A Bükkben találkoztak az amatõr meteorológusok

A bükki MetNet-találkozó elsõdleges célja elsõsorban a töbrök morfológiájának és mikroklimatikus viszonyainak megismerése volt, bár a szakmai programokon felül bõven akadt idõ az ismerkedésre és a beszélgetésre is. A találkozó helyszínéül szolgáló bánkúti síház Miskolctól mindössze háromnegyed órányi autóútra található a Bükk hegység szívében. A szállás elfoglalását követõen a délelõtti órákban a találkozó nyitányaként Kerekrobi vezetésével a „terepgyakorlat” bemelegítõ szakaszaként máris célba vettük a hegység „K2”-es csúcsaként emlegetett 956m magas Bálványt. A felfelé vezetõ úton mindenfelé õszi kikerics kísérte utunkat, jelezve a helyes irányt. A csúcson épült kilátóra is fölmásztunk, reménykedve, hogy a Magas-Tátrából látunk valamit, de csak a Szlovák-érchegységig láttunk el a vártnál kicsit gyengébb látási viszonyok miatt. Ennek oka feltehetõen az egyébként is szélcsendes, illetve az elmúlt néhány hétben csapadékszegény idõjárás lehetett. A Mátra elõterében lévõ visontai erõmû fölött elsõsorban a téli félévben és az ún. inverziós helyzetek alkalmával megjelenõ mesterséges eredetû pirocumulus nem volt megfigyelhetõ. A bemelegítõ erõpróbát követõen a szombati nap további része egészen szürkületig túrával telt. A következõ célállomás a Bükk-fennsíkon elterülõ Nagymezõ, valamint a terület látványos karsztképzõdményeinek megismerése volt. Elõtte azonban álljon itt néhány gondolat a hegység földtani felépítésérõl. A hegység központi tömbje mezozóos (középidei), ezen belül fõként triász idõszaki mészkõbõl épül fel. Ennek peremén emelkednek az ún. „Bükki kövek” - ezek egyik tagja képviselte az elsõ célállomásunkat, amelyrõl az elõzõ gondolatban szó is volt. A hegység központi része a kb. 800 m átlagos tengerszint feletti magasságú Bükk-fennsík, mely a karbonátos kõzetanyagának köszönhetõen a felszíni karsztjelenségek igen gazdag tárházát tárja elénk. Az õshonos bükkösöket itt gyep váltja fel szórványos boróka és luc társaságában. A fennsík felszíni karsztképzõdményeit többnyire víznyelõk és kisebb-nagyobb töbrök (tál alakú mélyedések) képviselik. Ez utóbbi képzõdmény mikroklímáját egy olyan töbör esetén vizsgáltuk (a túra résztvevõi számára ennek a töbörnek a megtekintése volt a fõ cél), amelyben az amatõr meteorológus csapat néhány tagja egy egészen új keletû projekt keretében méréseket és megfigyeléseket végez. Annyit hozzá kell tenni, hogy a „mi töbrünk” nem a legnagyobb töbör, bár ahhoz bõven elegendõ, hogy a képzõdménycsoportra megfelelõ következtetéseket tudjunk levonni. A töbrök mikroklímája nagyon sajátos. Néhány légköri paraméter igen jellegzetes napi menettel bír, külön figyelemre méltó a hõmérséklet napi alakulása. A nappali órákban a töbör alján szemlélõdõnek a töbrön kívüli részhez képest nem tûnik fel lényeges differencia. A döntõ különbség az éjszakai órákban jön létre, különösen szélcsendes, derült éjszakákon. Napnyugta után a besugárzás végeztével gyorsan csökken a hõmérséklet, a nagyobb sûrûségû hidegebb levegõ „belefolyik” a mélyedésbe: kiszorítva az ott elhelyezkedõ „melegebb” és kisebb sûrûségû légtömeget, majd nyugalomba jutva tovább hûl, és kialakul az ún. hideg légtó állapot. Ez a jelenség ezen lokális éghajlati hatóknál sokkal kisebb méretben és drasztikusabb kivitelben figyelhetõ meg, mint a hegyekkel körülzárt völgyekben. A hideg légtó addig áll fent, amíg a légmozgás fel nem keveri a „tál alját” vagy a napsugarak el nem kezdik melegíteni az ott megülepedett hideg légtömegeket. A kötelezõ töbörnézés több kisebb csoportos lemenetelt jelentett a „töbrünk” aljára, ahol a magunkkal vitt laptopon az árnyékolóban elhelyezett adatgyûjtõ adatsorát egy program segítségével elemezhettük és grafikusan meg is jeleníthettük. Itt az x tengelyen szerepelt az idõsor, az y tengelyen pedig a hõmérséklet és a harmatpont. Ezt követõen a csoport kisebbik része egy levezetõ túrát is beiktatott magának a nap zárásaként a közeli 900 m feletti hegyre. Másnap hajnalban fakultatív fagytúra keretében a résztvevõk 12-13 fõs csoportja ugyanebbe a töbörbe ment le (habár egy útba esõ kisebb töbröt is felkerestünk, ahol az addigi +4°C-hoz máris -2 - -3°C-os hidegben volt részünk). A „töbrünkbe” való lemenetelt kisebb csoportokban és óvatos léptekkel oldottuk meg, hogy ne kavarjuk fel a légtavat és ne befolyásoljuk jelentõsen a mérési adatsort. Igen meglepõ érzést nyújtott számunkra a cél elõtt az arcunkat megcsapó alig néhány méter vastag csípõs levegõoszlop. Sajnálatos módon a légtó tetejét jelzõ inverziós választófelület nem volt megfigyelhetõ az alacsonyabb relatív páratartalom miatt, de így is januári télben volt részünk a mélyedés alján, hiszen az infrakameránk és a hõmérõnk egyaránt -8-10°C-os hideget érzett, pedig még csak október van! Levezetésként még ezután is tett a csapat egy kisebb túrát. Reggelire vissza is értünk a táborba, ami egyben a találkozó végét is jelentette. Mindenki elköszönt a szervezõktõl és a résztvevõktõl, és lassan kiürült a környék. Köszönetnyilvánítás: ezúton szeretnénk megköszönni annak a néhány lelkes embernek odaadó és önzetlen munkáját, akik nélkül ez a túrával egybekötött találkozó nem jött volna létre. A tanulmányt/beszámolót összeállította: Deme Mihály Balázs (Miso) Ezúton köszönöm a Levcsenkó és Tjanos88 által készített képeket.