Számomra az utolsó emlékezetes téltámadás 2018. február végén következett be. Nem voltam tőle hanyadt esve, mert itt a főváros szűkebb térségében elhanyagolható mennyiségű hóval járt, viszont elképesztő mennyiségű hideg levegő árasztotta el Európa nagyobb részét. Link
Erre tudom mondani, hogy a tél kitett magáért az adott időszakban, nem pedig arra, ha a medencejelleg miatt nyugdíjas tél alakul ki, közben a hegytetőkön a hidegpárna felett akár strandolni is lehet a hőségben. Az akkori hideg levegő töredéke is bőségesen elegendő lenne megfelelő ciklonképződés mellett, hogy emlékezetes, nagy havak essenek. Én annak örülnék, ha végre optimális blocking helyzetek alakulnának ki, amik kedvezőek országos havazásokhoz. Ezek az északkelet-keletről érkező hidegek nem kifejezetten erre valóak szerintem.

A jövő eseményeit tekintve az utóbbi több futásban semmilyen változást, tendenciát nem látok, továbbra is látszik a keleti-északkeleti irányítás térnyerése és a fokozatos lehülés megkezdődése. A keményvonalas hideg betalálása esély szintjén nem változik jelentősen, se nem csökken, se nem nő az esélye. Ez az esély pedig jelen pillanatban továbbra is meglehetősen csekély, a mérsékelt hidegbeáramlásnak viszont igen magas.

Én nem értem miért fontos egy-egy 200 óra feletti makroszinoptikus helyzetet mindenképpen egy lapon említeni valamely több évtizede megtörtént eseménnyel. Hiába hasonlítanak egymáshoz, de meglepődnék, ha ugyanúgy zajlanának le, mint az adott múltbéli esemény. Szerintem felesleges azon vitatkozni, hogy miben hasonlítanak vagy miben nem.