Mintha egyetlen óceáni jelenség döntené el az egész bolygó időjárását. Minden rekordmeleg, minden aszály, minden özönvízszerű eső mögött ott állna a "rettegett" El Niño. Még azt is olvastam valahol, hogy a mostani hőhullám is miatta volt. Hát nem. Nagyon nem. A valóság – ahogy a meteorológiában általában lenni szokott – ennél jóval árnyaltabb.
Képzelj el egy ingát, amely kileng hol az egyik, hol pedig a másik irányba. Néha kissé jobban, máskor kevésbé és még a lengés sebessége, az átmenet gyorsasága is változhat. Ilyen inga-jelenségek kicsiny bolygónk légkörében is létrejöhetnek, akad is belőlük jónéhány. Közöttük is a legismertebb kétségtelenül az, El Niño/ La Niña, szakmaibb nevén az ENSO (El Niño Southern Oscillation) éghajlati jelenség.
Az egyenlítői Csendes-óceánon a passzátszelek jellemzően keletről fújnak nyugat felé. Ez az erős és tartós szél az óceán felszínének meleg vizét a Dél-Amerika irányából tolja Ausztrália és Indonézia felé. Az elvándorolt víztömeg helyére a dél-amerikai partoknál a mélyből hideg és tápanyagban gazdag víz áramlik felfelé, a helyi halászok boldogsági mutatója megugrik, mert ilyenkor sok a hal. Ez az ENSO ciklus La Niña szakasza, amely néhány évig is eltarthat és hűvös, száraz időjárást okoz arrafelé, az óceán túloldalán pedig gyakran és sok csapadék hullik. Aztán ezek a keleties passzátszelek elkezdenek gyengülni, leállnak, sőt akár meg is fordulhatnak, a nyugaton felhalmozódott meleg víztömeg pedig visszaáramlik Dél-Amerika partjai felé. Ezzel együtt a trópusi zivatarzóna is több ezer kilométerrel keletebbre tolódik. Olyan, mintha a Föld egyik legnagyobb "hő- és csapadékgyára" egyszerűen áthelyeződne egy másik helyre, esetünkben Dél-Amerikára. Elkezdődik az El Niño, egy ismét több évig tartó szakasz. A perui halász szomorkodik és felmegy az Andok oldalába kokacserjét nevelni.
Ennek – mármint a légköri átrendeződésnek, nem a kokatermesztésnek - természetesen komoly következményei vannak. Peru és Ecuador partvidékén rendkívüli esőzések alakulhatnak ki, Indonéziában és Ausztráliában jelentősen csökken a csapadék mennyisége, megnő az aszály esélye, az indiai monszun gyakran gyengül, és Észak-Amerika időjárási mintázata is átalakulhat. Ezeken a térségeken az El Niño valóban képes alapjaiban átírni egy-egy, vagy akár több év időjárását.
El Niño a Csendes-óceánon (NOAA)
De Európa és benne kis hazánk több mint 15 000 kilométerre fekszik az említett térségtől és a kettő között nem kevés egyéb légköri jelenség létezik, szóval mire az El Niño hatása eljutna Európába, már számtalan más folyamat alakítja, gyengíti vagy akár teljesen felül is írja azt. A Kárpát-medence időjárása elsősorban az Atlanti-óceán felől érkező ciklonoktól, az Azori-szigetek térségében kialakuló anticiklon helyzetétől, az Észak-atlanti Oszcillációtól (NAO), a Hadley-cella éppen aktuális helyzetétől, a sarki örvény állapotától, a futóáramlás hullámzásától, a mediterrán ciklonoktól, valamint a környező kontinensek és tengerek hőmérsékleti viszonyaitól függ. A helyi hatásokról – talajnedvesség, párolgás, orográfia - nem is beszélve. Ezek a tényezők nagyságrendekkel nagyobb hatást fejtenek ki hazánk időjárására, mint egy csendes-óceáni óceán–légkör oszcilláció.
Azért az El Niño hatása ránk nézve még így sem nulla. De hogy mekkora azt egész pontosan meg tudjuk mondani. Ehhez a számokat profi hazai éghajlatkutatóktól kölcsönöztem, ha mélyebben érdekel a téma, kommentben megtalálod a Másfélfok elemzését.
A számok azt mutatják, hogy a hatás nem csak az ENSO éppen aktuális szakaszának erősségétől függ, befolyásoló tényező lehet annak tartóssága és az átmenet gyorsasága is egyik szakaszból a másikba. A legerősebb korreláció a téli csapadéknál jelent meg. Ha egy La Niña időszakot erős és tartós El Niño követ - mint ami éppen most is történik - akkor Magyarországon valamivel nagyobb valószínűséggel fordul elő csapadékosabb tél. Hasonlóan gyenge, de kimutatható kapcsolat látszott a téli átlaghőmérsékletnél is: ilyen helyzetben kissé nő az enyhébb tél esélye. A hangsúly azonban a "valamivel" és a "kissé" szavakon van.
A legerősebb korreláció is mindössze 0,35 volt, ez átszámítva 12 %, vagyis a téli csapadékunk ingadozásának legfeljebb 12 %-át magyarázhatja ez a kapcsolat. És még ez a legerősebb hatás. A tél hőmérsékleténél ez az érték még kevesebb, kb. 8 %. A nyári eredmények még beszédesebbek. Mivel az éppen aktuális El Niño szakasz most kezdődött el, ezért az idei nyárra gyakorolt hatása a nullához konvergál, de gyakorlatilag a következő nyárra sem lesz az elhanyagolhatónál nagyobb hatással. A nyári átlaghőmérséklettel gyakorlatilag nem sikerült érdemi kapcsolatot kimutatni, vagyis az El Niño alapján nem lehet megmondani, hogy nálunk forró vagy hűvösebb nyár következik, a kapott eredmény egyszerűen kisebb minden más hatásnál, vagy mint a számítás hibahatára. A nyári csapadéknál ugyan megjelent egy gyenge jel – két egymást követő El Niño év után valamivel nagyobb eséllyel alakult ki szárazabb – 5 %-kal szárazabb - nyár, de ez is messze van attól, hogy önmagában előrejelzésre lehessen használni.
Mindez jól mutatja, hogyan érdemes értelmezni az El Niño szerepét Európában. Ez nem egy időjárás-vezérlő kapcsoló, amely eldönti, milyen lesz a következő évszakunk, hanem inkább egy gyenge háttértényező, amelynek lehet ugyan hatása, de csak a többi hatás után.
A meteorológia szépsége éppen abban rejlik, hogy a Föld légköre egy szövevényes, több soron összekapcsolt rendszerként működik. Egy óceáni jelenség valóban képes lehet hatást gyakorolni a bolygó másik felére, és ez a hatás statisztikailag még Magyarországon is kimutatható. De mire ideér, már annyi más folyamat formálja, hogy a hatása többnyire háttérbe szorul. Szóval a bőrödön nem fogod érezni.
Ha valóban kialakul a jelenlegi előrejelzések által valószínűsített erős vagy akár szuper El Niño, annak hatásai elsősorban a Csendes-óceán térségében jelentkezhetnek. Dél-Amerika nyugati partvidékén – különösen Peru és Ecuador térségében – a szokásosnál jóval melegebb tengerfelszín miatt heves esőzések, áradások és földcsuszamlások válhatnak gyakoribbá. Ezzel párhuzamosan Indonéziában és Ausztrália nagy részén nőhet az aszály és a kiterjedt erdőtüzek kockázata, míg az indiai nyári monszun gyengülhet, ami mezőgazdasági problémákat okozhat. Észak-Amerikában a téli időjárási mintázatok is átrendeződhetnek: az Egyesült Államok déli része általában csapadékosabb, az északi államok enyhébb telet tapasztalhatnak majd.
Mivel globális léptékben az El Niño jelentős mennyiségű hőt ad át az óceánból a légkörnek, ezért megnő az esélye új globális középhőmérsékleti rekordoknak is, így valóban lehet, hogy 2027 – igen, majd csak a következő év – lesz a valaha mért legmelegebb. De nem ez okozza a globális felmelegedést, inkább utóbbi befolyásolja az előbbit azzal, hogy a La Niña szakaszt - azaz azt amely egyébként képes lenne néhány tized fokkal csökkenteni a globális átlaghőmérsékletet – gyengíti.
Ez persze egyáltalán nem teszi kevésbé izgalmassá az El Niñót. Sőt. Számomra éppen az a lenyűgöző benne, hogy egy több mint 15 ezer kilométerre zajló óceáni folyamatnak még Magyarországon is kimutatható – igaz, meglehetősen szerény – nyoma van. Kiváló példa az éghajlati rendszerek egymásra gyakorolt hatásaira. Csak érdemes a helyén kezelni és nem tulajdonítani neki többet, mint amire valóban képes.
Írta: Goda Zoltán
