Sokban igazad van, de nem tudom, dolgoztál-e valaha úgy, hogy fejbeszélõ a füleden egész nap és folyamatosan beszélnek és beszélnek és beszélnek, és mást sem kell csinálnod, mint vadidegen állatok (az ember más…
Sokban igazad van, de nem tudom, dolgoztál-e valaha úgy, hogy fejbeszélõ a füleden egész nap és folyamatosan beszélnek és beszélnek és beszélnek, és mást sem kell csinálnod, mint vadidegen állatok (az ember más kategória nálam) káromkodásait hallgatod, mosolyogva válaszolsz, és tûröd, hogy megaláznak, semmibe vesznek, és állandóan éreztetik Veled, hogy senki vagy. És amikor kiderül, hogy mégis Neked volt igazad és sikerült megoldanod a problémáját a telefon túlfelén lévõ állatnak, akkor "köszönöm" helyett jó esetben csak lecsapja a telefont. 100-ból 98 ilyen. Közben a szabad füleddel hallod annak a 40-50 embernek a hasonló "duruzsolását", akikkel egy teremben dolgozol, hallgatod, hogyan fúrják egymást, hogyan még teljesebbé a megaláztatásokat. Hidd el, hogy ilyen munkát követõen Neked sem lenne kedved senkihez szólni, hangot kiadni vagy bárkit hallgatni. A saját barátaimat kerülöm, mert nem bírom elviselni, hogy beszélnek és választ várnak, és panaszkodnak. Az uram az egyetlen személy, akit szívesen viselek el, mindenki más csak teher.
Itt írni más, pont mert csak írni kell és nem kell hozzá kinyitni a pofámat és ha elfáradok, vagy más dolgom akad, csak becsukom az ablakot. :-)
A harmincas évek béli munkás turistaegyleteknek szerintem olyan történelmi oka volt, hogy illegális kommunistaként nem adódott más legálisnak látszó közös tevékenység, amibe kapaszkodva kimenekülhettek volna a csendõrség látókörébõl. Az, hogy közben felépítettek jó néhány turistaházat, kilátót, az már az utókor külön szerencséje. :-)
Finnyás vagyok, mi? Egyedül félek (nem a vadállatoktól meg a szikláktól, hanem az erdõben részegen üvöltözõ "turistáktól" akikkel elég sokszor lehet találkozni...), a társaságot meg nem bírom. Ez van. Én már elfogadtam magamat ilyennek.
Felesleges dolgokat meg rég nem csinálok, a mosást, fõzést, ilyesmit nem tekintem annak, az olvasást, írást sem, az urammal való idõtöltést sem, a növényeim ápolgatását sem, és a macskámmal való játszást sem. Ezek mind olyasmik, amik örömet adnak, pihentetik az lelkemet, segítik a túlélést. Az egyetlen felesleges dolog az életemben az a napi kétszer fél óra, amíg eljutok munkába, meg hazajövök (a meló is felesleges, de nem kiváltható mással egyelõre...), bár buszon is gyakran olvasok, de ha nem, akkor is gondolkodom valamin. Szóval ha itthon dolgozhatnék, nyernék egy órát naponta. Ráadásnak a lehetõ legritkábban fordul elõ, hogy csak egyféle dolgot csinálok egyszerre, vannak egymással összeegyeztethetõ folyamatok, amikkel a napi 24 órát úgy 30-ra ki lehet tolni. Itt csak egy keskeny szelete látszik az életemnek. :-)
Call centerhez még nem volt szerencsém, szerencsére.Van barátom aki ugyanezt nyomja egy transznaci biztosítónál.Nem irigyelendõ pszichovegetatív terhelés az bizonyos.

De néhány ritka munkahely vagy kollektíva kivételtõl eltekintve kicsiny hazánkban nagy üzemben dívik - kisebbségi érzéseink, önértékelési zavaraink, frusztrációink elrejtésére és levezetésére - a mások sárba gyalázása, az egymás taposás, meg és lealázás.A felfele nyalás, lefele rugás emberi alapbeállítottság hosszú történelemre néz vissza.
Ebbõl a szempontból mindegy, hogy én egy erdõgazdaságban, vagy Te egy telefonos ügyfélszolgálaton találkozunk vele, viseljük el nap mint nap.És mindannyian ilyen vagy olyan szinten.
Az evolúciós nagy verseny az erõforrásokért, hogy a fórum témánál maradjunk.Csak az ökológia inkább ismeri a józan kooperációt, mint a konkurenciát.A homo sapiens kevésbé.
De talán épp az ilyen terhelés elviselésére, a késõbbi civilizációs pszichoszomatikus betegségek megjelenése ellen érdemes természet õsanyánkhoz minél sûrûbben visszanyúlni.Mert koevoluciós fejlõdésünk szín és forma gazdag környezetre, folyamatos dinamikus és statikus fizikai terhelésre (ma sportnak hívjuk) és egészséges, kooperatív tartalmú társas kapcsolatokra szelektált.Persze ilyen allélpárt nem tudok mutatni neked a homonida DNS láncon, de kollektív öröklõdésünkben kódolva van.És minél inkább nagyobb, végletesebb e hármas "törvénytõl" az eltérés a civilizációnkban, annál nagyobb kumulálódó feszültség halmozódik vegetatív rendszereinkben és e nagy terheléseket bíró ám kompenzáció nélkül maradt, finoman hangolt készülék, elõbb-utóbb szomatizálni fog.Lásd rákpszichológia legújabb kutatásai vagy Bárdos György probléma-megküzdési technikák-neurobiológia-élettan összefüggések kutatása és eredményei.És az egyén pszichikai-mentális-szomatikus leromlása a társadalom általános rosszabbodó kórképéhez vezet.
A 30-as évek munkásturista egyleteinek kommunista kapcsolódása persze sok esetben igaz és tagadhatatlan, de azért az elõzõ rendszer nem véletlen domborította csak ezt az oldalt, holott a kép jóval árnyaltabb volt az utóbbi évekbe fejekbe ültetett általánosításoknál.Az 1938-as Zsitvay féle Szent István vándorlás (egy fajta OKT õs) tagjai közt jó néhány munkásturista egylet résztvett.És e test edzõ egyletek természetjáró szakosztályainak elsõdleges, lefektetett célja nem a kommunizmus világuralmi törekvéseinek propagálása, hanem a fizikai és pszichikai terhelések özönének kitett munkások (és polgárok!) mai szóval élve rekreálása volt.Persze a kívülrõl beszivárgó földalatti MKP propagátorainak eszményi táptalajaként. De nézzük csak meg, hogy az antikommunista Horthy-rendzser hagyta e testedzõket létezni, mûködni, házakat, kilátókat építeni, az egyházi, magán és koronauradalmi birtokokon egyaránt.esetenként támogatta a törekvéseiket is állami csurgatott pénzekkel, mert össz társadalmi hasznot látott mögötte.Pedig meg volt rá a nagyon egyszerû út, hogy nyomait is eltüntesse a földszínérõl, ha...
Kevély th-ja 1990-ben épp e téveszmék nyomán fellobbant lángok martaléka lett.
Nem mondtam, hogy finnyás, hiszen nem is ismerlek. És azt írtam teljes normális ha egy nõ nem császkál egy maga az erdõn, ha csak nincs egy hivatali 30-06-os kaliber a vállán.

Az idõre vonatkozó kitétel pedig némi önkritikai él mellett csak az általánosságnak szólt.
S valóban nem látom-láthatom,hisz se jogom, se jussom, se
semmi közöm hozzá, az életed azon túl mint ami itt látszik, vagy látni engedtetik.