Bioszféra

Félkarú rabló;

No, ma gyött egy farkas koma is

Nem vagy egyedül...de a gót katedrálisoknak (monokultúra) nem sok idejük van (erdő időléptékben)...de emberiben sem....a középhegységekben elsőként (már most!) a határtermőhelyeken (400-550 méter tszf.), kitettségtől függően, pusztulnak, száradnak..a hidrológiai aszálytól és a légköri aszálytól egyaránt...de nem jobb az állapotuk a klasszikus bükkös klímában sem.
Azért az túlzás, hogy éppen elvan őshonos fajunk lenne...Zalában,Zselicben akkor nem lennének még mindig kiterjedt azonális bükkállományok (igaz az illír bükk). A középhegységeinkben (pl. a Bakonyban is nagy területen) teljesen a helyén van...még...!
Az elegyítés valóban nagyon fontos megoldás lehet (!), de pl. a magas kőris a kőrispusztulás vész miatt nagyobb bajban van mint a bükk...a juhar és hársfélék pedig szintén nehezen viselik, ha három hónapon át állandóan haj- és lángszórózzák őket a keleti pusztai szelek és nyomorgatják a trópusi éjszakák. Ennyi felégett kislevelű hársat (klasszikus elegyfaj) még az életben nem láttam, mint most... pedig nem egy nagy igényű a termőhelyi adottságokra, sőt...
Az európai vörösfenyő szintén inkább a szubmontán, montán klímát kedvelné...zabálják is a cincérek, mert ennek hiányában erősen szárad, de annak persze vannak, akik nagyon örülnek (no komment) mert tájidegen (a Börzsönyben csak 300 éve él).
Szóval fogas kérdés...általánosan alkalmazható jó megoldás nincs...csak adott erdőrészlet szinten lehet szakmailag jó döntéseket hoznia termőhely teljes ismerete mellett. És nincs mese kísérletezni és mérni, mérni, elemezni kell.
Pl. Némethonban éppen szelídgesztenyével elegyítik a bükkös felújításokat. Kis léptékben, kis mértékben (kéregnekrózis rezisztens alfajokkal persze).
És csakis őshonos elegyfajokkal elegyíthetünk, mert az idegenhonos invazívokkal, vagy azzá válókkal így se bírunk lassan. A tölgyesekben nem győzzük irtani a bálványfákat, középhegyvidéken, nem az Alföldön.
A Magas-Börzsönyben, az erdővédelmis (ERTI) kollégák nem hittek a szemüknek, amikor egy bükkös felújításban spontán betört smaragdfa(!!!) csemetéket mutatott a kervez. erdész. Elvileg mikorszaporított, így nem lehetne vegetatív szaporodásra képes..de mégis...és mióta szajkózzák az ERTI szakemberei, hogy atombombán ülünk, ha a smaragdfa ültetvényeket nyomjuk, mert nem ismerjük mire képes.
(Erdészeti szaporítóanyagként, a hivatalos faj- és fajtajegyzékben, még iparifa ültetvényként is tiltott!).
Mondjuk egy két hetes februári mínusz húsz lenullázná őket az biztos, de hát...

Vannak azért szép bükkös felújítások, de ehhez északnyugati fekvés, többlet vízhatás és gondos erdészeti kezelés (és jó erdész) kell...na meg észszerű vadgazdálkodás és elég sok idő...ez pl. nem Magas-Börzsöny, de öröm nézni...igaz minden más ropogósra van sülve a környékén...

 

Ó, bocsánat felrehatároztam. Valójában huszonkétpettyes pettyes katica (Psyllobora vigintiduopunctata)
De az allítás attól még igaz

Ott azon az agyonbolygatott gyepen olyan ritkaságok vannak, hogy sok védett területen nincs annyi. A sisakos sáskát kaszálni lehet, a Henosepilachna vigintioctopunctata-t (nem ugrik be, hogy mi a magyar neve) még csak itt láttam eletemben stb

Ma  reggel  a  kollégáim  is lefotóztak  egy  Lycosát  a  labor  melletti  tárnában,  kilátásba helyeztem  egy  nagy  doboz bonbont nekik...  Solymáron  volt  aknászpókunk, de  itt  Albertfalván  nagyon  hiányolom.  A  Nomada  méheink  lejtőn  laknak,  velük  megférnének.

Bébiket nem láttam ma sem. A nagyobbik tárna biztos homályában csak a tulajdonos csáprágóit láttam, de megjelenésemkor gyorsan visszahúzódott a mélységbe, így továbbra sem tudom, hogy szongi-e.

Gazdag  póktulajdonos  vagy...  a  bébikből  néhányat,  kaphatok majd  esetleg?  Itt  a  parkban  jó  élőhelye  lenne,  bent  a kertben  pedig  csigákkal  terített  asztal várná.

A munkahelyem irodaházának parkolójában, a térkövekkel, meg aszfalttal körbevett néhány négyzetméterén sincsenek biztonságban a sáskák.

Pokoli bizalmatlan volt, szóval ez a legjobb képem róla
Viszont az aknája kijáratától kb 1 méterre van egy kb 2x akkora átmérőjű akna, ahol a házmestert csak egy pillanatra volt szerencsém megtekinteni. Vagy egy nőstény pokoli lesz, vagy egy szongi. Remélem a napokban kiderül

Imádom a bükkösöket, ez szerintem itt nyilvánvalóvá is vált, és én is gondolkodtam, főleg a tavalyi siralmas szárazság nyomán, hogy mi lesz eme, inkább atlantikus, de itt még “ éppen” elvan fajjal. Azzal nem lehetne ( bár lehet, már késő)  segíteni, hogy más fafajjal keverjük? Pl. magas kőris, juhar, ahol lehet hárs, gyertyán, egy csipetnyi vörös fenyő, mert pl. Az Aggteleki karszt felvidéki részén,  a Szilicei fennsíkon ilyen vegyes erdőkben jártunk, és ezt ott említve mondta is az egyik NP-s, hogy erről már ők is elmélkedtek, de ez nagy falat, meg “vallási” kérdés szinte.
Hozzáteszem, egy tiszta monokultúrás bükkösnél kevés szebb dolog létezik, de vajon jó ez így?

Igen, tulajdonképpen a gombák szinte lenullázódása is igencsak árulkodó volt. Aug. 20-án a Börzsöny még tele volt gombával, de nagyon, most meg minimum közepes az aszály, de már 1 hete is. Nekem kicsit furcsa is, hogy ilyen roham száradás jött, de gondolom, a légkör is extrém száraz lehetett.

Már nyílik a kikerics az Ipoly völgyében, tegnap hajnalban Őrhalombam jártunk.

Van hiba. Főleg, hogy az egész egy rakat (klíma)károsodott faanyag. A bükk bükki hazájában...
Gombás fertőzés nyomán csillagálgesztes legalább a fele a lefotózott rövid tűzifás máglyának, abból eredő fatest korhadásokkal.
E mellett a vékony bükk kéreg nem bírja a hőséget és a trópusi éjszakákat, így a hőstressz okozta  ún. "héjászási" kéregbetegség is szépen látható. Az eddig különálló bükkök jellemzője volt, állományban (zárt erdő) nem igazán. De ha éjjel 25 fok van, nappal pedig 30, akkor ennyi.
Van ott még egy kis befülledés és a sugárirányban befelé tartó repedések se arról szólnak, hogy értékes iparifa alapanyag került letermelésre és megy a kazánba aprítéknak.
A zöld leveles gally első látásra csúfságnak tűnik és bárki nem szakembernél eléri a kívánt hatást (számos civil szervezet nagyon is épít erre az adományozási PR és marketing stratégiában, miközben az egyik húzóerő vezető "főerdőszakértője" a doktorit Sopronban szerezte, az Erdőmérnöki Karon).
Főleg, ha hatást akarunk kelteni.
Mert eddig volt tél és talajfagy. És nyáron nem kellett még gyéríteni sem, csak az erdőműveléssel foglalkozni.
De ma már jobb, ha a betonkeménnyé aszott erdőtalajon mászkál nyáron a forwarder (kihordó szerelvény) vagy az LKT (csuklós-csörlős erdészeti közelítő traktor), mintha a tavaly téli fagymentes agyagos erdőtalajokon, vagy a fél méter méter vizes hóval fedett nyakig érő kulimászban kellene méteres sáróceánban húzni-vonni a faanyagot, miközben az újulat (2-3 éves bükkcsemete) fagytámasz nélkül mindenütt fordul ki a talajból, hiába jelölik ki pontosan a döntési irányokat és a közelítő (szállító) nyomokat. 
Ezt ma már az igen szigorú hazai erdőtörvény és a kapcsolódó pár száz vhr. is tartalmazza.
Védett területen fekvő erdőben pedig a természetvédelmi kezelő engedélye nélkül nincs semmilyen kitermelés.
Annyit látsz, hogy a fagy- és télmentesség miatt előrébb hozzák a faanyagtermelés (fahasználat) egyes üzemmódjait. Ez valószínűleg TKGY, vagy NFGY. Törzskiválasztó gyérítés, vagy növedékfokozó gyérítés (mindkettő a bükkerdő természetes felújítását és a lábon álló egyedek tovább élését szolgálja) csak (!) tűzifának alkalmas bükkfa rakata (máglya).
Egyébként meg szakmai szemmel sajnos látlelete, hogy a bükk megindult, az alább a Harz példáján bemutatott "fenyők" útján. 
Nincs más út, mint előremenekülni, és letermelni a kívülről, egy kiránduló számára egészséges, amúgy meg szenvedő, beteg bükkerdőket (kis léptékben, kis mértékben és fokozatosan, elnyújtva, ahol lehet).
Mert reménykednek az erdész genetikusok és számos ökológus is, hogy az újulat, vagyis a csemeték DNS-ében lassan megjelennek pl. a jobb hőtűrő, vagy szélsőséges csapadék eloszlást kompenzáló képességű alfaj jellegek. Az az a bükkös próbál alkalmazkodni. 
Egy a baj: hogy ehhez túl drasztikusak és túl gyorsan a változások és állandóak a kárnyomások (nem biológiai és biológiai egyaránt).
A magam részéről, ha ez így megy tovább a bükknek nem sok esélyt adok, de már a kocsánytalan tölgy és a cser is bajban van.
Így, akik jelenleg és a jövőben töretlen lendülettel élvezik ezt a végeláthatatlan strandidőt, az unokáikat már egy erdős-sztyeppén fogják dédelgetve sétáltatni, a középhegységi erdők hűlt (és nem hűvös) helyén. Már ha kibírják majd árnyék nélkül.
És ez nem klímahiszti, hanem a nyers valóság.
Mátyás Csaba erdőökológus akadémikusunk évtizedek óta szajkózza ezt szakmán belül és kívül...belül már elhiszik, mert kézzel fogható.
És ez csak egy mm-es szelet a globális folyamatok özönéből.
Ezt a cikkét nagyon ajánlom mindenki figyelmébe!! Bárki számára közérthető.
Link
Különösen a konklúziót a végén. 
Tehát a képrejtvényed, nem több és kevesebb, ha beleméllyedünk a részletekbe, mint egy metszete mindennek.
Zöld gally, ide vagy oda.
(Már ha nem néztem be valami csalafintaságot, mert az is simán lehet...  )

Ugy 30 centire van egy 50x50 cm-s vakablak aminek az alja deszka. De legalább 15 éve ott van.
Miért? Van tipp?

Ja, fórumhelyszín az északi Bükk. 

horitazi: faanyag van a falban/környékén?

Gomba rejtvény
Pincefalán ezt fedeztük ma fel.
Lehető legsötétebb sarok.

Debrecenben nincs ennyi bükk 

Képrejtvény, avagy keresd a hibát a képen:

(és egész nyáron ez megy...)

Kedves Bazsa, nincs mit, mindig szívesen, ha klasszikus értelmű ismeretterjesztésről van szó. Vica versa természetesen.
Ennek nyomán, a pilisi kopárfásítások dióhéj történetén és jelenlegi erdészeti kezelések okain, módjain egy kicsit pontosítanék.
A fenyő nem invazív faj!
És nem idegenhonos a Kárpát-medencében. Csak a trianoni határokon belüli középhegységeinkben nincs természetes élőhelye. Szeretjük ezt "tájidegennek" bélyegezni. (Nem elég magasak egy természetes fenyves öv kialakulásához.)
Saját magától képtelen területet elvenni, vagy élőhelyéről kiszorítani más őshonos fajokat.
Pl. a Bükkbe se tört be, hanem telepítették a 19. század végi, 20. század eleji hatalmas bükk-tarvágások helyére. Mert akkor még abszolút tökéletes volt számára a klíma és a termőhely is, kb. jelenkorunkig.
Az amerikai kőris, a zöld juhar, a bálványfa már idegenhonos, invazív, agresszíven terjedő fafajok.
Az akác vitatott a szakmában e téren (az ökológusok, biológusok annak tartják, nem véletlenül), de az valóban amerikai eredetű és nem megfelelő termesztéstechnológia, vagy akácgazdálkodás esetén, valóban agresszíven terjed (kivadul). (Nem keverendő a gyalogakáccal!) 
A Parkerdős kollégák látom jól kommunikálnak a kopárfásítások kapcsán. Ahogy az a Dévényi Antal-kilátónál is olvasható a tájékoztató táblán, a közeledben.
De a kopárfásítás nem csak a Pilisben folyt, hanem pl. Nógrádban, vagy a Festetics uradalomban, a Keszthelyi-hegységben  is.
Csak pl. Nógrádban nem karszton, hanem teljesen talajmentessé lemosódott csupasz homokköveken, stb. Az őshonos csererdők letermelésével sikerült a talajtakarót a völgyekbe mosatni a csapadékkal. A Pilis kb. dettó.
A fekete fenyő sem invazív!
Csak idegenhonos. Ott nő, ahova ültetik. Jobban mondva már ott sem.
A parkerdős kollégák pedig azért vágják ki, termelik le az egykori pilisi kopárokról az állományokat, mert elöregedtek, megtették a dolgukat, ráadásul száradnak.
Alapvető feladatuk a talajképzés volt, ezt a folyamatos tűlevél avar felhalmozással (vagy almozással) elvégezték.
Helyére molyhos tölgyesek, virágos kőrisek kerülnek, nem igazán klasszikus tölgyerdők. 
A Zajnát-hegyek, de akár a Nagy-Szénás és a Budai-hegység nagy része is, valóban csupasz kopár kőfelszín volt a 19. század végére, 20. század elejére.
De ennek oka már a Hódoltság idején elkezdődött. Majd az 1853-as úrbéri pátens, a jobbágyfelszabadítás alatt katasztrofális méreteket öltött az erdőirtás.
Az úrbéri erdőbirtokosságokra nem vonatkozott az 1879-es első erdőtörvény és úgy vágták le faanyagnak és legelőterületnek a kezükbe került erdőket, mint a sicc. Az maradt lábon ami nagybirtokos, vagy egyházi, vagy állami kezelésben volt.
Vagyis a települések népe felélte a körülötte fekvő erdőket.
A Cserhátból így tűnt el majdnem a névadó cser. (Pl. a Bézma-Tepke csoportot, a hegygerincig szőlőkkel ültették tele a jó palócok!)
A Pilisben ennek a kopárfásításnak Dévényi Antal volt a szakmai lelke.
Ma is tudnék néhány unatkozó honpolgárunknak ilyen munkát vezényelni, ahogy a mészkőbe csákányozzák bele a kis ültetőgödröket százezrével és hordják bele háti puttonnyal a talajt, hogy legyen mibe gyökeret vernie a fekete fenyő csemetének.
Most ennyit a fenyőkről és a kopárfásításokról röviden. És szabatosan. 

Hiába a hormonokkal nem lehet bírni...itt is elindult erősen, ha hőség van, ha nem, de ki nem jönnek a patakvölgyekből, vagy a mélyebben fekvő nyíltabb rétekről, vadföldekről. Olyat még nem éltem meg, hogy az innen Szokolyáig húzódó Fekete-hegy-Tar Péter-Papp-hegy vonulat - melynek gerincén, az egyébként erősen túltartott gímállomány épp úri kedve szerint váltogat ide-oda, a nem védett dél fekvésű tölgy-cser magánerdő, és a védett, szálaló kezelésű, állami tulajdonú, északi letörésű bükkösök között (kiváló élőhely a gímnek)  - szinte teljesen néma legyen. A nem véletlenül Szarvas-pallag nevezetű kaszálón még nyomokban sem fordult elő gímbika.
Csak a közeli, mély fekvésű Kis-Hanta-patak völgyében mennydörgő öreg harcost lehetett hallani, ahogy beállt a bőgőhelyére a háremmel, és tisztázta a környék ifjoncaival, ki itt a fejedelem.  Időnként kaffantott a szomszédos Hosszú-bércről egy-egy válasz, de elég fáradtan. Meg a közeli tehenészetből a ridegtartású fél bölények közül valamelyik vette komolyan.Lenn a völgy mélyén csak néhány fiatal próbálkozott.
Most már valóban érdemes kijárni, de délies, keleties hegy- és domboldalakat, hegy- és dombtetőket, gerinceket, hegyhátakat, dombhátakat el kell felejteni.
A Délnyugati-Börzsöny híres bőgőhelyei, mint a Nagy-Koppány, Nagy-Gyertyános északi meredek hegyoldalai több ezer hektáron üresek és némák. Nem csodálom, mert, hogy szeptember közepén 21-22 fok legyen este 10-kor és dögmeleg az erdőben, olyat még egy helyi bika sem élt meg.
Ráadásul mint a száraz sztyeppe olyan puskapor száraz az erdő. A patakokban nincs víz. A klasszikus "örök" dagonyák, amit még terepjáróval is kerül az ember, rögösre száradva. És hegytájon élő öreg harcosokba a 90-es évek végén még déli vérvonalat is igyekeztek "keverni", Somogyból áttelepített fiatal gímállománnyal, tehét egy kissé melegtűrőbbek, mint a tiszta kárpáti vérvonalú magas-börzsönyi társaik.
Betonkeményen durva aszály van hegységszerte. Az erdőkép alapján, ami nem északi, árnyas védettségben bújik, ott kb. majdnem sikerült utolérni a tavaly augusztus végét. De erről majd holnap a megfelelő fórumban, képekkel.

Bölke fotóit üdítő nézni a Mátra északi feléről, de azért az Ilona-vízesés" csurgaléka" is sokat elárul, annak ellenére, hogy ott jóval több csapadék esett. (A Medves-vidéken fekvő Gortva-vízesés mellett a legnagyobb hazai vízhozamú.) 

Nanónak meg remélem összejött a gerecsei "kakaókoncert"...

Most, hogy múlt hét vasárnap volt egy jó zivatar a Mátrában, gondoltam, megnézzük a vízesést is a csodálatos Ilona völgynél, és szerencsére volt is víz. 
A gombák viszont drasztikusan “ elfogytak”, pár tejelőn, meg pár galambgombán kívül, nem sok volt. 
A vízeséstől még továbbmentünk egy körtúrára, fura mód ott már egy lélekkel nem találkoztunk, csak a vízesésig ment mindenki, ja meg egy hegyi kerékpárosnak nyúlt a nyaka felfelé, le a kalappal.

Ahogy várható is volt, csoda bükkösökön haladtunk keresztül.













Na jelentem beindult a dombság. Tegnap kora reggel tanyán voltam már, fél6-6 között. Ment az adok kapok.  Este pedig otthon a teraszon ülve hallgattuk. Utca mögött rét, majd erdő van. Ma reggel pedig fogmosás közben nyitott fürdőszoba ablak mellett is hallható volt a bőgés.  Egyik este ki is megyek valamelyik völgybe hallgatózni.

Kedves LAM!
Nagyon szépen köszönöm a kimerítő és érdekes, hasznos válaszokat. 

Így van, a fenyők egy invazív faj, de anno a lorngajeken egyedül ez tűnt a legellenállóbbnak a környékemen a kopárfásítás során az 1900-as évek 3. évtizedében. 
Az 1848-as forradalom után a Pilisvörösvár és Piliscsaba között lévő kopárokon ( Zajnát-hegyek ) teljesen letermelték a főként tölgyerdőket. 
Maradtak a kopár dombok-hegyek, majd Dévényi Antal által megindult 1930. körül a terület kopárfásítása kizárólag feketefenyőkkel.
Azóta szépen nőttek, volt egy tűzvész 1993. nyár mikor, mikor 100 ha fenyves vált az enyészetté, de azóta újra lett ültetve csak fekete fenyőkkel ismét, és kb. 2-4 méter magasak a fák.
A Pilisi parkerdő viszont felismerte már jó ideje a fauna sérülékenységét, és invazív létét, így szándékosan visszaszorítják a fenyveseket szép fokozatosan, és ültetnek helyükre lombhullató fákat, főként tölgyeket, mint ahogy korábban is ez volt a jellemző itt.
A kopárfásítás elérte a célját, az erózió már kisebb mértékű, mint kb. 90 éve, a fenyők tették a dolgukat, most msr ki lehet szépen fokozatosan vágni őket, hogy helyüket majd néhány évtized múlva újra átvegyék a lombhullató erdők.

A klotildligeti fenyőkkel, szegényekkel ugyanez történt, csak a lépték más. A fenyők nem tudnak védekezni az egyébként teljesen természetes, számukra őshonos kártevőkkel szemben.
(Vannak már tömegesen behurcolt idegenhonos szú fajok is kis hazánkban, a globális kereskedelem és a kedvesen határtalan  fogyasztói "kultúránk" ajándékaként. Ennek legújabb példája az óriás lódarázs megjelenése. Ez nem azonos faj a szenzációhajhász, kattintásvadász hírekben nyüzsgő óriás ázsiai lódarázzsal. A hazainál kisebb méretű, az emberre nem támad, akárcsak a nagyobb és egyébként alapvetően békés őshonos lódarazsunk, már ha nem kerülünk a fészek közelébe. Egy nagy baj van vele, hogy a mézelő méh a kedvenc eledele. Kb. 50-100 ilyen lódarázs pár óra alatt lenulláz egy akácosba virágzáskor kitelepített kaptárméhészetet, ha rájuk bukkan egyetlen egyed is. Már pedig specialista, így megtalálja őket. Egyelőre egy-két darab van, de idén találtak már itt áttelelt példányokat. A többi kb. idő és a méhészek védekezési lehetőségeinek kérdése. Sajnos...)
Vissza a fenyőkre. A csapadékaszály, a légaszály, a fagyok hiánya, a téli hócsapadék hiánya miatt az immunrendszerük legyengül, nem képesek elég gyantatermelésre, és így nem tudnak szembe szállni a kártevőkkel. A tűleveleiket gombabetegség támadja meg (tűbarnulás),  a kérgük alatt a szúfajok pusztítanak, így a kérgüket ledobják. Ezek a szú fajok a kedvező körülmények miatt évente egy rajzás helyett, 3-4-szer is rajzanak már (!).
A jelenség nálunk is tömeges, már 2012 óta. Előbb a Dél-Mátra fenyvesei estek áldozatul a tömeges száradásnak. Majd 2013-2014-től a Keszthelyi-hegység fekete fenyvesei, majd a Mecsekben ua. A Pilisben is már évtizedes a folyamatos pusztulás, száradás. A Bükk-fennsíkon szintén. A Mátra magasabb régiót is ugyanez sújtja. Az ország legszebb, legkiterjedtebb lucfenyvesét, a zempléni Dorgói-fenyvest is már nagy részt tarra kellett vágni. (Tömeges szú- és egyéb károsítás esetén nincs mese, egészségügyi kitermelést rendel el az erdőtörvény.)  A Kőszegi-hegységben szintén nem maradt lábon már fenyő. És ez már millió köbmétereket jelent.
Nálunk azonban, itt a medencében, vagy a középhegységeinkben ezek mind telepítettek, nem őshonosak. Ellentétben pl. a Harz-al. Ettől még az ökológiai kár hatalmas, mert számos faj élőhelyét jelentették, a tájképi érték sem megvetendő, a gazdaságiról nem is beszélek. Pl. az európai vörösfenyő itt a Börzsönyben vagy 350 éve otthon érzi magát. Már, ha nem cincérkeltetőnek kellene használni a még lábon álló állományokat, de ebbe most nem megyek bele, ha csak valakit nem érdekel külön. Egyébként, ha mégis, akkor szívesen.      
Minden négyzetméter kitermelt erdőterület helyén, amíg erdész van kis hazánkban és hagyják dolgozni, addig természetesen erdő lesz. A fenyőket általában a helyi termőviszonyoknak megfelelő elegyes lombhullatókkal lehet és kell, nagyon komoly költségek mellett mesterségesen erdősíteni (csemete vagy makkültetés).  Ezt nevezik fafajcserés szerkezetátalakításnak magyarul.  De ez nem két év. Évtizedes folyamat, és közben akár többször is sikertelen lehet adott helyen az erdősítés.

A Harz fényképek forrás lemaradt, mert természetesen nem saját fotók. Wikipedia, Pangea blog, és az AFP. 

Ha már Nanó volt kedves felkérni egy keringőre, egyébként pedig röviden, de hatékonyan meg is válaszolta.
Én picit máshonnan közelítenék, annak kapcsán, hogy az a csoda - a kertekben is -, hogy még van kis hazánkban egyáltalán olyan, hogy fenyő.
Egy képsorozat a Harz hegységről, Európa Norvégiájáról, a Tündérmesék Világáról beszédes lesz, a tűlevelűek jelenéről, jövőjéről, kis hazánkban.
A Pilistől kissé északnyugatibb fekvésű, és kicsit magasabb hegyvidék központi tömbje, a Magas-Harz. Legmagasabb csúcsa (inkább fennsíkszerű plató), a Brocken.
Északias fekvése és a nyugatias ciklonok szállította nedves légtömegekre való merőleges kitettsége miatt az erdőhatár itt már viszonylag alacsonyan van, kb. 1000 méter környékén.  A plató gyakorlatilag arktikus tundravidéknek számít. (Hasonló jelenség a cseh Óriás-hegységben is megfigyelhető. Ezek kb. a tátrai alhavasi régióknak felelnek meg.)
Javarészt csodálatos, őshonos és telepített lucfenyőerdők borították, úgy kb. 2012-2014-ig háborítatlanul. A Brocken átlagos éves csapadékmennyisége és az éves átlaghőmérséklete , az alábbi klímadiagram alapján mindent elmond, milyen volt itt az éghajlat.
Link
Aztán kb. 10 éve elkezdődött Németországban is a rendkívül drasztikus és gyors klímaváltozás. 2018-2019 rendkívüli aszályai pedig, kataszrőfális léptékű és mértékű erdőpusztulást okozott a hatalmas kiterjedésű, homogén, többségében lucfenyőerdőkben, szerte német honban.

A Harz varázslatos világának általános tájképe, kb. 2018-ig:

Ellenfényben, látszólag minden rendben még 2021 októberében is.

   
Na, de más perspektívából már látszódnak a bajok, 2021 októberében is.

És ez friss ide, 2023. július. Nem kell kommentálnom.

A pusztító aszályok, ahogy mondod a hektikussá, szélsőségessé vált csapadékeloszlás, a kiegyenlített, szinte óceáni jellegű hegyvidéki klíma egyik évről másikra való eltűnése, a trópusi éjszakák és szárító déli szubtrópusi szelek, a tartós hőség, a tél hiánya (Harz léptékben!!!) állnak a háttérben. És az ennek következtében az alacsonyabban fekvő területekről megállíthatatlanul terjedő szúfertőzöttség, egyéb gomba károsítók és már kór- és károkozók. De főleg a fenyőszú fajok elképesztő gradációja.
Drámai.
És ez nem rossz vízellátottságú, gyenge talajminőségű karsztvidék.
 

Köszönöm a választ! Ezt sejtem én is.
Ennél komolyabb pusztulást június elején láttam észak-Olaszországban a dolomitokban. Ott voltak olyan erdőrészek, ahol komplett kipusztult az egész hegyoldalban a fenyves.

Majd Laci éjjel megírja, de szerintem ez nagyrészt az elmúlt néhány év meleg kontinentális beütésének köszönhető. Az nem az fenyők barátja. 

Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni, hozzáértőktől! 
Idén tömegesen mennek tönkre a fenyőfák a Pilis medence térségében. 
A legrosszabb a helyzet talán Piliscsabán ( nem véletlen, mert ott van a legtöbb fenyőfa ).
Ahogy vonattal megyek dolgozni Pilisvörösvártól-Piliscsévig, hétről-hétre egyre több fenyő barnul be, és kopaszodik le teljesen.
Most már ott tart a helyzet, hogy százával mennek tönkre a fenyők.
Piliscsaba Klotildliget állomáson pl. néhány hónap alatt kb. 50 db fenyőfa ment tönkre sorjában az állomás mellett.
Mi lehet az ok!? Én arra gondolok, hogy a tartósan rossz csapadékeloszlás, vízhiány lehet az ok vagy gombás megbetegedés. 
Vagy valami más!?
Nem saját kép, de nagyjából így néznek ki a fenyők.

Akkor valóban közel állhat hozzád is ez az időszak az erdőn...Igen, gyanúsan nem jönnek a hírek se Gemencről, se Somogyból, se Zalából a "kapitális" bikákról. Pedig Gemencen már augusztus végén megindul a bőgés, hiszen egész más vérvonal, más genetika a déli országrész teljes gímállománya. Ott egy 12-13 kg-os trófeatömeg (kifőzve) kis túlzással már-már átlagos, de 10 alatt rá se néznek. Itt 6-7 kg már rekord közeli. (Erre mondják, hogy az erdei avaron nehezebb hízni, mint a kukoricán.) Sajnos szakmailag nagy hiba a jó vérvonalú érett bikákat idejekorán kilőni, csak a vendégvadász elégedettsége és elsősorban a bevétel kedvéért. Nem öröklődhetnek a jó adottságaik és satnyul a gímállomány. Rengeteg a "selejt" bika. (Ez a szakmai kifejezés rá,  a félreérthetőség miatt jegyzem meg.) 30 éve nem volt magyar VB dobogós bika, még Gemencen sem. Az előtte lévő évtizedekben meg nem volt év, hogy egy ne lett volna legalább idényenként. Jól jelzi ennek a minőségi válogató vadászatnak a kárát.   

Sejtettem Megindult a bőgés már itt is jobban. Érdekes, hogy naplementekor valóban öblösen rákezd itt-ott egy-egy koronás erdei fejedelem, de aztán órákig csend. De meg lesz az holnap szerintem, ha bevált a hely.  Főleg, ha kellő a reliefenergia a környéken.
(Csak az érthetőség kedvéért, akinek idegen a kifejezés: egységnyi területre vonatkozó relatív felszíni magasságkülönbség - fordítja le ezt a felszínalaktani fogalmat magyarra a Wikipedia, helyesen.)

A terepadottság most kulcsfontosságú. A Pilisiektől hallottam, hogy mindenhol a völgyek mélye a befutó. Kvázi lejöttek a tehenek és utánuk a bikák a Pilisből. Pl. Szentendrén, a Pomázi-sík aljáról hallani a bőgést egész éjjel. Ki se jönnek napközben sem. A HÉV és a közeli 11-es forgalma, és úgy ahogy van, az agglomerációs "zűrzavar" se érdekli őket. Nem egy tipikus bőgőhely. De víz, árnyék van, éjjelre-hajnalra jól lehűl (a környező hegyekhez képest) és nem mellékesen a tehenek is úgy döntöttek itt "folyatnak".
De ezt a részleges és tartós "kánikulát" nagyon nehezen viselik. Érdekes lesz vajon kivárnak-e a  nagy erőpróbákkal és elhúzódó bőgési idény lesz -e idén? Vagy a hosszan tartó időállás ebben a melegben megviseli a szervezetüket és rövid úton rövidre zárják majd a szezont. Irány a zsírréteg növelés. Szerintem előbbire nagyobb az esély, de meglátjuk.         

Van már erre egy “bejáratott” helyem, ahol többször hallgattam már őket napnyugta körül  Valóban völgy; a Gerecse és a Bánya-hegy közötti intramontán, rapidan intenzív oldalemelkedésű, jelenleg részben kaszáló.

Egyelőre Gemenc is csöndes..érdekes az egész helyzet. Elnézve az időjárást, még legalább másfél hétig marad a késő nyár. Így a szarvasbőgés is csöndes maradhat. Sajnos. Pedig minden évben várom, édesapám vadász volt, ez kvázi egy emlék..

Csak ne a Gerecse-tetőre. 18 fokban, délies szellőben meg sem fognak mukkani odafenn a mészkőplatókon, sasbérceken. Ha már Gerecse, akkor csak a nyitottabb patakvölgyek, hegytagozatok közötti medencék (a nagyképű ezer diplomások intramontán-nak nevezik  ) Bár biztos vannak befutó bőgőhelyek ott is, de általánosságban alkonyattól éjfélig nagy részt "csend van". Pl. a Pétervásárai-dombság fagyzug paradicsomában 100-as rudlik vannak összeállva (tehenek, bikák), de néma csendben egész éjjel és gőzük sincs a kollégáknak, hogy mi van, mire várnak.
Ahogy nézem, az erdőgazdaságok szept. közepétől indítják a szervezett szarvasbőgő túrákat Zalától Zemplénig (ott kezdenek legkésőbb orgonálni, de ott is tart a legtovább). Nem véletlenül....
Na de kalappal...! (Gemenc persze biztos befutó most is... )  

Itt is két hete járkálunk utánuk, de ilyen némaságot régen "halottam". Épp este 10-kor találkoztam fent a hegyen a helyi kerületvezető erdésszel, amint az 1200 hektáros kerületében hallgatózik, hogy mi van. Kb. semmi. Hallani (látni) a mozgást, de csendben vannak. Itt a híres Fekete-hegyi bikák közül tegnap este kezdett el egy a Kis-Hanta-patak völgyében végre orgonálni, olyan tisztes módra. Máskor itt is hallani, ahogy felelgetnek. Tavaly már alkonyatkor zengett a környék. Most éjfélkor még csak a némaság. Nincsenek még nagy késésben a kalendáriumukhoz képest, de pl. ún. előbőgés semmi nem volt. Még torokreszelés szinten sem. Melegük van az biztos. Ez nem "bőgő" időjárás, hiába hűvösek az éjszakák.  

Így van Majd a gímek után, októberben. Már, ha ők is így gondolják és éppen nem 30 fok van. És valóban barcogásnak hívjuk.
Viszont kevés nagyobb erdőpusztító, agresszíven terjedő koronás vadfajunk van, hála a betelepítőknek és a szakszerű, és az ökológiai eltartóképességhez igazodó vadgazdálkodás helyett kissé mást művelő vadászok miatt, mesterségesen túltartott állományoknak.
A Kelet-Cserhátban(!!) már egy akácost(!!!) nem lehet tönksarjakról felújítani legalább 2 méter magas újulatvédő vadkárelhárító kerítés nélkül, mert lezabálnak mindent. Aki harapott akáclevélbe az kb. tudja mit jelent azt enni. De a cser és tölgy már rég nem elég nekik.
A vágásérett akácállományok faanyagának piaci értékéből 2/3-ot csak az erdőfelújítások védelmére kell költeni. (És akkor még a többi költség hol van..) Nem megy anélkül, olyan vadkárok vannak. Az erdőtörvény azonban egyszerűen fogalmaz: erdő helyén erdőnek kell lenni. És erre időkorlát is van.
A szintén túlszaporodott gímszarvasok dettó. Valami 400.000 példány körül van a számuk! Osszunk, szorozzunk kis hazánk területadatával...
Nógrádban az 1920-as években 300-350 db volt az éves terítékszám. (Mindkét ivar esetében - tehát tarvad (gímtehén) és bika együtt.) Ez most 6000....
És így is kezelhetetlen. Ez a vadnak is teljes nyomor, nem csak az erdőnek. A gímet már egy agancstőgyulladás nevű vírusos betegség tarolja, amivel évekig szenved...
Tolnában, Baranyában évtizedek óta nudumra (csupaszra) tarolják a dámok az erdőt, semmi újulat (csemete nem marad meg), amit nem kerítenek.
Valami több százezer km körül van nálunk az agrár és erdei vadkár elhárító kerítések hossza.
Németek pedig egyszerűen tudják matekot. Meg kell nézni az ottani tölgyeseket, bükkösöket. Igaz eddig volt hozzá 800 mm stabil csapadékuk is.
De ott akár magán, akár állami pontosan tudják, hogy: az erdőművelő legfontosabb eszköze nem az ültetőkapa, hanem a puska.
Mert ragadozók híján csak így tudja egyensúlyban tartani a nagyvad fajokat. És az intenzív, de okszerűen célirányos vadászat ellenére nem üresek az erdők...  

A héten pont beígértem a pulyáknak, hogy szombat délután/este elmegyünk a Gerecsébe bőgésre. Remélem nem sülök fel

Szekszárd környéki dombok az előző évekhez csendesek. Sokszor otthon az udvarban hallgattuk. Idén 0. Lehet megkeverte őket a forró nyárútó és később indul be a buli.

Bocs. Gímeket. A dám barcog, és nem is ilyenkor.

Idén ma hallottam először bőgni a dámokat.

Ez jó!  Én is a Velencei -hg.-ben főleg nem ehető gombákat látok, de hát van ez így sokszor, lehet, többen is vannak, meg sajna sokszor az ehetőek is már öregek, vagy kukacosak.

Anno egy baráti társasággal voltunk a Zemplénben, talán 2008-ban, ott aztán volt minden, és elhatároztuk, hogy ha már kirándulunk, és ennyi gomba van, akkor szedjünk (persze egészen "véletlen" vittünk kosarat eleve..).

Egyik haverunk aztán kérdezgette folyamatosan, hogy ez mérgező, az mérgező? Erre mondom sok gombára, hogy az, meg az nem, de nem ehető, mert csíp, vagy éppen nyálkás, vagy pl. több napos tintagombát nem igazán akarnék levesbe, stb. stb. Erre ő, csak hajtogatta, hogy akkor KOSÁR!!! Mert minden be akart rakni, ami nem mérgező...De mondom, azt nem rakjuk be, mert pl. vargányákra hagyjunk helyet. Na nem volt egyszerű, de végül majdnem tele lett a kosár vargányával, és kései laskával, és isteni levest rittyentett belőle a társaság "kaja felelőse".

Pedig most igaz volt; ha jött volna velünk egy kis UAZ, akkor telepakolhattuk volna a platóját főleg ehetetlen gombákkal

Fateromnak milyen igaza van: A gyilkos galóca a legszebb gomba ( persze ez szubjektív…) Illetve még pár kép a Börzsönyből. Pl: egy “igazi”nagy döggomba, friss varashátú galamb.





Az igen.
Pedig a Vértesben nem sokszor volt szerencsém akár csekély számú gombát is látni , pedig gyakran járunk oda. Azért ott összességében vékonyabb a talaj, a víz is elnyelődik ott jobban a karsztban, dolomit törmelék között. Meg talán az is számíthat, hogy a talaj ott nem savas kémhatású, hanem bázikus felé hajlik.
Most nézem, a Kelet-Mátrában ma volt egy zuhé. Szeptember előtt el kéne oda még menni, mert az Ilona- völgyi vízesést eleve meg akartam mutatni a családnak.

Lelket melengető, amikor a mai világban, gyerekek természet szeretetéről olvashatok.

Szeptembertől a Zsombolyai  úton a  TIT-ben  minden  hétfő délután  terített  gomba-asztal, 30-180 fajjal  hetenként. Kézbe  vehetők,  megszagolhatók,  hozzá  érdekes  előadás, hétvégente  havi  1-3 vezetett  gombatúra.  A  legifjabb  szakértőnk úgy  tudom  8 éves, Milán kolléga, rokonokkal  jön  rendszeresen, neki  már  jó  középfokú tudása  van... Hozhatnátok  a  srácokat,  levizsgázhatnának.  Jobb,  mint  a  suliban  tanulni  a bioszt.

Ugyanez a Vértesebn. Lépten-nyomon gombákba botluttunk. Ami igazán teljében volt, az a világító tölcsér (?) De volta ehetők is (amik maradtak a helyükön, mert nem volt képem Mártihoz soron kívül bevinni  )















Most nézem, az “sima” piros galambgomba lehetett, annak is lehet piros a tönkje, meg ízletes vargányákat láttam rengeteget, nem nyárit.
Azért az sem gyenge, hogy az erdei vasút kavicságya közül is nőtt pl. a galambgomba.
Mindenesetre augusztusban ennyi galambgomba sem jellemző, sőt.

Megint voltunk a Börzsönyben, de most már ott is aludtunk (sátraztunk), és meg kell hagyni ennyi gombát életemben nem láttam 3 nap alatt. Nem túlzás, amerre tekintettem, biztos, hogy valamilyen gomba volt ott. Nagy részt varashátú galambgomba volt, meg természetesen nem meglepő módon a büdös, meg szerintem a dióízű és rengeteg ehető piros (volt amelyiknek rózsaszínű volt a tönkje), és rengeteg nyári vargánya, molyhos és arany. Nagyírtáspusztától délre 2-3 km- re, meg Kisírtástól északkeletre beljebb a 18-20 cm kalapátmérővel. Gyönyörű gyilkos galócák, mérges pókhálós is egy helyen, retekszagú fakógomba is volt. Ja meg persze a piruló galócák is mázsa számra. Rókagomba is volt bőven.













-  Ezeket a képeket bátyám csinálta, sajnos ott sem voltam...