Bioszféra

Tapasztalatom szerint ahol sötét trombita gomba van, ott vargánya és rókagomba is szokott lenni. Persze nem mindig egyszerre tobzódnak. A Bükkösökben kisebb számban vannak vargányák, mint a gyertyános tölgyesekben (általában). A Bükkösök nyári vargányára igazán csak hõségnapokban, és kora õsszel jók, ugyanakkor a mészkerülõ ( csak vulkanikus kõzeten elõforduló , ritkább formáció)) bükkösökben õsszel ízletes , és vörösbarna vargányák vannak, ez a tölgyesekben nincs... Répáshuta igen érdekes hely! Hatalmas mészkõtömbök lábánál, ugyanakkor nem kis területen található ott (is) riolittufa (extra gombás, vulkanikus alapkõzet!) , és más formációk (lökvölgyi formáció) Ezek is több helyen kellõen kisavanyodott, jó gombás erdõket nevelnek. De még a mészkõ alapon sem mindig meszes a talaj. Az erdõtalaj ph- ja sok dolog összetevõjébõl alakul ki. Képes mészkõ alapon is a felszín felõl kisavanyodni a talaj. Ez a terepadottságoknak, tarvágásoknak, fafajtáknak, és még jópár dolognak köszönhetõ. Tapasztalatom szerint ilyen helyeken a mozaikos talaj a jellemzõ. Ezt a különbözõ növénytársulások változásából, és a gombafajokból állapítható meg. Kis távolságon belül egyik részen csak változékony, cékla, sátán...stb tinóru van, kicsit odébb már trombita, vargánya, róka a jellemzõ. Mindenesetre tény, hogy erõsen savanyú talajok (légyölõ galóca, ízletes vargánya) csak vulkanikus talajon alakulnak , hazánkban szinte kizárólag bükkösökben, de leginkább fenyvesekben. A földtan témát csak a felszínen kapargattam, inkább csak a gombáink szempontjából kellõen kisavanyodott talajú erdõk szempontjából. Érdemes utána olvasni, nagyon sokrétû téma, külön témakör lehetne a növénytársulások , amik szintén a jó gombás élõhelyek ismérvei. Érdemes belemélyedni a témába... Az Õrség, vagy a Zemplén bizonyosan még több kellõen savanyú talajú erdõvel rendelkezik , de van a Bükkben, bükkalján is éppen elég. Külön témakör lehetne a bronzos vargányás, császár galócás savanyú talajú bükkaljai tölgy régió, ami szintén tufa háton tanyázik.