A genetikai élettartama 130-150 év között mozog, kis hazánkban nagy átlagban 60-80 évig simán elél.Utána már gyorsan taplógombásodik. Gyors terjeszkedésû, gyors növekedésû pionírfajnál ez a normális. Szabad állásban…
A genetikai élettartama 130-150 év között mozog, kis hazánkban nagy átlagban 60-80 évig simán elél.Utána már gyorsan taplógombásodik. Gyors terjeszkedésû, gyors növekedésû pionírfajnál ez a normális.
Szabad állásban dekoratív, 25 méteres parkfává is megnõ. A fiatal egyedeknek a szivacsos bélszövet szerkezet miatt nagyobb szélben valóban könnyen törik - akár rommá is - a koronája, de dõlni keveset láttam. A hajtás- és törzssérüléseket iszonyat gyorsan regenerálja fokozott sarjadzással, igaz ebbõl könnyen dzsungelszerû sarjtelep is lehet, pl. tömeges hajtássérülések esetén.
Kiváló méhlegelõ, és különleges ízû, remek méze van!Mint szélsõséges termõhelyeket is meghódító pionír faj fantasztikus vitalitással rendelkezik. A gyökérzete(!) vizet és tápanyagokat tárol, innen ered a brutális sarjadzóképesség egyik motorja. A csírázásgátló méreganyagaival a gyökerén keresztül a környezetének a talaját is telíti. Ez gyakorlatilag egy komplex gyomirtó vegyület, ami ráadásul nehezen és hosszú idõ alatt bomlik le. Így nincs konkurenciája és mivel a levele, a kérge is mérgezõ, kis hazánkban nincs kártevõje sem.
Fény- és melegigényes faj, az árnyékolást és fiatal korában a fagyot is nehezen viseli, bár ha befásodott, akkor már nem árt neki a tartós zord hideg sem.
A kivágása utáni átjárhatatlan gyökérsarj - bozótról: Mivel lehet megakadályozni? A fája "ehetõ"-e pl. a laskagomba, vagy a gévagomba számára (beoltás)? Azok esetleg meg tudnák emészteni a gyökérzetet is? Gyakran találkozok városban magról kelt példányokkal, amiket ha egy-két éven belül gyökerestõl nem távolítanak el, kipusztíthatatlanná válnak. Esetleg a szíjácsba fúrt lyukakba töltött tömény fozáttal el lehet-e pusztítani?