Meteorológiai társalgó

Nem értek egyet. Nem rohanás a teljesítménytúra, hanem egy csodás, olykor hosszú kör a természetben. Szombaton is annyi mindent láthattam a természetbõl, amennyit csak akartam: ködöt, zúzmarát, napsütést ködmezõvel körülöttem, majd ismét ködöt, párát, majd napsütést, majd borút, majd fantasztikus napsugarakat az erdõben (ld. képeim), majd csodálatos kilátást Dobogókõrõl. Ezek után egy lenyûgözõ naplementét, a pára és köd keletkezését és megjelenését élhettem át testközelbõl. A szemem láttára lettek harmatosak a falevelek, vizesek a fûszálak. A fejlámpám fényénél áramlott a köd, sõt olykor lézerkardként hasított bele a ködbe, mígnem kiértem éjjel is a ködbõl, és a csillagos égbolt hajol fölém. De ez mind semmi: Budaörsre lefele menet a város alulról világította a ködöt a völgyben, vöröses tóként terülve el a mélyben, amibe beleereszkedve sokat zuhant a hõmérséklet és már-már karácsonyias szép hangulat fogadott legnagyobb fáradtságunk ellenére is (arról nem is beszélve, hogy az ellenõrzõpontokon - november elseje lévén - sok helyen csomó mécses égett éjjel, ami különleges hangulatot kölcsönzött az erdõnek, mezõnek éjjel.
Mennyi idõ alatt élsz meg Te ennyi kalandot? Egy év? Nekem belefért egy napba Mindemellett a teljesítmény is kihívás persze, de tévedsz, ha ezt eszeveszett rohanásnak gondolod. Én úgy élem ezeket meg, mint a legjobb, legelemibb azonosulása a természettel, a legerõsebb megélése annak. Nekem egy 10 km-es séta két erdõvel és egy mezõvel kevés, mert többet akarok látni a természetbõl! Nagyobb változatosságot akarok, még jobban megélni, hogy ne maradjon bennem hiányérzet! Mások hülyére fotónak egy völgyet, hogy meg tudják élni, de fél km-t már nem mennek arrébb, nekem sokat kell látnom ahhoz, el kell fáradnom, ki kell merülnöm benne, hogy meg tudjam élni teljesen és hiánytalanul. Fotózni meg elég kettõt és szépet, és azt, ami tényleg igazán szép.

Hát nem tudom, furcsa szenvedély lehet. Én nem csak képtelen lennék ilyen teljesítményre, de azt is sajnálnám, hogy elrohanok minden mellett, ami szép, vagy kellemes a természetben.

Mi is túráztunk szombaton, és láttunk egy ellenõrzõ pontot is, Pilisszántó mellett. Mi onnan a Pilisre mentünk fel az új kilátóhoz, és a Vaskapu-szikla mellett jöttünk le. Nagyon hangulatos volt az erdõ, bár egy hangyányit rövidebb távot tettünk meg, 11-kor indultunk és 5-re már itthon is voltunk. Gyönyörû volt a túra: a köd, valóban elmosódott határral, a színek az erdõben és fent a napsütés. Fényképek is vannak, igyekszem majd a hétvégén feltenni egy párat.

Beteg,de tiszteletre méltó

Csillaghegyrõl Dömös, onnan Dobogókõn, Nagykovácsin, János-hegyen át Budaörs a cél. Végig piros turistajelzésen 87 km, és nagyon-nagyon fárasztó volt, reggel 7-tõl másnap hajnali 4-ig mentem mentem...

A hétvégén szombat reggeltõl vasárnap hajnalig túrázni voltam a Pilisben meg a Budai-hegységben. Idõjárásilag nagyon érdekes volt Az alacsonyabban fekvõ területeken végig köd volt, emellett eléggé hideg is: Link szerintem megvolt a fagy 2m-en, mert a sapkámon volt zúzmara Közelrõl: Link Viszont kicsit feljebb érve mindjárt jóval melegebb lett: Link és a nap is kisütött. Ennek köszönhetõen a túrán a völgybe érve fáztunk, hegyre érve (nem csak a kimelegedés miatt) igencsak melegünk lett, a különbség 30-40 m szint megtétele alatt erõsen érzõdött, érzésre akár 5-7 °C különbség is lehetett. Így hát kész öröm volt a hosszú (85 km-es) túrán hegyre menni és fázós volt a völgybe ereszkedni Érdekes, hogy a köd most nem volt olyan éles határvonalú, hanem sokkal inkább elkenõdöttebb volt: Link
Panoráma a Nagy-Kevélyrõl: Link Dobogókõre menet a köd vége és egy kis napsütés: Link Link Kilátás Dobogókõrõl: Link
Éjszaka is volt köd a völgyekben, de nem kiterjedten, azaz volt völgy, ahol egyáltalán nem volt, de volt gerinc, ahol jobbról balra áramlott a köd, de annyira, hogy a fejlámpa fényénél lehetett látni a száguldó szemcséket Budaörs, a cél ködben volt és igen hideg volt a hegy után, pedig hajnali 3 körül értünk le.

Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy milyen nehéz elõrejelzést írni (képtelenség pontosan belõni a térségeket, a felhõzetet és a hõmérsékleteket), és mennyire összetett az idõjárásunk: pár száz méterenként 5 fokokat ugrál a hõmérséklet, Dömösön egész nap borult (lehetett) az égbolt elég hûvös hõmérsékletekkel, de mögötte 100 m-rel magasabban egész napos napsütés és kellemes melegek lehettek. Szép ez az idõjárás dolog A túra meg piszkos nehéz volt