A gombász "mesterséget" igenis meg lehet tanulni jó könyvekbõl, csak nagy odafigyelés és óvatosság szükséges hozzá. Minderre én magam vagyok a példa: 13 éves korom óta nagy élvezettel elolvastam minden gombahatározót,…
A gombász "mesterséget" igenis meg lehet tanulni jó könyvekbõl, csak nagy odafigyelés és óvatosság szükséges hozzá. Minderre én magam vagyok a példa: 13 éves korom óta nagy élvezettel elolvastam minden gombahatározót, nagyközönségnek szánt gombászkönyvet. A jellegzetes, nehezen összecserélhetõ, jó ehetõ fajok közül egyiket a másik után próbáltam ki -sok hezitálás után, "icirit-picirit" félve. Soha nem kaptam gombamérgezést.
Szerintem a hobbi-gombaszedésnek két aranyszabálya van: elõször is, csak az általunk kipróbált, biztosan ismert fajokat keressük és gyûjtsük. Szigorúan tilos mindenféle ismeretlen gombát összeszedni, és aztán azon agyalni, vajon melyik jó, melyik nem.
Ha nem találunk a biztosan ismert fajokból, gomba nélkül megyünk haza akkor is, ha utunk során több mázsa különféle gomba mellett haladtunk el.
A természet szeret játszani, mindig vannak furcsa, atípusos egyedek. A gomba nem mindig úgy néz ki, ahogy az a "nagykönyvben" meg van írva. Ezért, ha csak a legkisebb kétség is felmerül, hogy a talált gomba az, aminek véljük, akkor bizony el kell dobnunk!
A vizsgázott gombaszakértõkrõl annyit, hogy én ilyen szakemberrel még nem találkoztam. Régebben állítólag piacokon elõfordultak. Ha "magyar módra" még szórakoznak is a hatóságok (lásd elmeorvosi vizsgálat) azzal a kevés elhivatott emberrel, aki nyilván kevés pénzért ilyen óriási felelõsséget vállal, akkor nincs min csodálkozni... De megmondom õszintén ha elérhetõ lenne is, én az általam nem ismert, de a szakértõtõl jónak mondott gombát se merném megenni.
A gyilkos galócát pedig mindenkinek ismernie kellene, aki kijárta az általános iskolát! Hiszen olyan egyszerû... Zöldesbarnás kalapú, vékony húsú, fehér lemezû és tönkû, karcsú, nem túl nagy gomba gallérral, bocskorral (A bocskor nem mindig látható jól, gyanú esetén direkt "rá kell keresni")
Tölgyesekben terem a nyári és kora õszi idõszakokban, egyesével, de leggyakrabban több példány is egymás mellett.
Tegnapi gombász túrámon különösen sokat láttam a gönyûi erdõben. Isten az atyám, összeborzadtam...
A gombászatot gyakorlat nélkül, kellõ terepen töltött idõ nélkül nem lehet megtanulni, a könyvek alapvetõ segítségek természetesen. Osztom az általad leírtakat, nagyon fontos még sok esetben az élõhelyre is figyelni.
Vigyázni kell az õzlábgombákkal, a nagy õzláb biztonsággal fogyasztható. Az elmozdítható gallér, peremes gumós tönkbázis, kígyóbõrszerû tönk mintázat az ismertetõ jele többek között. A piruló õzlábra nagyon figyelni kell!! Hasonló fajok vannak , amik között mérgezõ is akad, illetve a "megárthat " kategória. Ilyen a kerti õzláb is, de van ám sokkal veszélyesebb fajta : Chlorophyllum molybdites
A kis, szegfûgomba méretû õzlábak között amatoxint tartalmazó is van, kerülni kell. Szintén kerülni kell a pókhálós gombákat, hatalmas fajcsoport, jónéhány mérgezõ, és bizonytalan, ismeretlen hatású faj található közöttük.
A vöröses nyálkásgombát kedvelem, csakúgy mint a rizike féléket, bátran ajánlom, nagyon felületes aki bármivel is képes összetéveszteni.
Donnie! OK, de kifejezetten magasabb régiók miatt írtam, (5 - 600 m felett), jellemzõ hogy a szezon alacsonyabb régiókban indul, majd egyre magasabb, hûvösebb területekre terjed át, miközben az alacsonyabb részek már kiszáradnak, a magasabb területeken akkor van elég hõösszeg, és ott még van nedvesség.(Persze sokat számít a szélnek kitettség, tájolás is.)
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 45. sorozata
