Tegnap délután a Bakonyban túráztunk. Elõször a Csesznek melletti Kõ árkot jártuk végig. Ez meredek falú szurdokvölgy, a fenekén idõszakos kis patakkal. Az ilyen helyek gombászat szempontjából nem a legjobbak, most…
Tegnap délután a Bakonyban túráztunk. Elõször a Csesznek melletti Kõ árkot jártuk végig. Ez meredek falú szurdokvölgy, a fenekén idõszakos kis patakkal. Az ilyen helyek gombászat szempontjából nem a legjobbak, most mégis sok, különféle gombát lehetett itt találni.
Csak az érdekesebbekrõl teszek említést: láttam közepes termetû, sárgásbarna kalapú lemezes gombát, melynek kalapját a roppant vékony, szinte spárga vagy drótszál-szerû, szívós, feketésbarna tönkje magasra emelte. Faanyagon, letört ágakon találtam elég sokat a fõleg bükkös-gyertyános szurdokerdõben. A Krébecz-féle Gombaatlaszban nincs hasonló gomba -tudja valaki, mi ez?
A lila pereszke is megjelent, de a Kõ árokban csak két példányt sikerült találni. Viszont rábukkantam néhány nagyra nõtt sárga korallgombára. Errõl azt írja Dr. Krébecz, hogy ehetõ, de az ágvégeit le kell vágni és eldobni, különben hasmenést okoz. Elég sok sárga gereben is nõtt a gyalogút mellett. Ez egyébként ritka errefelé, de a rengeteg esõ megfigyelésem szerint olyan fajokat is elõhoz, melyeket más idõszakokban nem látni. A sárga gerebengombát a legtöbb gombászkönyv jónak, ehetõnek minõsíti. Dr. Krébecz szerint viszont kissé rágós, kissé fanyar, és az idõsebb példányok meg is árthatnak. Ahol sok terem és rendszeresen szedik, csak forrázva szokták fogyasztani, mivel az csökkenti a fanyar ízét.
Így hát sem a gyönyörû korallgombákat, sem a sárga gerebeneket nem tettem a szatyromba.
Megemlítem, hogy egy elhalt fatörzsön, magasan a föld felett szintén láttam valami ágas-bogas, fehéres-sárga, korallgombához hasonló képzõdményt. Fán növõ korallgombáról a könyveim nem tudnak. Vajon, mi lehetett ez a gomba?
Ráleltem aztán néhány párducgalócára, ami hallucinogén méreganyagot tartalmaz, azonban az általa kiváltott hallucinációk -ellentétben pl. a légyölõ galócáéval- kellemetlenek, ijesztõek Dr. Krébecz szerint.
Végül "szembejött", aminek igazán megörültem: nagy foltban sötét trombitagomba bújt elõ az avar közül. Ez a környezetébe beleolvadó, feketés színû, barátságtalan, gyanús kinézésû gombácska az egyik legértékesebb az ehetõ gombáink között. Szárítva egyedülálló, kitûnõ aromája van. Jó fél szatyornyit leszedtem azzal, hogy "ennyi elég is lesz"
De tévedtem: lett még egy találkozásom a sötét trombitával tegnap délután.
A Kõ árokból átmentünk Vinye vasúti megállóhoz. Ez nagyjából félúton van Csesznek és Fenyõfõ között, az erdõ mélyén. A környéke híresen jó gombászhely, és éppen ez a baj. Ugyanis boldog-boldogtalan szedi ott a gombát, nemcsak a helyiek, hanem nagyon sok gyõri is. Mikor megérkeztünk, egy család már szatyrokkal a kézben járta járta a tölgyes szálerdõt. Ebben az erdõben vannak mohás, feltehetõen savanyú talajú foltok, "vargányás" helyként van számon tartva. Vargányát ugyan egyet se találtam (rég leszedték már elõlem), viszont iszonyú sok volt trombitagomba. Tehát, újra elkezdtem "trombitálni", és abba se hagytam addig, míg tele nem szedtem a másik szatyromat is. Lépten-nyomon galambicákba is lehetett botlani -ez a nemzetség mindenfelé nagyon gyakori, és tömegesen terem. Tapasztalatom szerint ha semmi más jelentõsebb gomba nem található, galambgombákat akkor is nagy számban láthatunk. Sajnos, a sok szép, pirosas kalapú gomba mind hánytató galambgomba (Russula emetica) volt. Csak egyetlen kékhátút sikerült "kicsikarni" Leszedtem egy érdekes, fehéres színû, vaskos kalapú, robusztus tönkû tejelõgombát is. Tejnedve égetõen csípõs volt -ez a gomba bizonyára nem ennivaló.
Viszont a tejelõk közül sok kenyérgomba fordult elõ a tölgyesben. "Mesterem" szerint ez az ehetõ gomba nem a legjobb ízû. Mivel úgyis sok volt már a gombám, a "kenyérkéket" a helyükön hagytam.
Érdekes módon õzlábakat nem láttam itt, holott már szezonja van, a gönyûi erdõben kosárszám lehet "aratni" a kalapokat. Cserébe ebben az erdõben is sok volt a gyilkos galóca -remélhetõleg nincs õrült, aki leszedi ezeket. Találtam még fakólila pókhálósgombákat, megvizsgálás után természetesen eldobásra kerültek.
Sötét trombitáim most tálcákon a cserépkályha tetején száradnak. Õszintén örülök nekik!
