Az El Nino a tengerek mélyérõl származik?

A tenger alatti hõ, amelyet az óceáni aljzat gyûrõdései mentén húzódó vulkanikus tevékenység szabadít fel, az éghajlati rendellenességek kiváltó okaként játszhat szerepet. Ezek az anomáliák epizódszerûen lépnek fel Észak- és Dél-Amerikában éppúgy, mint Ázsiában. A hipotézis új, a maga nemében lenyûgözõ, átértékelésre készteti az eddigi elképzeléseket.

Miben nyilvánul meg az El Nino? Özönvízszerû esõzések zúdulnak az egyenlítõre és a perui partokra, továbbá az Egyesült Államok nyugati partvidékére. Trópusi ciklonok pusztítanak a Csendes-óceán túlsó régiójának déli partvidékein, kirívó a szárazság Ausztráliában, Délkelet-Ázsiában és a fekete kontinensen, Afrikában. A Déli Oszcilláció néven is ismert természeti jelenség óceáni vagy légköri eredete meglehetõsen vitatott. Lehetséges, hogy sem az elõbbirõl, sem az utóbbiról nincs szó. Az okot az óceán fenekén kell keresni!

A hipotézis egyszerû. A keleti-csendes-óceáni hátság a vulkanikus és hidrotermális aktivitás szempontjából különösen intenzív. A bazaltláva-folyamok az észak-dél irányban húzódó terület mentén fölmelegítik az óceánfenéki vizeket, amelyeket a vulkánok több száz Celsius fokkal tovább hevítenek. Hetek, hónapok múltával ez a hõmennyiség egyre inkább továbbítódik a felszíni vizek régióiba, majd az atmoszférába. A Húsvét-sziget fölött felmelegszenek a levegõ részecskéi, a konvektív cellák, avagy fejlett zivatargócok hatásközpontja hozzákapcsolódik a hátság légrétegeihez, az eredmény pedig egy újabb El Nino-jelenség. A felszabadult hõ tehát egyrészt a vulkáni kitörések által keletkezik a hátság mélységi szintjén a Kelet-Csendes-óceánban, másrészt a társult meleg vizek nagy valószínûséggel az El Nino kiindulási pontjai lehetnek. 1965-1993 között a hat alkalommal fellépõ El Ninók mindegyike egybeesett a Húsvét-szigetet övezõ óceáni hátságban tapasztalt vulkáni és szeizmikus tevékenység megerõsödésével, illetve gyakoribbá válásával.

Több tény is alátámasztja a vulkáni hipotézist. A Déli-Oszcillációt a felszíni vizek érezhetõ felmelegedése kiséri. Az egyenlítõi térségben a víz hõmérséklete általában 20-25 Celsius fok, ami több fokkal megnövekszik a régióban tapasztalható anomáliák, például esõzés idején. Másodsorban, a Déli-Oszcilláció a húsvét-szigeti központtal rendelkezõ magas légnyomású zóna és az ausztráliai Darwin (Északi terület fõvárosa - fordító megj.) központú alacsony légnyomású zóna közötti nyomáskülönbséghez kötõdik. E két eltérõ tulajdonságú óceáni légáramlás kölcsönhatásban van egymással. A nyomáskülönbségek azt mutatják, hogy az oszcillációk legnagyobb része a magas légnyomású zónában gyökerezik. Ez a mérvadó, nem pedig a légköri depressziók nyomásértékeinek növekedése. Egy El Nino-epizód kiváltó oka ilyenképpen sokkal közelebb lehet a Húsvét-szigethez, mint Ausztráliához. Nem mellõzendõ tény, hogy az utóbbi El Nino-események mindegyike szorosan összefügg azon térség szeizmicitásának megélénkülésével, ahol maga a Húsvét-sziget is fekszik. Az az óceánfenéki hátság a világ egyik legaktívabbja, évenként ugyanis 16 centiméternyi elmozdulást végez. Ciklikus periódusokban szaporodnak meg a jelentõsebb szeizmikus jelenségek - több tucattól több százig -, amelyek túllépik az átlagos szeizmicitás erõsségét. Fõleg az El Ninós években figyelték meg, hogy az aktivitás-növekedés 1.800 kilométer hosszan jelentkezik a hátság mentén. Az akusztikusan mért vulkáni tevékenység növekedése hozzáadódik a szeizmikusság hatásához, ez pedig fokozza az óceánalji hasadék aktivitását. Ami még fontosabb: szoros az egybeesés a szeizmikusan viszonylag nyugodt periódusok és a Déli-Oszcilláció tartós gyengülése között, ami tipikus az El Ninóra nézve.

Felvetõdik egy kérdés: milyen mechanizmus(ok) által emelkedik a víz az óceánfenékrõl a felszínre 2-3 hónap alatt körülbelül 1000 bar nyomásról 2-3 bar-ra? A mélyben ugyanis sokkal nagyobb a nyomás, mint a felszínen, az alsó vízáramlatok ennek ellenére mégis a felszínre törnek. A legnyilvánvalóbb magyarázat erre a meleg víz felszínre bukkanása. (Herbert R. Shaw és James G. Moore az Egyesült Államok Geológiai Kutatóintézetének munkatársai 1988-ban Kaliforniában végzett laboratóriumi vizsgálataik során arra az eredményre következtettek, hogy a tenger alatti vulkánok periodikus kitöréseit követõen az óceánfenékre kiömlõ és szétterjedõ izzó láva eléggé felmelegitheti a környezetét ahhoz, hogy a tengeri áramlatok oszcillációs mozgásai a meleg vizet a felszínre juttathassák - a fordító megj.) Sok meleg vízû feláramlást figyeltek meg északabbra, egészen Oregon és Washington államok földrajzi szélességéig a Seattle-ben mûködõ Csendes-óceáni Tengeri és Környezetvédelmi Laboratórium kutatói, illetõleg a Newport-i Hartfield Tengeri Tudományos Központ munkatársai. A melegvíz-kibuggyanások noha mindig kapcsolatosak a Dél- és Kelet-Csendes-óceáni hátság aktivitásával, ám ezek egyike sem rendelkezett annyi energiával, hogy elérje a felszínt. Ezért van az, hogy a hipotézisnek akadnak ellenzõi. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk, hogy az Észak-Amerika nyugati partjai közelében végighúzódó óceáni hátság szeizmicitás szempontjából távolról sem mutat olyan magas aktivitást, mint a dél-amerikai partoktól jóval messzebb levõ hátságé. Logikusan leszûrhetjük a következtetést: az északi féltekén a melegebb vízfeltörések a déli félteke területeinek aktivitására vezethetõk vissza. Az óceáni vizek felmelegedését természetesen még más is elõidézheti, például az óceáni planktonok vándorlása. Közismert dolog, hogy planktonok úszkálnak a meleg vízkibukkanások közelében. Miként érik el a felszínt? Egy részük magától vándorol fölfelé. A felszínen elhomályosítják a vizet, így a víz könnyebben felmelegszik a napsugaraktól. A planktonokat más apró lények fogyasztják, amelyek csak fokozzák a felszíni vizek homályosságát. Az is elképzelhetõ, hogy a periodikusan felszabaduló hõenergia-elnyelõ mélytengeri áramlatok az óceánfenéki hátság menti normális hõmérsékletû áramlatoknak adják át energiájukat. Még ha gyenge is ez a kölcsönhatás, ahhoz éppen elegendõ lehet, hogy megváltoztassa az óceán megszokott dinamikáját és okozója legyen az El Ninónak.

Az elméletem még távol áll attól, hogy egységbe foglalja a tudományos megfigyeléseket és a feltevéseket. De eltelt egy évtized, amióta Colin Ramage (Hawaii Egyetem) megjegyezte: "A Déli-Oszcilláció okai mindmáig ismeretlenek. A mi képtelenségünk, hogy végre elõre jelezhessük az El Ninót, csak megerõsíti ebbõl fakadó tudatlanságunkat." Ezért merem állítani azt, miszerint e téren minden újabb felvetés új kutatási irányokat nyithat meg. Az El Nino emberi és gazdasági kihatásai megérdemlik, hogy ne gyertyafénynél vizsgálják a jelenség okait!

Daniel A. Walker professzor, Institute of Geophysics and Planetology, Hawaii

El Nino a-t-il son origine au fond de la mer? La Recherche, Octobre, 1995. alapján fordította Kósa-Kiss Attila