Bioszféra

A Paxillus  allergia a vörösvértestek szétesésével jár.  Többszöri fogyasztás után, előzetes tünetek nélkül is jelentkezhet az igen súlyos formája, egyéni érzékenység alapján. Ez azt is jelenti,  hogy többen gond nélkül fogyasztják éveken át.
A barna gyűrűstinóruról egyetlen súlyos allergiás esetet írtak le,  Németországban. Marcel Bon német nyelvű, spóraképet is közlő atlasza már nem javasolja, ennek az egyetlen esetnek a nyomán,  a fogyasztását.  - szedem és fogyasztom én is, ha találok belőle.

Nekem ez a kijelentés szöget ütött a fejembe, jól elgondolkodtam rajta. Eszembe jutott, hogy a gombák (mint ahogy bármely faja az élővilágnak) nyilván többféle szempont alapján csoportosíthatók. Ezek a szempontok lehetnek morfológiaiak, de ugyanúgy lehetnek kémiaiak, fejlődéstaniak is. A csöves és lemezes termőrétegűekre osztás abszolút gyakorlati, mert ez a különbség "ordít", és az egyébként is jóval kevesebb fajt magába foglaló csövesek (tinóruk) között súlyosan mérgező nincs. Amellett az egyes tinóru fajok elég jól elkülöníthetők, az esetleges összetévesztés pedig legfeljebb múló hányást, hasmenést, de nem tragédiát okoz. A lemezesek ebből a szempontból sokkal-sokkal problémásabbak.
A vargányaalkatúak tönkjén látható hálózatos rece nem termőréteg, de fejlődéstanilag esetleg köze lehet hozzá.
A begöngyölt szélű cölöpgombáról össze-vissza írnak mindenfélét a gombászkönyvek. A régebbi könyvem súlyosan mérgezőnek, sőt nyersen még mérgezőbbnek mondja. A Dr. Krébecz féle gombászkönyv szerint nem toxikus, de nagy allergén. Első fogyasztásakor teljesen ártalmatlan, de ekkor szenzibilál. A második evés hozza ki az allergiás (anafilaxiás?) reakciót.
A barna gyűrűstinórut az összes szakkönyv jónak, ehetőnek minősíti.

Genetikailag közel rokon velük; szín-anyagai (lila, fekete) is mutatják pl. az érdesnyelűekkel a rokonságot. Ha megnézzük lemezeit, anasztomizálnak! - ahogyan a tinóruk tönkjére lehúzódó "hálózat".

A súlyos allergiát okozó cölöpgombák mutatnak hasonló tulajdonságot. Érdekes, hogy efféle allergiát okozott már barna gyűrűstinóru is.

Eddig úgy tudtam, hogy a tinóruk csöves termőrétegű gombák, a vöröses nyálkásgomba viszont lemezes. Kíváncsi lennék az indoklásra. milyen alapon tartozik ez is a tinórukhoz.

A vöröses nyálkásgomba a kedvencem, tudtátok, hogy az is tinóru-féle? Csodásan szárad, és párolva salátában is jól néz ki.
A (fenyő, molyhos) tinórufélék néha megsavanyodnak lábon,  az öregebbjét kóstolni,  a kalap szélét körbevágni érdemes.
Őzlábat,  ha nagyon sok van,  érdemes  lemezekre szedve szárítani, húsdarálón ledarálni, a granulátumot mikróban (20 másodperc!) sok szalvétára halmozva utánszárítani,  aztán hamar kivenni,  szárazra átborítani,  amíg párolog.  A jó száraz granulátum befőttes üvegben 3 évig eláll a polcon!  Levesbe,  töltött húsba adagolva,  csoda finom!

Nálunk galambgomba szinte mindig van, a vargánya és őzláb nélküli időkben is. Ami a közvetlen környékről hiányzik, az a csiperke. Trágyás legelő már nem sok van errefelé.

Ezt kapásból aláírom, pedig ízlések és pofonok köztudottan különböznek. Szerintem is, a rántott őzláb-kalap király, különb ízű gombaétel szerintem nincs ennél. Tartármártással, kis főtt rizzsel, valamilyen befőttel... Jaj...
Remélem, a feltételezhető esők hatására októberben megjelenik. Sajnos, már nagyjából csak egy hónap ideje van, mert aránylag melegkedvelő gomba, október végétől már nem nagyon számíthatunk rá. Egyébként is, az őszi gombaszezon nagyjából lezárul ekkor, utána csak pár faj szokott előfordulni, a gombák mennyisége hirtelen és drasztikusan lecsökken novemberre.
A Gönyűi-erdőben  ritka a galambgomba.  Ez speciális hely, a gombaflóra hasonlít is, de különbözik is a középhegységekben megszokottól.
Pl. egyáltalán nincs boletus edulis. Ami van: őzláb, méghozzá sok. Fenyőtinóru, vörös érdestinóru, változékony tinóru. Rizike, lila pereszke, vöröses nyálkásgomba. Évekkel ezelőtt egy bokros helyen találtam 2 szép óriáspöfeteget. Szeletekre vágva, rántva az is nagyon-nagyon jó.

Vasárnap a Gönyűi-erdőben gombászkodtam. Ez vegyes erdő (tölgy, fekete és erdeifenyő, nyír-nyár) folyami homoktalajon. A talaj már eléggé száraz volt, de a szeptember eleji nagy esők megtették a hatásukat, viszonylag nagy volt a gombabőség. Sajnos, a pár őzlábgomba amit találtam, eléggé elöregedett, használhatatlan volt. Itt jelenleg tinóru-éra van. Az egész erdő tele volt valami nagy termetű, vastag, hasas tönkű, eléggé világos kalapú tinórufélével. A csöves rész zöldessárga, a tönk sárgás, rajta kis szemű, szintén sárga hálózattal, helyenként egész kevés vöröses színnel. A csöves rész nyomásra kékül, a hús szintúgy. A tönk a talajban gyökérszerűen folytatódó, a gomba erősen kesernyés ízű. Megmondom őszintén, kissé vakartam a fejem, milyen gomba légyen az. Leginkább kesernyés tinórura tudtam gondolni, a kóstolás pedig meggyőzött.
Meg kell jegyeznem, a gombászkönyvek szerint a kesernyés tinóru  hálózatos recéje nagyon finom szemű, inkább csak nagyítóval látható. Ezeken a gombákon viszont kicsi, de szabad szemmel is jól látható volt. Ez a gomba elég erősen mérgező (bár csak gyomor-béltünetes), de rossz íze miatt úgysem enné meg senki. Egy foltban találtam számos sátántinórut, nagyon szépek, dekoratívok voltak fehéres kalapjukkal, bíborvörös termőrétegükkel és tönkjükkel. Olyan is volt köztük, amelyiknek roppant vaskos tönkjén két kis kalap is ült. A sátántinóru is mérges, de csak enyhén, sőt a könyvem szerint alapos főzés hatására többé-kevésbé méregtelenedik. Mégis kerülendő, nem ennivaló. A kis túrámból leszűrtem azt a tanulságot, hogy a nagyon világos kalapú vargánya-alkatúak kerülendők.
Rábukkantam egy változékony tinórura is, ez vargánya alkata, narancsvörös termőrétege, barna kalapja, durva, hosszú szemű, vöröses recéje, kékülése révén félreismerhetetlen. Ha több lett volna, jól megfőzve ettem volna belőle egy adag pörit. Tulajdonképp feltételesen ehető gomba, állítólag külföldön kiterjedten fogyasztják. Enyhe, hőre biztosan lebomló méreganyagot tartalmaz, legalább negyed óra, húsz percig főzni kell.
Találtam még 2 szürke galócát. Szép, galóca alkatú gomba, nem is mérges. De galócákat elvből nem fogyasztok, és senkinek sem ajánlanám ezt (kivétel a császárgomba)
Volt még számos, közepes nagyságú, barnásvörös tejelőgomba, kicsit a rizikére emlékeztetett gyűrűs, céltáblaszerű kalap-rajzolatával. De a rizike élénk  sárgarépa színvilágánál ezek a gombák jóval fakóbbak,  barnásak voltak. Zöldes foltosodást se mutattak. Inkább a helyükön hagytam őket.
Egyelőre kénytelen vagyok a szomszéd kerítése tövében kinőtt pár kerti csiperkével vigasztalódni.
Hétvégére tervezünk egy bakonyi gombász kiruccanást. Meglátjuk, mi lesz az eredmény.