A vöröses nyálkásgomba a kedvencem, tudtátok, hogy az is tinóru-féle? Csodásan szárad, és párolva salátában is jól néz ki.
A (fenyő, molyhos) tinórufélék néha megsavanyodnak lábon,  az öregebbjét kóstolni,  a kalap szélét körbevágni érdemes.
Őzlábat,  ha nagyon sok van,  érdemes  lemezekre szedve szárítani, húsdarálón ledarálni, a granulátumot mikróban (20 másodperc!) sok szalvétára halmozva utánszárítani,  aztán hamar kivenni,  szárazra átborítani,  amíg párolog.  A jó száraz granulátum befőttes üvegben 3 évig eláll a polcon!  Levesbe,  töltött húsba adagolva,  csoda finom!