Azt senkinek sem ajánlanám, hogy mindenféle gombaismeret híján szedje és egye a gombát. De azt hiszem, mára már annyira átment a köztudatba a gombamérgezés veszélyessége a szinte minden évben elõforduló tragikus esetek…
Azt senkinek sem ajánlanám, hogy mindenféle gombaismeret híján szedje és egye a gombát. De azt hiszem, mára már annyira átment a köztudatba a gombamérgezés veszélyessége a szinte minden évben elõforduló tragikus esetek kapcsán, hogy az emberek túlnyomó többsége nem is mer elkészíteni és elfogyasztani ismeretlen gombákat. A csekély számú kivétel pedig a felfoghatatlanság kategóriájába esik.
Egyébként nem kell feltétlenül vizsgázott szakértõnek lenni a biztonságos gombafogyasztáshoz. A fõszabály, hogy csak olyan fajokat gyûjtsünk, melyeket kifogástalanul ismerünk. Lehet, ilyen faj csak 4-5 van (nekem 8-10), de akkor csak ezeket keressük és szedjük. Ismeretlen gombával "nem állunk szóba" A gombaszedés eszerint nem úgy történik, hogy válogatás nélkül összeszedünk mindent, aztán otthon kiszortírozzuk. Eleve csak az ismerteket szedjük össze!
Nagy segítség, hogy számos igen jó, ehetõ gombafaj egyben nagyon jellegzetes, szinte összetéveszthetetlen. Például a nagy õzlábgomba, a rizike, a lila pereszke, a sötét trombitagomba, a galambgombák,az összes pöfeteg, vagy a már említett gyapjas tintagomba olyan egyedi küllemû, hogy csak igen rossz szemû, rossz megfigyelõképességû gombaszedõ cserélheti össze más gombafajjal. Az ízletes vargánya is elég jellegzetes, és az esetleges összetévesztés sem jár tragikus következményekkel, hisz a csöves termõrétegû gombák között súlyosan, halálosan mérgezõ nincs.
Régebben sokat említették a csiperkefajoknak a gyilkos galócával való összetévesztési lehetõségét. Ezek külleme, nemkülönben termõhelye azonban annyira eltér, hogy csak a bolond cserélheti össze õket. Viszont a csiperkéknél vigyázni kell 2 enyhén mérgezõ fajra: sárguló csiperke és tintaszagú csiperke. Ezekrõl azt írják, hogy rossz, vegyszerre emlékeztetõ szaguk van, mely fõzéskor még erõsödik is. Saját tapasztalat, hogy ez a kellemetlen szag nem mindig elég kifejezett. Egyszer kaptam enyhe, hányásos gombamérgezést életemben: tizenéves voltam, és megettem a tintaszagú csiperkét. Nem volt jó ízû, de meg lehetett enni!
Ami elég veszélyes, az a szegfûgomba szedése és fogyasztása. Bár tûrhetõ megfigyelõképességû ember ezt sem cseréli össze, hiszen színe, szaga, ritkán álló lemezei, szívós tönkje, s nem utolsósorban a termõhelye nagyon jellemzõ.
De felületes, gombát nem kellõképpen ismerõ gyûjtõ susulykákat szedhet hozzá, ezek pedig "muszkarinbombák"
A galócaalkatú gombákat a magam részérõl következetesen kerülöm. A piruló galóca ugyan tipikusnak mondható, mégsem szedem le. Egyetlen fajukat merném elfogyasztani, ez a teljességgel félreismerhetetlen császárgomba -viszont ezzel még sohasem találkoztam.
Szóval, szerintem az a lényeg, hogy csak az általunk jól ismert, a tipikus jegyeket egyértelmûen mutató ehetõ gombákat fogyasszuk. A legkisebb kétség felmerülése esetén a gombát ne szedjük, a leszedett példányokat étkezésre ne használjuk.
Ne gondold, hogy az egészbõl levonva a túlnyomó többséget, a megmaradt szám elenyészõ. Egy hajdani osztálytársnõm egy érettségi találkozón nevetve mesélte, hogy férjével felszedtek zéró gombaismerettel mindenféle gombát és megfõzték, megették. A hideg futkosott a hátamon. Lehet, hogy csak azért maradtak életben, mert az õrangyaluk 10 méterrel valahol eltérítette a gombaszedésük nyomvonalát. A hülye liba egyébként biológia tanárnõ.
Általában a városi ember privilégiuma a gombamérgezés. A falusi, természethez közelebbi ember növény-, gomba-, állat fajismerete lényegesen magasabb, még ha a hivatalos elnevezés helyett gyakran népi elnevezéseket használnak. Az ehetõ fajok tekintetében lehet, hogy ismeretük szûkebb, mint egy gombavizsgáló szakellenõré, de azért õk sem irtják ki a családjukat. A falusi ember általában ismeri a környékükön elõforduló "jó" gombákat, esetleg az olyanokat is, amelyek így - úgy ehetõvé tehetõk. Az összes többi gomba náluk a mérgezõ / nem ehetõ kategóriát jelenti. Az elbizakodott okostóbiás emberekkel van a baj, akik már láttak olyan embert, aki látott már gombát és ezzel már szakértõnek érzik magukat.
Ha valaki azt gondolja, hogy a gombamérgezés olyan, hogy az ember a halála elõtt legalább zabál egy jót és vége, nincs fogalma arról, milyen lehet iszonyú kínok között, leállt vesével, tönkrement májjal haldoklani napokon, esetleg heteken keresztül, tudva, hogy esetleg csak akkor maradhat életben, ha nagyon rövid idõn belül szervdonort találnak neki.
Abba nem hal bele senki, ha fél a gombáktól, abba sem, ha már fóbia szinten még a termesztett gombát sem meri megenni. Ezzel csak néhány jóízû ételtõl esik el.
Ha valaki gyûjtögetõ alkat és szereti a gombaszedést, vigye szedett gombát ellenõrhöz, ott kérdezzen, meg szerezzen be néhány szakkönyvet, esetleg iratkozzon be egy gombaismereti tanfolyamra.
Ha esetleg a szedett gombával valaki nem tud eljutni gombavizsgálóhoz, kisebb baj, ha ki kell dobni a szedett gombát, mint ha belehal.
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 45. sorozata
