Errõl eszembe jut egy történet. Karl Linné, amikor a XVIII.század közepén több ezer fajt leírt a tudomány számára, úttörõ tevékenységét sokan nem nézték jó szemmel. Franciaországban történt meg, hogy Linné kérelmet…
Errõl eszembe jut egy történet. Karl Linné, amikor a XVIII.század közepén több ezer fajt leírt a tudomány számára, úttörõ tevékenységét sokan nem nézték jó szemmel. Franciaországban történt meg, hogy Linné kérelmet nyújtott be nomenklatúrai újításainak, alapmûvének elõadására, ám egyik feljebbvalója, bizonyos Robert professzor ezt visszautasította. A tudós, késõbb megjelent fajleírásában frappáns választ adott: "...s az Ön becses tiszteletére elneveztem egy nagyon szerény gyógynövényt, amely kitûnik rendíthetetlen szívósságával, csakúgy, mint Ön...". "És ugyanúgy bûzölög, mint te, te kopott vénember". - könnyebbült meg az el nem ismert Linné.
Ez volt a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum L.), mely hazánkban is gyakori gyomnövény, és melyet azóta is így hív a tudomány. Robert prof pedig így kapott helyet a botanikában. 
Hm, mint Pilátus a Credo-ba... :-)
Még sosem jutott eszembe beleszagolni a gólyaorrba, de amint találkozom egy példányával, menten megteszem :-)
Apropos: mi a véleményed az áfonya rügyfakadásáról? Nyomorult cserjécském már nagyon a határán van... Egy-két rügy tetején dugdosné ki a levélkéit... Érdemes esetleg a következõ hidegebb idõkben bebagyulálni valamibe, vagy a majdnem szétpattant rügyekkel is kibírja a fagyokat?