Több sárguló faj van, mindegyik büdös, "gyógyszertár" szagú. Hamarabb szoktak megjelenni, mint az ehető csiperkék. Az ENYHÉN mérgező (EGYESEKNÉL gyomor - bélbántalmakat, hányingert, hasmenést okozHATnak) sárguló…
Több sárguló faj van, mindegyik büdös, "gyógyszertár" szagú. Hamarabb szoktak megjelenni, mint az ehető csiperkék. Az ENYHÉN mérgező (EGYESEKNÉL gyomor - bélbántalmakat, hányingert, hasmenést okozHATnak) sárguló fajoknak a húsa sárgul, legkifejezettebben a tönk aljánál megvágva. Az elöregedett példányok esetében ez nem feltétlen észlelhető, de minek szed a zember elöregedett gombát, különösen, ha meg sem szagolja?
Az erdőszéli csiperkének a kalapbőre sárgul, a húsa nem. A lemezei fiatalon szürkések, a sárgulóé rózsaszín. Elöregedve mindkettő lemezei sötétbarnák. Az erdőszéli illata ánizsos, a sárguló fajoké "gyógyszertár" szagú.
Az egyedüli csiperke, amelynek a húsa is sárgul kissé, de csak a tönk tövén megvágva, foltokban és nem teljes keresztmetszetben, a nagyspórás csiperke.
Egy könnyű teszt annak eldöntésére egy csiperke fiatal példányánál, hogy sárguló, vagy sem, a bimbós gombafej kalap szélét megdörzsölöd. A sárguló fajoknál AZONNAL besárgul. Az öregebb példányoknál ez nem feltétlen jelentkezik. Később ez a sárga szín eltűnik, tehát ezeket a gombákat AZONNAL a szedés alatt ki kell dobni. A sárguló fajok általában tömegesen, boszorkány körökben jelennek meg. Ha egy körön néhány példányon látod ezeket a kifejezetten sárgulókra jellemző reakciókat, tovább kell állni, az egész kör egyetlen egyed termése. A sárguló fajokat (sárguló, tintaszagú, karbolszagú, stb.) a szedés helyén kell kidobálni - még a kosárba rakás előtt.
Gyengül a sarki örvény: Hidegen indulhat a november
