OFF Korábban is untattam már a fórumot hogy nagyon itt az ideje az aszteroida-bányászat kifejlesztésének mert aggasztóan csökkennek földi készleteink. Ezt még azelõtt meg kell tenni mielõtt az ehhez szükséges technika…
OFF
Korábban is untattam már a fórumot hogy nagyon itt az ideje az aszteroida-bányászat kifejlesztésének mert aggasztóan csökkennek földi készleteink. Ezt még azelõtt meg kell tenni mielõtt az ehhez szükséges technika legyárthatatlan lesz a nyersanyaghiány miatt.
Ma reggel olvastam egy újabb cikket hogy tíz éven belül elfogy az indium mely az elterjedt érintõképernyõ, jobb hatásfokú napelemek stb. gyártásához szükséges. Na persze kinek kell az érintõképernyõ? Kinek kell géntechnológia? Kinek kell CT, MRI? Kinek kell "nagy hadronütköztetõ"? Azelõtt is "elvoltunk" nélkülük. Az élet minden területén terjed a gyors és jó hatásfokú elektronika alkalmazása kutatási, társadalomirányítási, katonai, orvosi, energiatermelõ- általában a földi élet egyre szélesebb területén. Eljöhet az idõ- ha meghibásodik egy ilyen kütyü NEM LESZ MIVEL PÓTOLNI javítani és fantasztikus eszközeink hasznavehetetlen lommá válnak. Nem a ma olvasott cikkbõl hanem egy 2010-es keltezésûbõl idézek: "Az LCD televíziók és monitorok, valamint az érintõképernyõk gyártói aligha örülnek felhõtlenül a növekvõ eladási számoknak. Ugyan folyamatosan gyarapodik a bevételük, de az ágazat gyakorlatilag a saját sírját ássa. A növekvõ kereslettel ugyanis fokozatosan csökken a LCD és plazmakijelzõk, valamint az érintõképernyõk készítéséhez szükséges fémmennyiség. Különösen az indium fogy rohamosan." Az "okostelefon" eltûnése Link még hagyján. A mai jó hatásfokú napelemek gyengébb teljesítménnyel de aluminiumoxiddal is mûködnek. A lényeg nem is az érintõképernyõ eltûnése, hanem maga a "trend" - fogy a Föld nyersenyagkészlete.
Józan ésszel belátható hogy a ritkaföldfém készleteink kimerülését idõvel követi a többi kevésbé "egzotikus" alapanyag mint alapvetõ fémek nyersanyagok, fosszilis energiahordozók. Hétköznapi hasonlattal, ha egy barkácsolónak elfogy a lemezcsavarja, helyettesíti közönséges facsavarral, ha az is elfogy szeggel pótolja amíg van, aztán marad a ragasztás majd a "száraz" illesztéses-csapolásos kötésmód végül a kõkorszakot idézõ madzagos kötözés. ÉS - ez csak egy parányi szelete a leendõ problémáknak. Valszeg nagy zûrzavar lesz de nem omlik össze rögtön a földi társadalom mert még vissza lehet térni optikai-mágneses adattárolás helyett a klasszikus "papíralapú" lyukkártyás rögzítésre-tárolásra a felsorolhatatlanul sokféle (kutatás-orvoslás-bankolás-közösség alapvetõ igényei mellett) adatfeldolgozás-tárolás esetében. "Átvezetésük" ideiglenes káoszt és zûrzavart okozhat hiszen már egy számítógépes átállásnál is sok a probléma mire "beüzemel a rendszer". Ezt követheti idõvel az élet minden területén alkalmazott korszerû elektronikai eszközök eltûnése, a fejlesztések, tudományos kutatások leállása és minden más területen hírközléstõl a hétköznapi életig. Elsõ lépcsõben kb. az 1920-as évekbe eshetünk vissza. A mechanikus számológép (dolgoztam asztali "tekerõs" kalkulátorral, logarléccel is épültek hidak) elvégezhet sok számítást bár lassan és kevésbé pontosabban mint ma egy olcsó kézi kalkulátor. Vannak kiváló mechanikus-pneumatikus "logikai kapcsolások" melyek folyamatot jól szabályozhatnak ám kb. a tojásfõzõ mechanikus óra pontosságával, a nanoszekundumos adatfeldolgozásnak "annyi". Még sok terület van nem sorolom. Aki korombeli, az láthatta a csodálatos változásokat, de azt is hogy az utóbbi ötven évben szinte teljesen az elektronikára lett utalva az emberek élete márpedig a jó hatásfokú elektronika létrejötte és léte a ritkaföldfémekre van alapozva. Eljöhet újra a gõz-és pneumatikus gépek korszaka- amíg lesz hozzájuk nyersanyag és energia. Nem rémlátomás szerintem, amilyen gyorsan fejlõdött az emberiség, ugyanolyan gyorsan visszaeshet ha nem oldják meg a lehetõ leggyorsabban az "ûrbányászatot". Azonban ennek kifejlesztéséhez is kellenek a ritkaföldfémek, ezért a "kényelmi" eszközök jó ideig eltûnhetnek ennek prioritása miatt. Nem tudom utódaink hogy fognak élni, remélhetõleg nem fogják átkozni elõdeiket amikor bozótban lesznek kénytelenek "kutatást végezni" élelem után. NEM politikai éllel mondom, az ún. fogyasztói társadalom és a "tervezett elavulás" közönséges pazarlás. Jelmondata a "Buy baby buy"~VÁSÁROLJ, folyamatosan cseréld eszközeid újabbra korszerûbbre divatosabbra. Az én idõmben még ronda ormótlan eszközöket használtunk (fõoka a technika akkoriban nyugaton-keleten egyaránt alacsony szintje volt) de akár húsz évig is mûködtek. Nem kellett párévente lecserélni, lehetett javítgatni ami könnyen ment mert egyszerûek voltak, ma javítás helyett olcsóbb ha újat veszel. A fogyasztói társadalom létalapja hogy keringjen a pénz, pezsegjen a gazdaság növekedjen a GDP (és a PROFIT) hát mindenki cserélje le 4-5 évente eszközeit - amíg LESZ MIBÕL legyártani azokat. Csakhogy lassan elfelejtjük hogy ma már enni is csak addig tudunk "amíg van a boltban". Ha "kiürül a bolt", nem tudjuk feltölteni kamránkat, megeshet hogy újra meg kell tanulnunk faekével szántani és kõvel bunkóval csapdaállítással vadászni... T. Modik, lehet hogy a Társalgóban lenne a helye, de sztem erõsen érinti a Bioszférát...
ON
Jó napot jó kedvet Bioszféra/Metnet 
[az off-szakaszt kérésre olvashatóvá tettem. :-) ervin]
Nekem is az a véleményem, hogy a csucstechnológiás berendezések elpazarlása vérlázító ostobaság. Ez, a posztmodern kapitalizmus néhány sajátságával egyetemben nyilván röpke epizód lesz az emberiség történetében. "Rágörcsölt" a világ erre a gondolkodásmódra, de majd kénytelen lesz észre térni.
Hogy mennyire másképp volt ez a viszonylag nem távoli multban, arra álljon itt egy példa az én életembõl: nagyapámtól örököltem egy gyönyörû sulyhajtásos, negyedütõs ónémet ingaórát.
Pozsonyi manufakturában készült, hozzávetõlegesen az 1800-as évek közepe táján. Azoknak az idõknek az ilyen mechanikus szerkezetek voltak a csucstechnológiai termékei. Jól összerakták az órát, azt meg kell hagyni. S idõtálló anyagokból készült. Több, mint 150 éve jár gyakorlatilag megállás nélkül, kifogástalanul. Azt hiszem, fog is még legalább ennyi ideig szolgálni. Az órás 10 évente kitisztítja, megolajozza a szerkezetet, nincs vele semmi gond.
Ilyen tartósságra kellene törekednie korunknak is. Meg a knowhow eszmei megbecsülésére, persze. Az ingaóra tokja díszes, faragványos-veretes. Az ingasuly vésett, aranyozott. A precíz szerkezet megérdemli a mûvészi kivitelt.
Az, hogy olyan szerkezeteket szívfájdalom nélkül dobunk a szemétre, melyek az én gimnazista koromban sci-fi ábrándnak tûntek volna, egyszerûen agyrém, rémálom. Mekkora csoda volt akkor még az otromba, primitív hunor kalkulátor is! Most meg a mikroprocesszor gond nélkül megy a pocsékba.
Képtelenek vagyunk felfogni a sok szürkeállományt igénylõ termékek értékét. Láttam már utcai porban hentergõ antibiotikum tablettákat is. Elsõ gondolatom az volt, ezek száz éve a biztos halálra ítélt emberek életét menthették volna meg, most meg rajta tiprunk.
Szóval, divatszóval élve, felfogásbeli paradigma-váltásra volna szükség. Ennek jelmondata: megjavítani, nem kidobni! Amellett, tartósat gyártani!
A mostani izzólámpák ki szoktak égni néhány hét, de legfeljebb pár hónap után. Holott az én nagyszüleimnél még láttam olyan tejüveg burás izzót, mely még a háboru elõttrõl származott, és a 90-es évek elejéig világított! Persze, az ilyenek sorozatgyártása nem éri meg a tõkésnek.
A ritka fémeket pedig vissza is lehetne nyerni a kidobott berendezésekbõl. Biztosan ki lehetne dolgozni technológiát erre is. Az aszteroida-bányászat érdekes ötlet, de ésszerû takarékosság mellett még jó ideig nem lesz szükség rá.