Bioszféra

A Sapindus mukorossi valóban különleges egy fa. Van a pécsi egyetemi bot.ketben belõle, amikor november elején fotóztam, még csak puha, sötétzöld volt a termése. Mostanában lehet szedni, ekkorra szinte csonttá keményedik, megfeketedik a termése. Majd megnézem jövõ héten.
A mi Saponaria officinalis-unknál legalább 2x több szaponint tartalmaz.
Egyébként a szappanfüvet (hazánkban valóban elterjedt, Noli jól írtad) korábban sem használhatták tömegesen mosásra, lévén egyéb glikozidszármazék vegyületeik miatt erõsen mérgezõek. Ezért csak iparilag használják, pl. fogkrémadalékanyagnak.
Kipróbálni azért érdemes, vízzel megdörzsölve szépen habzik.
Van még egy ilyen növényünk is, a Gypsophila paniculata (buglyos fátyolvirág), homokpusztáink kiváló dísze. Biztosan sokan láttak már ilyent, nagy, fehér gömb alakú növény, ahol elõfordul, ott rendszerint tájképet meghatározóak fehér bokrai. Maga a növény elég büdös. Az érték vastag (emberi kar vastagságú!) karógyökerében van. Annak még magasabb a szaponintartalma. Szintén jó fogkrémbe, még a szûcsipar is használja.
Errõl jut eszembe, a Dunaszerdahely focicsapatában játszott egy védõ, Lubomir Habzík volt a neve.

Szerntem a környezet gépjármû általi szennyezése csak a zsebtérkapuk elterjedésével lesz csökkenthetõ...
Egyébként annyit tudok, hogy a macskám fixen ismeri a teleportálás titkait, vagy kettõ van belõle egy azon idõpillanatban a lakás két különbözõ pontján :-) Õt kellene tanulmányozni :-)

A másik: felhívás a cikkbõl, járjál néha biciklivel. A múlt héten az egyik reggeli rádiómûsorban özönével jöttek a mélységesen felháborodott üzenetek arra a hírre, hogy 900 millió Ft-ot akarnak költeni kerékpárutakra. Nem mondom, sok pénz. De mindannyian tudjuk, mivel játszanak a biciklisek az utakon...Nesze neked, környezettudatosság. Addig nem is érdemes beszélni róla, amíg a puszta LEHETÕSÉGE nincs meg a választásnak. Pontosabban a mindenki által elérhetõ, reális lehetõsége. Mert a puszta esély megvan, de az nem elég.

Persze, teljesen igazad van, nem azért linkeltem be, mert mindennel egyetértek, amit leírtak. A probléma rendkívül összetett /micsoda felfedezés! :-)/ de sajnos kezdek hozzászokni, hogy ez a világ olyan szinten tele van szemforgatással, álhumanizmussal, álnemtudoménmivel, hogy iszonyat. Egyszer az egyik cégnél volt egy amerikai kolléganõm, aki amikor meglátott, széles mosollyal jött felém, "ááááá, de örülök, hogy látlak", aztán a másodperc törtrésze alatt lehervadt a mosolya és odafordult egy helyi emberéhez, akivel komoly megbeszélnivalója akadt. Megdöbbentõ volt ez a fokú felszínesség, ami sajnos a fogyasztói társadalmak egyik legfõbb ismérve. Vannak divatos dolgok, jóga, feng shui, mangalicahús, ökoakármi. Mindegy, ezekben is az a lényeg: pénzt lehessen csinálni belõlük. Meg trendi legyen. Részei egyfajta kollektív lelkiismeret-nyugtató kurzusnak, lám-lám, én mindent megteszek az egészségem és a környezetem egészsége érdekében. De legalább vannak emberek, akik igyekeznek valóban környezettudatosan élni és a "ma ne vegyél semmit" napra nemcsak legyintenek.

Ezt értem, Attila, csak tipikus médiademagógia egy nõi magazinba így berakni a környezettudatosságra ösztönzõ szöveget. Mindezt úgy, hogy mellette ott van a túlvásárlásra ösztönzõ reklámok hada... Érted?
Tudod, mi lesz ebbõl a cikkbõl? "Jaj szegény kisgyerekek!" - s ezzel elintézi.
No meg a mosódiós link egy olyan cikkben, ami pont a helyi termesztésû cuccokat akarja elõnyben részesíteni... Legyünk környezettudatosak, vegyünk indiai mosódiót, ezzel támogassuk a szegény indiai kisgyerekeket, akik biztos felmásznak a mosódió-fára és közben ki vannak téve mindenféle fertõzésveszélynek, támogassuk a nagykereskedõt, aki fillérekért átveszi szegény indiai kisgyerek szüleitõl a leszedett mosódiót, aztán támogassuk az OPEC tagállamait azzal, hogy ezt a párezer kilométert Indiától hozzánk berakjuk a rendkívül környezetbarát mosódióba... Esetleg ha rákap Európa erre a barátságos anyagra, majd kivágnak még fát Indiában, hogy a helyükre mosódiófát ültessenek...
Tudod, szép, hívjuk csak fel a figyelmet a lehetõségekre, de közben az lenne az igazán környezettudatos dolog, ha hazai termesztésû szaponintartalmú növénybõl próbálnánk valami mosásra alkalmas formát kihozni. Pl. az orvosi szappanfûbõl (Saponaria officinalis) rengeteg van nálunk, kertekben is terem, nem tudom, mennyi a szaponintartalma, talán Dávid meg tudja mondani. Miért nem ezzel foglalkozik az a cég, aki ilyen tudatosságra akar nevelni? Megmondom: az indiai mosódió képe remekül illik a mai nõk ezoterika-rajongó világképébe, egy szép és rejtélyes, távoli ország csodálatos növénye ez a dió, ollé, ilyet kell venni. Szóval ez a cég pénzzel foglalkozik...
Na de jól elmentem az eredeti témától.
Szerintem a januártól esedékes áremelések rendesen csökkenteni fogják a hazai lakosság átlagos ökológiai lábnyomát, hiszen lópikulát se fognak tudni venni. Attól tartok azonban, hogy legdrasztikusabban nem azt a réteget fogja érinteni, amelyiknek amúgy nagy lábon él, hanem azokét, akik gyermekcipõt hordanak...

Köszönjük szépen.
Mi sütõben megsütöttük.

A teljesség kedvéért: a cikk Zahorán Tamás tollából való, a címe: "Mekkora lábon élünk?"
Ezen kívül szép kis gyûjtemény van még az alábbi linken:
Link

Szerintem ezeknek az adatoknak nincs túl sok köze egymáshoz, csak felsoroltak néhány tényt.
Ideillett volna, amit néhány hete belinkeltem, ha a Földön mindenki amerikai "módra" élne, majdnem hét földgolyó kellene a mostani valamivel több, mint hatmilliárd ember eltartásához. Ezt hívják ökológiai lábnyomnak.
De itt az idézet:
"Összegezve: az 52 ország átlagosan 35%-kal több biokapacitást használ fel, mint ami az adott országokban elérhetõ. 35%-ban tehát nem gazdálkodunk fenntartható módon, feléljük jövõnket. Végezetül egy megdöbbentõ becslés: ha az átlagos amerikai fogyasztási szokásokat gondolatban kiterjesztjük a Föld hatmilliárd lakójára, akkor 6,9 Földgömbre van szükségünk a fenntartható élethez.
Tanulságok
A fenntarthatóság biztosításához figyelembe kell vennünk korlátainkat. Az ökológiai lábnyom módszerével végzett elemzések három egyenértékû stratégiát mutatnak fel, amelyekkel csökkenteni lehet lábnyomunkat, azaz a környezeti terhelést:
1. Növelhetjük a természet egységnyi területre esõ produktivitását, például kevésbé pazarló mezõgazdasági rendszerek bevezetésével (ha a növényi táplálékot közvetlenül emberek élelmezésére használjuk, nem pedig állatok takarmányozására, akkor megtakarítható az ún. konvertációs veszteség), Ha a háztetõkre napkollektorokat szerelünk fel, szintén növeljük a terület produktivitását.
2. A források hatékonyabb felhasználásával, például környezetkímélõbb technológiákkal, energiatakarékos berendezésekkel szintén csökkenthetjük a környezet terhelését.
3. A túl nagy lábon élõ országokban igyekezhetünk visszafogni az egy fõre esõ fogyasztást, pl. az autóhasználat és az eldobható termékek mellõzésével. Egy olyan, egyszerûbb életstílus, amely nem az anyagi, hanem a szellemi, lelki javakat tekinti elsõdlegesnek, eredményesen orvosolhatná gondunkat.
Készült Mathis Wackernagel és William Rees tanulmánya alapján -- in: Ecological Economics 29 (1999), 375-390 o.

Nemzeti ökológiai deficit. Az ökológiai lábnyom az ember által kisajátított biológiai kapacitás jelképes kifejezése. Egyes országok a belföldön "megtermelhetõnél" nagyobb biológiai kapacitásra tartanak igényt, azaz ökológiai deficitbe kerültek. Importtal kell ellensúlyozniuk a hiányt, vagy ki kell meríteniük természeti tõkéjüket. A biológiai kapacitásuknál kisebb lábnyomú régiók területük ökológiai lehetõségeivel összhangban élnek. (Gyakran azonban a fennmaradó kapacitást exporttermékek gyártására használják fel, és nem tartják fenn tartalék gyanánt.)"

Köszönjük szépen, viszont kívánjuk

Jó étvágyat mindenkinek a gombájához!

Elkészült a rántott laska, jajj de jó!

Szedtünk márványos meg szürkéslila pereszkét, lassan kénytelen leszek megkóstolni, bár azt mondják finom!

Úgy látszik, itt a környéken is nõ most a laska. Tegnap kaptunk egy kis szatyorral.

A végén a kérdõjel helyére képzelj bármi más írásjelet...

A cikkben bekeretezett adatok közt szerepel valami, ami nem tetszik. Az, ami a gyógyítható betegségben meghalt gyerekekrõl szól.
Ezek javarész afrikai, ázsiai szegény gyerekek - valószínûleg-, de hogy a fenében került az amerikaiak nejlon- papírfogyasztási adatai közé ez? Semmi köze hozzá, nem attól lesz kevesebb a maláriás néger kisfiú, hogy Joe négy szatyorral kevesebbet dob el?

Link

Én kölök koromban a lúdtelepen múlattam az idõt, teheneket nem õriztem, emlékszem mindig megléptünk a skacokkal, volt nem messze egy kis patak, tele hallal, persze hálónk az nem volt, egy rossz zsákkal fogtuk a cápákat
Azok voltak a szép idõk

Dabrony!
Kölök koromban minden nyaramat Csöglén töltöttem. Nagyapámmal a dabronyi erdõ alatt õriztük a teheneket. Ha megyek, csak addig, amig kocsival lehet menni.

De ha jössz, mindenképpen öltözz fel vastag ruhába, rengeteg a vadrózsa, a galagonya, meg mindenféle nyüvek, nem egy leányálom kint lenni.

Jó estét!
Taki Csögle ide 14 km, de ha a dzsindzsáson keresztül jössz, akkor csak 5, ha van kedved gyere, kinézünk a nyárfásba, lesz ott még bõven (de csak ha szánsz rá legalább 3 órát), sõt még Nolinak is jut belõle.

Mondjuk én vonatra csak testõrrel szállok fel... Túl sok ismerõsömet rabolták ki vonaton...

Dede. Megy. Személyvonat Veszprém-Karakószörcsök, busz Karakószörcsök-Csögle. Ha jól tudom, naponta háromszor. Akkor bemegyek én Dabronyhoz gombáért (ha kapok), a rosseb bóklászik utána a dzsindzsába.

Drága, jóságos taki, jó utat! :-) Csöglére szerinem semmi nem megy Veszprémbõl, ez bocsánatos bûn.
Egyébként a gomba csak a szedésével egyetemben az igazi, amikor tudod, hogy azt eszed, amiért te hajolgattál a bozótban.

Holnap megyek Csöglére, akár be is nézhetek egy kis gombáért. Becs"szó, adok belõle Nolinak is. Igaz, kocsival megyek, Noli!

Gratula! Tegnap én is találtam egy szép tuskót Budafokon, de ezúttal megkegyelmeztem az albérlõknek

Köszönöm szépen, kár hogy messze laksz, a felét már neked adtam volna.

Hát, õszintén gratulálok!

Megjöttem az erdõbõl, 6,5 kg laska a mai fogás, ezzel ebben a szezonban átléptem az 50 kg-ot.
A ma éjjeli esõ nagyot lendíthet rajta, rengeteg az apró példány.

Ma reggel egy katicabogár volt a vendégem, szegényke õ sem tudja hova tenni ezt a kánikulát

Én csak azt figyeltem, hogy akkorák és olyan duzzadtak az orgonarügyek, mint március végén, ha ezek szépen lefagynak, akkor jövõ anyák napján csak templomi orgonát vihetünk majd a muterjainknak...

Én fecskék helyett megint vadludakat láttam dél felé vonulni. Hatalmas csapat volt és errefelé nem táplálkozni mennek, nincs nagyobb víz. Talán mégis lesz tél. :-)

Én már csak a fecskéket várom és részemrõl itt a nyár, legalább átugorjuk a telet, bocs õszt.

Noli
Nem bírtam ki, ismét elmentem mászkálni, ezúttal a közeli erdõbe, ami a bécsi erdõ egy része. Rügyeznek a fák, a mezei virágok virágzanak a szinte harsogóan zöld mezõkön, legyek, méhek és egyéb apróságok repkednek

És nem vettél virágot nekem??? Ejnye! :-) Ezért sütöm Neked a pizzákat???

Az imént elballagtam egy virágüzlet elõtt; az elé kitett vázákban lévõ virágok körül méhek döngicséltek, mintha nem is tél lenne

Dávid, ugye fotózol majd? Ha máshogy nem, vigyél magaddal kétforintost :-)
Üdvözlöm az ölyveket, talán emlékeznek rám tavaszról, amikor köröztek felettünk :-) Akkor voltunk ott, amikor nyíltak a mandulafák a szõlõsorok végében, fentebb a sziklákon meg szerintem ternye sárgállott, piszok gyönyörû volt! Imádom azt a hegyet!

Jövõ hét elején becserkésszük a Szársomlyón a Colchicum hungaricum-ot. Virágzásának legkorábbi idõpontja eddig dec.16-a volt. 70-90%, hogy már most nyílik..

Az a baj, hogy egyre többen ismerik, de én mindig túljárok az eszükön.
A nyárfás kb. 3 km2 területû, amit nagyjából 5-6 ember keres fel, azért lehet benne találni, sajnos csapadék hiányában csak a kidõlt részeken lehet esély friss példányokra, az álló fán már elszáradtak.

Hát ha más nem ismeri a helyeket biztos nem! Nálunk viszont a helyi erõk térdelõ rajtos versenyt indítanak minden évben a kocsmából a laskás tuskók irányába

Szombati gombaszedés visszavéve a programba, remélem nem térek haza üres kézzel.

Nem is ÉK-i, hanem ÉNy-i dombok ezek. Hiába, 34km/2 nap + elõtte némi gyakorlati fárasztás..

Remélem, Stelvio benézel ide is, csak "amott" nem akartam foltyatni. Szóval én júliusban a Börzsönyben táraztam be. A Mátra amúgy sem az igazi, mert jó részét szabályosan letarolják.

Na nem, nem mérlegeket állítgattam be, inkább a napi hangulatomat fel.

Ma megint táráztam. Ezúttal a baranyai megyeszékhelyet ÉK-rõl szegélyezõ dombokon-hegyeken vándoroltam 14km-t: Makár-tetõ, Magyarürög, Éger-völgy, Bajmi-tetõ, Patacs, Rácváros.
Szõlejüket kapáló kerttulajdonosok, ellenfényben fel-le hintázva játszó szúnyoghad, a déli oldalon meg-megszólaló tücskök zenéje, pattanásig feszült rügyek, levele alatt rózsaszín virágjait bújtató bõrlevél, hangyák, pókok, no és a ricsajozó madárkák (cinkék, vörösbegy, kenderike, fenyõrigó stb.) - tehát teli élettel a levegõ.

A hüvös csapadékos Alpokalján

Ismerem ezt az érzést! Néha én is reménykedem, de olykor valóban lehetetlen megmondani, mi az ami elõcsalogatja a gombák utolsó hullámát. Múltkor kimentem, põfeteget kerestem (volt már, hogy novemberben találtam ennél hûvösebb idõben), és csak álltam ott az akácos közepén, körülöttem "hüjegyerekek" motoroztak, és ugyanezt kérdeztem magamtól: mit keresek én itt? Elképzelni sem tudom miféle gombászhelyek lehetnek, ahol december elején is elõjön a vargánya..., 87 deka...hmmm, nem semmi!

Mikor jössz?

Noli, Floo, köszönöm a kedvességeteket!
Egyébként a szombati gombaszedés lefújva, fát kell szedni az unokatesóméknak, miért is ne tölgyfát, csert, azon bezzeg nincs laska.
Floo nem tuskón szedem, hanem lábon száradt, vagy kidõlt nyárfán, rengeteg van, épp most csaptam be két hatalmas laskás melegszenvicset, jujjj de finom volt.