Azzal teljesen egyetértek, hogy az ideális demokrácia a 0 K fokhoz (vagy a fénysebességhez) hasonlóan el nem érhetõ, de megközelíthetõ. S tisztességesen törekedni is kell az elérésére. Az ember -és a hozzá hasonló…
Azzal teljesen egyetértek, hogy az ideális demokrácia a 0 K fokhoz (vagy a fénysebességhez) hasonlóan el nem érhetõ, de megközelíthetõ. S tisztességesen törekedni is kell az elérésére.
Az ember -és a hozzá hasonló "falkaállatok"- közösségének az a természetes állapota, hogy van az alfa hím, meg néhány erõs, ügyes egyed, akik végeredményben kisajátítják maguknak a legjobb falatokat és a legkívánatosabb nemi partnereket, a gyöngébbeknek pedig coki!
Azoknak marad a kevés ennivaló, és a vezér áhitatos csodálata (és megbuktatásának örökös vágya)
Az a gondolat, hogy a hatalom nem az alfa hím, a vezér kezében van, hanem a közösség minden
tagja egyformán részesül belõle, messze túlmutat az emberben ott lappangó állati mivolton. Nem állítom, hogy egy autokratikus kormányzati forma adott esetben nem mûködhet megfelelõen, mindenesetre a modern nyugati ember számára a képviseleti demokráciánál jobbat még nem sikerült kitalálni.
"Emberfeletti", emelkedett koncepció, nem csoda, hogy a hús-vér emberek nem mindig tudnak megmaradni a keretei között. Bizony, a választott tisztségviselõk is sokszor visszaélnek megbízatásukkal, és enyhén szólva nem az a szemléletmód van elterjedve, hogy a nép a fõnök, és a választott képviselõk, tisztségviselõk az õ szolgái -inkább fordítva gondolja a többség. S ezzel rögtön kimutatja, hogy nem érti a képviseleti demokrácia alapeszméjét.
Szinte biztos, hogy a törvények sem úgy jöttek létre a ködös elõidõkben, hogy az egymással egyenlõk leültek a kerek asztalhoz, és okos játékszabályokat alkottak a maguk számára. A törvényt is a góré adta, mert rájött: jobb bizonyos dolgokban engednie az alávetetteknek a stabilitás, a status quo érdekében. Ha nem így tesz, örökös lesz a torzsalkodás, és az õ feneke alól is hamarosan kiránthatja a trónszéket valamelyik tehetséges aspiráns. Állandóan nem lehet felülkerekedni a harcban, a hadúr elõbb-utóbb megbukik.
Azután az alárendeltek is hajlamosak a Vezér széles háta mögötti felsorakozásra mind a mai napig.
Hogy régebben is mindent megtudott alattvalóiról az uralkodó, vitatom. Hisz nagyon sok alárendeltjérõl nem is tudott sem a fáraó, sem az arkhón, sem pedig az imperátor (de még a feudális király sem) Népszámlálások, adóösszeírások voltak már az ókorban is, de milyen lehetett ezek pontossága a mai nyilvántartásokkal összehasonlítva?
A korabeli államhatalomnak, hatóságnak korántsem volt annyira kiszolgáltatva az ember, egyszerûen azért, mert ezek elõl könnyû volt elszökni.
Az elmúlt évszázadokban voltak erdõk, magas hegyek, ahol az üldözöttek, szegénylegények elbújhattak. Aki akarta, vagy kényszerítve volt rá, kívül helyezhette magát a társadalmon.
Manapság ez a lehetõség -legalábbis a civilizált országokban- már nincs meg, nincs sherwood-i erdõ. Jó-e ez vajon, vagy sem?
Persze, könnyû azt mondani, hogy tartsa be a törvényt az ember, és akkor nem lesz baj. A törvény betartása azonban korántsem egyformán könnyû mindenkinek. A jóllakott, a vagyonos könnyen tartja be a törvényt, mely mellesleg éppen az õ malmára hajtja a vizet. E tekintetben tehát nincs emberegyenlõség.
De ettõl függetlenül is, a korunkra jellemzõ túlszabályozottság nyomasztó. Persze lehet azzal jönni, hogy a sok szabály a mi érdekünket szolgálja -jólétünk, bántatlanságunk érdekében vannak. Meg kell mondjam, nem nagyon hiszek ebben. Hogy az állam minden mozdulatunkat nyilván tartja, és például tudni akar minden financiális lépésünkrõl, nekem nem tetszik.
Egy banális példa a rátenyerlésre, növekvõ korlátozásunkra: ha néhány évtizeddel ezelõtt légpuskával az elszaporodott galambokra lövöldöztél volna a kertedben, azt mindenki természetesnek vette volna. Manapság ad 1 : állatkínzásért felelõsségre vonnának. Ad 2: a rendõrség valószínûleg "megkapirgálná" a légfegyver tartásának szabályszerûségét.
Thermometer csak egy elhaló visszhang- azt hiszem alapjában a korrumpálódás lehetõsége rontja meg a vezetõk javarészét ÉVEZREDEK ÓTA mert a "sok pénznél jobb a több", a pénzzel hatalmat szerezhetsz és a hatalom még több pénzt fial.
Jogos gondolat hogy a fáraó, arkhón, kormányzó a tájékozatlanabb volt (vélhetõen manipulált nyilvántartások is "megvezették"; mai példája egy "jó könyvelõ" és egy "ügyes ügyvéd" pld. elfedhet szinte bármit) csak hozzávetõleges képet kapott a "hadrafogható" létszámról, terményekrõl, eszközökrõl.
Ettõl függetlenül, bármely korban ha valaki felkeltette a "hatóság" érdeklõdését "kíberek hadát" küldték nyomába aki lesték minden mozdulatát és "élõlánccal", fényjelekkel adtak hírt feletteseiknek.
Ha emiatt az illetõ ismeretlen helyre "meglépett" akkoriban könnyebben megtehette valóban. Innen kétfelé ágazik a "követés". Ha veszélyes ellenfél volt "kutatócsapatokat" küldtek szét mindenfelé akik addig keresték míg rátaláltak, ha folytatta tovább új helyén a rablást vagy lázítást. Ha meghúzta magát, amig lapult a hatalomra nézve elhárult a veszély, békén hagyták. A "lázadásról" még annyit, manapság az elegedetlenkedõnek nem kell illegalitásba vonulnia, a véleménnyilványítás demokratikus szabadsága biztosítja hogy nyílt szervezetbe is tömörülhet. Nagyszerû, éljen a szabadság
Csakhogy... az "átkosban" lehalkítva szólt a Szabad Európa rádió, véleményét mindenki "megtartotta magának" (leszámítva a hangoskodó provokátorokat) legfeljebb a költõ szavaival "itt valahol, ott valahol négy öt magyar összehajol" nem kerültek szem elé. A mai másként gondolkodók VALAMENNYIEN SZEM ELÕTT VANNAK, csoportjaik egymás ellen fordíthatók vagy külön külön felmorzsolhatók. No nem fizikailag az "nem szalonképes" manapság, hanem teljesen legális tiszta törvényes eszközökkel (mindenki tud példát rá) csendesítik el. Ellenõrzésükre nem kellenek szuper eszközök sem, az óvodától kezdve mindenkinek van valamilyen "kísérõlapja" és mindenütt marad nyoma iskoláiban, munkahelyein, bankban, orvosnál (egy átlagpolgár "betegéletútja" tartalmaz minden kezelést, mûtétet, orvosait, gyógyszerezését, azt is hogy mikor mit és hol váltott ki) bankszámla adószám révén pontosan felmérhetik életviszonyait, kártyás vásárlások nyomán hol mikor mit és mennyiért vásárolt. Bárkinek végigkövethetõ élete és "profilképe" is kialakítható. Mai eszközeink felgyorsítják ezt a folyamatot, amire régen még "kartotékok" és "utánajárók" voltak akik összeszedtek minden elérhetõ információt a "célszemélyrõl". Kétséged ne legyen ez a már fáraók korában is így lehetett és mindenütt ahol irányított emberi közösségek voltak. A hírszerzést már Szun Ce is a legfontosabbnak tekintette mert úgy vélte, jobb ha az ellenfél csak akkor veszi észre, hogy veszített, amikor már késõ... Koreában is úgy tartották "a legkisebb ottfelejtett parázs is tûzvészt okozhat" ezért bárhol fel kell kutatni és el kell taposni. A fáraónak is voltak bizonyára "erre szakosodott" papjai.
A vezetõk szelekciója a régi idõkben valóban a kiemelkedõ testi/szellemi képességeken alapult, számított és ma is sokat számít a karizmatikus megjelenés, bár manapság egy gnóm is aspirálhat vezetésre ha jó kapcsolati köre és erõs anyagi bázisa van. Az se baj ha nem ért semmihez de képes megfizetni tanácsadóit. Hogy aztán a tanácsadók javarészt érdekük és alvezéreik érdekének megfelelõen adják tanácsaikat, istenem, "nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját". Egy teljesen pártatlan, szinte "földönkívüli" testületnek kellene kiválasztani a vezetõket szellemi-morális-pszichikai képességeik és szerénységük alapján. Plutarkhosz ír egy kiváló vezetõ athéni államférfirõl akinek hagyatékában halála után csak személyes háztartási tárgyakat és öreg fegyvereket találtak, kiderült semmilyen nagy értékû vagyontárgyat nem szerzett több évtizedes mûködése alatt.Ez a ritka kivételek egyike mint késõbb pld. Mahatma Gandhi volt.
