Bioszféra

Szerintem biztos hogy gomba.....

Ma láttam egy jó közepes méretû gombát barna kalapja van és kúpos alakú.

Reggeli dér:
Link

Hû, ez de aranyos...Link

Én meg úgy 5 éve voltam ott, jó kis hely :-)

Nagyon szép.
Jaj, most már tényleg megyek! Nem leszek kész a festésemmel.. :I

Noli: ott mi pici vackokat szedtünk össze még nagyon rég :-) (elsõ osztálykiránduláson)

Hari: jó!

Most nem érek rá, suli miatt. De majd délután elküldöm neked priv. üziben. Jó?

Ilyenem is van: Link
pénzesgyõri omladékból :-)

Hari: az jó, mutasd :-)

Köszi! Esetleg csereberélhetnénk is. Van egy listám, mibõl tudnék.

Hari: én terepgyakon összekaparásztam egy csomó opált (zöldes, barnás, fehéres), adhatok ha kell.

Szeretem õket. De ugyanúgy szeretem a többi ásványt is. Nekem nincs nemesopálom, viszont tej-, üveg- (hialit), máj-, faopálom az van.
Én is természetes állapotukban, csiszolatlanul szeretem jobban õket. Bár van néhány csiszolt kavics is. Fõleg jáspisok.

Hari, így szereted az opálokat? :-)
Nekem van egy kicsinyke, 80- (nyolcvan) ft-ért vettem, tejopálnak árulták, és a kõ egyik felén valóban az is van, azonban a másik felén van nemesopál :-) Mütyürke felületen csak, de ott villog nekem. Piszokul szeretem az ilyen köveket is, de csak természetes állapotukban, ékszernek nem kéne (a jeggyûrûmön kívül nem is tudnék elviselni magamon semmi mást). Van egy bazi nagy sivatagi rózsám is, még a keresztapámtól kaptam, Algériából hozta. Jó arasznyi, és az áttetszõ fajta, kevés homokkal, ilyesmi: Link

Fú, nem, de nagyon szuper! Unalmas óráimban lesz mit böngészni :-) Van egy mikroszkópmániás ismerõsöm, majd neki továbbítom a linket :-)Köszönöm!

Köszi!

Hari, ezt neked: Link
Noli, ezt ismered? Link

De jó absztrakt képet lehetne festeni errõl!

Na ne már! Olyasmi talán van, amit tudok. Olyan prof még nem született, aki a felét is ismerte volna a növények (legyen most csak a száras, tehát harasztoktól felfelé) tudományának.

Sejtosztódás interfázisa fénymikroszkóp alatt:
Link

Köszönöm!
Van olyasmi, amit nem tudsz a hazai növényekrõl? ;-)

Azta, ez mekkora már!
Nehezebb lehet kiásni, mint a 25 éves tormát...

Tényleg szép növény.

Szennyesfehér. Link Találtam egy képet a gyökerérõl: Link

Ja, fehér. Már írtad. Nem láttam a környéken ilyet.

A virágja milyen színû?

Hari, a növény a homokos, löszös területeket kedveli, a talaj mésztartalmában nem válogat. Így a Nyírségben is elõfordulhat, ami, ugye savanyú homok. Te nem láttad a környéken? Nincs most nálam egyik határozóm sem, fejbõl nem tudom, hol van-nincs. De pl. a Dunántúlon a Mezõföldi löszterületeken, a Gyõr-Tata közötti Duna-teraszok homokján, a középhegységek hegylábi lösz-, és homoktakaróján (pl. Fenyõfõ) gyakori növény. A Duna-Tisza közi nagy homokhátságokon is tömeges. Amikor nyílik, nagyon szép a táj, szinte elözönli az addigra már kiégett, sárga homokvidéket.

Érdekesen néz ki a saponin.
A Gypsophila paniculata az országban hol található meg?

Ez csak egy olyan melléktulajdonság, aminek az ember örül leginkább, mert tudja saját céljaira használni. Szaponinok alatt sok vegyületet foglalnak össze. Többnyire gombaölõ, antibakteriális hatású, védi a növényt a kórokozók ellen, neki mellékes, hogy vízzel habzó elegyet képez. A legtöbb növény esetében a gyökérben összpontosul, a Saponaria-ban is, de kis mennyiségben tartalmazza a levél is. Van itt mikroszkopikus kép is a vegyületrõl: Link
Kertekben a Gypsophila elegans-t szokták ültetni (az én nagymamámnak is van), ez egyéves, virágkötészek használják elõszeretettel.
A nálunk õshonos G.paniculata-t (ami tipikus magyar pusztai, sztyepp-növény) nem szokták ültetni. Tõosztással lehetne elvileg. Minimum évtizedek, de, mivel az elemeknek (szél) kitett, nyílt, gyér növényborítottságú pusztákon nõ, akár évszázadokban is mérhetõ egy-egy példány (s gyökerének) kora. Kapaszkodniuk kell a homoktalajba, akár 8-10m-re is lehatolnak.
Másik Gypsophilánk pedig védett, kecses, szép, nyílt homokpusztai növény. Terem a környéken is. Szeretem. Link

Hangosan felröhögtem Lubomir Habzík nevén :-) Kollégák néztek rám hülyén.
Köszönöm, hogy leírtad a tudományost szappanfû ügyben. Ruhát mosni mérgezõ, fogkrémbe meg jó? Komolyan, sose mosok többé fogat! :-) Inkább rágicsálom a saját termésû mentáimat, hogy ne legyen büdös a pofám... :-)
Ez a buglyos fátyolvirág van kerti verzióban is, nem? A mamámnak legalábbis sok volt belõle. Mennyi idõ alatt nõ meg ekkorára a gyökere?
Egyébként mi a szaponin szerepe a növények életében? Mondjuk a mosódió esetében maghéjban el tudom képzelni, hogy más növények csírázását gátolja, vagy ilyesmi. De mire jó egy növény levelében?

Szerda a napja. Csak kibírja addig. Bár elég nagy átállás hazánk legkorábban nyíló virágjának (ugye, általában február eleje) átállni a legkésõbben virítóvá.

És mi újság Szársomlyón? Vagy még nem voltál hungaricumot cserkészni?

A Sapindus mukorossi valóban különleges egy fa. Van a pécsi egyetemi bot.ketben belõle, amikor november elején fotóztam, még csak puha, sötétzöld volt a termése. Mostanában lehet szedni, ekkorra szinte csonttá keményedik, megfeketedik a termése. Majd megnézem jövõ héten.
A mi Saponaria officinalis-unknál legalább 2x több szaponint tartalmaz.
Egyébként a szappanfüvet (hazánkban valóban elterjedt, Noli jól írtad) korábban sem használhatták tömegesen mosásra, lévén egyéb glikozidszármazék vegyületeik miatt erõsen mérgezõek. Ezért csak iparilag használják, pl. fogkrémadalékanyagnak.
Kipróbálni azért érdemes, vízzel megdörzsölve szépen habzik.
Van még egy ilyen növényünk is, a Gypsophila paniculata (buglyos fátyolvirág), homokpusztáink kiváló dísze. Biztosan sokan láttak már ilyent, nagy, fehér gömb alakú növény, ahol elõfordul, ott rendszerint tájképet meghatározóak fehér bokrai. Maga a növény elég büdös. Az érték vastag (emberi kar vastagságú!) karógyökerében van. Annak még magasabb a szaponintartalma. Szintén jó fogkrémbe, még a szûcsipar is használja.
Errõl jut eszembe, a Dunaszerdahely focicsapatában játszott egy védõ, Lubomir Habzík volt a neve.

Szerntem a környezet gépjármû általi szennyezése csak a zsebtérkapuk elterjedésével lesz csökkenthetõ...
Egyébként annyit tudok, hogy a macskám fixen ismeri a teleportálás titkait, vagy kettõ van belõle egy azon idõpillanatban a lakás két különbözõ pontján :-) Õt kellene tanulmányozni :-)

A másik: felhívás a cikkbõl, járjál néha biciklivel. A múlt héten az egyik reggeli rádiómûsorban özönével jöttek a mélységesen felháborodott üzenetek arra a hírre, hogy 900 millió Ft-ot akarnak költeni kerékpárutakra. Nem mondom, sok pénz. De mindannyian tudjuk, mivel játszanak a biciklisek az utakon...Nesze neked, környezettudatosság. Addig nem is érdemes beszélni róla, amíg a puszta LEHETÕSÉGE nincs meg a választásnak. Pontosabban a mindenki által elérhetõ, reális lehetõsége. Mert a puszta esély megvan, de az nem elég.

Persze, teljesen igazad van, nem azért linkeltem be, mert mindennel egyetértek, amit leírtak. A probléma rendkívül összetett /micsoda felfedezés! :-)/ de sajnos kezdek hozzászokni, hogy ez a világ olyan szinten tele van szemforgatással, álhumanizmussal, álnemtudoménmivel, hogy iszonyat. Egyszer az egyik cégnél volt egy amerikai kolléganõm, aki amikor meglátott, széles mosollyal jött felém, "ááááá, de örülök, hogy látlak", aztán a másodperc törtrésze alatt lehervadt a mosolya és odafordult egy helyi emberéhez, akivel komoly megbeszélnivalója akadt. Megdöbbentõ volt ez a fokú felszínesség, ami sajnos a fogyasztói társadalmak egyik legfõbb ismérve. Vannak divatos dolgok, jóga, feng shui, mangalicahús, ökoakármi. Mindegy, ezekben is az a lényeg: pénzt lehessen csinálni belõlük. Meg trendi legyen. Részei egyfajta kollektív lelkiismeret-nyugtató kurzusnak, lám-lám, én mindent megteszek az egészségem és a környezetem egészsége érdekében. De legalább vannak emberek, akik igyekeznek valóban környezettudatosan élni és a "ma ne vegyél semmit" napra nemcsak legyintenek.

Ezt értem, Attila, csak tipikus médiademagógia egy nõi magazinba így berakni a környezettudatosságra ösztönzõ szöveget. Mindezt úgy, hogy mellette ott van a túlvásárlásra ösztönzõ reklámok hada... Érted?
Tudod, mi lesz ebbõl a cikkbõl? "Jaj szegény kisgyerekek!" - s ezzel elintézi.
No meg a mosódiós link egy olyan cikkben, ami pont a helyi termesztésû cuccokat akarja elõnyben részesíteni... Legyünk környezettudatosak, vegyünk indiai mosódiót, ezzel támogassuk a szegény indiai kisgyerekeket, akik biztos felmásznak a mosódió-fára és közben ki vannak téve mindenféle fertõzésveszélynek, támogassuk a nagykereskedõt, aki fillérekért átveszi szegény indiai kisgyerek szüleitõl a leszedett mosódiót, aztán támogassuk az OPEC tagállamait azzal, hogy ezt a párezer kilométert Indiától hozzánk berakjuk a rendkívül környezetbarát mosódióba... Esetleg ha rákap Európa erre a barátságos anyagra, majd kivágnak még fát Indiában, hogy a helyükre mosódiófát ültessenek...
Tudod, szép, hívjuk csak fel a figyelmet a lehetõségekre, de közben az lenne az igazán környezettudatos dolog, ha hazai termesztésû szaponintartalmú növénybõl próbálnánk valami mosásra alkalmas formát kihozni. Pl. az orvosi szappanfûbõl (Saponaria officinalis) rengeteg van nálunk, kertekben is terem, nem tudom, mennyi a szaponintartalma, talán Dávid meg tudja mondani. Miért nem ezzel foglalkozik az a cég, aki ilyen tudatosságra akar nevelni? Megmondom: az indiai mosódió képe remekül illik a mai nõk ezoterika-rajongó világképébe, egy szép és rejtélyes, távoli ország csodálatos növénye ez a dió, ollé, ilyet kell venni. Szóval ez a cég pénzzel foglalkozik...
Na de jól elmentem az eredeti témától.
Szerintem a januártól esedékes áremelések rendesen csökkenteni fogják a hazai lakosság átlagos ökológiai lábnyomát, hiszen lópikulát se fognak tudni venni. Attól tartok azonban, hogy legdrasztikusabban nem azt a réteget fogja érinteni, amelyiknek amúgy nagy lábon él, hanem azokét, akik gyermekcipõt hordanak...

Köszönjük szépen.
Mi sütõben megsütöttük.

A teljesség kedvéért: a cikk Zahorán Tamás tollából való, a címe: "Mekkora lábon élünk?"
Ezen kívül szép kis gyûjtemény van még az alábbi linken:
Link

Szerintem ezeknek az adatoknak nincs túl sok köze egymáshoz, csak felsoroltak néhány tényt.
Ideillett volna, amit néhány hete belinkeltem, ha a Földön mindenki amerikai "módra" élne, majdnem hét földgolyó kellene a mostani valamivel több, mint hatmilliárd ember eltartásához. Ezt hívják ökológiai lábnyomnak.
De itt az idézet:
"Összegezve: az 52 ország átlagosan 35%-kal több biokapacitást használ fel, mint ami az adott országokban elérhetõ. 35%-ban tehát nem gazdálkodunk fenntartható módon, feléljük jövõnket. Végezetül egy megdöbbentõ becslés: ha az átlagos amerikai fogyasztási szokásokat gondolatban kiterjesztjük a Föld hatmilliárd lakójára, akkor 6,9 Földgömbre van szükségünk a fenntartható élethez.
Tanulságok
A fenntarthatóság biztosításához figyelembe kell vennünk korlátainkat. Az ökológiai lábnyom módszerével végzett elemzések három egyenértékû stratégiát mutatnak fel, amelyekkel csökkenteni lehet lábnyomunkat, azaz a környezeti terhelést:
1. Növelhetjük a természet egységnyi területre esõ produktivitását, például kevésbé pazarló mezõgazdasági rendszerek bevezetésével (ha a növényi táplálékot közvetlenül emberek élelmezésére használjuk, nem pedig állatok takarmányozására, akkor megtakarítható az ún. konvertációs veszteség), Ha a háztetõkre napkollektorokat szerelünk fel, szintén növeljük a terület produktivitását.
2. A források hatékonyabb felhasználásával, például környezetkímélõbb technológiákkal, energiatakarékos berendezésekkel szintén csökkenthetjük a környezet terhelését.
3. A túl nagy lábon élõ országokban igyekezhetünk visszafogni az egy fõre esõ fogyasztást, pl. az autóhasználat és az eldobható termékek mellõzésével. Egy olyan, egyszerûbb életstílus, amely nem az anyagi, hanem a szellemi, lelki javakat tekinti elsõdlegesnek, eredményesen orvosolhatná gondunkat.
Készült Mathis Wackernagel és William Rees tanulmánya alapján -- in: Ecological Economics 29 (1999), 375-390 o.

Nemzeti ökológiai deficit. Az ökológiai lábnyom az ember által kisajátított biológiai kapacitás jelképes kifejezése. Egyes országok a belföldön "megtermelhetõnél" nagyobb biológiai kapacitásra tartanak igényt, azaz ökológiai deficitbe kerültek. Importtal kell ellensúlyozniuk a hiányt, vagy ki kell meríteniük természeti tõkéjüket. A biológiai kapacitásuknál kisebb lábnyomú régiók területük ökológiai lehetõségeivel összhangban élnek. (Gyakran azonban a fennmaradó kapacitást exporttermékek gyártására használják fel, és nem tartják fenn tartalék gyanánt.)"

Köszönjük szépen, viszont kívánjuk

Jó étvágyat mindenkinek a gombájához!

Elkészült a rántott laska, jajj de jó!

Szedtünk márványos meg szürkéslila pereszkét, lassan kénytelen leszek megkóstolni, bár azt mondják finom!

Úgy látszik, itt a környéken is nõ most a laska. Tegnap kaptunk egy kis szatyorral.

A végén a kérdõjel helyére képzelj bármi más írásjelet...

A cikkben bekeretezett adatok közt szerepel valami, ami nem tetszik. Az, ami a gyógyítható betegségben meghalt gyerekekrõl szól.
Ezek javarész afrikai, ázsiai szegény gyerekek - valószínûleg-, de hogy a fenében került az amerikaiak nejlon- papírfogyasztási adatai közé ez? Semmi köze hozzá, nem attól lesz kevesebb a maláriás néger kisfiú, hogy Joe négy szatyorral kevesebbet dob el?

Link

Én kölök koromban a lúdtelepen múlattam az idõt, teheneket nem õriztem, emlékszem mindig megléptünk a skacokkal, volt nem messze egy kis patak, tele hallal, persze hálónk az nem volt, egy rossz zsákkal fogtuk a cápákat
Azok voltak a szép idõk

Dabrony!
Kölök koromban minden nyaramat Csöglén töltöttem. Nagyapámmal a dabronyi erdõ alatt õriztük a teheneket. Ha megyek, csak addig, amig kocsival lehet menni.