A súly zavart engem eddig a legkevésbé nevet
Régen mini kompakttal kezdtem, 1,6"-os kijelzővel, 3x-os zommal. Hogy mire volt jó? Megtanulni fényképezni. Olyanokra gondolok itt, mint pl a komponálás legalapvetőbb szabályai. Aztán rájöttem, hogy mindent amit lehetett elértem agéppel, így váltottam egy Canon kompaktra. Szuper kis gép volt, rengeteg hasznos funkcióval, de elkezdtek zavarni a határai, a rengeteg kompromisszum ami nélkül ez a kategória használhatatlan. Hm... váltottam bridge gépre. Na itt már minden egyben volt, megvolt az összes olyan funkció, ami egy tükrös gépben, a manuál fokusz (fókuszgyűrűvel) a rengeteg hasznos funkció, volt hozzá csillivilli 30x-os zoom, DE... csak nem akartak összejönni azok a bizonyos képek, amikről álmodtam. És akkor rájöttem! 
Ez az egész hókuszpókusz, mit sem ér, ha nincs egy megfelelő méretű érzékelő a gépben. A zaj, az szoftveres simítások elviszik mindazt, amiért az ember  anniyt dolgozott. Nincs meg a várt élesség, zajmentesség, végtelen öröm, amikor visszanézi az ember a képeit. 
Ezért váltottam nevet Tükörreflexes gépet vettem hosszú spórolás után.  Egy alapobjektívvel (18-105) 
A különbség kimondhatatlan nevet 
Mindezt nem azért írom le, hogy eszed ágában ne legyen tükrösön kívül mást megvenni, hiszen minden egyes lépcsőfoknak iszonyatosan örültem a történetben, csupán arra akarok rávilágítani, hogy nem igazán tudsz majd rosszul dönteni abban a kategóriában amit most szeretnél. Csak majd ne lepődj meg, ha egy idő után elfognak majd olyan érzések, amikről írtam. 

Én a helyedben egész biztos a Brenya által is ajánlott nagyobb érzékelős gépek között nézelődnék, és hagynám a fenébe az ultrahipermega zoomos gépeket...