Kinek-kinek saját teherbírása mást kíván meg kikapcsolásként, vannak sokan, akiknek elegendõ egy tévé hozzá, vannak, akik azzal töltõdnek fel, hogy manikûrollóval egyforma hosszúra nyírják a kertjük fûszálait, vannak,…
Kinek-kinek saját teherbírása mást kíván meg kikapcsolásként, vannak sokan, akiknek elegendõ egy tévé hozzá, vannak, akik azzal töltõdnek fel, hogy manikûrollóval egyforma hosszúra nyírják a kertjük fûszálait, vannak, akik diszkóba mennek, s kémiai anyagok segítségével "szórakoznak", vannak, akik betegesen súrolnak és port törölnek, stb. Mindenki másban fojtja el a felgyülemlett feszültséget. Egy biztos, én speciel képtelen vagyok csak egy dologgal foglalkozni, huzamos ideig fõként nem, ezért kell a sokféle elfoglaltság, melynek egy kis része az, hogy alkalmas idõben kirohanok a világból a fényképezõgépemmel. :-)
Kicsit két malomban örölünk, de nem baj!Idézve egy jeles írónkat: "az a fõ hogy jól öröljünk"!
Az általad felsorolt "feszlevezetõ kikapcsolódásokat" a lélektan többségében inkább - és jogosan - a megküzdés rossz technikáinak vagyis elfojtásnak, projektálásnak, pótcselekvéseknek írja le.A fesz elõtte meg van, utána megmarad, legfeljebb egy kis ön és világámítással érünk el közben némi hamar üres köddé váló pausát.
Minden mélyebb analízis igénye nélkül
de egy kis "fényképezõgépes világbarohangálás" - fõleg a képeidet, témájukat elnézve - szerintem az egészséges és normális utak közé tartozik, hiszen valós tartalommal töltöd meg.És még mi milyen jól járunk!
A sokféle elfoglaltság pedig számomra is meglehetõsen ismerõs...
