Hova tûnik az Aral-tó?

Az Aral-tó 2009. augusztus 16-án; a NASA ûrfelvétele A tó voltaképp beltenger, hiszen sós vizû; lefolyástalan medencéjét két nagy folyó, az Amu-darja (délrõl) és a Szir-darja (keletrõl) táplálta, iszlám írások szerint e két folyó annak a négynek a része volt, amelyek a Paradicsomot körülfolyták. E folyók mellett már a történelmi idõkben is kialakult öntözéses gazdálkodás, illetve elhelyezkedése okán a terület az ókor óta fontos, mind gazdasági (Selyemút menti elhelyezkedés), mind katonai (átjáró Európa és Ázsia közt) szempontból. Nagy Sándor birodalmának északi határát a Szir-darja jelölte ki. A Szir-darja völgyében már a 18. században, az orosz uralom elõtt is építettek öntözõcsatornákat, megnövelve a mezõgazdasági termelést. (A Szir-darja jelenlegi vízhozamának több, mint 90%-a "elfogy" út közben, s csak alig 10% éri el az Aralt.) Mind az orosz, mind az angol birodalom magáénak akarta a területet, de ez nem ment könnyen. Egy orosz kém Khiva városát úgy térképezte fel, hogy a piacon görögdinnyéket vásárolt, s az utcákat járva azok héjába karcolta észrevétlenül az információkat, amelyet aztán éjjel a szálláshelyén vetett papírra. Emellett orosz mûvészek járták a vidéket és rajzolták-festették a tájat, településeket. Közép-Ázsia történelme során a Perzsa Birodalom és a Khorezm Kánság birtokolta leghosszabb ideig a területet, nagyjából töretlen fejlõdéssel egészen Dzsingisz 1218-20 közti hadjáratáig. Khorezm egykori fõvárosa, Khiva, amelynek óvárosa ma az UNESCO Világörökség része, kerámiákkal díszített épületeivel, tornyaival a megelevenedõ Ezeregy éjszaka jelképe is lehetne. Khiva óvárosa a Világörökség része Nagy Péter orosz cár vetett aztán szemet a területre, amikor az Amu-darja partjainál aranyat találtak, de csak nagysokára, 1873-ban sikerült az orosz birodalom részévé tenni a régiót. Ekkor pecsételõdött meg az Aral sorsa. Az oroszok ugyanis a két folyó környékét intenzívebb mezõgazdaságnak akarták alávetni, ezért egy angol vízügyi mérnököt, Henry Wood-ot felfogadták a terület felmérése céljára. Õ még idilli képet festett le az Aralról és az Amu-darja deltájáról, tükörsima, smaragdzöld vizet, fa-magasságig növekvõ nádat, színes vízililiomok tömegét, a nádas-erdõben vadászó kaszpi tigrist (a szibériai tigris alfaja volt, amely 1957-ben halt ki), sós mocsarakat és sivatagokat látott, a lakott vidékeken pedig legelõket, zöldséges- és gyümölcsöskerteket, szántókat, az öntözõcsatornák partjait kísérõ nyárfasorokat. Kaszpi tigris a berlini állatkertben 1890 körül Vámbéry Ármin 1863-ban járt az Aral vidékén, õ is hasonlóan virágzó mezõgazdaságról számolt be, a deltavidékre utazva óriási erdõkrõl, bennük élõ vadakról és tigrisekrõl, az üde legelõkön hatalmas marhacsordákról írt. A fõ élelmiszer-termények Vámbéry szerint búza, rizs, bab, lencse, borsó, takarmánynak szánt gabonák, alma, szõlõ és dinnye voltak. Sok helyütt kenderföldeket is látott, s az itteni gyapot volt szerinte a közép-ázsiai kánságok közül a legjobb minõségû. Pont erre a gyapotra volt szüksége az orosz birodalomnak! Mivel ekkor a világban gyapothiány volt, mégpedig az amerikai polgárháború miatt, egyre nagyobb területeket vontak gyapottermelésbe e vidéken is. Az Amu-darja deltavidéke Henry Wood térképén Az Aral-tó földrajzi elhelyezkedése A vidék geológiai múltjából a folyók változásait érdemes követni: mintegy kétmillió éve az Amu-darja még a Kaszpi-tengerbe ömlött, s csupán a hegységek kiemelkedésének hatására vándorolt egyre északnyugatibb irányba. A jégkorszak végén érte el a mai lefolyástalan medencét, amelyet feltöltve mintegy 2-3000 éve járul hozzá az Aral-tó feltöltéséhez, s a tóvidék környékén jó minõségû öntéstalajokkal megalapozta a majdani kultúrát. (A Szir-darja kicsit korábban, mintegy 8-10000 éve szállítja a vizet a medencébe.) Maga a deltavidék nem igazi delta sok szétvált folyóággal, hanem egy állandóan változó medrû, meanderezõ folyó, amelynek kiszáradt medreibõl szikes-sós sivatag lesz nagyon rövid idõ alatt. Jelenleg mesterségesen kimélyített állandó mederben folyik. Már amikor folyik - egyes esztendõkben a folyó el sem éri az egykori tómeder területét, s ahol száz éve még rendszeresen hajóztak, ma egy egyszerû autóval át lehet kelni a folyó maradványán. Idillikus képet festettek a szovjet propagandafotók a gyapotszüretrõl A szovjet éra idején a 30-as évektõl kezdõdõen gyapot-, gabona- és rizstermelést céloztak meg a vidék klimatikus adottságait alapul véve, azonban a növényeknek víz is kell, így iszonyú mennyiséget emeltek ki a folyókból öntözési célra. A felhasznált öntözõvíz kétharmada a gyapotföldekre került. A negyedik ötéves terv elõirányzata szerint a Szovjetuniónak gyapotból önellátóvá kellett volna válnia, e célra tették mind intenzívebbé aztán a termelést. Mind a civil lakosságnak, mind a hadseregnek nagy szüksége volt a pamut ruhanemûkre… A gyapottermelés olyan hatalmas emberi munkát igényelt, hogy a szüret idején - szeptembertõl decemberig - a környék iskolái és gyárai bezártak, s mindenkit a gyapotföldekre vezéreltek szedni a pamut alapanyagául szolgáló szöszös terméseket. Üzbegisztánban a mai napig kézi erõvel szedik a gyapotot, ráadásul százezernyi 7-14 éves gyerek is részt vesz a rettenetesen kimerítõ munkában… forrás: www.ejfoundation.org Kivágták a folyókat szegélyezõ erdõket, nádasokat - elpusztítva azok egyedi élõvilágát - feltörték a legelõket, szabályozott csatornákat építettek: az Amu-darja deltavidék 1960-ban még 4000 km2 vízfelülettel bírt, 2001-re ez 260 km2-re, az erdõterület 13000-rõl 500-ra, a nádas rész pedig 6000-rõl 300-ra csökkent. A korábbi kis parasztgazdaságok helyét nagy területû kollektivizált földek vették át, a terméshozam növelésére rengeteg vegyszert használtak, amelyek maradványai folyamatosan az Aralba jutottak. Az Aral sókoncentrációja 1964 és 1990 között megháromszorozódott a vízszintcsökkenés miatt! Talajon kivált sókristály az Aral egykori medrében - George Kourounis fotója A Szir-darja és az Amu-darja felsõ folyását végigkísérõ, évszázadok óta gazdag mezõgazdasági (elsõsorban gyümölcs- és zöldség-) kultúrájú vidéken bevezetett szovjethatalom hatására egyre nagyobb, természetes úton növénytermesztésre nem kimondottan alkalmas területek öntözésével és egyre nagyobb mennyiségû vegyszer termelésbe állításával szabályosan megmérgezték a folyók alsó szakaszain élõket. A harmincas években szinte teljesen kétkezi munkával megépített üzbég Fergana-csatorna valóban hatalmas területet tett öntözhetõ, így gyapottermesztésre alkalmas vidékké néhány év alatt. A Fergana-csatorna építése 1939-ben - Mihail Gracsev korabeli dokumentum-fotója Az Aralon egykor hatalmas halászhajó-flotta dolgozott (a Szovjetunió haltermelésének hatoda innen származott, 40.000 helyi embert foglalkoztatott a halászat), ennek a maradványai mára a homokdûnék közt rozsdálló roncsok, hajótemetõk képében vannak jelen, a hétköznapok valóságát még szörnyûbbé téve. Már az 1960-as években felvetõdött, hogy a mezõgazdaság el fogja tüntetni a tavat, ám erre a hozzá nem értõ pártemberek részben csak kitalált kifogásokat hoztak fel, részben pedig elkészítették az Ob elterelésének tervét, (amely szerencsére pénz hiányában nem valósult meg soha), a hatalmas folyammal szándékozták volna pótolni az Aralból egyre inkább hiányzó vízmennyiséget. Hajótemetõ az Aral egykori medrében - George Kourounis fotója A Szovjetunió felbomlásával "gazdátlanná" vált vidék problémái azonnal felszínre kerültek. Az Aral egykori szigetén, a Vozrozsgyenyija-szigeten volt katonai bázison szovjet biológiai fegyvereket tároltak, máshonnan ideszállított anyagokat (hordókban) pár méter mélyre elástak; a Szovjetunió felbomlásakor az itt tárolt anyagok sorsa is kérdéses lett… De ez csak egy része volt a tragédiának, amely a tóra és környékére várt. Sós, mérges por száll az Aral-tó közelében…- fotó: NASA A talaj egyre szikesedett, majd elsivatagosodott, és bár a tó területe már 1960-tól csökkenni kezdett, igazán drasztikussá csak az 1980-as évek végétõl vált. Jelenleg a tó az 1950-es területének csupán kb. 10%-a, ez két részre oszlik: az északi, Kis-Aralnak hívott régiót egy hatalmas gát építésével elválasztották a tó fõ területétõl, így valószínûleg kb. az eredeti tófelület 5%-át jelentõ területet megmentették. Azonban a mederben felhalmozódott mezõgazdasági eredetû vegyszerek és a sós por együttesen rettenetes hatással bír. Amikor a szél felkapja a port, a környék lakói sós, mérgekkel terhes port kénytelenek beszívni. Kazah kutatók számításai szerint az Aral egykori medrébõl származó sós por a Föld troposzférájába jutó por 5%-át adja. A nagyobb szemcsék "csak" 4-500 km-re jutnak, míg a finom szemcseméretû por többezer kilométert is megtesz a légkörben. Ennek is köszönhetõen a várható élettartam 64-rõl 51 évre csökkent az Aral közelében… A lakosság harmada szenved a mérgezõ por miatti tüdõbetegségekben, és ez a helyzet nem fog javulni sajnos. A szálló por az ivóvízbázisokat is tönkreteszi, beépül a táplálékláncba, tovább mérgezve ezzel a lakosságot. A csecsemõhalandóság az 1970-es évektõl kezdõdõen jelenleg is növekszik itt, holott a világ többi részén hosszú ideje csökken, az Aral-vidékieknél 20-szor nagyobb, mint Japánban. A gyermekkori betegségek 50%-át légúti megbetegedések teszik ki, ezen kívül gyakoriak a fejlõdési rendellenességek, a hasmenés, a TBC, a hormonális problémák, tífusz, hepatitisz, alultápláltság, vérszegénység… Ezt az ott élõk a felelõtlen mezõgazdasági vegyszerhasználatnak és a katonai eredetû szennyezésnek "köszönhetik". Az anyatej rovarirtószer-tartalma itt a legnagyobb a világon, ami nem csoda, hiszen évtizedeken keresztül halmozódott pl. a DDT, amelyet a talajban mérve a megengedett érték 2400-szorosát mutatták ki! Míg egy svéd anya tejében mindössze 0,1 µg/kg / kg DDT van, addig egy aral-vidéki anyáéban 2,2 µg/kg / kg. A helyben termelt élelmiszerek vegyszertartalma is sokszorosan haladja meg az egészségügyi határértékeket. A csatornákban és a folyókban fogott halakban a nehézfémek is felhalmozódtak. Gát az Északi-Aral lezárására - fotó AFP Az egykor egységes tónak az északi része ma egy 2005-ben elkészült - világbanki finanszírozással - eddig 86 millió dolláros költséggel épített gátnak (Kok-Aral gát) köszönhetõen feléledni látszik, s hamarosan a projekt második, 300 millió dolláros részével folytatják a helyreállítást. Ez azonban csupán az egykori tóterület 5-6%-át tudja megmenteni… Amíg a beáramló vizek szennyezettek lesznek, addig nem lesz tökéletes az élõvilág helyreállítása e kicsiny területen sem. Csapadékhozam az Aral vidékén és a tápláló folyók vízgyûjtõjén - forrás: www.ce.utexas.edu A régió nagyon száraz, extrém kontinentális éghajlatú, a Szir-darja deltavidék éves csapadéka kb. 90-180 mm, így öntözés nélkül lehetetlen lenne bármilyen mezõgazdasági tevékenységet végezni. Forró (a sivatagban nem ritka a 45-50°C, a júliusi átlag északon +26°C, délen +28°C) nyarak, s szibériai eredetû jeges légtömegekkel hûtött telek (januári átlag az Aral északi részén -8°C, a délin -5°C; a minimumrekord -32°C) jellemzik, holott hazánktól kissé délebbi szélességen helyezkedik el. A csapadék éves eloszlására a tavaszi nedvesebb idõszak a jellemzõ (animáció: http://www.ce.utexas.edu/prof/maidment/grad/akmansoy/aral/webfiles/prec.htm ) A csekély csapadékhozam mellett jelentõs párolgás is szerepet játszik a szárazság kialakításában. Statisztikai adatok szerint a közép-ázsiai régió klímája szélsõségesebb lett, ezen belül az Aral környezetében pont a víz kiegyenlítõ hatásának jelentõs csökkenése miatt még erõsebben érvényesülhettek a szélsõségek. Az egykori mocsarak és az Aralban volt víz eltûnésével a helyi keletkezésû csapadék is kimutathatóan csökkent. Ázsia szívében évente egymillió hektárnál is nagyobb terület lesz sivataggá - a Kara-kum (fekete sivatag) és a Kizil-kum (vörös sivatag) területe eddig mintegy százezer km2-el növekedett… Sajnos a környéken még nem zárult le a várható ökológiai katasztrófák kora: Türkmenisztán éppen most próbálja a Kara-kum sivatagot emberalkotta Paradicsommá varázsolni némi öntözõvíz segítségével, és az Aranykor-tó (Altyn Asyr) megépítésével, az Amu-darja vizének idevezetésével szeretné a tavat feltölteni. Ez nem csupán a természetre, hanem Türkmenisztán és Üzbegisztán közti politikai kapcsolatra is hatással lesz majd… Emellett már csökkenni kezdett a kissé keletebbre található Balhas-tó vízszintje is az elmúlt években, mivel a tápláló folyókból ez esetben is egyre több vizet vesznek ki öntözési és ipari céllal. Lehet, hogy a szintén lefolyástalan teknõben lévõ Balhas az Aralhoz hasonló sorsra jut hamarosan? Kísérteties tájkép a sókiválástól fehér egykori tómederrõl - kép forrása: izismile.com A meggondolatlan és súlyosan felelõtlen emberi tevékenység szörnyû ökológiai katasztrófát okozott az egykor virágzó vidéken, és az alig pár ezer éve létezõ, ám jobb sorsra érdemes Aral-tó egykor smaragdzöld, végtelen vízfelületét mindörökre a történelemkönyvek lapjaira számûzte. Az Aral-tavat feláldozták a Szovjetunió gyapotfüggõségének megszüntetéséért cserébe, s a területet jelenleg birtokló utódállamok további áldozatokat kínálnak fel a rövid távú haszonlesés oltárán. Szerzõ: Noli Források: http://books.google.hu/books?id=8AaGGv2CfX0C&printsec=frontcover&source=gbs_v2_summary_r&cad=0#v=onepage&q=&f=false http://books.google.hu/books?id=jAu9ttUqiJoC&dq=geology+of+syr-darya&source=gbs_navlinks_s http://www.ejfoundation.org/page142.html http://centralasia.foreignpolicyblogs.com/2007/04/10/the-aral-sea-disaster-part-2-soviet-irrigation/ http://books.google.hu/books?id=tPv2SFhDpuIC&printsec=frontcover&source=gbs_v2_summary_r&cad=0#v=onepage&q=&f=false http://www.aliciapatterson.org/APF1502/Rupert/Rupert.html http://karakalpak.com/ http://katardat.org/russia/pictures/photos1939-Fergana.html http://earthobservatory.nasa.gov/Features/WorldOfChange/aral_sea.php http://izismile.com/2009/08/12/dying_aral_sea_18_pics.html http://www.ce.utexas.edu/prof/maidment/grad/akmansoy/aral/aral3.htm