Köszi az elismerést és a segítõ szándékot!
A légy"nyelvtõl" elállt a lélegzetem, gratulálok hozzá!!!
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 45. sorozata
Hihetetlen szúnyog-invázió van. Szinte "Hitchcocki mennyiségben" lebegnek fényes nappal is az ablakok elõtt bejutást keresve. Ha a kertben dolgozom, felhõkben rajzanak köröttem. A repülõgépes szúnyogirtást…
Hihetetlen szúnyog-invázió van. Szinte "Hitchcocki mennyiségben" lebegnek fényes nappal is az ablakok elõtt bejutást keresve. Ha a kertben dolgozom, felhõkben rajzanak köröttem. A repülõgépes szúnyogirtást tisztességesen megsûrítették (a szokásosnál többször és szinte a háztetõket súrolva "mûrepül") Látszólag nincs sok hatása bár lehet hogy tízszer ennyi lenne nélküle. Szerencse hogy a szúnyogriasztót minden szúnyogfaj utálja, ha dolgozom kb. 30-40 cm-es "burok" van köröttem. Szegény Tomit sajnálom, próbáltam lekenni riasztóval de tiltakozik ellene pedig ha kimegyek, azonnal követ mindenhová viszont ritkásabb szõrzetû testrészeit azonnal megszállják. Azt egyszerûen nem tudom megakadályozni hogy ajtónyitáskor mellettem-köröttem ne zúduljanak a házba. Érdekesség hogy a "sajátjaink" megõrizték szokásaikat leginkább "elsunnyognak" függönyhajlatokba, bútor mögé és éjszaka jönnek elõ. A jövevény faj követ mindenhová a nap bármely szakában. Pihenni általában nyílt világos felületeken telepednek le ahol könnyebb agyonütni de szinte egy légy gyorsaságával és manõverezõ képességével térnek ki a csapás elõl. Vélhetõen kisebb testméretük miatt gyorsabbak és úgy tûnik jobban látnak mint a "sajátjaink", már attól felrebbennek ha árnyék vetül rájuk. A "mieink" ezzel nemigen törõdnek (az elsõ elvétett agyonütési kísérletig). Pozitívum hogy úgy tûnik, az agresszív jövevények mintha ritkulnának - vagy a "mieink" szaporodnak gyorsabban.
Még valami: sikerült lefotóznom a pár napja megfigyelt "buborékos" álkaszást egy rejtett sötét zugban. Nehezen ment, a védett zugból nem próbált menekülni, viszont folyvást "hátat fordított" ahogy a rovarok többsége teszi makrózásnál. Tapasztalom hogy minden fajnál van egy jellegzetes "támadási sebesség" aminél lassabban közelítve nem riadnak meg, csupán hátat fordítanak. A makrózás egyfajta "vadászat"- "becserkészés és pontlövés" közben nem remeghet az ember keze, lehetõleg két lélegzetvétel között kell exponálni. Ha nem elérhetetlen zugba menekülnek, minden fajnak vannak kedvenc területei ahol szivesen elidõznek kis ideig (tán az illatnyom miatt). Ha makrózni indulok elsõsorban ezeket a területeket nézem meg. Vannak akik lefújják a rovart széndioxiddal amitõl "megáll" néhány másodpercre, én "sportból" nem teszem
Paluinak: elismerésre méltó felvételeid mellé pár gyakorlati tapasztalat ha nem sértelek vele. Makrózásánál minimum F8,0 blendét használok mert jelentõsen javul a mélységélesség. Nappal is fényterelõs vakuval ISO64 1/3200 fotózok lehetõleg oldalról vagy felülrõl (így nem érzékelhetõ az önkéntelen sajátmozgás vagy a rovar elmozdulása). A 1/3200 persze csak a függõleges kitéréseket kompenzálja, a távolodó-közelítõ elmozdulásokat nem. Magam részérõl szabad kézzel fotózok mert nem lehet mindenhová állvánnyal vonulni viszont emiatt gyakran a véletlen dönti el milyen lesz a kép (a rovar se mindig várja be hogy kihozzam az állványt). Fotóztam nemegyszer fél lábon egyensúlyozva, kinyújtott karral fejem fölé tartott vagy más nyakatekert helyzetben a 95 dekás géppel. Az LCD kijelzõre applikáltam egy külön nagyítót is, azt figyelem lélegzetvisszafojtva és a beélesedés pillanatában exponálok, aztán vagy sikerül vagy se.
