Azért, mert valaminek ma még nem tudjuk a fizikai, biológiai okát, még nem muszáj azt mondani, hogy nem is létezik. Ha csak az emberi oldalát nézed a dolognak, hihetetlenül keveset tudunk az agymûködésünkrõl, e téren…
Azért, mert valaminek ma még nem tudjuk a fizikai, biológiai okát, még nem muszáj azt mondani, hogy nem is létezik. Ha csak az emberi oldalát nézed a dolognak, hihetetlenül keveset tudunk az agymûködésünkrõl, e téren bõven van még munkájuk a kutatóknak, ugyanez vonatkozik persze az állatokéra is. Hihetetlen sok adatot elraktározunk/nak tudattalanul, aztén valahol a fejünk mélyén ezekbõl helyesen vagy helytelenül - ez már evolúciós sikerességtõl függ - kialakul egy álláspont valamivel kapcsolatban, ezt lehet hívni akár megérzésnek is. Történik valami, amit észre sem veszünk, csak az agyunk fogja fel az apró változásokat, összegez, hasonlít, felmér, és kiad egy várható eredményt. Nem mágia, nem tenyérjóslás, hanem valami, aminek nem látjuk át az okát, mert szinte semmit sem tudunk a mögötte lévõ folyamatokról. Még csak pár éve létezik egyáltalán funkcionális MRI, amivel az agy reakicióit lehet vizsgálni, de itt is csak azt látni, hogy adott helyzetben melyik terület aktiválódik. De még ezt sem természetes körülmények közt tudjuk vizsgálni, mert közben egy csõbe zárva kell reagálni az elõkészített kísárlet szerint. Erre képesek most a vizsgálati módszerek. Az még a következõ évtizedek/évszázadok munkája lesz, hogy azt is kiderítsék, az adott terület adott idegsejtjei milyen módon reagálnak és avatkoznak be a szituációba. Még azt se tudjuk biztosan, hogy hogyan vagyunk képesek sokezer különbözõ szagot megismerni s emlékezni rájuk, pedig ez egy meglehetõsen õsi és egyszerû reakció, ami évszázmilliók alatt alakult ki az õseink közt (beleértve a halakat is). Nem kell ehhez vallás, ezotéria, meg ilyesmi, elég tudni, hogy még nem ismerjük az okát.
