A biológia tanárnõrõl jut eszembe, hogy hiszen neki "hivatalból" ismernie kellett volna legalább a legfontosabb mérges, illetve ehetõ gombákat. Dr. Krébecz Jenõ, akinek gyönyörû akvarelleket tartalmazó gombaatlaszt…
A biológia tanárnõrõl jut eszembe, hogy hiszen neki "hivatalból" ismernie kellett volna legalább a legfontosabb mérges, illetve ehetõ gombákat.
Dr. Krébecz Jenõ, akinek gyönyörû akvarelleket tartalmazó gombaatlaszt köszönhetünk, azt írja könyvében, hogy például a gyilkos galócát mindenkivel meg kéne ismertetni már az iskolában. Nagyon igaz!
Bár az emberek többségérõl általában "lepattog" az iskolai tananyag felnõtt korukra, nem kell feladni a reményt, hogy az igazán "fejbe sulykolt" ismeretek megmaradnak, illetve élõ, gyakorlati készséggé válnak a késõbbiekben. És ezzel életeket lehet megmenteni.
Hála Istennek, igazán súlyosan, halálosan mérgezõ gombafaj csak néhány van Magyarországon: a gyilkos galóca és a fehér gyilkos galóca, a vörhenyes õzlábgomba és a redõs papsapkagomba. Ezek tartalmaznak sejtmérgeket, amelyek a nemes szerveket (máj, vese, szív) tönkrevágva gyakran kínos halálhoz vezetnek még az orvostudomány mai fejlettsége mellett is.
Fõleg a gyilkos galóca veszedelmes, amirõl azt olvastam, hogy egyetlen, közepes nagyságú példánya 3 ember halálos adagját tartalmazza a sejtméregbõl.
Ezt a gombát valóban ismernie kéne mindenkinek gyerekkorától fogva. Egyáltalán, a galóca alkatú gombákat eleve a legnagyobb óvatossággal kell kezelnie minden gombaszedõnek. A közepes termetû, viszonylag karcsú tönkû, lefelé szélesedõ lemezû, lágy húsú lemezes gomba eleve gyanús kissé, s ha ehhez még hófehéren maradó lemezek és hús társul, meg kell szólalnia a vészcsengõnek a fejben. Fehér lemezû gombát a magam részérõl az egy nagy õzláb kivételével nem szedek. A bocskor meglétére vagy hiányára nem szabad hagyatkozni, mert tapasztalatom szerint ez lehet eleve fejletlen, vagy annyira lent helyezkedik el a tönkön, hogy a gomba letörése/levágása után nem találjuk meg.
A vörhenyes õzlábat talán úgy kerülhetjük el, hogy általában óvakodunk az apró termetû lemezes gombáktól, fõleg, ha azok világos szinezetûek (kivétel a szegfûgomba) A papsapkagomba pedig elég fura kinézetû ahhoz, hogy az emberek többsége fel tudja ismerni, illetve, hogy ne legyen kedve megenni.
Van néhány magas muszkarintartalmú gombafaj -suslykák, parlagi tölcsérgomba, nagy fehér tölcsérgomba, melyek szintén okoztak már halálos mérgezést. De a muszkarin teljesen más tipusú méreg, mint például az amanitin. A vegetatív idegrendszerre hat, és szerencsére nagyon jó ellenmérge van: az atropin, mellyel biztosan meggyógyítható a mérgezett, feltéve, hogy idejében kezelésben részesül. A susulykákat és a parlagi tölcsérgombát is elkerülhetjük azáltal, hogy nem szedünk apró termetû gombákat. Ha nem tudunk lemondani a mezei szegfûgombáról, akkor annak küllemét, jellegzetes illatát mélyen az agyunkba kell vésnünk, és bármilyen szaporátlan is a szedése ilyen módon, bizony minden egyes példányt egyenként meg kell vizsgálnunk, mielõtt kosárba tennénk. Ezzel a gombafajjal rengeteg baj történt már, én nem is keresem, nem fogyasztom.
Hangsúlyozom, hogy van legalább 8-10, igen jól elkülöníthetõ, súlyosan mérgezõ gombával nagyon nehezen összecserélhetõ, ráadásul gyakori, és jóízû gombafaj, melyet jó laikus gombaismerõ is teljes biztonsággal gyûjthet, fogyaszthat. Ilyen például a nagy õzlábgomba, az ízletes vargánya, a vörös érdestinóru, a fenyõtinóru, a rizike, a kerti csiperke, a lila pereszke, a sötét trombitagomba, a gyapjas tintagomba, az óriáspöfeteg (és nyilván van még néhány, egyelõre ennyi jutott eszembe) Ez a paletta a kényes ízlést is ki kell elégítse, több gombafaj fogyasztására egyszerûen nincs szükség!
Én nagyjából ezeket a fajokat keresem, mégpedig célzottan. Az ember tudja, milyen évszakban, milyen termõhelyen, milyen veszélytelen fajok várhatók. Ha talál ezekbõl, jó -ha nem talál, gomba nélkül megy haza.
A többi gomba számomra csak érdekesség: meghatározom, majd eldobom õket.
Nagyon komoly hibát követsz el, és egy igen értékes, gyakori, tömeges gombát hagysz ki, ha lemondasz a szegfûgombáról! Ne tedd, ha nincs gond az érzékszerveiddel, gondolok itt a tapintás, szaglás, látás funkciókra! A legközkedveltebb, leggyakoribb, és talán legrégebben gyüjtött, egyik legértékesebb gombáról van szó. Szinte mindenki ismeri, szinte mindenki biztosan el tudja különíteni más gombáktól, te miért ne tudnád? Túlmisztifikálod kissé a gombamérgezés veszélyét,persze egyetértek, nem lehet eléggé hangsúlyozni , hogy gyakorlatlan, és a szedett gombát biztosan elkülöníteni a hasonló mérgezõ gombáktól nem tudó egyén ne gyûjtsön gombát! Sajnos vannak olyanok akik mindezek ellenére gyüjtenek, és ha egy gombavizsgálóhoz elviszik gyakran kuka az egész, mert persze arra sincs gondjuk hogy legalább elkülönítve, törés mentesen gyüjtsenek, így a kukba landol a jó is. De így aztán senki ne gyûjtsön gombát, mindenféle ismeret nélkül, mindent összerámolva!

Sok barom van az erdõn, mezõn, sok felrugdalt, széttaposott gombát látni.
Visszatérve a szegfûgombára: Már ha leszakítod is szíjjas, szálas, szára van, mérgezõ ilyen hasonmása nincs! Illata sajátos, fûszeres. Nincs ilyen hasonmása. A lemezeinek jellemzõ képe is hamar memorizálható.
Nekem a kertem mögötti fás, csalitos rétre kell csak kimennem, állandó szegfûgomba telepek vannak ott, annyi van szinte minden évben ami nekem, nekünk elég. Ollóval szedem, azzal vágom a szárát, így nem sérül a gombatelep. Ajánlom figyelmedbe egy másik nagyon értékes réti gombát, a lilatönkû pereszkét. Ezt sem téveszted soha semmivel ha egyszer megismerted. Jó évben ebbõl is kiszolgál az említett helyem. Van pár erdei fenyõ a közelben , azok alatt rendszeres a rizike, ha kedvezõek a feltételek. Csiperke is van elég (nem rajongok érte veszettül). A nagyvadakért erdõre szoktam menni, a Bükkbe: Vargánya, rókagomba, galambg., stb.
A felületesen gyüjtögetõ gombász mindig veszélyben van, tehát az öntelt felületes rutinnak is van komoly hátulütõje, a kellõ óvatosság alapvetõ dolog.
VáraljaMet !
LinkItt filózok, hogy a rókagombás, vagy a vargányás helyre menjek, holnap meg kéne nézni valamelyiket. A rókára jóval nagyobb az esély, de én meg a vareszokra vágyom inkább

.
A 2010 - es szezon volt igazán pazar felénk utoljára. A tavalyi érdekes volt. Nyár elején szinte mindig volt jó étkezési gomba arzenál, de vargánya mindig csak viszonylag kevés. Azokat a szezonokat szeretem, amikor hosszabb szárazság, és nyári meleg után ázik be az erdõ a nyár derekán, végén. Ilyenkor robbanásszerû vargánya hullám van, szinte egyszerre jönnek, nem mint szárazság mentes nyárelõn. Ilyenkor aztán fel lehet tölteni a készleteket.

Persze a hosszú , sok friss gombás szezon is nagyszerû. Nálunk is kijött a vargánya tavaly novemberben, de csak egy -egy helyen volt említésre méltó mennyiség a környéken, azok éppen nem az általam látogatottak.

Mindig irigykedve nézem a dél Dunántúlt! Jópár éve neten is követem, fórumokon a gombafelhozatalt, és felétek gyakori az október körüli vargányahullám. Nálunk vagy nincs elég csapi, vagy éppencsak annyival hûvösebb az idõ hogy itt már nem jön ki.

Persze ritkább években itt is van, de általában október elején vége a dalnak, ha van kora õszi szezon egyáltalán. Persze itt is van okt. - novemberi szezon is, de inkább csak 5 - 600 méter fölött, bükkösökben, esetleg fenyõ alatt, az ízletes vargánya szereti a kései idõszakot. Én olyan "magasságokba" gombász célzattal nem nagyon járok. Legyen jó szezonunk!

Biztató a következõ idõszak, csak a nagy böszme szél ne fújjon sokáig.