Meteorológiai esélylatolgatások

Bocs, utána már láttam, hogy hülyeséget kérdeztem. Most megpróbálok értelmeset is: Vajon mi váltja ki az anticiklon kialakulását Izland térségében, illetve attól délre? Például itt van egy 1050 hPa-s AC:

Na egy ilyenhez mi kell? Bizonyára kell legyen köze a jégsapkához, mert mostanában nemigen látni ilyet.
Sokszor az az érzésem, hogy hemiszférikus nyomásátlag térképek nélkül ködszurkálás ezeket a tendenciákat, távkapcsolatokat elemezni. Ilyenek léteznek? Mert azt látom, hogy neked vannak negyedhemiszférikus térképeid. Ilyen régi nyomásátlag térképeket hol lehet nézegetni?

Nem lehet, hogy az általad definiált észak-atlanti térség túlságosan nagy terület? Érzésem szerint a nyugati szélesség 45-90° térség már egészen másként tud viselkedni, mint a 0-45°. A mi szempontunkból pedig döntõnek csak a nyugati szélesség 0-20° szektort érzem.

A 2001-es +1,6 hPa volt, amely 1981 óta a 3. legmagasabb érték. Az utolsó cikkemben szerepel: északi szélesség 50-90°, nyugati hosszúság 0-90°. Például itt Link megnézheted, és a letöltött adatok alapján pl. excell-ben máris kiszámolhatod.

Az észak-atlanti légnyomás-anomália képlete hogyan áll össze? Pontosan mely földrajzi terület alapján? Például a 2001-es decembert mekkora szeptemberi anomália vezette be?

Javában benne járunk a szeptemberben, ideje egy kis rendet tenni a "prediktor", DAI témakörben!

A történet - miszerint a szeptember és a december között "valami van" - azzal kezdõdött, hogy szemet szúrt, hogy a magyarországi szeptemberi csapadékösszeg és a decemberi átlaghõmérséklet között milyen magas a korreláció. Másfelé is vizsgálódva az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedés szerepe is valószínûsíthetõ lett. Ebbõl született elsõ cikkem a témában: Link
Ez lett a "prediktor" néven elhíresült index, amely fele-fele arányban vette figyelembe a két tényezõt.

Azonban a csapadékösszeg nyilvánvalóan csak következmény. Nem véletlenül korrelál jól a légnyomással (bár a szeptemberi csapadékösszeg a decemberi hõmérséklettel jobban "együtt mozgott"). A régi nyomásátlag térképeket vizsgálgatva vettem észre, hogy az észak-atlanti térség szeptemberi légnyomás-anomáliája (ellenkezõ elõjellel, mint a kárpát-medencei) és a decemberi magyarországi átlaghõmérséklet között is látszik valamiféle szabályszerûség. A két térség légnyomás-anomáliája különbségébõl és az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésbõl lineáris regresszióval állt elõ a következõ cikk eredménye, a DAI
Link
A kapcsolat fizikai magyarázatára azonban - utólag már látva, hogy nem véletlenül - nem sikerült rájönnöm.

Aztán hatalmas szerencsére jött a 2013-as december, amikor is a DAI hideg decembert számolt, ám az éppen hogy szignifikánsan enyhe lett. A fiaskó után a vizsgálódást 30-ról 60 évre kiterjesztve végre felismertem: a döntõ tényezõ a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália: Link
És a kapcsolat fizikai magyarázat is meglett: a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália a legtöbb esetben havi átlagban decemberre újra kifejlõdik, de immár a Skandináv-félsziget térségében. Továbbá az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésnek kizárólag abban az esetben van szerepe, ha a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália pozitív, és mindössze a hideg mértékére van befolyása. Link (A DAI 2013-ban éppen ezen bukott, hiszen az észak-atlanti légnyomás-anomália negatív, a szibériai hótakaró-expanzió viszont rekord nagyságú volt.) Az új módszerrel a DAI-hoz hasonló determinisztikus érték helyett valószínûségi értékközök állnak elõ. Az esetek 10-20 százalékában téríthetik el az anomália irányát más, elõre nem kalkulálható tényezõk.

Tehát összegzésül: a "prediktor" és a DAI helyett az észak-atlanti légnyomás-anomáliát érdemes figyelni, és ha az pozitív lett, akkor az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedést is.

Sajnos tehát "hiába" lesz az átlagosnál jóval csapadékosabb idén a szeptember, a szigorú december esélyei egyre csökkennek: 11-éig a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália -2,2 hPa, és a következõ tíz nap kilátásai sem igazán kedvezõek. De persze november, január, február és március még bármi jót tartogathat, és egy átlagos vagy átlagosnál enyhébb decemberben is lehetnek hideg és szép havas epizódok.

Lehet túl távoli még a decembere gondolni de így a hónap közepén már megindult a fantáziám egy ilyen szeptemberi kezdés után... csapadék a prediktort biztos lefelé fogja húzni. Real analízis térképeket néztem fõleg az 1879 szept. eddig elég hasonló az akkori nyomás elrendezéshez.. Szerinted ez mit jelenthet a 2014 es decemberre vonatkozóan? Én jó esélyt látok egy hideg decembere nem hideg párna következtében többet mint tavaly mikor a prediktort a eurázsiai hófelhalmozódás húzta lefelé.

Thermo: Nem csak a miatt billenhet ki az egyensúly. Közre játszhat például egy tropusi vizekrõl mérsékelt övbe érkezõ ciklon.Ami átalakulva ugyan, de képes lehet arra -még ha átmenetileg is- de kiélezze a hõkontraszot. Jó példa erre a jelenlegi Gfs,Ecmwf. Mind2 modell ámbár középtávon,de ideillõen Brit Acval számol szeptember 2-3tól.Amibõl akár késöbbiekben Brit blocking is lehetne (Ecm szerint). Gfs szolidabban, vontatva 'mesél',de mind2 Kelet Európai hidegeláraztás gondol. Korábban tõle nyugatra Usa keleti partjai felöl egy ciklont add,ami beleolvadva az Izlandi csigagyárba kiélezné a hõkontraszot.Megkerülve a brit ac-t Skandi ciklonként hoznák össze a blockingot. Ez már igazi ízig vérig meridionális áramlás.Nem pedig ényi irányításos skandináv fél zonális beütésü áramlás. Ahelyett, hogy zonalitás irányába fordulna az idõ,egyre inkább észak-déli lefüzödésre hajlanak a modellek. Az Ao index által határolt területek felett ûridõbe(192ó felett) -10es érték is megjelenik.Míg Brit szk.tõl délre 20fokos 850ek vannak.Ez ám a futás!! Ez nem tendencia! De a Brit Ac kialakulása körvonalazódni lászik, kíváncsi leszek rá, hova fog tovább fajulni ez a szeptemberi elsõ dekád.

Hát ez az! A fordulópontokra (mikor egyik verkli a másikba vált) tapasztalatom szerintem nem lehet rájönni. Azt persze észreveszed, ha jelentõsebb cirkulációs átrendezõdés van kilátásban. De azt nem tudhatod, ez tartóssá válik-e, "éra" lesz-e belõle -avagy hamarosan visszazökken a szokott kerékvágásba az idõjárás.
Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a jól bejáratott verkliket az energiamérleg jelentõs változása billenti ki egyensúlyi állapotukból. Magyarán, a nappalok hosszának gyors változása. De igazából még ez sem 100%-os elõjel. Láttam már verklit, mely túlélte az évszakváltást.

Igen, elég érdekes, hogy miért buknak mostanában a modellek rövidtávon is, lehet, ha felvesz egy hajlamot az idõjárás (ezen a nyáron sok csapadék, mérsékelten meleg idõ), akkor még a modellek sem tudják ebbõl kizökkenteni Valamelyik télen is volt egy ilyen idõszak, csak akkor a hideg és a havazás nem jött, pedig a modelleken múlt volna, lett volna rendesen. Tehát csak a fordulópontokra kell rájönni, reméljük majd március környékén lesz a következõ.

Mostanában nehéz a hosszabb távon latolgató meteorológiakedvelõ ember dolga, ugyanis betonbiztosnak látszó helyzetek (5-6 napon belül esedékes makrofelállásokról van szó!) fordulnak a visszájukra, ahogy ez az augusztus utolsó hetében a két nagy ´királyi´ modell által még a múlt hét derekán biztosnak tûnû meleghullám esetében elõfordult. Mindezt a - nevezzük skandináv ciklon-verklinek - nevezhetõ makroszinoptikai alaphelyzetnek köszönhetõ, amiben ugyan változás állhat be (a jövõ hét vége felé a Skandináv-félsziget felett blokkoló AC-központ épülhet ki) - ezt támogatja egyébként a stockholmi GFS-fáklya is - viszont ez nálunk egyáltalán nem kell, hogy kifejezetten meleg idõt jelentsen már ilyenkor, a csillagászati nyár utolsó harmadában, hanem inkább egy amolyan nyár végi, õsz eleji nappal kellemes, éjjelenként viszonylag csípõs hõmérsékleteket eredményezõ, akár napokon keresztül fennálló idõjárási alaphelyzetet is eredményezhet. Viszont könnyen az is elõfordulhat, hogy az AC alá - ahogy az idei nyáron oly gyakran - a ciklonok szépen délrõl megkerülik a skandináv AC-t, így még annyi hasznunk sem lesz az AC-bõl, hogy végre egy idõre elzárják az égi csapokat. Azaz kettõtök közül most inkább Thermometer véleményét osztom inkább, egy délnyugati masszív melegadvekciós helyzet szinte csak elvétve akad a modelleken, ettõl még jöhet majd egy elkésett nyári finálé, de számomra elég vaskos meglepetés lenne, ha idén - egy-két kivételtõl és naptól eltekintve az ország nagy részén 30> hõmérsékletek alakulnának ki. Ezért is írtam minap a Társalgóban, hogy biztató (volt) az augusztus végi melegadvekciós helyzet, de mire karnyújtásnyira kerülünk hozzá, eltûnik, mint idén, a június eleji 5-6 napos meleg epizódot kivéve, ez rendre megtörtént. Ez már egy ilyen nyár, és nem látom kézzelfogható jelét annak, hogy ez a neki kiszabott röpke 4 hét alatt gyökeresen megváltozzon :-)

A lényeg abban rejlik, hogy a kialakuló zónalitás most nem egy stabil, az augusztus vége felé, legkésõbb szeptember elején megszokott gyors sodrású helyzet, arra elég, hogy északnyugati irányítás mostanában ne tudjon kifejlõdni, ami az igazi õszt (tartósan 20 fok alatti Tmax) behozná, ezért beül a kontinens közepére egy AC, ami szkanderozik az amúgy nem túl mély ciklonokkal, egyelõre egyik helyzet sem túl kiélezett de a kontinensen kifejlõdõ AC marad gyõztes pozícióban, a frontok az északnyugati lehûlések mellett arra jók, hogy biztosítsanak egy délnyugati irányítást, így Kárpát medence tekintetében az elõoldali helyzetünk mégis pengeélen lesz, de az ország nagyobb részén azért meglesz. Az elmúlt idõszak alapján van egy tendencia, hogy mivel igazi zónalitás nem tud kialakulni ez befordulhat idõnként egy blocking epizódba idõlegesen, de mint említettem, a következõ 2 hétben az AC lehet nyerõ helyzetben. Ezért jelenik meg újra meg újra mindkét modellnél egy egy futáson illetve gyakorta a fõfutáson masszív melegadvekció kiugrása 15 fokos T850 felett, amit az ENS többi tagja szépen kiegyenlít, elmos, szolíd mindössze pár fokos, de azért határozott T850 emelkedésként megjelenítve, most éppen igen langyosvíz a fõfutás és az átlag, ám az ECM valószínûségi felsõ szórása szembetûnõen tág maradt: míg az átlag a 10 fok körül rezeg lefelé a szórás 5 fok felett marad, felfelé pedig lazán 20 fok fölé szór, ez azért nem elhanyagolható bizonytalansági faktor; tehát nekem ezt azt jelenti, hogy pontosan milyen idõzítéssel épp ezért nem tudni, de kaphatunk egy erõs meglepi elõoldalt , ami a mostani hullámzó front játszmával karöltve legalább DK en 1-2 napos hõséghelyzetet is behúzhat (hasonóan akár mint a 2008-as) egy markáns lehülést és kiszáradást követõ felmelegedésrõl van szó, a jövõ hét eleji lehûlés most kísértetiesen hasonló, igaz, nem várakozik mögötte már meginduló majd ránktolódó melegadvekció a modelleken, de ez jövõ hétig még finomodhat), ha ezt nézem akkor ez a 10-15% szolíd esély egy ilyen finálé során SZR döntésre véleményem szerint fenntartandó, ami tkp. még mindig azt jelenti, hogy erre nem igazán lehet számítani. (33 fokot meghaladó Tmax -ra már legalább 50-60 % ot teszek)

Amúgy a keményvonalas õsz beköszönte elõtt általában augusztus 20 körül vagy augusztus utolsó hetében, napjaiban, esetleg szeptember legelején a legtöbb évben elõ szokott fordulni legalább egy ilyen finálé helyzet, ritkák azok az évek, kb 1/10, amikor ez teljesen elmarad, (még 2010 ben is volt) aztán elõfordulhat olyan, mint 2011, 2012, 2009 ben, hogy október elsõ hetében még mindig "fináléztunk."

Átnézve a két "királyi" modell legutóbbi futását azt látom, hogy a komolyan vehetõ kb. 200 órás idõtávig ciklon-elõoldali helyzet nem mutatkozik. Inkább a skandináv "alacsony nyomású akciócentrum" játszadozik nyugat és közép-európai anticiklonokkal. A tartós elõoldali melegedéshez fejlett brit ill. atlanti-parti ciklonok kellenének, stabil közép és kelet-európai anticiklonnal párosulva. Ilyen felállás ebben a legfrissebb futásban nem látszik. (Persze hangsúlyozandó, hogy egyetlen futásról beszélek)
Azt tudni kell, hogy az augusztus legvégén, szeptember elején "bevaduló" kánikula, bár nem elképzelhetetlen, de nagyon ritka madár. Hogy az év legnagyobb felmelegedése erre az idõszakra essen, annak nagyon kicsi a valószínûsége. Ebbõl kiindulva az idei SZR augusztus legvégi, szeptember eleji beállását gyakorlatilag kizártnak gondolom. Ehhez igen dinamikus déli áramlásra, szubtrópusi forró légtömegek több napon át tartó advekciójára lenne szükség, ami, jelen állás szerint, nem látszik a modellek térképein.
Abban egyetértünk, hogy lesz még számos "strandidõs" nap a közeljövõben, bár szerintem a hõmérsékleti csúcsok akkor is nagyjából megmaradnak a szolid 25-30 fokos tartományban.
A nagyon is okkal feltételezhetõ hidegfrontok, advektív lehûlések idején pedig igazi õszi napokat kaphatunk már szeptember elsõ felében. Ami szeptember végét, októbert illeti, arra túl korai még jósolgatni. Természetesen elképzeléseim, "megérzéseim" nekem is vannak ezzel kapcsolatban, de azokat nem teszem közzé ezen a fórumhelyen.

A modellek a Brit térségtõl nyugatra bár vontatottan és egyre halogatva ciklongenezist jeleznek, amelyek viszonylag mélyre, spanyolország fölé is benyúlnak.
Ettõl délre azori orroz, majd a dél-középeurópai térségben AC épül ki. Ez gyenge határozatlan de inkább délies áramlást hoz, bár az északi határainkat gyakorta súroló hidegfrontok miatt igazi kánikulára alíg van esély, de úgy tûnik jövõ hét második felében illetve szeptember elsõ felében lehet néhány igazi nyárra emlékeztetõ nap is, ekkor délen, fõleg a DK határnál 30 fokot jelentõsebben meghaladó (33-34 fok) hõmérséklet sem kizárt, az ország É-ÉNY területeitõl eltekintve egész használható csapadékszegényebb utószezonra van kilátás, legalábbis az idei fõszezonhoz képest.(Bár kevesebb csapadék most is ott lesz, ahova inkább várnának) Inkább nagyobb esélyt adok egy szeptember eleji SZR döntésnek (10-15%) D-en, mint annak, hogy a közeli idõszakban tartós igazi õszi idõ köszönt be. Bár a 15 i HF sajnos igen nagy valószínûséggel évszakváltó volt. Az õsztõl idén nagy izgalmakat nem várok: Szept közepétõl október végéig általában reggelente ködös, párás felhõs, déltájban bágyadtan szûrten napos, 20 fok körüli nappalok, tartósan fagymentes éjszakák, átlagos csapadék, idõnként záporok, vagy - fõként DNY-on - tartósabb gyenge esõ. Attól a komoly ténytõl eltekintve, hogy a július volt a csapadékosabb a június helyett, ezek a "hasonló években" típusú várakozásaim sajnos bejöttek a fõszezonban nyaralók bosszúságára:

2014-05-16 -án
"Sejtésem az, hogy idén július 10 ig a nyár legmelegebb része nagyjából le is megy, augusztusban (és a hónapnak is inkább az elsõ felében) csak rövidebb, max 4 napos kevésbé erõs, olyan max 34-35 fokon tetõzõ fellángolások lesznek... átlag körüli anomáliával. Hasonló években az augusztus 10-15 közötti idõszak gyakran csapadékos, majd árvízhelyzetes volt, vagy éppen 20 - án volt határozottan "évszakváltó" front"



Link
Link
Link

Egyelõre még nem lehet tudni. Az is kérdéses, hogy egyáltalán ki tud-e alakulni határozott nyugatias áramlás, vagy csak valami kezdetleges zonalitás, félzonalitás jön-e össze. Mindenesetre augusztus végén az Atlanti-óceán északi részén már alapból kezd beindulni a ciklontevékenység, ahogy a sarkvidéken hûl a levegõ, így az sem kizárt, hogy tartósabb legyen. De vannak olyan modellek is, amik az idõszak vége felé (másfél-két hét múlva) már-már blockingba fordulást mutatnak.

Azt esetleg már lehet sejteni, hogy a visszatérõ zonalitás milyen élettartamú lesz? Csak egy átmeneti visszatérés ez, vagy meghatározhatja az elõttünk álló hetek idõjárását is kellemesen meleg, száraz õszelõt okozva?

A modelleket átnézve úgy tûnik, hogy hamarosan véget érhet a jó ideje tartó, többnyire helyi hatások által alakított idõjárás. Az Atlanti-óceán északi részén örvénylõ ciklon a következõ napokban várhatóan nem változtat majd jelentõsen a helyzetén, dél felõl ugyanakkor Bertha belerongyol a nyugati áramlása. Ezen kettõ ciklon közös játéka aztán többfelé forgatókönyvet vázolhat fel.

A GFS most összeolvasztja a kettõt, és egy erõs ciklont vár, a Brit-szigetek közelében még 980 h Pa alá is benézhetne a nyomás: Link Link Hozzánk meg jönne a jól ismert orros hidegfront: Link

Az ECMWF nem olvasztja össze a kettõt, viszont Berthát gyors mozgásúnak várja a brit ciklont délkeletrõl megkerülve, így a végeredmény hasonló lenne, orros hidegfront: Link Link

A GEM viszont semmilyen kapcsolatot nem vár, Ex-Bertha szépen elveszne a süllyesztõben (az Azori-szigetektõl északra): Link A hidegfront viszont itt is látszik utána, annyi különbséggel, hogy a sekély mediterrán ciklon miatt több csapadékot mutat: Link

Abban mindhárom modell egyetért, hogy ezt követõen a hónap közepére nyugatias áramlás alakulna ki, ezzel pedig gyakoribb ciklonátvonulás lenne változékonyabb, hol hûvös, hol meleg idõvel.

Az idõszak elején a bizonytalanságot az fokozza, hogy Bertha nem olyan erõs és elég kicsi méretû is, szemben Arthur-ral, amelynek azért elég valószínû volt már középtávon is az Európára kifejtett hatása.

A telet nem merem (és nem is tisztem!) elõrejelezni, jóslásokba nem kivánok bocsátkozni, hiszen egyrészt csakis a(z égi dolgokra vonatkozó) megfigyeléseimért vállalok felelõsséget, másrészt az esedékes, de csöppet sem biztos, hogy bekövetkezõ kifejezetten erõs El Ninóra utaltam hozzászólásomban.
A naptevékenység valóban megbizhatóbb útmutató az általános légköri cirkulációt illetõen. Enyhe lecsengésbe hajlott nemcsak a napfoltok száma, de a (foltokhoz kapcsolódó vagy azoktól teljesen függetlenül kipattanó) napkitörések aktivitása is.
Teljesen egyetértek a várható hidegebb télre vonatkozó és elhangzott állásponttal, és azzal is, hogy az enyhébb telek eleje rendszerint havas, fagyos. Énnek ellenkezõje ha kevésbé is, de még igaz: az enyhén kezdõdõ telek sokszor (de nem mindig) végzõdnek hófuvásos, hideg végkifejlettel.

Én egyelõre még nem írnám le a soron következõ telet. Igaz, néhány adat alapján úgy tûnik, hogy kifejezett El Nino valóban zonális-elõoldali, száraz, enyhe téllel jár térségünkben (ld. pl. 1982/83) De hangsúlyozni kell, kevés az adat a statisztikai elemzéshez, s talán a légkörfizikai mechanizmus sem felderített.
Nem úgy, mint az áramlási muszterek és a naptevékenység összefüggése. Itt, ahogy már többször is helyesen rámutattál, adott a fizikai mechanizmus. Már jó ideje rendszeresen figyelem a napfoltszám és a makrocirkulációs jelleg változásait. Úgy tûnik, mintha utóbbi elég érzékenyen reagálna az elõbbire. Alacsony napfoltszám hajlamosít a meridionális áramlási képre, és a légköri képzõdmények stagnálására, ill. retrográd mozgására -mégpedig különösebb latenciaidõ közbejötte nélkül. Jól mutatta ezt a júl. 17. és júl. 26. között váratlanul erõsen lecsökkent napfoltszám és terület. Azóta már újra jóval száz fölött, esetenként 150 fölött van ez a szám, azonban a napfoltok területe még így is jóval alatta marad a július elején tapasztalhatónak. Ez, valamint a mondott idõszakban elõfordult napfolt nélküli nap valószínûleg a ciklus leszálló ágba jutását mutatja már (ha nem így van, majd kijavítasz) Ha tovább megy a folyamat, az a téli hónapokban is a meridionalitás felé mozdíthatja az összképet (hogy mennyire, az kérdés)
Bizonyos, hogy az elmúlthoz hasonlóan enyhe tél elõfordulása már statisztikailag se nagyon valószínû. Az általam átélt, jól ismert közel 40 tél tanúsága szerint rendkívül enyhe teleket általában szintén kissé enyhe vagy átlagos tél követ, s néhányszor zord, kemény tél. Hasonlóan extrém enyhe tél újbóli megjelenésére viszont nincs példa az én "évkönyveimben" !
Még halkan hozzáteszem (mert majd kikapok!) hogy mintha az lenne az ábra: az extrém enyhe telet követõ hidegebb télnek inkább az eleje hoz jelentõsebb fagyot, havat. A "második félidõ" ellenben gyengébb.

Valóban, ezt magam is megtapasztaltam akkor a szántóföld közepén (a záporok szinte állandó jelleggel környezetvédelmi telepünk fölött vagy annak közelében hullott ki). [esõ] Az 1998/1999-es La Nina-fázis (kemény tél, sok csapadék - fõleg hó - volt jellemzõen mediterrán ciklonokból) nyáridõben még tartott.
A La Nina kialakulására most kevesebb, az El Nino fellépésére több az esély (ha ez utóbbi jelenség - és ezt most kihangsúlyozom - kellõen erõs lesz, az õsz, annak különösen a második fele szokásszerûen hûvös, csapadékos, a tél és az azt követõ hónapok nagy általánosságban szárazak, enyhék lehetnek az uralkodó DNY-ÉK-i áramlási viszonyoknak tulajdonithatóan). A kérdésre csakis az elõttünk álló hónapokban kaphatunk választ.

Volt egy kimondottan trópusi jellegû nyár, az 1999-es. Az annyira durva volt, hogy ha valahol volt egy zápor, akkor az fél óra, egy óra múlva is ugyanott esett, ki tudtál alóla gyalogolni és vissza tudtál alá menni. És nem egy helyen voltak ilyenek. Már a legkisebb tornyos gomolyból is záporesõ hullott, olykor másfél-két órán keresztül. Igaz, nagy cellák nem is tudtak kialakulni, de az ország jelentõs részén esett jelentõs esõ mozaikszerûen heteken át.

Igen? Azért meg kell, hogy mondjam, 24 éve élek itt Mo n, de ilyen nyárra nem emlékszem mint ez. Volt esõs, de akkor nem volt ennyire meleg talán, de az, hogy 30 körüli és ennyi esõ meg pára az valahogy nem rémlik. Érdekes lenne tudni milyen tél jöhet ezek után. Lehetõleg ne enyhe mert itt Zuglóban a patkányon brutálisan elszaporodtak.

Végigpörgetve a GFS-t, tulajdonképpen nagy változás nem várható a hónap elsõ felében. Keleties irányítás, olykor már bárikus mocsárra emlékeztetõ jellegtelen nyomási mezõvel, és továbbra is szokatlan Skandináv magasnyomású anomáliával. Ez hasonló idõt vetít elõre, mint eddig. Tehát 35 fok fölé biztosan nem fog menni a T, de jellemzõen 30 körüli maxokkal és helyi - olykor nagy mennyiségû - csapadékkal, fülledt meleggel. Olyan trópusi jellegû idõ várható. :-)

Sziasztok!

Van valami prognózis az elkövetkezendõ két hétre? Nyilván, 8 napon túl nem érdemes jósolni, de azért mégis érdekelne az itt lévõ nagy tudásúak véleménye Egyelõre én annyit látok mint laikus, hogy szerdán kívül egy 33-34 körül tetõzõ szárazabb meleg idõszak jön, de nem látni, hogy meddig tarthat.

A hozzászólást a moderátor áthelyezte ide:
- Rövidtávú esélylatolgatások (#2394)

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#237560 - 2014-07-28 06:40:47)

A nagy viharvadászat közepette nem árt egy kis középtávú makroszinoptikai kitekintés. A változatos, zivatarokkal tarkított idõjárási helyzetért felelõs teknõ, illetve a hozza tartozó magassági örvény a het vége fele gyengül, illetve összeolvad az izlandi/brit minimummal. Ugyanakkor a forró levegõvel kitöltött kelet-európai AC szele a Kárpát-medence irányába terjeszkedik, a két irányító légköri képzõdmény között határozott deli, délkeleti áramlassal szubtrópusi, az eddigieknél szárazabb levegõ érkezhet, amely augusztus elsõ napjaiban nehány napos, igazi kánikulát eredményezhet 1-2 akar kevéssel 35 fok feletti csúccsal. A nagy meleg elõreláthatóan jövõ het közepéig is kitarthat, mígnem ismét a nyugat-európai teknõ kerekedhet felül, átmenetileg (?) többfelé megszûnhet a hõség.

Uhh - bárikus mocsár augusztusra az egyenlõ a brutális felhõszakikkal, jegekkel, orkán erejû szelekkel, ha valamikor, akkor augusztusban tényleg kitesznek magukért ezen idõjárási helyzetek.

Úgy tûnik, július végével a nyáron meglehetõsen szokatlan skandináv AC is leépül. A helyét azonban csak idei-óráig veszi át alacsony nyomás. Nálunk maradhat a mérsékelten meleg nyár készakkeleti-keleti irányítással, vagy éppen bárikus mocsárral augusztusra is.

A másik az,hogy az El-Nino-t mire értik,globálisan,vagy csak Magyarországra!?
Ugyanis megjelentek kamu cikkek még tavasszal,hogy idén rekord meleg nyár jön Magyarországra,mert komoly El-Nino jelenség várható.
Még ha ki is alakulna az erõs El -Nino hatás globálisan,az is jelenthetne gyökeresen más kimenetelt Magyarországra.jó példa az idei május,mely globálisan a legmelegebb volt,kicsiny hazánkban mégis szép negatív anomáliával muzsikált(-0,9 fok).

A 2007-es december eleje enyhe,esõs volt,majd 14.-tõl makroszinoptikai átrendezõdés zajlott,a hidegfront erõs,nyugaton és ék-en viharos észak széllel,többnyire kevés hóval érkezett,ezután az egész hónap második felét hidegpárna jellemezte,nem is gyenge,tehát úgy volt jó hûvös a december,hogy hidegpárna okozta,de 850-en végig plusszok voltak.
Utána jött a 2008 újévi jelentõs havazás,mely váratlanul érte hazánkat,2-szer annyi esett mint vártuk,ugyanis tõlünk keletre az anticiklon késleltette a frontzóna átvonulását és hazánk fölött préselte ki magát.
Emlékezetes volt még a január 5.-6-i komoly ónos esõ,majd a 7.-i esti hóömlés +1 fokokban,utána valóban egyre enyhébb,észak-Atlanti áramlatok jöttek.
Végül február 15.-16.-án volt még egy próbálkozás erõs lehûlés jött,hózáporokkal,néhol -15 fok körüli faggyal,üvöltõ északi széllel,aztán megint enyheség,majd jött a híres-nevezetes Emma március 1.-2.-án,majd utána 13.-án a Johanna ciklon.
Ezután még március végén volt egy hózáporos,hûvös etap +5+10 fokokkal,erõs széllel.

Tehát a 2006/2007-es rekord enyhe,hószegény tél után következõ 2007/2008-as szezon jobb volt,az ezt követõ 2008/2009-es még jobb,utána a 2009/2010-es pedig még inkább jobb,tehát egy alig értékelhetõ tél után 4 évre rá szépen fokozatosan egy igazi Nagybetûs télre tértünk át.

A mostani sztem hasonlóan gyenge volt,mint a 2006/2007-es,de én nehezen tudok a jövõ télre tartós,kemény hideget várni,egyrészt az általad említett napfolt maximum miatt,amit valóban alig hagytunk el,illetve az idei szokatlan tartós meridionális áramlás miatt mely április óta jellemzõ,ami sztem nem fog tartósan kitartani télig,már várhatóan õsszel zonalitás indulhat.
A következõ tél már jó eséllyel tartogathat normális téli helyzeteket,de összességében szerintem megint egy átlagnál enyhébb telet hagyunk a hátunk mögött.

Kissé korai most még a télre tippelgetni. Viszont nagyon-nagyon halkan, szinte súgva mondom: közel 40 év idõjárásának megfigyelése alapján tényleg lehetnek "áthallások" egy valamilyen irányban szélsõséges tél, és a rá következõ között. Jó példa erre 2006/2007 és 2007/2008.
Bár ez utóbbinak egész jó, hideg volt a decembere, de januárra ismét jelentkeztek az atlanti viharciklonok, és ez a hónap, valamint a február nagy része is, ment a lecsóba.
"Elsõ felindultságunkban" mondhatnánk, hogy a rendkívül enyhe tél után rendszerint nem az újfent nagyon enyhe, de nem is a zord-hideg tél a legvalószínûbb. De meg kell mondani, volt pár "ordító" kivétel is, mikor az enyhe tél után közvetlenül nagyon hideg tél jött.
Nézzünk pár példát a múltból, ahogy én emlékszem: 1974/75: komiszul enyhe - 1975/76: jelentéktelen, inkább enyhe "telecske". 1982/83: mocskosul vacak, hó és fagy nélküli tél - 1983/84: nagyjából átlagos, de erõsen szendvics jellegû, huzamos télközepi enyheséggel.
1987/88: ízig-vérig enyhe - 1988/89: egy korán jött, december eleji hideg epizódtól eltekintve elég enyhe. 1997/98: szánalmas, tartós enyheség - 1998/99: igen nagy december végi hideg, január második felében szintén erõs fagy, februárban rekordhavazások.
2000/2001: ócska, enyhe tél - 2001/2002: vérfagyasztó decemberi és januári hideg, sok hó (de enyhe február!)
Szóval, eszerint még semmi se dõlt el. Bár, a még mindig elég magas naptevékenység (alig hagytuk magunk mögött a maximumot) nem valami jó elõjel. A zord telek többnyire a napfoltminimumok környékén csoportosulnak.
A jó (túlságosan?)elõre beharangozott El Nino-tól azonban nem nagyon ijedtem meg. Egyrészt még az sem biztos, hogy annyira erõs lesz. Másrészt idõjárásunkra gyakorolt hatása csak indirekt, és ezért kiszámíthatatlan lehet.

Meg a '90-es években is volt két egymást követõ enyhébb tél: 93/94, 94/95, meg azt megelõzõ kettõ se volt nagy dobás.

Egyetértek,szeretnek párban jönni az enyhébb,hószegényebb telek(lásd. 2006/2007 és 2007/2008-as szezon).
Én a következõ 2014/2015-ös téli szezonra mindenképpen több havat és hûvösebbet várok,mint a 2013/2014-es szezonban volt,de hát valljuk be,az elõzõ telet nem lesz nehéz überelni,hiszen a 3. legmelegebb volt a mérések kezdete óta országos átlagban,és igen csak hószegény,pl. Budapesten,de még nálam a Pilisben is csak 1 x hullott mérhetõ összeg,3 cm-es értékben,DURVA

Vigyázz, hamarosan legalább öten fognak keresztre feszíteni ezért a kijelentésedért

Tartok attól, hogy a blocking-hajlam pont télre fogy el és hogy megint jön egy idétlen tél. Ha lesz egyáltalán olyan, hogy tél. Murphy törvénye alapján nagyon kemény télnek kell következnie, most ugyanis már nem központi a fûtésünk, hanem egyedi.

Ezeket jó nézni( Link ) így a Brit-szigetek körül mert így egészen más tél jöhet mint a tavalyi volt.Tavaly egész nyáron száraz,meleg idõ uralkodott Angliában és tartósan hetekig fennállt az Anticiklon nem úgy mint eddig az idei nyáron!Akkor sejtettem hogy akár rendkívül csapadékos,ciklonos tél jöhet és ez a gyanúm akkor bevált,de most úgy érzem hogy a télen lesz tartósabb AC vagy az Atlanti-óceán vagy a Brit-szigetek felett és ez keményebb téli helyzetekkel járhat idén!!!Majd ha odaérünk akkor visszakeresem ezt a latolgatás szerû hozzászólásomat.

Érdekes elemzés:
Link

Igaz április 5.-i cikk, de eddig bejött a tendencia: Link

Ez igaz, de meridionális áramlásnál É-D i a hõcsere, és elképzelhetõ, olyan, hogy gyorsabban zajlik, mint amennyi hõ északon elsugárzódik.

Ha az igaz, hogy a kis hõkontraszt gyengíti a zónalitást, akkor nyár végén/kora szeptemberben jellemzõnek kellene lenni a blockingos helyzeteknek, miközben ilyenkor gyakran a nyugati áramlás gyorsulását látom. ilyenkor a mûholdképet figyelve teper a ciklonok felhõzete nyugatról kelet fele, tõlünk északra, miközben beorrol az Azori. Az évszakváltó hidegfrontok jellemzõje éppen az, hogy bármaly nyárvégi tartós kánikula esetén is 1 max 2 nap alatt északnyugat felõl vagy a Biscaya öböl felõl mintegy berobbannak, és az õszi hidegfrontok mind ilyenek, oly gyors az áramlás, hogy szinte napi léptékben tud ugrálni a T850 10 fokokat, mégha a talajon az inverzió ezt el is fedi. ezért nem is tud kialakulni 1-2 napnál hosszabb stabil elõoldali helyzet, szerintem ez tipikus zónális jelenség. Az igaz, hogy közben a szárazföld felett kialakul egy AC így a nyugatias áramlatok késõbb mind kevésbé tudnak befelé hatolni.

Másrészt miért éppen tél végén, tavasszal alakulnak ki a legdurvább blockingos szituációk, amikor a besugárzás már elég nagy de a hidegmag a maximumát éri el. ilyenkor kapunk durva É-D i hdegöblítéseket. Tavasz közepén mindig elõfordul egy nyugalmasabb langyos napos idõszak, gyenge frontokkal tûzdelve, bár ennek idõpontja március közepe és május eleje között minden évben más és más.

Tavasz második felében nyár közepén az események lomhábbak, miközben mégis erõs a transzport, Ebbõl adódik a tartós nedves elõoldal (ún KÜN) lehetõsége. De érdekes módon ez a lomha áramlási kép nem hozza automatikusan meridionalitást.

Valószínûleg bonyolultabb ez ennél.

A hõkontraszt akkor számolódna fel, ha a sarkvidék ugyanakkora besugárzást kapna, mint az egyenlítõi öv. De jellemzõen nem szokott.

Elvileg július végére/augusztus elejére egy átmeneti idõszakra meg kell szûnnie a hõkontrasztnak a sarki hidegbázis felszámolódása miatt, nem?

A hõkontraszt aligha fog felszámolódni. A gyengülése pedig nem vezet a zonalitás erõsödéséhez, sõt, épp ellenkezõleg. A hõkontraszt csökkenése valójában a nyugatias áramlást gyengítõ tényezõ.

Nincs pardon... Közben a sokéves idõszakokat nézegetve már már úgy tûnik ez a mély meridionális áramlási kép amely most a kánikulát távol tartja azzal, hogy Atlanti blocking van, a meleg meg az északi sarkra,a hátoldal pedig felénk irányul (már már kései WACC struktúrára emlékeztet a hidegmag jelenlegi és elõrejelzett képe), így a hidegmag különálló darabokra esik szét, lassan kivérzik, mert a negatív energiamérlag ott sem elég ahhoz hogy ezt kiváltsa, kevésszer láttam ez idõszakban ennyire gyengélkedõ poláris hidegmagot, ha jól látom, azaz hamarosan felszámolódik a hõkontraszt ami szükségszerûen zónálisba billenti az áramlást. Az Atlanti blocking Azori AC ra vált. Azt hiszem, nem menekülünk egy hosszabb szinte megingathatatlan hõségidõszaktól amíg a hidegmag restruktúrálja magát. Becsüljük meg a jelenlegi csapadékosabb idõszakot, mert esélyes hogy melegebb, tartósan aszályos idõszak következik rá.

Kvantummechanikailag a rendszer különbözõ, egymástól elkülönülõ, diszkrét állapotokat vehet fel. A makroállapot mérésével megállapítható az egyes mikroállapotok valószínûsége (sõt, gyakran anélkül is). Ez a legegyszerûbb esetben természetesen egyenletes eloszlás (a statfizben a mikrokanonikus eloszlás ezt használja ki), de vannak esetek, amikor egy-egy állapot nagyobb valószínûséggel fordulhat elõ, mint a többi (degenerált állapotok, csak bozonoknál van ilyen). Több részecske rendszere esetén a rendszer a legkisebb összenergiájú makroállpot elérésére törekszik, ami az az állapot, melyet a legtöbb mikroállapot képes elõállítani. (A többi makroállapot nem stabil, ezért csak) Ebben a makroállapotban megmérhetem a részecskék mikroállapotait, pontosabban az egyrészecske-energiákat. Azt fogom kapni, hogy mindegyiknek az energiája az összes lehetséges mikroállapotnak a makroállapothoz tartozó valószínûség-eloszlás szerinti átlaga körül az eloszlás szerinti szórásának mértékével szór. Minél tovább (vagy minél többször) mérek, annál kisebb lesz ez a szórás (á la Heisenberg: dE*dt=hvonás/2). Éppen ezért pillanatszerû mérést nem lehet eredményesen végrehajtani, mert a rendszer mikroállapota a mérés elõtti "utolsó pillanatig" az összes mikroállapot szuperpozíciója.

A poén az, hogy mindez statisztika nélkül, egy részecskére is igaz: egy részecske állapota az õ sajátállapotainak szuperpozíciója mindaddig, amíg nem mérem meg, hogy melyik sajátállapotban szeret lenni.

Jó, hogy ezekrõl ennyit elmélkedünk, de igazából a légkörben a nagy számú, nem relativisztikus, és a kvantummechanikához képest "meleg" részecskék miatt igazából nincs értelme ezeket a hatásokat figyelembe venni. A részecske méretskálán a turbulencia az egyetlen jelenség, amit a mikrometeorológia is figyelembe vesz, de az is csak kis szélsebességek esetén lesz olyan, hogy a részecskemérettõl nem sokkal nagyobb skálán dominánssá válhat.
Ahol ezeknek a kvantummechanikai dolgoknak szerepe lehet, az a sugárzástan, ugyanis annak tárgyalásakor meg kell csinálni a fény által átjárt levegõ (vagyis a fotongáz-bozongáz keverék) termodinamikáját nagykanonikus statfiz. tárgyalásmódban, de úgy, hogy a bozongáz anyagi részecskéi sem egyformák, hanem a légkör összetételének megfelelõek, majd bele kell venni a makroszkópikus részecskék (aeroszol-részecskék, "felhõk") megjelenését is, stb. Ez így már nagyon nehéz.

A kvantummechanikában a kvantummechanikai diszkrét állapotok közötti léptetésekkel kell gondolkodni, ami az állapotjelzõk véges nagy ugrásaiban nyilvánul meg. Ha magukat az állapotokat tekintjük matematikai objektumoknak, akkor a belõlük képzett halmaz és a rajta értelmezett léptetõoperátor ad egy algebrai struktúrát. Érdemes bevezetni ez mellé a fizikai mennyiségek helyett is operátorokat. Pl. a hely operátora a helyvektorral való szorzás (X=x·), a lendületé P=-i·hvonás·d/dx (vagyis a hely szerinti deriválás), stb. Ez azért jó, mert a hullámfüggvényre ezek hatnak, vagyis a Schrödinger-egyenletet így, operátor-alakban könnyebb megoldani. Szintén ezekbõl állítható elõ a léptetõoperátor (hisz maga az Sch-egyenlet akár folytonos állapotokon is mûködne).
A kommutátor két operátor felcserélhetõségét mondja meg: [ab]=AB-BA. Minél inkább nulla, annál inkább felcserélhetõ a két operátor, tehát az õ "nagysága" tkp. azt mutatja meg, mennyire nem cserélhetõ fel (talán szerencsésebb lenne úgy hívni, hogy "nemkommutátor" ).
(Van antikommutátor is: {AB}=AB+BA.)
Találhatók olyan mennyiségek, melyek differenciáinak a kommutátora hvonás/2pi.
Itt sehol nem említettük a káoszt, és az operátorok nélküli "magyarázkodások" (lásd pl. Link elsõ fele) valószínûségi dolgait is mellõztük.

A teljes megértéshez a Link második felét az operátoroktól, és az ott is meghivatkozott "Landau-3" (vagyis Landau: Elméleti Fizika III - Kvantummechanika) könyvet. A sorozat egyébként emlékeim szerint 9 kötetes és az egész mai fizika tudománya bennük van.

(Cauchy-nak is válasz a második pontjára)
Ha statisztikus fizikát csinálunk, vagyis egy valamilyen rendszerben a részecskék mozgását egyesével nézzük, akkor az egyes részecskék (mikro)állapotaihoz tartozó egy-részecske-energiák és hasonló tulajdonságaik "összessége" (itt tudni kell, hogy pl. az energia, térfogat, stb. összeadódik, de pl. a hõmérséklet kiegyenlítõdik: extenzív és intenzív állapotjelzõk) adja a makroállapotot. Egy makroállapotot több mikroállapot is elõállíthat.
A légkörben az anyagi részecskéknek nincsenek fénysebességhez közeli sebességeik, sem nulla kelvinhez közelítõ hõmérsékleteik, így klasszikus fizikai szemléletmódban vizsgálódhatunk. (De nem is muszáj egyébként, akár kvantumosan is elkezdhetjük az elején.) Ennek eredménye pl. a részecskék sebességére a Maxwell-Boltzmann-eloszlás. (Kvantumos esetben pedig a Bose-Einstein vagy a Fermi-Dirac, itt ezeket nem részletezném, aki akarja, nézzen utána.) Termodinamikai határesetben, vagyis amikor a részecskeszám nagy (ez pár ezernél már kb. teljesül, de matematikailag a végtelenrõl van szó), a rendszer viselkedésének leírásakor a folytonos közegekre vonatkozó termodinamikai és folyadékdinamikai egyenleteket kapjuk vissza. (Kvantumos esetben a T nagy és a sebesség kicsi kikötés is kell.)
Másképp fogalmazva: a kvantummechanikán alapuló egyenletek agy részecskeszámú határesete (lim n->végtelen esetén) pont a klasszikus hidro-termodinamikai egyenleteket adja.
Ennek hibahatára százezer részecskénél már ezrelék alatt van, el lehet képzelni, milyen pontos lehet ez a légkörben, ha a hiba nagysága gyök(N)-nel fordítottan arányos.
Tehát a kvantummechanika gyakorlatilag nem szól bele a légkör viselkedésébe.

Igen, a kvantummechanika ettõl olyan elfogadhatatlan és megérthetetlen az átlagember számára, mert azt mondja, hogy a macska valójában nem létezik a dobozban, hanem egyfajta lehetõségek összességeként foglal csak helyet és csak a mérés pillanatában realizálódik véletlenszerûen az egyik lehetõség.
A légköri folyamatok esetén talán ez a hatás nem játszik szerepet, mivel ott a sok (nagyon sok) részecske átlagos viselkedése dominál.

A kvantumelmélet szerint azonban a képtelennek tûnõ dolog igaz! Az elméleti fizikai lassan megtanítja arra az embert, hogy elképzelései az elõ, egy, és utóidejûséggel kapcsolatban, továbbá a kauzalitás elve (az ok mindig megelõzi idõben az okozatot) nem biztos, hogy abszolút érvényûek.

Nem feltétlen a kauzalitás kérdõjelezõdik meg, hanem az, hogy egy esemény tér és idõ létezik -e a múltban jelenben jövõben, vagy több, netalántán végtelen, illetve az összes lehetséges esemény létezik, ami statisztikailag bekövetkezõ állapot, csak mi abból egyet észlelünk, egynek vagyunk részesei. Szóval lehet egy eseménynek egy oka, egy másik eseménynek más oka, és mindkettõ létezhet egyszerre, úgy hogy érvényes rá külön-külön a kauzalitás elve. Nos, ez a káoszelmélethez és a légkörfizikához valahol ott csatlakozik, hogy a kaotikus rendszerben az események, és ok okozati összefüggések egésze mondjuk diffegyenletek által leírható determinált, felvehetõ állapot. A bomlás pedig egy olyan esemény amiben miden korábbi információ elvész, mint ahogy az ember halálakor az összes gondolat, idegrendszeri kapcsolat, észlelés, én tudat. Ld. fekete lyukak energiavesztése is lényegében bomlás, ahol az információ strukturája összeomlik, de a végtelen(?) dologból, ami alkotta lesz valami más, miközben innen szemlélve azt látjuk, hogy mindent elnyel, azt nem, hogy mi van utána. Ez tehát komoly filozófiai kérdés is egyben a saját létezésünkrõl is, abba belenyugszunk, hogy nem értjük, miközben más dolgok kapcsán erre nem gondolunk....

" A gond ott van, ha a kísérlet közben megmérjük, hogy az adott elektron, vagy foton melyik résen halad keresztül, akkor az interferenciakép összeomlik és helyette 2 gauss görbe lesz, mintha az elektron/foton részecske volna, eme témákkal kapcsolatosan a "konkurrens" oldalon kísérleteznek cikkeznek kvantum-radar címszó alatt."

Ha jól értem, itt valami olyasmirõl van szó, hogy ha egyenként engedjük át az elektronokat a résen, akkor az egyetlen elektron úgy viselkedik, mintha egyidejûleg átment volna mindkét résen. (Hiszen másképp nem jöhet létre interferencia-kép)
Ez "józan ésszel" meggondolva persze képtelenség, ezek az állapotok logikailag kizárják egymást. Hétköznapi szemléletünk szerint az elektron vagy az A résen halad át, és akkor nem haladhat át a B résen, és fordítva.
Itt kell visszatérni Schrödinger szerencsétlen (vagy nagyon szerencsés) macskájára. A gondolatkísérlet ugyanis úgy szól, hogy ha van radioaktív bomlás az alatt az idõtartam (pl. 1 óra) alatt, míg a macska a dobozban van, akkor egy detektor érzékeli a felszabaduló fotont, és megfelelõ mechanikus apparátuson keresztül kiengedi a mérgesgázt a fiolából, és szegény macska elhalálozik. Ha nincs bomlás, természetesen mindez nem történik meg, és a macskát élve találjuk a doboz felnyitásakor.
Nos, a lényeg: az elmélet szerint nemcsak arról van szó, hogy semmiképp se tudjuk elõre megmondani, hogy lesz-e radioktív bomlás az alatt a bizonyos 1 óra alatt, és ha lesz, mennyi lesz. Hanem, hogy ez a két, egymást kizáró állapot (nem volt bomlás, a macska él-volt bomlás, a macska halott) egymás mellett létezik egészen addig, míg a dobozt ki nem nyitjuk. Ekkor, a mi aktusunk hatására dõl el, melyik állapot áll elõ: volt-e bomlás és a macska megdöglött, vagy nem volt bomlás, és a macska él.
Mindez alapvetõen ellentmond szokásos gondolkodásmódunknak, mely természetesen azt mondja, hogy a doboz felnyitása nem faktor, szemernyit se befolyásolja a végeredményt. Ha volt bomlás, a macska már azelõtt halott volt, hogy hozzányúltunk volna a fedélhez.
A kvantumelmélet szerint azonban a képtelennek tûnõ dolog igaz! Az elméleti fizikai lassan megtanítja arra az embert, hogy elképzelései az elõ, egy, és utóidejûséggel kapcsolatban, továbbá a kauzalitás elve (az ok mindig megelõzi idõben az okozatot) nem biztos, hogy abszolút érvényûek.
Persze, hogy ezeknek az elméleti megfontolásoknak van-e helyük a légkörfizikában, s ha igen, akkor miféle, már más lapra tartozik.

A következõ 1 hét valószínû mérsékelten meleg idõvel telik, jövõ hét közepén lehet kissé hûvösebb (azaz helyenként a dunántúlon a 20 fokot sem érjük el). Valamikor a jövõ hét vége felé lassú, vontatott melegedés kezdõdik, idõszakos konvektív csapadékkal, de jelenleg úgy tûnik, a hõmérséklet legtöbb helyen már 27-28 fok felett lesz, a hónap legvégére 1-2 napra részleges kánikula alakulhat ki. Július 1-2 körül egy gyenge hidegfrontot követõen délnyugat felõl masszív afrikai légtömegek közelítenek, ekkorra országszerte 30 fok feletti esetleg 35 fok valószínûsíthetõ. júl 8 körül HF érkezik, ezután a kimenet már nagyon bizonytalan, a tendencia azonban arra utal, hogy 1-2 napon belül vissztaér a hõség ismételten egy 4-5 napra.

Kellemes, mérsékelten meleg idõ. Ebben a hónapban megússzuk a döglesztõ meleget.

Most akkor milyen idõ lehet 10 nap múlva? Nem vágom,lehet az én hibám...

A Heisenberg féle határozatlansági reláció egy lényegében kaotikus rendszer statisztikailag leírt modellje, amit a kvantummechanikában használunk.

A kaotikus viselkedés jelenleg részlegesen megismert viselkedése egy rendszernek, amit abból a meglévõ matematikai apparátusunkon keresztül végeselemû számítások segítségével fel tudunk fogni.

"Pl a szokásos elektronra vonatkozó kétrés kísérlet: két rés felé küldünk elektronokat egy forrásból, a rés túloldalán egy ernyõvel felfogjuk. Tapasztalat szerint az ernyõn, a fényhez hasonló interferenciakép jelenik meg. Ezzel próbálják magyarázni ,hogy az elektron is hullám. A gond ott van, hogy akkor is megjelenik az interferenciakép, ha egyesével küldik át az elektronokat. Felteszik a nagy kérdést: hogy tud az elektron hullámként viselkedni, honnan tudja, hogy nyitva van e a másik rés."


A gond ott van, ha a kísérlet közben megmérjük, hogy az adott elektron, vagy foton melyik résen halad keresztül, akkor az interferenciakép összeomlik és helyette 2 gauss görbe lesz, mintha az elektron/foton részecske volna, eme témákkal kapcsolatosan a "konkurrens" oldalon kísérleteznek cikkeznek kvantum-radar címszó alatt.

Ami érdekes a káoszelmélet alapjaiban s itt ezt nem szeretném nagyon részletezni,, csak nagy vonalakban, hogy a rendszer ilyen viselkedését kevéssé a kvantummechanikában keresik, a kvantummechanika egyébként azért nem lenne jó irány, mert szintén egy adott léptékû rendszer viselkedését modellezzük, rengeteg peremfeltétel rögzítése mellett, hogy számunkra felfoghatóbb legyen, úgy mint a Newtoni fizikában, nos ezek a peremfeltételek elveszik azt a "szabadsági fokát" a rendszernek ami által az kaotikusan viselkedne, illetve az ilyen viselkedését léptékét mennyiségileg annyira lecsökkenti, hogy ennek elhanyagolása mellett a valóságot jól meg tudjuk közelíteni matematikai/statisztikai módszerekkel. Tehát a káoszelmélet kutatásánál abból indulnak ki, hogy vannak rendszert leíró diff egyenletek, amelyek olyan gerjesztést írnak le, amelyek egy adott rendszert hajtanak, másik diff egyenletek pedig ellentétes irányú/ fékezõ gerjesztést írnak le. Mindkét függvény oly módon nemlineáris hogy nem alakul ki stabil állapota, úgynevezett "munkapont", így vizualizálva egy függvény görbéje mentén egy másik hatására mozgunk, majd egy másik függvény görbéjén fogunk mozogni ennek a függvénynek hatására, valamelyik irányban. Ez már egy kb 3D, 3 függvényes rendszerben is lehet kaotikus, de a valóság ennél több dimenzióban mûködik, egy folytonos függvényen ahol elvileg lehetetlen, hogy valamikor is ugyanabba a térbeli pontba jussunk vissza, így egy adott folyamat pontos megismétlõdése gyakorlatilag lehetetlen. Onnantól, hogy egyszer is ugyanabba az állapotba jutnánk vissza, a függvény periodikussá válik, azaz múlt alapján elõrejelezhetõvé. (Ennek ellenére kisebb szegmensei viselkedhetnek annyira hasonlóan, hogy egy idõre statisztikai úton leírható elõrejelzést adhatunk) Ha ezt modellezzük, végtelen számú pontot nem tudunk felvenni, csak nagyon nagy számú, végeset.
Ezzel nagyjából hasonlóan viselkedõ "végeselemû" rendszert hozunk létre, de nem ugyanazt, azaz lényegében nem is kaotikusat, csak a mi léptékünkben annak tûnõt, és a kimenetek is eltérõek lesznek az eredetitõl. Hogy mennyi idõ múlva, mennyire tér el, azt a kezdeti paraméterekre való érzékenység szabja meg.

Ahhoz, hogy egy rendszer kaotikus legyen, nem kell a kvantummechanika, következik az szigorúan determinisztikus törvényekbõl is. Attól lesz kaotikus, hogy nagyon sok részecskébõl áll, de azok egymással a klasszikus, newton-i törvények szerint hatnak kölcsön.
Az más kérdés, hogy a kiindulási feltételeket elvileg sem lehet pontosan rögzíteni a Heisenberg-féle határozatlanság miatt, ami már a kvantummechanika területe.