Alacsonyszintű felhők (Cl)

Rendszerint az egész eget takaró, igen alacsonyan elhelyezkedő, szürke, homogén felhőréteg. Felhőalapja általában 50-600 m között található, vastagsága pedig mindössze 300-800 m. Általában a téli félévben (különösen gyakran késő ősszel és tálen) alakul ki, az ün. hideg légpárnás időjárási helyzetben. Ennek lényege, hogy a Kárpát-medencét elárasztó hideg levegő nyugalomba kerül, ugyanakkor a légkör magasabb rétegeiben a megülepedett hideg levegőre enyhébb levegő érkezik. A meleg levegő termodinamikai tulajdonságait tekintve könnyebb a hideg levegőnél, ezért erős áramlások nélkül a medence csapdájába került hideg légtömeget képtelen kimozdítani helyzetéből, csak felsiklik arra. A hideg és a meleg levegő választófelületén a két légtömeg összekeveredik, ém mivel a melegebb levegőben lényegesen nagyobb a nedvességtartalom, ezért a vízpára kicsapódik, és általában zárt, St-felhőréteget alakít ki. A hideg légpárnán belül nem mindig képződik zárt felhőréteg, ilyenkor rendszerint nagyobb foltokban kisugárzási köd alakul ki, ami ha megemelkedik, szintén St-felhőzetet alkot. Ezek képesek terjeszkedni, sőt akár a napközben is egy adott észlelési pont felett hirtelen beborítani az eget, ezáltal lehűteni a levegőt. Ha a hőmérséklet 0 fok alatt alakul, gyakran zúzmarás köddel együtt fordul el?. A hideg légpárnás időjárási helyzet idején a legmagasabb hegyeink kilógnak a St-felhőből, így akár 5-8 fokkal magasabb hőmérsékleteket lehet mérni ezeken a csúcsokon, mint az alföldi területeken.