Bennem is felmerülõ gondolat, hogy a zónális, meridionális idõszakok váltakozása miatt fordul elõ, hogy meridionális hidegelárasztások után a tél elsõ felében a zónális átalakulás miatt lehet enyhébb idõszak. ezért a leírtakkal jól egyet tudok érteni. A bizonytalanság ebben csak az, hogy a zónális és meridionális váltások az általad leírt okokból, kaotikusak (azaz képletesen a megfeszített íj összahasonlítással élve, minél tartósabbnak bizonyul egy idõszak, annál kevésbé hajlamos kizökkenni abból), így önmagában, más évszakos légköri vagy áramlási szabályszerûségek nélkül nem kellene, hogy általánosságban igaz legyen, hogy egy hidegebb õszvéget vagy egy szélsõségesebb szakaszt rendszerint enyhébb nyugodtabb idõszak kövessen. A másik pedig, hogy amennyire a meridionális áramlási kép le tudja rántani a hideget, azzal a meleget is fel tudná húzni ránk... de õsszel a meridionális áramlás jóvoltából ritkán akaródzik a melegnek rajtunk keresztül északra nyomulnia, holott azt láttuk, hogy a brit-nyugateurópai térségben egészen északra hatolt, és ilyenkor a kontinens belseje felé mozdulva az elõoldal elhal, vagy felütközik egy ÉK-i blockingon Ám tavaszal pedig épphogy tõlünk keletre nyomult fel, miközben észak-északnyugati irányítás mellett fagyoskodtunk. Ha meridionális melegtranszportból kapunk meleget az abból adódik, hogy a kép át is vált egyúttal zónálisba, és a futóáramlás tolja ránk már-már észak felõl, vagy, mint jelenleg is, dgyakori õszi helyzet, hogy beragad egy medi hozzánk képest elõoldali pozícióban és elszipkázza elõlünk a hidegleszakadásokat, de ha jól megnézzük, ez is egy - bár vontatottabb - zónalitási hajlamot jelez, mégha szalmaláng életû is, hiszen azt feltételezi, hogy a kialakulásakor fellépõ hidegleszakadások nem annyira erõsek, különben nem hagynák helyben a kiújulni a medit, hanem visszaolvasztanák a polárfrontba. Gyakorta a tavaszi enyhülések elõtt ilyen medibõl kapunk még egy búcsúzó havazást, vagy ónos esõt.