Bizony, a hagymaburok, mint az úszó- és tõzogmohalápok kisavanyodó, vékony talajára, hûvös mikroklímájára specializálódott kosbor, nálunk is elõfordul. A Városligetben az 1800-as évek 2. felében bizony még élt, amikor…
Bizony, a hagymaburok, mint az úszó- és tõzogmohalápok kisavanyodó, vékony talajára, hûvös mikroklímájára specializálódott kosbor, nálunk is elõfordul. A Városligetben az 1800-as évek 2. felében bizony még élt, amikor az még -Borbás Vince írásából tudjuk- háborítatlan, a "fõvárostól nem messze esõ" (..) mocsár volt. Ugye, milyen nehéz ma elképzelni?
Kellett nekünk Hõsök-tere és Milleneumi földalatti!
Az biztos, hogy a biotopok közül vizes élõhelyeink szenvedték (szenvedik!) el a legnagyobb - és gyakran végzetes - csapásokat. Szépen feltört és beszántott löszpusztagyepeink mellett pl. Lásd a Mezõföld egykori teljes eredeti vegetációjának, bálványfák által szorongatott, alig ezer négyzetméterre összeszorult élõhelyét, Bicske közelében. Egyébként Liparis barátunk Zólyomi atyánk kedves Mohosának fajlistáján vajon szerepel?
Illetve milyen fajok tûntek el, gyérültek meg, kerültek végveszélybe erdõtársulásaink terén, s váltak unikálissá?
