Valóban, az ideális valami hasonló lenne. Németországban vannak védett szántószegélyek, gyomrezervátumok (ezek a kifejezések talán furcsán hangozhatnak itt..), és a dombvidéki agrártájban kötelezõ hagyni szántatlan mezsgyéket, ahol menedékhelyet találhat az õsi vegetáció. Ezek hazánk szemszögébõl elég messzi távlatok, hiszen a gyerek még a cipõjét sem húzta fel (meg sem vette).

A dél-európai országokban az inváziós fajok (nem csak növények, rovarok, más állatok is!) okozta terhelés általában jóval alacsonyabb, mint nálunk, a Kárpát-medencében. Ez abból adódik, hogy a száraz, köves gyepek megbolygatás után viszonylag könnyen regenerálódnak, ellentétben a kötött, agyagos talajú, jó termõképességû alföldi területekkel. Nagy-Britanniában pl. hatalmas összegeket fordít a kormány a mezõgazdasági mûvelést veszélyeztetõ legkárosabb özöngyomok elleni hatékony (hozzáértõ szakemberekbõl álló kutatócsoport által kidolgozott!), fellépésre, újabban pl. börtönbe is csukhatják, ha valaki a japánkeserûfüvet a háza elé telepíti..

Sajnos itthon a parlagoltatás már nem a régi, hagyományos értelmezést jelenti, amikor is a földek gyors kiélését akadályozták meg vele. Ma már a gyerekek számára a nagyszülõk, szülõk megélhetését, vagy hobbiját adó kertészkedés, szõlészkedés teljesen érdektelenné vált, ezért gyakran meg sem hirdetik a földeket, hanem magukra hagyják õket. És itt van a sarokpont, hiszen ebbõl az edafikus viszonyok, táji adottságok, potenciális vegetáció függvényében mind az inváziós gyomtenger, mind a kosborparadicsom felé mutat nyíl.. Az egyikért büntetnek, a másikért fizetnek.. Az "eredeti vegetáció visszatérését" elõsegíteni kívánó megoldások, módszerek vannak ugyan, de ezek alkalmazása igencsak nehézkes, részben a felaprózódott birtokviszonyok részben az érdekellentétek, részben bizony a nem betartott elõírások miatt. Igencsak bonyolult és szerteágazó (akár egy lekaszált akácsarj) a kérdéskör, ráadásul ahány földterület, annyi szukcessziós menet - a kívánt állapotot elérni szinte nem is lehet..