Nekem ez a kijelentés szöget ütött a fejembe, jól elgondolkodtam rajta. Eszembe jutott, hogy a gombák (mint ahogy bármely faja az élővilágnak) nyilván többféle szempont alapján csoportosíthatók. Ezek a szempontok…
Nekem ez a kijelentés szöget ütött a fejembe, jól elgondolkodtam rajta. Eszembe jutott, hogy a gombák (mint ahogy bármely faja az élővilágnak) nyilván többféle szempont alapján csoportosíthatók. Ezek a szempontok lehetnek morfológiaiak, de ugyanúgy lehetnek kémiaiak, fejlődéstaniak is. A csöves és lemezes termőrétegűekre osztás abszolút gyakorlati, mert ez a különbség "ordít", és az egyébként is jóval kevesebb fajt magába foglaló csövesek (tinóruk) között súlyosan mérgező nincs. Amellett az egyes tinóru fajok elég jól elkülöníthetők, az esetleges összetévesztés pedig legfeljebb múló hányást, hasmenést, de nem tragédiát okoz. A lemezesek ebből a szempontból sokkal-sokkal problémásabbak.
A vargányaalkatúak tönkjén látható hálózatos rece nem termőréteg, de fejlődéstanilag esetleg köze lehet hozzá.
A begöngyölt szélű cölöpgombáról össze-vissza írnak mindenfélét a gombászkönyvek. A régebbi könyvem súlyosan mérgezőnek, sőt nyersen még mérgezőbbnek mondja. A Dr. Krébecz féle gombászkönyv szerint nem toxikus, de nagy allergén. Első fogyasztásakor teljesen ártalmatlan, de ekkor szenzibilál. A második evés hozza ki az allergiás (anafilaxiás?) reakciót.
A barna gyűrűstinórut az összes szakkönyv jónak, ehetőnek minősíti.
A Paxillus allergia a vörösvértestek szétesésével jár. Többszöri fogyasztás után, előzetes tünetek nélkül is jelentkezhet az igen súlyos formája, egyéni érzékenység alapján. Ez azt is jelenti, hogy többen gond nélkül fogyasztják éveken át.
A barna gyűrűstinóruról egyetlen súlyos allergiás esetet írtak le, Németországban. Marcel Bon német nyelvű, spóraképet is közlő atlasza már nem javasolja, ennek az egyetlen esetnek a nyomán, a fogyasztását. - szedem és fogyasztom én is, ha találok belőle.
Gyengül a sarki örvény: Hidegen indulhat a november
