Naprendszerünk központi csillagáról hosszú ideje tudott, hogy ciklikusan ismétlõdõ erõsségû a tevékenysége.
Ennek a tevékenységnek a legrégebb óta ismert képviselõje a napfoltok jelensége.

A napfoltok tulajdonképpen a Nap felszínének alacsonyabb hõmérsékletû részei, gyakran csoportokba rendezõdve láthatóak.
Ezen foltok periodikusan csökkenõ, vagy emelkedõ tendenciát, azaz meghatározott ciklusokat követnek, átlagosan 11 évenként zajlódnak le a tevékenységi minimumok és maximumok, mikor is több illetve kevesebb napfolt látható.

Ez a ciklus a több száz éve zajló megfigyelések kezdete óta nagyrészt szabályosan ismétlõdik, idõnként erõsebb, idõnként gyengébb idõszakokkal.
Ezen felül, mindenféle periodicitás nélkül elõfordulnak olyan idõszakok, amikor ez a szabályos ciklus eltolódik, avagy meg is szûnik.
A gyenge illetve erõsebb tevékenységi idõszakok szinte folyamatosan követik egymást.
A tevékenység erõteljes elgyengülése illetve megszûnése azonban ritkán fennálló jelenség.

Ezen jelenségeknek többek között az éghajlatra gyakorolt hatása is kimutatható.
Az erõsebb tevékenységgel járó idõszak legutóbb a múlt század második felére volt jellemzõ, és ekkor kimutatható volt az éghajlat melegebbé válása. Ez az összefüggés az ezt megelõzõ erõs naptevékenységi idõszakoknál is fennállt.
Ez igaz a gyengébb tevékenységgel járó idõszakokra is.
A naptevékenység átmenetileg megszûnõ idõszakai ritkábban fordulnak elõ.
A középkorban több ilyen idõszak jött létre, legismertebb közülük a a XVII. század második felében létrejött idõszak, ezt Maunder-minimumként ismerjük.

A Maunder-minimum és a középkorban több hasonló ilyen idõszak idején számos korabeli feljegyzés tanúskodik az éghajlat hidegebbé válásáról.
Általánosságban ezt a hûvös klímájú idõszakot nevezi a szaknyelv kis jégkorszaknak, amikor több fokkal visszaesett az átlaghõmérséklet.
Manapság is aktualitása van ennek a kérdéskörnek, mivel az elmúlt évtizedek erõsebb naptevékenysége után az aktuális napciklus minimuma 2007 után rendellenes jelleget öltött, mely jelenleg is fennáll.
Azaz nem a már várt erõsödési tendencia zajlik, hanem már negyedik éve igen gyenge az aktivitás, a mai nappal már 687 foltmentes napnál járunk, ez máris kétszázzal több mint az elmúlt százéves ciklusátlag.
A jelenlegi, egyre elnyújtottabb minimumidõszak már az elmúlt száz év leggyengébbike.
Így kíváncsian várhatjuk a tevékenység jövõbeni alakulását, hogy a rég látottan gyenge naptevékenység jellege meghatározható legyen.
Azaz elnyújtott minimumidõszakot élünk-e meg, avagy netán egy újabb hosszabb tevékenységi szünet elõtt állunk?
A klímánkra vajon milyen hatással lesz ez az idõszak?
A következõ hetek-hónapok talán választ adnak majd erre.
Forrás:
http://sohowww.nascom.nasa.gov
http://mek.niif.hu
http://solarscience.msfc.nasa.gov