Úgyszintén ebben látom az okokat, decemberben is hasonlókat pedzegettünk sokan még akkor, amikor december elején is enyhe, zonalitásos idõ volt. Mivel az összegzés nagyon gondolatébresztõ volt, az én amatõr szintemen még annyit, hogy a Barents tenger környékén is szinte folyamatos ciklontevékenység volt nov-dec-ben, és ahogy én láttam, novembertõl sorozatban ott törtek be a sarkköri területekre, illetve Szibériába az igen mély ciklonok, rengeteg havat okozva. A viharos tengerfelszín sem tudott befagyni, ami átmeneti jéggyarapodási anomáliát is okozott. A nagy léptékû légkörzés eme határozott iránya ugyanakkor megakadályozta azt is, hogy komoly hidegek szakadjanak le novemberben és december elején, egyszerûen nem volt blokk (novemberi meglepi havazások el is maradtak) Ugyanakkor Amerika sem jeleskedett túlságosan, a hófelhalmozódás miatt egyedül Eurázsiában az Urálon túl tudott komoly hidegmag bebetonozódni. A decemberre törvényszerûen gyengülõ zonalitás egyre kevésbé tudta megakadályozni december közepére a hidegleszakadást, és ez meg is történt. Az ebbõl adódó hirtelen kaotika tehetõ felelõssé a karácsony környéki anomáliákért, aminek elõoldal lett a vége nálunk, ám már látszott, hogy a jelentõs hófelhamozódás határa egyre délebbre tolódik Európában is. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a hideg délebbre húzódásával Európában törvényszerûen mediterrán ciklonok keletkeznek. Ezek pedig tovább segítették a hógyarapodást Európa szerte, tehát a Barents tengeren keresztül novembertõl lezajló kvázi zonalitásos hóágyú szerepet a mediterrán ciklonok vették át Európában, míg a fenti térségben a hideg levegõ fokozatosan nyugalomba jutott giga AC-kat szülve (bizony volt 1075 hpa is!!!) Szóval szerintem ez a tél a negatív és pozitív visszacsatolások szép példája, illetve eme folyamatok kitûnõ csapadékgenerátornak is bizonyultak. Amennyiben saját szûkebb térségünkre tekintünk, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy a fenti folyamatok logikus eredményeként ez a mediterrán ciklonok tele lett nálunk. Namost ha ez a helyzet akkor itt nagyban érvényesülnek a térségi törvényszerûségek. Alapvetõen nálunk 50% elõoldal és 50% hátoldalból, ha kiindulunk és ezt tovább redukáljuk úgy hogy nyugat 60-65% hátoldal és kelet 35-40 % hátoldal, akkor máris megkapjuk a telünket. Tehát ez egy nagyon kemény tél volt, csak a helyi törvényszerûségeket nem lehet átlépni, amik egyre keletebbre egyre növelik az elõoldal és a vegyes vagy folyékony csapi esélyét. Így nagyjából meg is kaptuk a telünket. Ami azt illeti, egyre gyengülõ formában de jelen folyamatok még mindig érvényesülnek és ez mindaddig így alakul, amíg a besugárzás növekedése akkora hõkülönbséget nem okoz a tenger és a szárazföld között, hogy a nyugati áramlás veszi át újra a stafétabotot. Bocs a hosszért, hát ez ebbe a fórumba sikerült a kontextus megõrzése végett, de nem haragszom meg, ha át lesz helyezve. szegyenlos