre haza, hogy csak egy rossz kõlapról tudtam fotózni egy hosszú expozíciósat: Link De tényleg csodálatos színek jelentek meg.Tanulság: Mindegy, mennyi esik, menni kell magasabbra, ha lehet
Az élmény megközelítette a DNy-i havat számomra, bár a bringás erdõs emelkedõs túrákat télen kétszer meggondolom ezután . 