Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 45. sorozata
Azzal teljesen egyetértek, hogy az ideális demokrácia a 0 K fokhoz (vagy a fénysebességhez) hasonlóan el nem érhetõ, de megközelíthetõ. S tisztességesen törekedni is kell az elérésére. Az ember -és a hozzá hasonló…
Azzal teljesen egyetértek, hogy az ideális demokrácia a 0 K fokhoz (vagy a fénysebességhez) hasonlóan el nem érhetõ, de megközelíthetõ. S tisztességesen törekedni is kell az elérésére.
Az ember -és a hozzá hasonló "falkaállatok"- közösségének az a természetes állapota, hogy van az alfa hím, meg néhány erõs, ügyes egyed, akik végeredményben kisajátítják maguknak a legjobb falatokat és a legkívánatosabb nemi partnereket, a gyöngébbeknek pedig coki!
Azoknak marad a kevés ennivaló, és a vezér áhitatos csodálata (és megbuktatásának örökös vágya)
Az a gondolat, hogy a hatalom nem az alfa hím, a vezér kezében van, hanem a közösség minden
tagja egyformán részesül belõle, messze túlmutat az emberben ott lappangó állati mivolton. Nem állítom, hogy egy autokratikus kormányzati forma adott esetben nem mûködhet megfelelõen, mindenesetre a modern nyugati ember számára a képviseleti demokráciánál jobbat még nem sikerült kitalálni.
"Emberfeletti", emelkedett koncepció, nem csoda, hogy a hús-vér emberek nem mindig tudnak megmaradni a keretei között. Bizony, a választott tisztségviselõk is sokszor visszaélnek megbízatásukkal, és enyhén szólva nem az a szemléletmód van elterjedve, hogy a nép a fõnök, és a választott képviselõk, tisztségviselõk az õ szolgái -inkább fordítva gondolja a többség. S ezzel rögtön kimutatja, hogy nem érti a képviseleti demokrácia alapeszméjét.
Szinte biztos, hogy a törvények sem úgy jöttek létre a ködös elõidõkben, hogy az egymással egyenlõk leültek a kerek asztalhoz, és okos játékszabályokat alkottak a maguk számára. A törvényt is a góré adta, mert rájött: jobb bizonyos dolgokban engednie az alávetetteknek a stabilitás, a status quo érdekében. Ha nem így tesz, örökös lesz a torzsalkodás, és az õ feneke alól is hamarosan kiránthatja a trónszéket valamelyik tehetséges aspiráns. Állandóan nem lehet felülkerekedni a harcban, a hadúr elõbb-utóbb megbukik.
Azután az alárendeltek is hajlamosak a Vezér széles háta mögötti felsorakozásra mind a mai napig.
Hogy régebben is mindent megtudott alattvalóiról az uralkodó, vitatom. Hisz nagyon sok alárendeltjérõl nem is tudott sem a fáraó, sem az arkhón, sem pedig az imperátor (de még a feudális király sem) Népszámlálások, adóösszeírások voltak már az ókorban is, de milyen lehetett ezek pontossága a mai nyilvántartásokkal összehasonlítva?
A korabeli államhatalomnak, hatóságnak korántsem volt annyira kiszolgáltatva az ember, egyszerûen azért, mert ezek elõl könnyû volt elszökni.
Az elmúlt évszázadokban voltak erdõk, magas hegyek, ahol az üldözöttek, szegénylegények elbújhattak. Aki akarta, vagy kényszerítve volt rá, kívül helyezhette magát a társadalmon.
Manapság ez a lehetõség -legalábbis a civilizált országokban- már nincs meg, nincs sherwood-i erdõ. Jó-e ez vajon, vagy sem?
Persze, könnyû azt mondani, hogy tartsa be a törvényt az ember, és akkor nem lesz baj. A törvény betartása azonban korántsem egyformán könnyû mindenkinek. A jóllakott, a vagyonos könnyen tartja be a törvényt, mely mellesleg éppen az õ malmára hajtja a vizet. E tekintetben tehát nincs emberegyenlõség.
De ettõl függetlenül is, a korunkra jellemzõ túlszabályozottság nyomasztó. Persze lehet azzal jönni, hogy a sok szabály a mi érdekünket szolgálja -jólétünk, bántatlanságunk érdekében vannak. Meg kell mondjam, nem nagyon hiszek ebben. Hogy az állam minden mozdulatunkat nyilván tartja, és például tudni akar minden financiális lépésünkrõl, nekem nem tetszik.
Egy banális példa a rátenyerlésre, növekvõ korlátozásunkra: ha néhány évtizeddel ezelõtt légpuskával az elszaporodott galambokra lövöldöztél volna a kertedben, azt mindenki természetesnek vette volna. Manapság ad 1 : állatkínzásért felelõsségre vonnának. Ad 2: a rendõrség valószínûleg "megkapirgálná" a légfegyver tartásának szabályszerûségét.
