Madárterror alatt élünk hetek óta... Reggel 4kor kezdik a verebek. Csapatosan vitatkoznak az utcai fákon, óriási lármát okozva. Be kell zárni minden hajnalban az ablakot, ha pihenni szeretne az ember. Utána kezdik a…
Madárterror alatt élünk hetek óta...
Reggel 4kor kezdik a verebek. Csapatosan vitatkoznak az utcai fákon, óriási lármát okozva. Be kell zárni minden hajnalban az ablakot, ha pihenni szeretne az ember. Utána kezdik a műsort a fekete rigók. Ők tulajdonképpen, egész nap örült mód rikácsolnak. Ez nem éneklés, trillázás, ez erős csattogás, amit képesek napnyugtáig nyomatni. hol veszekednek, hol a kertekben ólálkodó rohadék macskákat "jelzik"(gyakran ki is megyek elkergetni őket a fészek alól), hol pedig mittudoménmiért, de roppant mód erőszakosan zajongnak. Este kezdik az erdei füles baglyok. (Most voltam kint elzavarni őket) Legalább 3 lakik a környéken, akik mostantól számítva olyan éjjel 1-2 óráig 5-10 másodpercenként éles, sivító hangon "beszélgetnek. Óramű pontossággal, órákon keresztül.
Örül az ember persze, hogy a természet ily módon körülöleli egy nagyváros belvárosának szomszédságában, de egy idő után kiborul a bili
Tegnap éjfélkor azt láttam, hogy a szomszédos bérházakból jöttek ki elemlámpával az ott lakók, mert a fa, ahova a baglyok telepedtek, 1-2 méterre van az ablakuktól.
Ja, a galambok. Hol búgnak?? A kéményen. A cső meg felerősíti a hangot...
Na mind1. Én szeretem az állatokat.
Pár éve a házhoz közel állt egy fa (azóta kivágták); azon meg egy fülemülének egggész éjszaka be nem állt a csőre. ("Hülemüle!" - mondtam.)
Két éve meg egy (vagy több) rozsdafarkú lakott nagyon közel. Na, az tud ám kukorékolni.