Meteorológiai társalgó
Hasznos linkek (és egy infó)
>> Sat24 műholdképek>> Sat24 Magyarország mozgó műholdkép
>> Magyarországi radarképek archívuma
>>Tippelek az előrejelzési verseny aktuális fordulójában!
>>Rádiószondás felszállások élő követése!
>>Észlelés (közeli villámlás, jégeső, viharos szél, villámárvíz, szupercella, tuba, porördög, tornádó, víztölcsér, viharkár) beküldése a szupercella.hu-nak!
----------
Képek beillesztése esetén kérjük azokat megvágni, reklámok, mobilok fejléce, stb. csak feleslegesen foglalja a helyet és áttekinthetetlenné teszi az oldalt - a vágatlan képek ezért törlésre kerülnek.
Fotózáskor kérjük a mobilt fektetve használni, egy keskeny de magas kép egyrészt szintén sok helyet foglal, másrészt a kép sem túl élvezetes.
Köszönjük az együttműködést és a megértést.
Egyébként hálásan köszönöm jóindulatú támogatásodat, de egy félreértést el kell oszlassak: én sohasem állítottam olyat, hogy "a megfigyelés többet ér, mint a tudomány"
Különben sem lehet ezt a kettõt szembeállítani egymással. A természettudmányi ágak jó része experimentális (megfigyelõ és kísérletezõ) még napjainkban is. Az egzakt tudomány a jelenségek megfigyelésével kezdõdik, majd azok magyarázata, a mechanizmus kiderítése következik. Ezután jön a mérés, majd a matematikai megformulázás -ha lehetséges. Igaz, mindez néha fordítva történik, mint a relativitáselmélet esetében: ott a koncepció és a matematika volt az elsõdleges, a kísérleti igazolás csak jóval késõbb történt meg.
Az igaz, hogy mára annyira elõrehaladt a legtöbb természettudomány, hogy magas szintû mûveléséhez komoly elõtanulmányok szükségesek. Az emberek legyintenek, mondván: én ehhez úgysem értek, érdemben hozzátenni valamit meg mégúgy se tudok. A társadalom szétszakadt a maroknyi "tudó", és a töméntelen tudatlan csoportjára. Ez baj, és nem feltétlenül kellene, hogy így legyen. A tudomány népszerûsítése, az ismeretterjesztés, felvilágosítás jelenleg nem sláger. (Illetve, ami ismeretterjesztés van, egyre inkább a bulvársajtó jegyeit viseli)
Einstein vállalkozott egyik könyvében arra, hogy elméletét olyan emberek számára is érthetõvé teszi, akiknek matematikai ismeretei nagyjából a négy alapmûveletre terjednek ki. Kitûzött feladatát kitûnõen oldotta meg. (A könyvet elolvastam)
Szóval, nem reménytelen próbálkozás ma sem, hogy a természettudomány széles körben hasson.
Hogy így van, ennek vagyunk élõ, két lábon járó példái mi, meteorológiai amatõrök.
S ha valaki lelkesedik ezért a tudományért, tevékenysége nem fog kimerülni mérések eszközlésében -mely különben nagyon hasznos elfoglaltság. Hanem óhatatlanul elgondolkodik a jelenségek összefüggéseirõl, és elkezd elméleteket fabrikálni. Ezek nem feltétlenül állják ki az egzakt tudományosság próbáját, de felállításuk izgalmas szellemi játék, agytornának kitûnõ. Aztán mások megerõsítik, vagy megcáfolják ezeket az elképzeléseket, így felvillanyzó polémiák folyhatnak itt a fórumon. (Persze a vita úgy nem mehet, hogy helybõl lehülyézem a másikat valamely állítása miatt)
Természetesen "tudom, hány kiló vagyok", olyat sose állítottam, hogy jobban tudok valamit az arra szakosodott, profi meteorológusoknál. Ez butaság is volna, meg bicskanyitogató is.
Igaz viszont, hogy a tudomány épületének megvannak a hézagai, léteznek bizonyos sztereotípiák, van megmerevedett praxis az egyébként tiszteletre méltó egzaktságban. És ki tudja? Hátha ott tér nyílik a nem céhbelinek is. Schliemannt kinevették a hivatásos régészek, történészek, mikor meg akarta találni az eposzbeli Tróját. Aztán mégis megtalálta...
Különben sem lehet ezt a kettõt szembeállítani egymással. A természettudmányi ágak jó része experimentális (megfigyelõ és kísérletezõ) még napjainkban is. Az egzakt tudomány a jelenségek megfigyelésével kezdõdik, majd azok magyarázata, a mechanizmus kiderítése következik. Ezután jön a mérés, majd a matematikai megformulázás -ha lehetséges. Igaz, mindez néha fordítva történik, mint a relativitáselmélet esetében: ott a koncepció és a matematika volt az elsõdleges, a kísérleti igazolás csak jóval késõbb történt meg.
Az igaz, hogy mára annyira elõrehaladt a legtöbb természettudomány, hogy magas szintû mûveléséhez komoly elõtanulmányok szükségesek. Az emberek legyintenek, mondván: én ehhez úgysem értek, érdemben hozzátenni valamit meg mégúgy se tudok. A társadalom szétszakadt a maroknyi "tudó", és a töméntelen tudatlan csoportjára. Ez baj, és nem feltétlenül kellene, hogy így legyen. A tudomány népszerûsítése, az ismeretterjesztés, felvilágosítás jelenleg nem sláger. (Illetve, ami ismeretterjesztés van, egyre inkább a bulvársajtó jegyeit viseli)
Einstein vállalkozott egyik könyvében arra, hogy elméletét olyan emberek számára is érthetõvé teszi, akiknek matematikai ismeretei nagyjából a négy alapmûveletre terjednek ki. Kitûzött feladatát kitûnõen oldotta meg. (A könyvet elolvastam)
Szóval, nem reménytelen próbálkozás ma sem, hogy a természettudomány széles körben hasson.
Hogy így van, ennek vagyunk élõ, két lábon járó példái mi, meteorológiai amatõrök.
S ha valaki lelkesedik ezért a tudományért, tevékenysége nem fog kimerülni mérések eszközlésében -mely különben nagyon hasznos elfoglaltság. Hanem óhatatlanul elgondolkodik a jelenségek összefüggéseirõl, és elkezd elméleteket fabrikálni. Ezek nem feltétlenül állják ki az egzakt tudományosság próbáját, de felállításuk izgalmas szellemi játék, agytornának kitûnõ. Aztán mások megerõsítik, vagy megcáfolják ezeket az elképzeléseket, így felvillanyzó polémiák folyhatnak itt a fórumon. (Persze a vita úgy nem mehet, hogy helybõl lehülyézem a másikat valamely állítása miatt)
Természetesen "tudom, hány kiló vagyok", olyat sose állítottam, hogy jobban tudok valamit az arra szakosodott, profi meteorológusoknál. Ez butaság is volna, meg bicskanyitogató is.
Igaz viszont, hogy a tudomány épületének megvannak a hézagai, léteznek bizonyos sztereotípiák, van megmerevedett praxis az egyébként tiszteletre méltó egzaktságban. És ki tudja? Hátha ott tér nyílik a nem céhbelinek is. Schliemannt kinevették a hivatásos régészek, történészek, mikor meg akarta találni az eposzbeli Tróját. Aztán mégis megtalálta...