Fotóiskola

A második fentről nagyon jól sikerült, nem a szokásos perspektíva, kimondottan jó, és a fényviszonyokat is jól használtad. 
A legfelsőnél szerintem több dolog nem stimmel  hiányzik a kéz, az éles árnyék az arcon zavaró, ez utóbbi igaz a két utolsó képre is.

Itten vannak, jajj de jönnek a petverzek is
Próbáltam a fényviszonyokkal kezdeni valamit...
Természetesen mástól is várom a jobbító szándékú véleményt

Fajmeghatározásban valaki tud segíteni? (azon túlmenően, hogy hangya)

Mai próbálkozás:

Nincs mit. Bátran ajánlottam, mert nekem is van belőle.
OK, csapasd.  

Tamron LD DI SP 70-200 f.2.8 (IF), igen, szeretem is, pár éve Te is segítettél a választásban, ismét köszönöm
Vannak itt más fotók, de vannak perverzek is,  azért véleményezésre lehet feltolok 1-2 darabot

Rajta vagyok az ügyön.
Milyen obival lőtted? Jól mosik.

Napozás késő délután, na meg melegség az akvarium tetejeből

Ha már pók sincs
Ő meg jobbról kapott egy maflást

Az egyik leghaszontalanabb jószág, de ínséges időkben azt kell fotózni, ami van.

Ismét jelentkeznék 3 csillagfotóval: 



Éles vonalban vetül rá a fény és azért nem látszik a csatlakozás, ág lesz az valószínűleg.

Hm, én erre értettem, ez nem látszik csatlakozni a fához:

Köszi
Magasabbra lógó faágak, amiket megvilágított a szomszéd lámpája.  

Nagyon kúl
A faágak között mi az a cikkcakkos fényvonal? 

Tegnap esti égbolt, mobillal fotózva:



Ultracuki
Mekkora bociszemei vannak

Megy ez neked 

Nem csodálom  egy aprócska rozsdàs ugrópók

Ő még barát.

Én emberemlékezet óta félek tőlük. Nem tudom mi váltja ki belőlem (meg úgy általában az emberekből) ezt a félelemérzetet, annak ellenére, ahogy írtátok is, legtöbbször ártalmatlanok. Nekem elég az ahogy kinéznek.  
  Nekem eddig 2 v. 3 testközeli élményem volt 1-1 qva nagy keresztessel. Ha a szitukra gondolok még a talpam is ökölbe rándul. 
  A fotózás viszont annyira kizökkent ebből az érzésből, hogy amikor makrózok szó szerint fetrengek a földön és eszembe sem jut, hogy vajon milyen, mekkora pókra feküdtem rá vagy van a közelemben. Szóval egy újabb, pozitív hozadéka a fotózásnak.  

"Öröm"
Nem kis büszkeségemre ez a kép egy "Leica Master Shot" címmel lett kitüntetve (és szerintem is az egyik legjobb képem):
(Leica CL, Summicron-C 40/2, Ilford ISO125)

Kispulyaként én is megnéztem "de most se emlékszem rá" és anyám elmondása szerint azóta fosok a pókoktól   Azért olyan szinten nem mint mondjuk te, de vannak "voltak" olyan alkalmak mikor hátráltatta az életem, úgyhogy inkább a tisztes távolságot betartva  kerülöm őket Ami akkor nehéz, mikor dzsungel pecára megyek és átkell magam verekedni a dzsindzsáson, tele márványos keresztesekkel 

Kettőt találtam itt a metnet bugyraiban  a régi gépem tönkrement, majd valahogy lementem a vinyójáról a képeket, és akkor tudok mutatni.
Ez még Astroman Tomi feltételének is megfelel. Kisujjköröm felénél kisebbek
Link
Link

  pókfotót,  lécci, lécci...

Tartsuk a távolságot

Neki nem sikerült

Egyedül

Akkor megvan minden baj forrása... Onnan ez a sok hülyeség. Mondtam hogy egy gagyi horrorból szedted

egyetlen állat mászik az emberre, a hangya, de csak ha ráülsz a bolyra!  a pókok óvatosak és haszonelvűek: pl, amikor szörpöt csöpögtettem nekik,  már a konyhába lépéskor előbújtak és az asztal szélén vártak... egyet sajnos így agyon is nyomtam a bevásárló szatyorral.  Amelyik  fajta  belém kóstolt,  viszonylag ritkán jön  a lakásba, akkor és csak akkor ha  bent van,  az államon viszkető harapások vannak reggelente. Orromba nem mászott, csak ott kuksolt a párna alatt este.  Nem sző hálót, csőhálóban az ablakrésekben dekkol, és gondolom lesből ragadozik,  de a többiek sose próbáltak megharapni. Érdekes állatok és szépek,  és kifejezetten hasznosak. A fotózásukat szívből ajánlom,  jóllehet egy ablakon üldögélő keresztes a világítás miatt igazi kihívás....
a 101 kispókot a szongáriai  anya a hátán cipeli, és mindig összegyűjti gondosan.

Jöhetsz bármilyen pszichológiai ráhatással, akkor is fosok tőlük.  
De hogy lásd, milyen kemény vagyok, annakidején megnéztem az Arachnophobia című filmet és még tetszett is.  

Jesszusom ennyi hülyeséget bemagyarázni magadnak, nem csoda, hogy rettegsz. Nem szeretik a bőrünknek még a tapintását sem, nem hogy a rezgéseket amiket kiadunk magunkból, ha tehetik messzire elkerülnek minket. A belemászik az orrunkba, fülünkbe, pedig maximum egy gagyi horrorfilmben fordulhat elő  

Jó ötlet, jöjjenek az elmúlt évek képei (mindenkitől)  lehet, hogy némelyik már volt, de sebaj

Térgörbület (2013)

Szerintem én is megkajáltam már néhányat. Egyrészt reggel nem voltam olyan éhes, másrészt éjjel köhögésemre ébredtem.

Próbálkoztam már mindennel, de semmi nem jött be. Nekem elég az, ahogy kinéznek.
Mosolyogni nem tudnak, hogy legalább azt lássam, hogy haverságból létezik ott, ahol én vagyok, úgyhogy ennyi.  
Ami nagyobb a kisujjamon levő körmöm felénél, már húzodzkodok.   
Tudom, hogy ami nem öl meg az erőssé tesz. Na, ezek kurvára nem.

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy éjszaka belemászik az orrodba vagy a szádba miközben alszol...

Komolyan mondom, mintha magamat hallanám 10-15 évvel ezelőttről  
Én egészen addig, meg még utána is jó darabig fostam a pókoktól (az összestől), amíg el nem kezdtem fotózni és tanulmányozni őket. Aztán a fóbia úgy szűnt meg a végére, mintha sose lett volna. 
Hogy miért? Mert mostanra tökéletesen tisztában vagyok vele melyik az amivel jobb ha óvatos az ember, és melyik teljesen ártalmatlan. Hidd el utóbbiból sokszorosan több van. Ráadásul nálunk egyik sem veszélyes, csupán tudnak kisebb-nagyobb kellemetlenséget (ok van ami rohadtul fájdalmas) okozni. 
Ha gondolod, töltök fel akkor sok pókfotót  (na jó, nem)

Nem attól félek, hogy látom a szobában a pókot (DEHOGYNEM!), hanem, attól, hogy már nem.
Honnan tudod, hogy megharapott (és az)?

Hogy milyen 100 kispókkal, hovamicsinál...?? Bele se merek gondolni mi lenne itt. De csak nem jön fel a 6.-ra a dög.

Azt mondta harminc éve,  Húgom is: a háziállataidat  (pókok)  tartsad pórázon!
igaz, néhány mindig van a lakásban,  viszont nincs szúnyog stb.,   
én csak a borzas fekete, rövid-karú harapósakat szoktam begyűjteni, és a kertbe kidobálni,  mert  többször belém haraptak amíg aludtam!  Ilyet egy zöldkeresztes,  vagy egy kaszáspók sose tenne!
- de egy szongáriai se,  max elbújik a 100 kispókkal a hátán a szekrény alá...

Egy pár mobilos kép a kajszi (rövid) virágzásáról:







Ez viszont nagyon szép lett! Én ma még csak véletlenül sem hoztam össze egy éles képet

Tegnap megpróbáltam leképelni a Hold csillagfedését, de sz@r lett. Így csak ez a melléktermék maradt.

Persze, köszi. Az utóbbi években már megvan a kifejlesztett saját technika az előcsalogatásra.

Egy fűszállal próbálj meg kaparászni a lyuk előtt, a kíváncsisága előhozza.

Olvastam róluk sokat (úgy általában a pókokról), de nem vitt közelebb hozzájuk. Jelenleg nem ismerek olyan pókfajt, ami félénkebb lenne nálam.  

Az ember általában attól fél ,amit nem ismer. 
A cselőpók az egyik legfélénkebb pókunk, nagy termete,és rendelkezésre álló fegyverzete ellenére
Már messziről érzékeli, ha közeledsz felé, és beiszkol a lyuk mélyére amelyben él. Egy ilyen kép elkészültéhez kötél idegzet kell, ha ez nincs meg, csak vágyakozhatsz rá, hogy majd egyszer sikerül őt lekapni. 

Az persze más kérdés, ha valaki kihívja maga ellen a sorsot, és addig piszkálja, nyúlkál a "barlangjában" amíg önvédelemre ösztönzi, és elszenved tőle egy marást. Na ekkor megtudja az illető, hogy miért van a faj nevében a pokoli megnevezés  de ehhez tényleg nem keveset  kell tenni, hogy megtörténjen!
Emellett az egyik ritka, de nagyon hatásos ellensége a lótücsöknek... Ami meg rendkívül káros a kertben.