Igen, ismertem. Nemcsak mint a fenékpusztai madármenhely, megfigyelõ állomás alapítója, szellemi-fizikai mindenese volt õ, élt-halt (fájdalom, szó szerint..) a természet szépségeiért. Amikor gyerekek közelében volt,…
Igen, ismertem. Nemcsak mint a fenékpusztai madármenhely, megfigyelõ állomás alapítója, szellemi-fizikai mindenese volt õ, élt-halt (fájdalom, szó szerint..) a természet szépségeiért. Amikor gyerekek közelében volt, átszellemülve, arcán boldogsággal magyarázott, tanított, fegyelmezett. Örök szerelme a Kis-Balaton különlegesen értékes mocsara, ahol heteket töltött el a madarakat fürkészve, közben kiváló ismerõje lett a vizinövényeknek, rovaroknak is. 2002 nyarán hunyt el, utolsó napjaiban is távcsõvel a kezében leste repdesõ kedvenceit. Emlékét egy emléktúra, és sok lelkes tanítványa õrzi. Közülük egy Palkó szellemiségét birtokló fiatal lány tavalytól átvette a menhely irányítását. Remélhetõleg még sokáig táborozhatnak ott gyerekek, és gyógyulhatnak fel sebesült madarak.
Igen,sugárzott belõle a természet iránti szeretet és alázat,nagyon nagy tudást vitt magával,de ha tényleg át tudta adni valakinek,az nagyon jó!
Ritka keveréke volt a müvelt okos de mégis szerény kedves embernek!
Rám is hatással volt anno,az ujjamon lévö sebröl mindig eszembejut,ketten próbáltuk kigabalyitani a héjját a hálóból,de mikor már kint volt félig egyet moccant és kezdödhetett minden elöröl,és egy ilyennél megpróbáltam megakadályozni hogy visszatekerje magát,és akkor kapott az a dög az ujjamhoz

Nagyon nyugodt fickó volt!