Ide is berakom a társalgóból:

Áttelelõ gólyák nem ritkaságok kis hazánkban.Fõleg késõi születés, nem megfelelõ kondició, sérülés, elhullott szülõk hiányában. A téli hõmérséklettel valóban nem lenne semmi bajuk, de a táplálékot jelentõ kétéltûek, rovarok, hüllõk ilyenkor nem elérhetõek. A nem kevésbé jelentõs rágcsáló menû a hó alatt mozog ugyan, de nehezen zsákmányolható.A zsákmányszerzésre fordított energia több lenne mit a bevitt.
Végül is valóban klimatikus az ok, de magát a légkör fizikai változást jól viselik gólyák, csak a hatását nem.Éhen hal.
Az MME-Madártávlat új száma pl. a Cserhátban ismeretet egy ilyen esetet.

A felelhetõ potenciális táplálék mennyisége beszûkült ugyan (tavasz ide vagy oda a kétéltûek többsége már téli nyugalomban van), de a rekord gyanús enyheségnek köszönhetõen a rágcsálók mozgása még igen aktív lehet, ami nem készeteti az összes gólyát déli vándorútra. Enyhe teleken sokszor megfigyelhetõ, hogy számos más vándor madár faj mindaddig kitart amíg elegendõ eleség van.Ráadásul most fiókákat sem kell etetni. A kanadai vadludak se nagyon akaróznak tovább állni tavainkról, pedig ha zordra fordult volna a tél már régen - idõközi pihenõjük után (pl. tatai Öreg-tó) - odébb álltak volna. Hasonlóan jó indikátora az idei "pszeudótélnek" a kormos varjú, (Corvus corone corone) amely a kemény teleken nagy csapatokba tömörülve, tömegestül költözik a nagyvárosok peremterületeire és belvárosi zöldterületeire. Pl. tavaly.
Idén a november eleji hidegöblítés óta alig egy-két példánnyal találkoztam székesfõvársunkban.