Falevelek - Vonatok 1:0

Aki valamilyen szinten kapcsolatba került a szárazföldi közlekedési módok valamelyikével, annak ismerõsen csenghet a "tapadás" vagy a "súrlódás" fogalma. A késõbbi összefüggések megértése érdekében ezek vasúti vonatkozásával kell foglalkozni, és így kénytelen leszek egy picit "fizikázni". Különféle ábrákon keresztül, részletesen lehetne foglalkozni az erõkkel, azok irányával, nagyságával, az egyéb járulékos fizikai jelenségekkel. Ettõl a közérthetõséget szem elõtt tartva eltekintek. Tudós elõdeink elvégezték a szükséges kutatásokat, vizsgálatokat, nekünk legyen elég annyi, hogy a sín és a kerék érintkezési felületére ható súlyerõ és a pályairányú erõ hányadosa a tapadási tényezõ. Az ébredõ pályairányú erõ a jármû megmozdításakor, illetve gyorsításakor a jármû haladási irányával megegyezik, fékezéskor pedig azzal ellentétes irányú. (Ez természetesen ennél azért bonyolultabb, de az elv így könnyen érthetõ). A kerék és a sín közötti súrlódásos kapcsolatot tapadásnak (adhéziónak) nevezik. Vontatójármûveknél a vonóerõnek a kerék és a sín közötti kifejthetõségét a két – egymáshoz a súlyerõvel összeszorított – felület közötti súrlódás teszi lehetõvé. Fékezéskor célszerûen a vasúti jármûvek kerekeit fékezzük, hiszen a kerekek kerületi sebessége jó közelítéssel azonos a jármû pillanatnyi sebességével. Így ha a kerekeket fékezzük, a jármû sebessége is csökken. (Részletesen lehetne foglalkozni azzal, hogy milyen fékezési módok léteznek vontatott jármûvek és vontatójármûvek esetén, ám ez már egy külön szakterület.) A korábban már említett tapadás minõségét számos tényezõ befolyásolja; a sín és a kerék futófelületének állapota, az idõjárás, a vasúti pálya alkotóelemeinek rugalmassága, a vontatójármû rugózása, s leginkább a jármû sebessége. Könnyû belátni, hogy a tapadás minõségét leggyakrabban az idõjárás képes megváltoztatni. Ez olyan szinten is bekövetkezhet, hogy a kerekek kerületi sebessége a tapadás útján átvihetõ kerületi vonóerõhöz tartozónál nagyobb nyomaték hatására hirtelen megnõ a jármû haladási sebességéhez képest. A kerekek megperdülnek. Gõzmozdonyok filmbéli szereplésekor gyakran elõszeretettel mutatják, amikor a vonat indulásakor a mozdony kerekei kipörögnek. Itt tulajdonképpen ugyanez a "kipörgés", perdülés következik be. Ennek a perdülésnek a megszüntetésére léteznek ugyan különféle mûszaki megoldások, ám a tapasztalat az, hogy ezek hatásossága nem minden esetben kielégítõ, a perdülést nem képesek mindig megszüntetni. Elsõdlegesen tehát marad a vonóerõ csökkentése, mint kézenfekvõ megoldás, ez azonban a menetidõ növekedését, azaz vonatkésést eredményez. Miután a jármû vagy a vonat elindult, elõbb-utóbb lassítani kell vagy megállni. Ha azonban a fékezõerõ túlságosan nagy és/vagy a tapadási tényezõ túlságosan kicsi, akkor a kerekek forgása megszûnik. A kerék csúszni fog a sín futófelületén, a vártnál hosszabb fékutat fut be a jármû vagy a vonat. Olyan ez, mint amikor az autó a jeges úton álló kerekekkel csúszik tovább. A vasúti jármûveknél azonban nincs szükség jégre. A kerék és a sín futófelülete közé sokféle anyag kerülhet, melyek egy része rontja a tapadást. Némelyikük jelentõs mértékben. Kifejezetten nem jó érzés, amikor az adott helyzetben egyébként elegendõ és megfelelõ fékezés ellenére a vonat sokkal gyengébben lassul a megszokottnál, fõleg, ha egy akadály elõtt kell adott esetben megállni... Tekintsük meg Szõdliget megállóhelyet a mozdony vezetõállásáról! Látható, hogy a kétvágányú pályát oldalról fasor szegélyezi. A fák terebélyes lombkoronái a peron fölé nyúlnak. Az alábbi, nagyfelbontású radarképen (forrás: OMSZ) jól látszik, hogy a legintenzívebb csapadékhullás Szõdligetet is érintette. Feltételezhetõ, hogy abban a zivatarcellában viharos széllökések is elõfordultak, és a dió nagyságú jégméretet több szemtanú megerõsítette. Ha most visszatekintünk a megállóhely fotójára, könnyû belátni, hogy a zivatar elõbb említett kísérõjelenségei gyakorlatilag egy "lombszõnyeget" terítettek a vasúti pályára. A vizes falevél oly mértékben lerontotta a kerék és a sín futófelülete kapcsolatának minõségét (és ezzel együtt a tapadást is), hogy a vonatok kerekeinek forgása a fékezés során megszûnt. A több száz tonnás tehetetlen tömeg szinte fékezetlenül csúszott tovább a pályán, ráadásul a kerekek alá torlódott falevelek szinte "belepréselõdtek" a sín felületébe, a tovább hulló csapadék pedig folyamatosan nedvesen tartotta ezt az egyébként is nyálkás felületet. Ez a szerencsétlen kombináció elegendõ volt ahhoz, hogy több vonat nem tudott a peron mellett megállni. (A késõbbiek során a pályáról eltakarították a leveleket, így a vonatok ismét meg tudtak állni a megállóhelyen.) Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kis sebességrõl történõ fékezés során is elõfordulhat, hogy a sínszálra került idegen anyag miatt (ami lehet falevél vagy jég, olaj, stb.) a kerekek forgása megszûnik. Az sem elhanyagolható, hogy hasonló környezetû megállóhelybõl rengeteg van az országban, és õsszel, a lombhullás idõszakában is elõfordulnak a szõdligetihez hasonló események. (Az esetleges csapadékhullás - ami õsszel talán nem annyira szokatlan jelenség - és a már sínszálra került levelek együtt ismét szinte esélytelenné teszik a megfelelõ helyen történõ megállást). Ráadásul egy ilyen szituációban a szinte folyamatosan változó tapadási viszonyokat elõrejelezni, azokra felkészülni lehetetlen, és a több száz, több ezer tonnás vonatok fékezését sem lehet a szintén pillanatonként változó tapadási viszonyoknak megfelelõen azonnal változtatni. A mozdonyvezetõk vonalismereti tapasztalatai sokat javítanak egy-egy ilyen esemény bekövetkeztének elkerülésében, hiszen az ismert "lombosabb" szakaszok elõtt az esetleges fékezést a normál viszonyokhoz képest megfelelõen tudják változtatni (pl. kisebb fékerõvel, korábban megkezdett fékezés), ám ez sem csodaszer olyan helyzetben, amikor az idõjárás váratlanul idéz elõ olyasmit, ami az adott évszakban nem megszokott, vagy az adott helyre egyébként nem jellemzõ; vagy olyankor, amikor a legóvatosabb vezetéstechnika ellenére is valamelyik fizikai paraméter annyira rossz, hogy a kerülendõ jelenség mégis bekövetkezik. Szõdligetnél ez alkalommal az idõjárás volt a "rendezõ", a mérkõzést pedig a falevelek nyerték.