Még annyit az általam leírtakhoz, hogy a polárfronti zonális áramlás körbe meanderezve a féltekét, nyilván egységes hemiszférikus rendszert képez. Ezért egyes szakaszainak mozgásállapota függ más szakaszok mozgásállapotától (ld. Zivipötty írása az extratrópikus ciklon beolvadása által indukált hidegleszakadásról a Visszatekintõben), s nemcsak az adott szakaszra jellemzõ meridionális hõkontraszttól. Ezért van, hogy néha nem szakad le a hideg, noha bivaly hidegmag "lóg" fölöttünk -és viszont. Van olyan ötletem is, hogy hidegleszakadások szempontjából az a kedvezõ, ha a sarki hidegtömeg hõmérsékleti szempontból nagyon inhomogén: egyes területei szokatlanul alacsonyabb hõmérsékletûek a többinél. (Na, a légkörfizikusok most fognak agyonverni!) kacsint
Azért nagy általánosságban a sarki hidegtömegek elhelyezkedése meghatározó a hidegleszakadások helye szempontjából. Ezért lehet, hogy -amint írod is- õsszel gyakrabban kerülünk a hideg oldalra, mint a melegre. Ilyenkor az eurázsiai kontinens gyorsabban hûl az Atlanti-óceánnál, a hideg "súlypontja" ezért keleten van, nem véletlenül szakad le Kelet és Közép-Európára, míg Nyugat-Európa az AC hátoldali melegáramlásában van.
Ennek ellentettje, mikor április végén, május elején szintén élezõdõ hõkontraszt mellett, a szibériai hidegpool felszámolódása miatt a hidegtömegek nyugatra, Grönland térségére koncentrálódnak. Akkor az atlanti-partra szakad a hideg, azzal párhuzamosan képzõdnek ki a teknõk. A dél felé megnyúlt, "öreg" atlanti-parti teknõkben már hiányzik a ciklonok kelet felé mutató mozgáskomponense, stagnálnak, "végtelenített" elõoldali pozicióban tartják a Kárpát-medencét (míg a hátoldal "szétfagyasztja" a Brit-szigeteket és Nyugat-Európát) Ez az oka a nálunk nagyon gyakori május eleji nyárias epizódnak, amilyen pl. az idei is volt.
A "maszkírozott" zonalitás gondolatával is egyetértek. A most véget ért erõs hidegelárasztás, meridionális fázis után valamekkora idõtartamú (északi) zonalitásnak kell következnie. Ennek látszólag ellentmond a hét közepére várható nyugat-európai hidegleszakadás. De véleményem szerint ez még az elmúlóban levõ meridionalitás "utórengése", és a hideg talán azért szakad le most (elég gyengén) nyugatra, mert ott eddig meleg volt, így nagy a meridionális hõkontraszt. Ha kifejezett polárfronti expanzió volna, dinamikus, "fiatal" teknõvel, akkor az északi ciklonok persze, hogy magukba szippantanák az öreg medet.